A globális pénzügyi elit legnagyobb ellenségei a nemzetállamok

Fricz Tamás „Mi veszélyezteti a demokráciát?” című kutatásának második része tüzetesen foglalkozik a XXI. századi demokráciára leselkedő veszélyekkel, amelyek nem elsősorban politikai szélsőségek irányából érkeznek, sokkal inkább a globális – első sorban pénzügyi – elit és a hozzájuk kapcsolódó globalista hálózatok felől. Mint azt a tanulmányban is olvashatjuk, ennek a nemzetek feletti, kozmopolita elitnek ugyanis útjában van a demokratikus intézményrendszer és eljárásmód, amely a nemzettudat mellett az utolsó, ami akadályokat gördít a globális, és társadalmak felett álló piac megvalósítása elé.

A kutatás vezetője elmondta, hogy míg egyes vélemények szerint a populista és félautoriter demokráciák jelentenek veszélyt, valójában létezik egy globális pénzügyi elit, amely hálózatosan működik és óriási forrásokkal rendelkezik. E a globális pénzügyi elit – amelyet egyesek „háttérhatalomnak” neveznek – működésének feltárásával elsők között a Zürichi Egyetem kezdett el foglalkozni. Tanulmányukban felvázolták az említett elit réteg egyfajta hálózatos térképét, ahol negyvenháromezer transznacionális hálózatot vizsgáltak, melyeket mindösszesen száznegyvenhét cég irányít.

A kutató szerint a pénzügyi elit valódi célja, hogy úgynevezett globális piacot hozzon létre, amely uralja a helyi piacokat, a nemzetállamokat igyekszik háttérbe szorítani, ezt a piacot pedig irányítani akarja a profit globálissá tételével. A cél legnagyobb akadályává váltak tehát a nemzetállamok, amelyek még saját törvénykezésük, szuverenitásuk alapján tudják tartani magukat ezen hálózatokkal szemben. Ez a bizonyos elit réteg igyekszik a céljait különféle hamis ideológiákkal alátámasztani, így akarják megalapozni a kívánt hatalmi, gazdasági céljaikat.

Ezek közül az idológiák közül hármat érdemes kiemelni:

1. A neoliberális gazdaságfilozófia, amelyet Milton Friedman alapozott meg a ’60-as évektől kezdődően. Ez a filozófia szembe ment a keynesi jóléti állam koncepciójával, és arra épült, hogy az államot háttérbe szorítsa, a piacot pedig előtérbe helyezze. A piac mindenhatóságát kezdték el hirdetni, illetve a bizonyos jóléti állam háttérbe szorítását, amely igyekszik beleavatkozni a globális pénzügyi folyamatok mozgásába. Ezek a törekvések sikert arattak és a rendszerváltás folyamán már ezzel a szellemmel kellett átlépni a demokráciába,
2. a kulturális marxizmus, ennek előzménye maga a marxizmus, amely az osztályellentéteken, a tőke és a munka ellentétén alapszik. Azonban kiderült az első világháború után, hogy a munkásosztály nem akar forradalmat, inkább beilleszkedik a középosztályba, elfogadja a jóléti vívmányokat. Ekkor jött egy filozófiai irányzat, amelyet többek között Lukács György kezdett el hirdetni, miszerint a munkásság azért nem akar forradalmat, új társadalmat, mert a nyugati kultúra uszályába került. Ezért megfogalmazták, hogy ettől a nyugati kultúrától el kell szakítani a munkásságot, ezután pedig elindulhat a marxista forradalom irányába. Ezzel összefüggésben 1923-ban létrejött egy társadalomkutató intézet, a Frankfurti Iskola, amely kidolgozta a következő évtizedekben a kulturális marxizmus ideológiáját. A gazdasági ellentétekből a nyugati fehér középosztály ellenségképpé formálása lett a cél, amely elnyomja a kisebbségeket. Ez az elnyomás pedig kettéosztja a társadalmak, ezek ellen küzdeni kell. A kulturális marxizmus főképp 1968-ban uralkodóvá vált a nyugati társadalmakban, ma már pedig lényegében egy újfajta elnyomáselméletet látunk, amely megalapozza azokat a gondolatokat, amelyek lehetővé teszik a globális pénzügyi elit számára, hogy a nemzetállamokat és hagyományos intézményeket háttérbe szorítsák. Ily módon lehet eljutni egy globális világtársadalom felé,
3. végül pedig a liberális demokrácia, mint számukra egyetlen elfogadható politikai filozófia. A liberális kiválasztott kisebbségek, amelyek úgymond alkalmasak a vezetésre, azoknak kell hogy irányítsák a modern politikai rendszereket, s mindeközben ellenségként állítják be azokat a demokráciákat, amelyek nem a liberalizmust helyezik előtérbe.

A Demokrata kérdésére, miszerint lehet-e kapcsolat a migrációs válság és a globális pénzügyi elit között, érdekükben állhat-e a migráció támogatása, Fricz Tamás a következőket mondta:

A migráció, amely 2014-15-ben felfokozott módon elindult, összefonódott a közel-keleti háborúkkal. Az jelenleg még nem bizonyítható, hogy a globális hálózatok indították volna el a folyamatot, de hogy a céljaikat szolgálják a migrációs folyamatok, az biztos. Azt láthatjuk, hogy miután elindul a migrációs folyamat Európa irányába, rögtön rárepültek olyan NGO-k, amelyek jogi és más segítséget adtak a nekik. Ha jobban megnézzük, emögött is ott állnak a Soros-féle hálózatok, Soros György pedig ennek a globális pénzügyi elitnek egy előretolt bástyája. Lényegében ezeknek a migrációt segítő hálózatoknak köszönhetően jutnak el az ügyek az ENSZ-ig, amelyben nagy számban találhatók meg a globális elit emberei, többek között a maga a főtitkár. Az ENSZ végül egy olyan megállapodást fogadott el, amely a migrációt egy alapvető emberi joggá formálta át, így gyakorlatilag Európa vegyes lakosúvá válik, kevert etnikumú lesz, bizonytalanná teszi, ez pedig a globális elit célja.

Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója a rendezvényen elmondta: Magyarországot számos igazságtalan kritika éri, a központ feladata, hogy ezeket részletekbe menően cáfolja. A központ épp egy ilyen eset, a Tavares-jelentés kapcsán jött létre. Ám vannak általánosabb, rendszerszintű problémák is, melyek nem csupán Magyarországról szólnak, hanem általában veszélyeztetik a XXI. századi demokráciákat. Az összeesküvés-elméletek valójában összeesküvés-gyakorlatok – jegyezte meg a szakember. Hozzátette: ezek feltárásában segít Fricz Tamás tanulmánysorozata, melynek csütörtökön bemutatott darabja a második, és várhatóan az év végéig még további kettő vagy három készül.

A teljes tanulmány IDE KATTINTVA érhető el.