A felzárkózás házgyára
Különleges házgyárat adtak át Miskolcon. A leszakadó rétegek felzárkóztatásának új módszertana szerint hátrányos helyzetű dolgozók gyártanak könnyűszerkezetes házgyári paneleket kistelepülések hátrányos helyzetű lakosainak. A bérelhető, úgynevezett kezdetházak esélyt jelenthetnek a felkapaszkodásra az együttműködésre hajlandók számára.
A Belügyminisztérium 2019-ben kapta meg a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek és települések felzárkóztatásának feladatát. Korábban is sok ötlet és nagyvonalú terv született e téren, ezek azonban nem mindig vezettek kézzelfogható eredményekhez.
A tárca komplex, szerteágazó, de elemeiben mégis összefüggő, egymáshoz kapcsolódó programot hozott létre, amely a Felzárkózó települések névre hallgat, és amelyben a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság (TEF) is részt vesz. A TEF öt regionális igazgatóságának munkáját a budapesti központ vezeti, a miskolcihoz három megye, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád tartozik. A kezdeményezés alapfilozófiája három pilléren nyugszik: egyrészt a képzésen, másrészt a foglalkoztatáson, harmadrészt pedig azon a mentori hálózaton, amely a hátrányos helyzetű, főleg roma emberek társadalmi felzárkózását aktívan, azaz személyes jelenlétével is segíti.
A komplex esélyteremtő program talán legfontosabb eleme a Termelő műhelyek projekt. Ezen belül született meg a nemrég átadott miskolci házgyár, amelyet Sztojka Attila, a TEF főigazgatója szerint hamarosan újabb üzemek követnek. Egy varroda Tiszaroffon és egy zöldségfeldolgozó az ormánsági Sellyén. Olyan munkahelyekről van szó, amelyek nemcsak termelnek, de az ott dolgozók képzését, továbbképzését, hovatovább szakmához jutását is szolgálják. Sztojka Attila szerint fontos, hogy ezekben az üzemekben a felzárkózás társadalompolitikai lépései hasznot hozó gazdasági tevékenységekkel forrjanak össze. Ez az esélyteremtés új szemléletmódja, ami új perspektívát ad a folyamat minden szereplőjének.
Milliméter-pontossággal
A miskolci házgyár is képzési, továbbképzési bázis és termelő üzem egyben. Kettős feladatot kapott: egyrészt komfortos házakkal szeretné segíteni a hátrányos helyzetű családok életkezdését, másrészt minél több térségbeli rászoruló embert igyekszik munkához juttatni. Az itt épített otthonok nem szociális bérlakások lesznek, hangsúlyozta Sztojka Attila, hanem kezdetházak. Vagyis a legfőbb feltételei annak, hogy valaki kitörhessen hátrányos helyzetéből, és megtalálja helyét a munkaerőpiacon.
No de lépjünk be a miskolci házgyár hajlítócsarnokába! Egy több mint húsz méter hosszú, komputer vezérelte berendezést mutat meg itt Andó Pál, a TEF miskolci igazgatóságának vezetője. Automatizált gép hajlítja C, illetve U metszetű profilokká azokat a horganyzottvaslemez csíkokat, amelyekből a ház szerkezete készül. Egy milliméter vastagságú csíkokkal dolgozik a berendezés, de négy milliméteres anyaggal is képes lenne elbánni. Egy 60 négyzetméteres házhoz 1200 méternyi lemezcsíkra van szükség. A hajlítás súlyra könnyű, mégis rendkívül erős profilokat hoz létre, ezekből lesznek a falak és a tetőszerkezet paneljai is. Az előbbiekből 12 darabra, az utóbbiakból pedig 14 párra van szükség a 60 négyzetméteres, összkomfortos házhoz.
A szomszédos szerelőcsarnokban is élénk munka folyik. Itt állítják össze, csavarozzák egymáshoz a méretre szabott profilokat. Ötletes sablonokkal dolgoznak, tévedni lehetetlen, de azért vigyázni kell a pontosságra. A milliméterek is számítanak, folyton mérni, ellenőrizni kell, magyarázza Habzsuda Béla üzemvezető, míg a hagyományos építkezéseken inkább csak centikben számol a kőműves.
Tizenhárman dolgoznak itt egyelőre. Berregnek az akkus kisgépek, ezekkel hajtják be az önfúró csavarokat a profilok találkozásánál. Egy-egy panel nagyjából hatvan kilogrammot nyom, hárman fogják meg az összecsavarozás után, és viszik ki a csarnok előtti tárolóhelyre.
Évi ezer épület
Pillanatnyilag heti két ház szerkezetét készíti el a gyár, ez évente száz házszerkezet. A tervek szerint további négy-öt üzemet létesít a TEF az országban, a következőt éppen Ózdon. A profilok gyártása továbbra is Miskolcon folyik majd, az új üzemek csak panelokat szerelnek össze. A rendszer teljes kapacitását évi ezer épületre tervezik, és ez 100-200 főnek ad majd munkát közvetlen módon, közvetve pedig még többnek, hiszen a házak alapjának előkészítése, majd az épületek felállítása természetesen már helyben folyik majd. Ezeket a feladatokat ottani vállalkozók végzik el, és sok környékbeli munkáskézre lesz szükségük. Sztojka Attila és Andó Pál is megemlíti, hogy országossá bővítik a házgyári rendszert. És miért ne dolgozhatna a piacra is idővel a kibővített szisztéma? Jó lenne mindenkinek, a dolgozók magasabb jövedelemhez juthatnának, a TEF pedig visszaforgathatná a profitot képzési programjaiba, illetve további termelő műhelyeket hozhatna létre!
Nem szabad félni a piac fogalmától! A ház, amelyet mutatóba állított fel a miskolci gyár, abszolút versenyképes. Szép és tágas, de csak 44 négyzetméteres, mert kellett a hely az építési, összeszerelési fázisok bemutatásához is. Habzsuda Béla üzemvezető magyarázza el, hogy a panelokba kőzetgyapot szigetelés kerül, amit a belső oldalon gipszkarton takar, kívül pedig OSB-lemez. Az OSB-borításra jön aztán a nagyjából tíz centiméter vastag hungarocell szigetelés, arra pedig egy sűrűn szövött műanyag háló, amely megtartja a ráhordott vakolatot. A mutatványház fala fehér, amúgy bármilyen színű lehet. Az épület hőtartása megfelel a legszigorúbb követelményeknek is, a siker egyetlen komoly feltétele, hogy az alapozásnál és a gépészeti elemek beszerelésénél szintén milliméteres pontossággal kell dolgozni. A ház elektromos fűtést kap, de kéménnyel is gyártják.
Az ilyen épület harmadával olcsóbb, mintha téglából készülne, szerkezetét egyetlen hét alatt fel lehet állítani. Terveit a Budapesti Műszaki Egyetem varázsolta rajzasztalra. A jellemzően hatvan négyzetméter alapterület két szobát, egy tágasabb nappalit, valamint fürdőszobát, vécét és konyhát foglal magában. Bővíthető, és nemcsak lakóház, de például szociális épület, iskola, illetve valamilyen kisipari üzem is felhúzható ezzel a technológiával.
Bérlet, nem tulajdon
Hová kerülnek a könnyűszerkezetű házak? Egyelőre háromszáz település szerepel a listán. Andó Pál igazgató érzékelteti, hogy csak tevékeny, önmagán, saját családján is segíteni, felzárkózni akaró, együttműködő ember költözhet ezekbe. Az igényekről a helyi önkormányzat és az ott működő karitatív szervezetek együtt döntenek. Ők választják ki a végső összeszerelés kivitelezőit is. Nem tulajdonról, hanem bérleményről lesz szó. A lakók egy létrehozandó, mondjuk úgy, lakásügynökséggel állnak majd kapcsolatban, ettől bérlik a házakat, nyilvánvalóan méltányos áron.
Ebben a sokszínű rendszerben mindenki hoz valamilyen pozitív áldozatot. Az önkormányzatok például ingyentelkeket biztosítanak a területükből a könnyűszerkezetű házak felépítéséhez. De vitán felül áll, hogy az eddigi sorsukból, rögzült szokásaikból kitörni akaró emberek lelkierejére, elszántságára is szükség lesz. A ház nem jutalom, nem segély, hanem ahogy Sztojka Attila főigazgató mondta, a kezdet maga!
