Vona Gábor nemzetébresztésről és helytállásról

Történelmi példák sora hozható annak igazolására, hogy néha egyetlen ember helytállása százezreket mozdított meg. Ez a célunk. Ezen túlmenően ugyanakkor egy olyan nemzeti hálót kívánunk létrehozni, amely hatékonyan megvédi a sajátjainkat, minden értelemben biztonságot ad nekik – mondta a Demok­ra­tának Vona Gábor, a Jobbik Ma­gyar­országért Mozgalom és a Magyar Gárda Egye­sü­let elnöke.

– A Magyar Gárda tagjainak eskütétele fegyelmezetten, ribillió nélkül zajlott le, noha a média hetek óta utcai bandaharcokat és náci rohamosztagokat vizionált. Győztek?

– A Gárda zászlóbontása egyértelmű siker és győzelem. Nem nagyon volt még arra példa, hogy egy szervezet megalakulását ilyen irracionális hisztéria kísérje. Példátlan, hogy a miniszterelnök a legfőbb ügyészhez fordul, hajmeresztő, hogy a Zsidó Világkongresszus levelet ír Gyurcsány Fe­renc­nek, ami pedig a sajtóban zajlott, anélkül, hogy egyáltalán bármit tudtak volna arról, hogy mit akar a Magyar Gárda, túlment minden határon. Összehangolt, gyűlölködő támadás indult ellenünk. Ebbe nálunk erősebbek is belebuktak volna, mi mégis talpon maradtunk, és becsülettel véghez vittük, amit elterveztünk. A gyűlöletáradat visszahullott ellenségeinkre. Egy nagy csatát megnyertünk. A háború azonban még sokáig tart. A valódi rendszerváltás kivívásához átgondolt, ésszerű és hatékony építkezésre van szükség.

– Nem túlméretezett cél mindjárt az egész nemzet megmentése néhány tucat gárdistával?

– Kétségtelenül nagyképűségnek tűnhet, hogy ötvenhat ember eskütétele kapcsán ilyen dimenziókban gondolkodunk. De látom és érzékelem azt a hatást, amit ezek az emberek a nemzetben gondolkodó magyarokra gyakoroltak. Hihetetlen mennyiségű e-mail, telefonhívás, levél érkezik hozzánk. Olyan szeretet övezi ezt a kezdeményezést, hogy máris mozgalommá váltunk. Nem ötvenhat emberről beszélünk már, hanem lassan háromezer jelentkezőről, és százezrekről, akik mögöttük állnak. Ez az ötvenhat ember példát mutatott, amikor a legszélsőségesebb gyűlölet ellenére, nem csuklyában, azonosító nélkül, hanem arccal, névvel, büszkén kiálltak, mondhatni, vásárra vitték a bőrüket. Ez a bajtársiasság példát mutatott mindenkinek gerincességből, bátorságból, magyarságból.

– Mit jelent a polgárvédelem?

– A Magyar Gárda együtt akar működni a polgárőrséggel, vagy akár a rendőrséggel a helyi közösségek biztonsága és nyugalma érdekében, segítve e szervek munkáját. A gárdisták szükség esetén a jelenlétükkel is védelmet nyújtanak azoknak, akik rászorulnak.

– Ilyen helyzetekben ugyanakkor könnyű dolga lehet a Gárdát kompromittálni igyekvő provokátoroknak…

– Wittner Mária azt mondta az avatáson, hogy a gárdisták a sátánnal szállnak szembe. Aki a sátán ellen küzd, annak föl kell készülnie arra, hogy a sátán a maga módján védekezik: lejárató kampányokra, dezinformációra, korrumpálási és megosztási kísérletekre. Nem elég a morális fölény, okosab­baknak is kell lennünk, mint ellenségeink.

– A Gárda eskütétele mindenesetre azt jelzi, hogy valóban megnyertek egy csatát, hiszen a provokációval fenyegetőző ellenérdekeltek nem tudták megzavarni az avatási ceremóniát.

– Sikertelen volt az ellenséges kommunikáció. Az a nem létező veszélyhelyzet, amit igyekeztek fölfesteni, mindössze pár száz szélsőségest vitt ki a Vár aljába. A mi rendezvényünkön viszont ötezer ember ünnepelt fegyelmezetten, méltóságteljesen. Ez önmagáért beszél. Nemcsak az érdeklődő közönség soraiban láttam könnyeket a szemekben, hanem a gárdisták is meghatódtak, átérezték a pillanat emelkedettségét. Ezt ország-világ láthatta, ahogy azt is, ami az ellentüntetésen történt. Egyesek előszeretettel nevezik csürhének a jobboldalt. Bebizonyosodott, hogy ez a minősítés a szélsőbaloldali őrjöngőkre igaz.

– Van egyáltalán létjogosultsága 2007-ben a harcos antifasizmusnak?

– A fasizmus Olaszországban 1945-ben gyakorlatilag meghalt. Nekünk ma és itt nincs közünk sem a fasizmushoz, sem a nácizmushoz. Fogalmam sincs, ki ellen hadakoznak az antifasiszták akkor, amikor a tovább élő kommunizmus veszélyezteti a békés mindennapokat és a nemzet jövőjét. Őszintén megvallva, elegem van már a sok csúsztatásból, ezért hívtam ki múlt pénteken a Gárda ügyében nyílt és élő vitára a fő hazudozókat, Gyurcsány Ferencet, Kóka Jánost és Dávid Ibolyát. Jöhetnek külön-külön, vagy akár együtt is. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Nekünk nincs félni és titkolni valónk.

– Pedig egy Magyar Antifasiszta Liga nevű csoportocska a Magyar Gárda elleni gyűlöletkampány részeként népszavazást szeretne kiíratni az úgynevezett holokauszttagadás büntethetővé tétele érdekében. Hogyan kerül a csizma az asztalra?

– Ezt tőlük kéne megkérdezni. A mi szánkból a „zsidó” szó el sem hangzott. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a mindennapjainkat a zsidókérdésen való rágódás tölti ki. Elegünk van ebből a tendenciózus félrebeszélésből. Magyar­or­szágon, ha valaki büszkén vállalja magyarságát, mindjárt azt kezdik firtatni egyesek, hogy mit gondol a zsidókról. Könyörgöm, hogy jön ez egyáltalán szóba? De ha már itt járunk, megfordítanám a kérdést. Szeretném egyszer megismerni a hazai zsidóság hivatalos képviselőinek állásfoglalását a magyarsághoz való viszonyukról. A micisapkáról, tetemcafatról, és a bőgatyáról már hallottunk, nagyon remélem, nem ebben merül ki a hivatalos álláspont.

– A történelmi keresztény egyházak felső vezetése mintegy vezényszóra elhatárolódott azon papi személyektől, akik megáldották, fölszentelték a Magyar Gárda zászlaját, illetve részt vettek az ünnepélyes eskütételen. Csalódott emiatt?

– Nem vagyok egyházjogász, nem tudom, milyen felhatalmazás szükséges ahhoz, hogy egy pap részt vegyen egy ilyen rendezvényen. Megdöbbentő viszont, hogy Hiller István kultuszminiszter szabályosan raportra hívta a történelmi egyházak vezetőit, hogy számon kérje őket, és holmi kívánságokat fogalmazzon meg a Magyar Gárdához való viszonyukat illetően. Az állam és egyház szétválasztásának liberális tanával ez merőben ellentétes. Számtalan jobbikos rendezvényen vettek már részt egyházi személyek, bármiféle hangos elhatárolódás nélkül. Sajnos olyan nyomás alá kerültek az egyházak, hogy kénytelenek voltak belemenni ebbe az utcába. Maximálisan kiállunk az avatáson megjelent papok és lelkészek mellett.

– Csuka Tamás dandártábornok, nyugalmazott református tábori püspök némileg provokatívan azt mondta, a Gárda zászlaja keltsen félelmet azokban, akik bármilyen módon a magyarság ellen törnek. Célja-e a Magyar Gárdának a félelemkeltés?

– Mi nem valami vagy valaki ellen, hanem a magyarság védelmében bontottunk zászlót. Senkit nem fenyegetünk, de azt sem fogjuk eltűrni, hogy minket fenyegessenek akár személyünkben, akár magyarságunkban. Tetszik vagy nem tetszik: Magyarország a magyaroké. Ebből egy jottányit sem engedünk.

– Mi lehet a sosem tapasztalt gyűlöletkampány magyarázata? Tény­leg ilyen félelmet váltott ki a Magyar Gárda egyesekben?

– Először arra gondoltam, hogy a kormány így próbálja elterelni a figyelmet a valóságos veszélyekről, a reformoknak nevezett folyamatok okozta katasztrófahelyzetről. De olyan hőfokot ért el a gyűlölködés, hogy a racionális megfontolások kizárhatók. Valószínűleg azt érzékelték, hogy kezd testet ölteni és erősödni egy olyan elkeseredés és népharag, amely immár hatékonyan és szervezetten tud cselekedni a parlamenten kívül. Ezt igyekeznek – abszurd módon – a Magyar Gárdán megtorolni. Ezért igyekeznek megfélemlíteni azokat, akik tagjai vagy szimpatizánsai a Gárdának. Magyar­ország olyan helyzetben van, hogy az embe­reknek nincs hová hátrálni. Jellemző a hatalom irracionalitására, hogy minden tettükkel hozzánk taszítják a saját hazájukban kisemmizett, megalázott tömegeket.

– A Magyar Gárda gyalázásában különös összhangzatot produkáltak olyan politikusok, mint Gyurcsány Ferenc, Tom Lantos vagy éppen Ján Slota, a soviniszta Szlovák Nemzeti Párt vezére. Mi a közös ezekben a támadásokban?

– A magyarellenesség.

– A gyűlöletkampány szomorú ered­ménye, hogy egy gárdistát súlyosan megsebesítettek az avatás előtt. Mi történt pontosan?

– Az illetőt közvetlen közelről kétszer lőtték arcon gázpisztollyal. Az ő kérésére és érdekében erről nem kívánok bővebben beszélni.

– A hisztériakampány során a Magyar Gárda szándékaiban egyesek mindenféle szörnyűségeket véltek fölfedezni. Tömören összefoglalva tulajdonképpen mi a cél?

– A magyarság veszélyben van a saját hazájában, s a rendszerváltás elsősorban morális értelemben nem valósult meg. Ennek végrehajtása persze a politikai elit feladata, de a példamutatással a Magyar Gárda katalizátora lehet egy ilyen folyamatnak. Az áldozatvállalás fölébresztheti az alvó magyarságot. Történelmi példák sora hozható annak igazolására, hogy néha egyetlen ember helytállása százezreket mozdított meg. Ez a célunk. Ezen túlmenően ugyanakkor egy olyan nemzeti hálót kívánunk létrehozni, amely hatékonyan megvédi a sajátjainkat, minden értelemben biztonságot ad nekik.

– Ez volna a párhuzamos intézményrendszer, a másik Magyar­or­szág alapja?

– Mondhatjuk így is. Szeretnénk olyan intézményeket megteremteni a Gárdához kapcsolódva, amelyek a nemzeti szolidaritás alapján működnek. Mondok egy példát: nagyon sok igaz magyar ember keres munkát, vagy veszélyben van az állása, mert megvallja a magyarságát. Szeretnénk, ha ezek az emberek egymásra találnának azokkal az országért munkálkodó vállalkozókkal, cégekkel, akik pedig munkaerőt keresnek. Kulcsfontosságú, hogy tudjunk egymásról, és segítse az egyik magyar a másikat. Szeretnénk mindehhez anyagi erőforrásokat is biztosítani, aminek a részleteit nem szeretném kifejteni, nehogy elgáncsolják.

– Hogyan tovább az ünnepélyes eskütétel után? Miként fognak az országos szervezéshez?

– A legközelebbi nagy célunk, hogy október huszonharmadika körül újabb avatásra és eskütételre kerüljön sor. A há­rom­­ezer jelentkezőből az elkövetkező időben kiválogatjuk azokat, akik alkalmasak gárdistának. A provokátorokat és a futóbolondokat távol akarjuk tartani a Magyar Gárdától. Ennek érdekében a fizikális és szellemi rátermettséget is vizsgáljuk. Külsős szakemberek, például vízimentők, tűzoltók, volt katonák vesznek részt a válogatásban és a felkészítésben. Szeretném, ha ősszel minden megyében legalább harmincan viselnék a Magyar Gárda egyenruháját.

Ágoston Balázs