– Siker a nyolcadik hely?

– Igen, nagyon boldog vagyok. Azt hiszem, talán nem kell részleteznem, mennyire nehéz volt számomra az elmúlt négy esztendő. Emberileg is, szakmailag is. Hogy mást ne említsek, február óta tudtam csak teljes értékű munkát végezni, míg a többiek évek óta készülhettek az olimpiára.

– Volt olyan pillanat Athén óta, amikor azt mondta magában: nem tudom megcsinálni, feladom?

– Nem, mindvégig az volt bennem, hogy végig kell csinálnom. A diszkoszvetés az életem, ez volt az, ami a legnehezebb pillanatokban is segített.

– A közvéleménytől mit kapott többet? Biztatást vagy kritikát?

– Ebből is, abból is kijutott. A kritika nem érdekelt, a biztatás pedig erőt adott.

– Miből volt pénze a felkészülésre?

– Amatőr lettem, magamnak szereztem be mindent. Nem volt könnyű, az egyik autómat, egy harmincéves, nem kis eszmei értékű kocsit is eladtam, hogy minden meglegyen, ami a felkészüléshez kell.

– Annus Adriánnal pert vesztettek, fizetniük kellett a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnak is. Sikerült rendeznie a tartozást?

– Persze, hiszen ez volt az egyik feltétele a pekingi indulásnak. Tényleg sokba került…

– Hányadik helyre várta magát?

– Nem gondoltam éremre vagy dobogó közeli helyezésre, ez nem is lett volna reális. Az volt a célom, hogy a jelenlegi állapotomhoz képest a legtöbbet tudjam kihozni magamból, és ne tűnjön úgy, mintha csak turistának jöttem volna a kínai fővárosba.

– Az előző olimpia óta hányszor volt doppingellenőrzésen?

– Nagyon sokszor, talán ötvenszer is.

– És Pekingben?

– Egyszer. Miután megérkeztem, rögtön vittek is. Aztán többet nem kerestek.

– Hogyan viselkedtek önnel az ellenőrök?

– Nem történt semmi különös, úgy, ahogy szoktak.

– Azért ez az athéni eset óta elég kétértelmű mondat…

– Akkor úgy fogalmazok, hogy nem volt semmi probléma, normálisak voltak velem. Az a bizonyos athéni doppingvizsgálat és az azt követő hercehurca egy kivételes eset volt. Szerencsére nem az a megszokott viselkedés.

– Sokan mondják, ön is utalt már rá korábbi nyilatkozataiban, hogy négy esztendővel ezelőtt önön és Annus Adriánon akartak példát statuálni a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségnél. De miért pont önök kerültek célkeresztbe?

– Természetesen van véleményem az ügyről, sokszor beszéltünk már erről az elmúlt négy évben. De úgy vagyok vele, hogy most már le kell zárni a múltat. Pekingben kihoztam magamból a maximumot, ez a lényeg, más nem számít. És innentől kezdve csak előretekintek.

– Mi a következő cél?

– Pihenni szeretnék. Fizikailag és lelkileg is kimerítő volt a mögöttem hagyott időszak, rám fér egy kis lazítás.

– És azután?

– A diszkoszvetés az életem, csinálom tovább. Decembertől elkezdem az alapozást, jövőre Berlinben világbajnokságot rendeznek, szeretnék ott lenni. Bízom abban, hogy arra már ideálisabb feltételek között készülhetek fel, mint Pekingre, remélhetőleg a sérülések is elkerülnek, és akkor talán eredményesség tekintetében is sikerül előrelépni. Az olimpián a nyolcadik hely volt a csúcs, de a vb-n már szeretném, ha komolyabban számolni kellene velem.

– Harminchárom éves. Belefér még a londoni olimpia?

– Ha elkerülnek a sérülések, akkor talán.

– Maradt még pénz az eladott autója árából a felkészülésre?

– A legjobb magyar diszkoszvető vagyok az olimpia alapján, és a második legjobb eredményt értem el az atlétáink közül. Egy ilyen négy év után. Remélem, mindez elég lesz ahhoz, hogy ezek után kapjak támogatást, és ne nekem kelljen mindent kifizetnem.

(bándy)