Petíciót ad be az Európai Bizottsághoz a Magosz és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Brüsszel ugyanis a közös agrárpolitika forrásainak megkurtítását tervezi, hogy pénzt csoportosíthasson át a migráció teljes körű menedzselésére. Az elvonás minden uniós gazdát érintene, de nem egyformán. A magyar agrárium számára komoly csapást és hátrányt jelentene. Jakab Istvánt, a Magosz elnökét, az Országgyűlés alelnökét kérdeztük.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Mint minden fontos kérdés, nyilván ez is májusban dől el. Mi a magyar állam terve?

– Magyarország azt javasolta, ha kevés a pénz az unióban, és a britek kiválása után még kevesebb forrás jut az agráriumra, akkor növelni kell a tagállamok befizetését. A jelenlegi Európai Bizottság azonban azt válaszolta, erről szó sem lehet. Ragaszkodik a pénzek átcsoportosításához.

– Nem tegnap kezdett játszadozni az EB a támogatáscsökkentés gondolatával, de nem vettük komolyan. A mostani indítvány is csak egy blöff lenne?

– Nem az. Amikor az unió teljes jogú tagjává lettünk, Brüsszel már akkor feltűnő megkülönböztetéssel kezelte a keleti blokk országait. A régi tagállamok támogatásának csak a töredékét kaptuk, ezzel szemben azonnal meg kellett nyitnunk a piacainkat. Egy hosszú távra tervezett, újragyarmatosító folyamat kezdődött ezzel, a mostani csökkentési javaslat a befejező szakasza ennek.

– Ellenfeleink szerint panaszkodás helyett inkább a megerősödésünkkel kellett volna foglalkoznunk…

– A piacaink megnyitásával jelentősen csökkent a magyar gazda versenyképessége, ez volt a nyugati befektetők célja, és leépítették, illetve fillérekért megszerezték a magyar élelmiszeripari kapacitást. Pénzügyi trükkökkel operálnak, alig fizetnek valami adót, és ami feltűnő, csökkentik a saját tőkéjüket. Ez azt mutatja, hogy nem fejlesztenek, miközben az árjövedelmen keresztül kiviszik a nyereségüket az országból. Létrehozták a kettős minőség rendszerét is, ugyanaz a márkanév, ugyanaz a csomagolás, ugyanaz az ár, csak ami a tasakban van, sokkal silányabb, mint amit nyugaton tesznek a polcokra. Én már jó évtizede mondom, hogy szemetet etetnek velünk.

– Mára kiléptünk a balek szerepéből. Lehet, hogy a csökkentés újra visszavet bennünket?

– A lassan befejeződő hétéves uniós költségvetési ciklusban a magyar agrárium 1300 milliárd forint uniós vidékfejlesztési forrást kapott. Brüsszel ezt 27 százalékkal csökkentené a következő költségvetési időszakban, ami nekünk több mint 350 milliárdos elvonást jelentene. A másik kategória a közvetlen támogatások rendszere. Ennek a tételeit földalapú támogatásra, az állattenyésztés támogatására és effélére fordíthatjuk. Ez 2900 milliárd forintot jelentett eddig, ennek a 16 százalékát vonná el Brüsszel, ami már közel 500 milliárd forintot tenne ki.

– Kipróbálták már ezt valahol?

– Svédországban. Nem volt elegendő pénz a svéd költségvetésben a migránsok ellátására, ezért az agrárium forrásaiból csoportosítottak át oda bizonyos összegeket. Mindez Brüsszel engedélyével történt, sőt az EB bátorította a többi tagországot is.

– A magyar viszonylatokról beszélgetünk, de az igazság az, hogy a csökkentés minden tagállamot érintene…

– Világos, de nem mindegy, hogy kinek milyen szintről kell visszalépnie. A régi, fejlett uniós tagállamok mezőgazdaságában is érvágást jelentene az elvonás, de a fejlődésben levő magyar agráriumnak sokkal nagyobb károkat okozna. A Danish Crown nevű dán konzorcium 25 millió disznót vág le évente, ott már robotok hasítják a sertést és a marhát, és amúgy is olyan korszerű technológiával dolgoznak, amiről mi csak álmodozunk. Tehát a régi tagállamok már megvalósították a legfontosabb fejlesztéseiket, a magyar agráriumnak viszont az elvonás újabb, immár hatványozódó versenyhátrányt jelentene. Hatalmas robbanás tapasztalható a technológiában, el is készült a hazai digitális agrárstratégia. A klímaváltozás is megköveteli, hogy komoly fejlesztésekbe fogjunk, például létrehozzuk a korszerű vízgazdálkodási és öntözési rendszerünket. Ehhez nagy kegyesen hozzá is járult az EU, elfogadta, hogy támogassuk a gazdák öntözési fejlesztéseit 50 milliárd forintos nagyságrendben. Noha erre valójában 5000 milliárdot kellene költenünk. Tudni kell, hogy évente 600-800 milliárdos veszteség éri a magyar agráriumot amiatt, hogy nincs elég víz a talajban, és ami van, az is egyre fogy, egyre lejjebb húzódik.

– Ha már a számoknál tartunk, hogyan teljesít ma a magyar agrárium?

– Tavaly közel 300 milliárd forinttal nőtt a kibocsátás az előző évihez képest, ez tízéves távlatban több mint 50 százalékos bővülést jelent. Az exportunk 5,8 milliárd euróról kilencmilliárdra emelkedett, a fejlesztések terén pedig nyolcszázalékos növekedést tapasztalhattunk. Nem a mennyiség, hanem a hozzáadott érték terén léptünk előre, ami újabb magyar munkahelyeket is jelent. Mindez a fejlesztések eredménye, tehát ebből venne vissza Brüsszel, többek között a migránsok miatt. Ma a magyar mezőgazdaság még a bővüléssel együtt is 1600 eurónyi értéket képes előállítani hektáronként. A régi tagállamoké 2600 euró. Ezt kellene behoznunk, de az elvonással csak tovább nyílna az olló.

– A támogatás csökkentése nyilván az élelmiszerárak emelkedését vonná maga után mindenütt. De nem hallani a baloldali pártok tiltakozását, pedig ők állítólag a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselik…

– A támogatások a termelési költségeket csökkentik, tehát azt közvetve a fogyasztók kapják. Ha a gazda ellehetetlenül, emelnie kell az árakat, ez tény. Fennáll a veszélye annak, hogy akkor az EU a harmadik világból hoz be ellenőrizetlen, sokféle kemikáliával kezelt, de olcsó élelmiszert, hogy ne legyen áruhiány, és elkerülje a konfliktusokat. Ez egy régi történet egyébként, egyes elképzelések szerint Európának a magas technológiájú ipari termelésre kell koncentrálnia, a mezőgazdasági termelést bízzuk a harmadik világra! Ez merénylet a gazdák ellen. És fel is erősödött ez a szándék, a határok kinyitása nemcsak ellenőrizetlen migránstömeget, de ellenőrizetlen mezőgazdasági árutömeget is jelentene.

– Újra felvetődött hazai liberális körökben a falvak megszüntetésének gondolata. Költözzünk mindannyian a városba…

– Megint egy régi lemez! Mindaz, amit ma a falvakban találunk, hatalmas nemzeti érték. De nemcsak ezt akarják a történelem szemétdombjára hajítani, hanem azt a hagyományt, azt a kultúrát, azt a szellemiséget is, aminek a falu a letéteményese. Az elvonásokról beszéltünk az előbb, de azt is tervbe vette Brüsszel, hogy nem elég a csökkentés, politikai feltételekhez is akarja kötni a támogatások kifizetését. Ez a magyarokat és a V4 tagországait érinti a legsúlyosabban. Szent meggyőződésem, hogy alapvetően a termőföldjeinkre megy a játék. Ahogy ez zajlott és zajlik Ukrajnában is. A földet megvédhetjük jogszabályokkal, törvényekkel, az alkotmány rendelkezéseivel, de megtartani csak korszerű, okos, versenyképes gazdálkodással lehet. Ennek a kereteit akarjuk kialakítani. A magyar kormány programja világos, ennek része „a nyolcvan per húszas” képlet is.

– Az mi?

– A húsz százalék a nagyüzemek, a nyolcvan az egyéni és családi gazdaságok arányát jelenti. A nagy gazdaságok kapják azt a feladatot, hogy elsőként alkalmazzák a legkorszerűbb technológiákat, váljanak bemutató gazdaságokká, és ezt a tudást, tapasztalatot adják tovább. Ma már a precíziós gazdálkodás elemeit kisebb birtokokon is alkalmazni lehet. Ez a digitális eszközök használatát, a pontos mérések, monitorozások, az ehhez kötődő kalkulációk és adagolások rendszerét jelenti, aminek eredménye a hatékonyabb gazdálkodás és a környezet alacsonyabb terhelése. Az egész agrárium jövőjét szolgálja emellett az is, hogy elkezdtük a régóta várt birtokrendezést is. Most már megvan ehhez a gazdasági és politikai erőnk. A munka halad, több mint 16 jogszabályt kell módosítani az új törvényhez.

– Mire lesz elegendő a petíció?

– Ezt az akciót a magyar gazdák indították. Nem először mozdulunk meg, a 2005-ös gazdatüntetés Európa legnagyobb ilyen típusú megmozdulása volt. Az ügy, ami miatt színre lépünk, valamennyi uniós gazdát érinti. Tudjuk, hogy a franciák is mennyire felháborodtak, de személyesen tapasztaltam, hogy a német termelők is mozgolódnak. Először Soros György beszélt az európai agrárbüdzsé megkurtításáról, Brüsszel most tervvé formálta az ötletet. Ha májusban győzni tud a jelenlegi uniós elit, akkor magasabb szintre léptetik az elképzelést. Úgy pedig ellehetetlenül az európai gazdatársadalom. Ez nemcsak egy életforma visszaszorulását jelenti, de súlyos csapás lenne az élelmiszer-biztonságra, az egészséges életmódra és az élhető környezet megőrzésére. A migrációt támogató erők, az európai és hazai balliberális oldal nem fog könnyeket ejteni a hatalmas veszteség miatt. A petíció is egyértelmű válasz erre: nem tűrjük a hazai mezőgazdaság tönkretételét és a magyar fogyasztók megkárosítását. Ezt mi, gazdák, nem engedjük!