A fényevők vagy pránaevők mozgalma, szektája a családi tragédiák ellenére terebélyesedik: számtalan internetes portál hirdeti a fényevés üdvözítő voltát, megvilágosultak tréningeket szerveznek, klubokat tartanak fenn, és szaktanácsokat adnak. Az ezoterikus blogokon megjelenő, a fényevéshez kapcsolódó kérdések azt mutatják: trendi a dolog.

Az indiai jógik nem tehetnek róla, hogy saját kultúrájukban gyökerező filozófiájuk és megvilágosodási törekvéseik morzsáit összecsipegették a szekularizált nyugati világ vallásbizniszben utazó üzletemberei. Az sem az ő vétkük, hogy a morzsákból összezagyvált katyvaszt könyveken, DVD-ken, internetes portálokon és televíziós csatornákon zúdítják az elárvult lelkekre. Ha megváltást nem is, de megvilágosodást, szabad életet és tökéletes lelki nyugalmat ígérnek követőiknek.

A fényevők vallása sem a távoli keletről érkezett hozzánk. A mozgalom egyik apostola egy ausztrál üzletasszony, Ellen Greve, aki megvilágosodván a Jasmuheen névre hallgat. Állítása szerint 1993 óta nem vesz magához táplálékot, könyveit Magyarországon is lehet kapni. Portálján keresztül sokféle tanácsot ad meglévő és leendő híveinek. Becsületére legyen mondva, azt ajánlja, mindenki csak fokozatosan térjen át a fényevésre. Először a húst hagyja el az étrendjéből, majd a tejet és a tejtermékeket. A következő nagy lépés az úton, amikor a fényevő áttér a nyers táplálékra, majd elhagyja a zöldségeket, végül a gyümölcsöket. Ha már megél kizárólag folyadékokon, akkor közel a cél. A fényevő elmondhatja, hogy táplálékul elegendő számára a lélegzés, egyenesen a fény energiájából, a pránából, a csí életenergiából táplálkozik. Egyébre nincs is szüksége.

Út a pránájáma felé

A pránaevés, vagyis az univerzumot átható életerőből való táplálkozás évezredek óta ismert az indiai jógik körében. Az idevezető út lépései, törvényei, szabályai megtalálhatók az ősi, szanszkrit nyelvű Védákban. A Védák részletesen leírják, hogy az atmoszférában található pránarészecskék miként kerülnek a testbe a köldök fölött található napfonatcsakrán keresztül, hogyan oszlanak a tízféle életlevegőre, amelyek különböző pályákon keringenek az ér- és idegrendszerhez hasonlóan. Hogyan működik a durvább fizikai test, hogyan a finomabb energiamezők, az elme, az intelligencia, az egó és a tudat. A Védákból az is megtudható, hogy e rétegek miként fedik be a lelket, lényünk örök, transzcendentális lényegét.

A szankszrit nyelvű szövegek azt is részletesen leírják, hogy hosszú évek alatt, több száz következetesen elvégzett lelki és fizikai gyakorlaton keresztül, nyolc fokozat elsajátításával miként juthat el a jógi az univerzális életerő hasznosításáig, amikor a prána tudatos felhasználásával teljes egészében uralni tudja testét. Mert a Védák szerint a pránájáma, vagyis a jógalégzés tökéletességét elérve a jógi valóban képes lesz arra, hogy csupán a levegőből és a napfényből tartsa fenn életét.

Az ősi tanítások azonban nem ajánlják mindenkinek ezt az utat. A szilárd táplálék fogyasztásának elhagyása Szűcs Gábor (Védikus Bölcselettudományi Szabadegyetem) tanulmánya szerint olyanoknak ajánlható, akik a fizikai élet kihívásaitól visszavonultan, aktív spirituális életet szeretnének élni. Nem való azoknak, akik fizikai munkát végeznek, sokat utaznak, aktív kommunikációt folytatnak, vagy hideg éghajlaton élnek. Mert mint a tanulmány leszögezi, a prána sokkal könnyebben alakítható át mentális energiává, mint fizikai erővé. A táplálkozás feladását ezért csak felkészült személyeknek érdemes megkísérelni, és csakis a lelki fejlődésük érdekében, ami egyet jelent Isten odaadó szolgálatával.

Három hét a végtelenbe

A hazai fényevők nem kívánnak hosszú és küzdelmes tanulást követőiktől. Szerintük elegendő, ha a jelölt átesik a 21 napos beavatási folyamaton, amely elvezet Istenhez, és megszakítja a születés és halál végtelen körforgását. Bónuszként ígérik: a kúra végére ismét felnyílik a jelölt harmadik szeme, képes lesz a lelkével látni.

E modern tanítás szerint: legfontosabb életadó szervünk a tüdőnk, az élet csatornája pedig a hátgerinc. Legfontosabb életfunkciónk a lélegzés. S természetesen a 21 nap kemény böjt elvezet az átlényegülésig.

A böjt első hét napján sem enni, sem inni nem szabad, zuhanyozást, jégkockák szopogatását és szájöblítést ajánlanak a „mesterek” a kínok enyhítésére. A hetedik naptól lehet némi 25 százalékos gyümölcslevet inni, a tizenötödiktől megengedett a 40 százalékos gyümölcslé is.

A „mesterek” bizonyos mellékhatásokra is figyelmeztetnek. Állításuk szerint az első napokban fájdalom, gyengeség jelentkezhet, a harmadik napon elhagyja a testet a spirituális szellem. Ám az égi testvérek megakadályozzák a halál beálltát, az idő múlását pedig megkönnyíti az angyalokkal való társalkodás. A végeredmény – ígéretük szerint – imponáló: a böjt elmúltával a hívő fenn tudja tartani magát pusztán fényevéssel, erős és energikus lesz, mentes a bűntől, a stressztől, a küzdelmektől.

Az alantas részletekkel a fényevők többnyire nem foglalkoznak. Nem beszélnek arról, hogy a folyadékhiány miatti kiszáradás végzetes következményekkel járhat: esik a vérnyomás, károsodik a vese és a máj. Hányás, hasmenés jelentkezhet. Az agysejtek is felmondhatják a szolgálatot, felléphet eszméletvesztés, tudatzavar, hallucináció – ez az állapot végül akár kómához vagy stroke-hoz vezethet.

Nem vallás

A korábbi és a néhány héttel ezelőtt bekövetkezett családi tragédiák bizonyos körülményei arra utalnak: a hazai fényevők vezetői keményen fogják követőiket, és nem bíznak semmit a véletlenre. Híveik többnyire nem tartják a kapcsolatot a külvilággal, csak egymással érintkeznek. Mindkét bűnügyben felmerült, hogy a fényevő hírében álló szülők elutasítják az orvosi ellátást, és a gyógykezelést. E körbe tartozik a gyerekszülés is. A várandós kismama nem vonul kórházba, amikor eljön a szülés ideje, nem hív orvost, vagy bábát sem: a csoport vezetője segédkezik a szülésnél, aki egy füst alatt regisztrálja is az új jövevényt a vallási közösség tagjaként.

A csecsemőket és kisgyerekeket egy „más településen praktizáló” gyerekorvosra hivatkozva kivonják az orvosi ellenőrzés alól, a szükséges oltások beadását, a fejlődésüket ellenőrző vizsgálatok megtörténtét is a távoli doktorok által kiállított iratokkal igazolják. A hatóságok ilyen esetekben tehetetlenek. Nem rendelhetnek el kényszerellátást, ha a szülők igazolják, a csecsemő megkapja a szükséges egészségügyi ellátást. A védőnő sem törhet rá a családokra, ha – mert nem igénylik jelenlétét – nem engedik be. Az ilyen családokban élő óvodások és iskolás gyerekek talán már kevésbé vannak kitéve ilyen veszélynek: a gyermekvédelemmel foglalkozó óvónők és tanárok révén a gyámhatóság közbeléphet, ha a gyerek családon belüli helyzetét veszélyesnek ítélik.

Maguk a fényevők bizonyos szempontból rejtőzködő életformát folytatnak. Nyilvános helyen vagy társaságban étvágytalanságra vagy vegán életmódra hivatkozva csipegetnek egy-egy falatot a felkínált ételekből. Megnyilatkozásaikra nem jellemző a harsányság, vagy az erőszakos hittérítés. A haláleseteket azonban figyelmeztető jelnek kell tekinteni.

A rendőrség természetesen teszi a dolgát, a nyomozás folyik. Az előzetes letartóztatásban lévő szülőket akár életfogytig tartó szabadságvesztésre is ítélhetik 14 év alatti személy ellen különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért. Néhány évvel ezelőtt hasonló vád beigazolódása után egy szülőpár 15, illetve 13 évet kapott. Az agárdi ügyben egyelőre nincs információ arról, hogy a családdal együtt élő nagyszülőket milyen felelősség terheli. Arról sem hallani többet, pontosan mely vallási közösséghez tartozott a család, s a vallási vezetőjüket kihallgatja-e a rendőrség. Egyelőre homály fedi az orvos kilétét, aki a gyermeknek kiállította a szükséges egészségügyi papírokat.

A társadalomnak azonban előbb-utóbb fel kell tennie bizonyos kérdéseket, hogy válaszok szülessenek arra, hol kezdődik és hol végződik a lelkiismereti és vallásszabadság? Mikor tekinthető vallásnak egy nyilvánvalóan üzleti vállalkozás, még ha vannak is hívei, követői, s portáljukon egyháznak nevezik magukat? Az életet fenyegető gyakorlatot folytató csoportok működését megengedheti-e a nagyobb közösség, vagyis a társadalom? Ad absurdum feltehetjük a kérdést: a vallásszabadság kiterjed-e akár a kollektív öngyilkosságra is?

A kérdések sorát lehetne folytatni. Ám mindezek nem pusztán jogalkotói vagy jogalkalmazói kérdések. A lehetséges válaszokról még sokat kell töprengeni és (köz)beszélni azután is, hogy az agárdi kisfiú tragédiája lekerült a címlapokról, és megszületik a bírói ítélet.

Nagy Ida