A génmegőrzéstől az aktív turizmusig

– Mondhatjuk, hogy ön az eddigieknél specializáltabban, a természetvédelemért felelős államtitkárként maradt az Agrárminisztérium irányítói között. Nem is olyan régen ez a terület még helyettes államtitkári szinten volt. Eszerint egyre inkább felértékelődik a természetvédelem szerepe?

– Ha megnézzük a magyar állami természetvédelem rendszerét, akkor azt látjuk, hogy a tíz nemzetipark-igazgatóság működési területe az egész ország közigazgatási területét lefedi. Nem igazán találunk ehhez hasonló erős állami természetvédelmet sehol máshol Európában, és a magyar kormány az önálló természetvédelmi államtitkárság létrehozásával most még tovább erősíti ezt a rendszert.

– A természetvédelem azonban nem csak a kirándulóhelyek megőrzését jelenti, hiszen például több génmegőrzési intézet is az államtitkárság felügyelete alá tartozik. A természetvédelem valójában a természeti örökség védelmét jelenti?

– A biodiverzitás fenntartása és a génmegőrzés nagyon sok területen összekapcsolódik. Amikor a védett fajok és élőhelyek védelméről beszélünk, gondoljunk például a gyepek karbantartására, ennek egyik módja a legeltetés. Ezt pedig külterjes, extenzív állattartás segítségével végezzük, amiben az őshonos magyar haszonállatfajták, a szürke marha, a bivaly, az őstulok, a magyar tarka szarvasmarha, a kárpáti borzderes, a juhok közül a cikta, a racka vagy éppen a cigája vannak segítségünkre. A gyepek megőrzése ugyanakkor a génmegőrzésre is visszahat, hiszen az említett állatfajták rég kikoptak a hagyományos állattenyésztésből, és talán nem is maradtak volna fenn, ha a nemzeti parki igazgatóságok nem őket használnák.

– Milyen eredményeket értek el az elmúlt években az őshonos haszonállatfajták megőrzésében?

– Tizennégyezret számlál a nemzeti parkokban tartott őshonos magyar haszonállatok egyedszáma, ami az elmúlt tíz-tizenkét évben 45 százalékkal növekedett. A természetvédelem ugyanakkor ma már jóval több a fajok és az élőhelyek rezervátumszerű megőrzésénél, kulturális örökséget, hagyományokat is őrzünk, számtalan tájházat tartunk fenn, hagyományos gazdálkodási módokat hozunk vissza, és vannak történelmi emlékhelyeink is, ezek közül a legismertebb a mohácsi. Hatósági jogosítványokkal 250 természetvédelmi őr dolgozik a nemzeti parkokban, és az egyéb feladataik mellett a régészeti örökség védelme is a munkájuk része.

– A természetvédelem eredményeit ugyanakkor egyre inkább az úgynevezett aktív turizmus keretében ismeri meg a szélesebb közönség. Mennyi embert sikerült megnyerni azzal, hogy túlléptek ezen az úgynevezett rezervátumszerű szemléleten?

– Változnak a pihenési szokások, és a nyári feltöltődést a strandolás mellett egyre többen képzelik el aktív kikapcsolódási lehetőségekkel: természetjárással, kerékpározással, barlangok felfedezésével, vízi kalandokkal, esetleg a természetfotós túrákkal. Körülbelül 700 ökoturisztikai létesítmény van Magyarországon, ennek a felét mára már a nemzetipark-igazgatóságok üzemeltetik, és éves szinten 1,6 millió látogatót fogadunk ezeken a bemutatóhelyeken, ami az elmúlt másfél évtized alatt 900 ezerről emelkedett erre a szintre.

– Ezek kiépítésével lekövették a változó társadalmi igényeket, vagy éppen hogy kedvet csináltak az aktív programokhoz?

– Mindannyian szeretjük a hazánkat. Amikor pedig a hazánkra gondolunk, akkor valamilyen számunkra kedves magyar tájnak a képe jelenik meg a szemünk előtt. Erre a táji-természeti világra vigyáznak a nemzetipark-igazgatóságok, hogy az utánunk jövő nemzedékek is olyannak lássák ezeket a jellegzetes magyar tájakat, mint amilyennek mi is megismertük őket. Nekünk a hazaszeretetből fakadó ösztönös érdeklődést kell csak megragadnunk. Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor határozta meg a természetvédelem ars poeticáját: értelemből fakadó szeretettel kell közeledned mindannyiunk szülőanyjához, a természethez. A nemzetipark-igazgatóságok azon dolgoznak, hogy a természet iránti vonzódás ne csak spontán és ösztönös legyen, hanem tudatos is, az értelmünkből is fakadjon.

– Mondana néhány példát az elmúlt időszak ökoturisztikai fejlesztéseire?

– Csak az elmúlt egy év során mintegy harminc beruházást hajtottunk végre 8,7 milliárd forint nagyságrendben. Idén átadtuk a Bükki Csillagdát Répáshután, a Rábát és árterét bemutató és a vízi túrázás kiindulópontját jelentő csákánydoroszlói vízi élményközpontot, vagy a Balaton déli partján, ahol eddig nem volt komoly ökoturisztikai bemutatóhelyünk, a Berek Világa Látogatóközpontot, de megújítottuk és új épülettel gazdagítottuk Farmoson a Madárvártát is. Az elmúlt tizenkét évben folyamatosak voltak a fejlesztések, összesen mintegy 80 milliárd forintot költöttünk el természetvédelemre, amiből közel kétszáz beruházás készült el, mintegy 300 ezer hektáron javítottuk a természeti környezet állapotát. A nemzeti parki igazgatóságoknál dolgozók létszámát is megdupláztuk, a 2010-es 693 fő helyett ma már 1372-en tevékenykednek a nemzeti parkoknál, és a költségvetés is négyszeresére emelkedett, 4,5 milliárdról húszmilliárd forintra.

– Mondta, hogy Európában egyedülálló módon sűrű a nemzeti parkok hálózata. Miért alakult ez így?

– Az állami természetvédelemben elődeink is kiemelkedőek voltak, és az ország adottságai is különlegesek. A védetté nyilvánítások még 1939-ben kezdődtek, az első védett természeti területek a debreceni Nagyerdő és a szegedi Fehér-tó voltak. Kettős évfordulót is ünnepelünk idén, ugyanis 150 évvel ezelőtt született Gulyás József, az első magyar természetvédelmi őr, aki száz évvel ezelőtt állt szolgálatba a Kis-Balatonnál azzal a feladattal, hogy megmentse a néhány egyedszámra csökkent kócsagállományt. Ez aztán a magyar természetvédelem címerállata és első sikertörténete lett. Hazánk első nemzeti parkja 1973-ban a Hortobágyon alakult, a védetté nyilvánítások nagy korszaka pedig 2002-ben zárult az Őrségi Nemzeti Park létrejöttével. Az állami természetvédelem mindig önálló volt, létrehozta a helyi bázisait, és alulról szerveződve építette magát. Nyugat-Európában ugyanakkor lehet, hogy most hangosan képviselik a környezetvédelmi szempontokat, valójában azonban ezt a munkát a megfelelő időben nem végezték el. Már évtizedekkel korábban felélték azt a természeti tőkét, amit örökségként kaptak, természetes állapotban megmaradt területük alig van, mi viszont még rendelkezünk ilyennel. A Kárpát-medencének a természeti adottságai felülmúlják az európai átlagot, és azért is szerencsés helyzetben vagyunk, mert az ország területének a negyede természetközeli állapotban maradt fenn. Ha pedig további 1100 évig itt szeretnénk élni a Kárpát-medencében, akkor fontos, hogy nemzetként megmaradjunk, demográfiailag ne fogyjunk el, legyen jó családpolitikánk és legyen egy olyan természeti környezetünk, ami lehetővé teszi a magyarság megélhetését és megmaradását.

– A hét végén kezdődik a Nemzeti Parkok Hete, ez további hírverés lesz az aktív pihenésnek?

– Tizenhatodik alkalommal szervezzük meg a Nemzeti Parkok Hete rendezvénysorozatot, amelynek során az összes igazgatóság bemutatja az ökoturisztikai kínálatát. Elsősorban a hazai érdeklődőket és főleg a családokat várjuk különleges programokkal és nagy kedvezményekkel. A program minden évben egy nyitó hétvégével kezdődik, ezt idén Balatonfüreden a hal- és borünnep keretében tartjuk a Tagore sétányon, ahol az érdeklődők mind a tíz nemzeti park önálló sátrával találkozhatnak. Ezt követik egy héten át a nemzeti parkok tematikus túrái és programjai, ezekről a www.magyarnemzetiparkok.gov.hu weboldalon vagy az egyes igazgatóságok önálló oldalain lehet tájékozódni. A záró hétvégét pedig a nagycsaládosoknak szenteljük, akik ekkor extra kedvezményeket kapnak, és több korosztályos gyermekprogramokkal is próbáljuk megnyerni őket.