Tisza Kálmán tizenöt éven át vezette kemény kézzel a kormányát és a pártját
A dualizmus politikai építőmestere, akinek rekordját csak Orbán Viktor tudta megdönteni
Kereken százötven évvel ezelőtt, október 20-án alakította meg első kormányát Tisza Kálmán, a magyar politikai élet egyik legmeghatározóbb alakja, akit a történelem a „Generális” néven őrzött meg. Nem véletlenül: vasfegyelmével, rendíthetetlen akaratával és kiváló politikai érzékével több mint másfél évtizeden át irányította Magyarországot. Ezzel sokáig ő volt hazánk leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, rekordját éppen egy éve Orbán Viktor tudta megdönteni.
Tisza Kálmán már fiatalon a közélet útjára lépett: alig múlt 17 éves, amikor a Batthyány-kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumában segédfogalmazóként dolgozott, a szabadságharc leverése után sem szakadt el a nemzeti ügytől. Rövid emigrációt követően az 1850-es évek végén újra bekapcsolódott a politikába, tiltakozva az osztrák kormányzat alkotmányellenes intézkedései – az októberi diploma és a februári pátens – ellen.
Az 1861-es országgyűlésen a Határozati Párt soraiban tűnt fel, majd Teleki László halála után annak vezetője lett.
Ekkor még a Deák Ferenc nevével fémjelzett kiegyezés határozott ellenzője volt,
de a ’48-as elvekhez hű Balközép egyik vezéralakjaként egyre nagyobb politikai befolyásra tett szert. 1868-ban közzétette a bihari pontokat, amelyekben Magyarország gazdasági függetlenségét és önálló hadseregét követelte – ám a történelem logikája hamarosan más irányt diktált.
Kiegyezés Deákkal
A hetvenes évek elejére ugyanis világossá vált, hogy a merev elutasítás helyett a politikai befolyás megőrzéséhez kompromisszumokra lesz szükség. Tisza felismerte ezt, és 1873-ban kezdeményezte a Deák-párttal való fúziót, melyből megszületett a Szabadelvű Párt, a dualizmus korának meghatározó politikai ereje. 1875-ben a párt földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, s bár a kormányrudat először báró Wenckheim Béla vette kézbe, a tényleges irányítást hamarosan Tisza Kálmán vette át.
Még abban az évben, október 20-án alakította meg első kormányát
– és ezzel kezdetét vette Magyarország sokáig leghosszabb, 15 éven át tartó miniszterelnöki ciklusa.
Tisza rekordját éppen egy éve a jelenleg is hivatalban lévő Orbán Viktor tudta megdönteni.
Óriási egyéniségek
Tisza Kálmán kemény kézzel irányította pártját és kormányát, a Szabadelvű Pártban hívei feltétlen lojalitással követték – ellenfelei ezért nevezték őket gúnyosan „mamelukoknak”. A Generális azonban nemcsak politikai akarnok volt, hanem rendkívül ügyes stratégaként is helytállt: mesterien lavírozott a különböző érdekcsoportok között, miközben megőrizte kormánya stabilitását és az ország nyugalmát.
A Tisza-kormány idején a magyar állam modernizációja soha nem látott ütemben haladt előre. 1876-ban egységesítették a vármegyerendszert, megszűntek a feudális privilégiumok, és a közigazgatás végre egységes, hatékony szervezetet kapott. A közbiztonság megerősítése érdekében megalakult a csendőrség, míg az igazságszolgáltatás modernizálását a Csemegi-kódex, Magyarország első polgári büntetőtörvénykönyve tette teljessé.
Gazdasági téren is fordulópontot jelentett ez az időszak. A kormányzat szabályozta a hitelezést, támogatta az ipart és az infrastruktúra fejlesztését. Baross Gábor, a „vasminiszter” vezetésével kiépült az állami vasúthálózat, Trefort Ágoston oktatási reformjai pedig megalapozták azt a szellemi tőkét, amely később a magyar tudomány és kultúra aranykorát hozta el.
Tisza miniszterei között igazi nagyformátumú személyiségek sorakoztak: Trefort, Baross, Szapáry, Szilágyi Dezső – mindannyian a dualizmus korszakának meghatározó alakjai voltak. A kormányfő azonban nem engedte, hogy bárki túlnőjön rajta: mindent a saját kezében tartott, minden döntés az ő akaratából született meg.
Egy korszak vége
Nem véletlen, hogy országlása végére ez a rendkívüli koncentráció lett legnagyobb gyengesége is. Az 1880-as évek végére a politikai rendszer kifáradt, a Generális bukását végül az 1889-ben kirobbanó véderőtörvény-vitához szokás kötni. Tisza a közös hadsereg létszámának növelését támogatta, ezzel azonban szembekerült a ’48-as alapokon álló ellenzékkel, sőt, saját táborának egy részével is. 1890 márciusában lemondott – nem vereségként, hanem egy korszak lezárásaként.
Távozása előtt még egy utolsó gesztussal próbálta kiengesztelni lelkiismeretét: kérvényt nyújtott be Ferenc Józsefnek, hogy Kossuth Lajos megtarthassa magyar állampolgárságát. Az uralkodó elutasította. Ez volt az utolsó csatája.
Tisza Kálmán 1902-ben hunyt el. Halálával nem csupán egy politikus távozott az élők sorából, hanem egy korszak is lezárult.
Az általa felépített dualista Magyarország még másfél évtizedig állta a történelmi viharokat.
A korszak ismerői számára neve egyet jelent a stabilitással, a modern magyar állam megteremtésével és a XIX. századi polgári Magyarország kiteljesedésével.
