– 2003-ben alapították meg a Karsol Kft-t. Hogyan válhattak ilyen rövid idő alatt Magyarország piacvezető koporsókészítőjévé?

– Noha a céget hét éve alapítottuk, társamnak és nekem is csaknem két évtizedes gyártási és értékesítési tapasztalatunk van. Azt gondolom, a siker titka az innovatív gondolkodásban és a nyereség tőkésítésében keresendő. Társaságunk székhelye Nyíradonyban, a faipar egyik fellegvárában található, szakmunkásaink tapasztalt, rutinos emberek. Cégünk fejlődéséhez is sok segítséget kaptunk, mind az európai uniós támogatások, mind Nyíradony város vállalkozásbarát légköre hozzájárult sikerünkhöz. Vállalatunk több alvállalkozónak és erdőbirtokos szövetkezetnek is megélhetést biztosít a környéken. Az alapanyagokat, a nyárfát, tölgyfát és bükkfát is a környéken szerezzük be, Hajdú-Bihar, Borsod, illetve Szabolcs megye erdőségeiből. Száznál is több, a környéken élő alkalmazottunknak biztosítunk munkát.

– Mik a vállalat célkitűzései a következő évekre?

– Ahogy a bútoriparban, úgy a koporsógyártásban is egyre nagyobbak az igények mind a famegmunkálás, mind a felületkezelés területén. A fejlesztések fokozásával és a volumen növelésével szeretnénk stabilizálni pozíciónkat a hazai piacon, s ezek mellett növelni az exportpiacainkat, többek között Németországban, Franciaországban, Romániában, illetve Szlovákiában.

– Cégük profilja sajnálatos módon kivétel nélkül érint minden embert. Mit kell tudni a hazai temetkezés jelenlegi helyzetéről?

– A temetkezési vállalkozások európai színvonalon végzik munkájukat, de sajnos nem tudnak európai körülmények között dolgozni. Ezt a területet nem kényezteti el a döntéshozók figyelme, sok esetben nem tisztázott jogi környezetben végzik azt a tevékenységet, amely az egyik legfontosabb társadalmi és családi eseményről szól. A szakma három főszereplője, a temetőfenntartó egyházak és önkormányzatok, a szolgáltatók és a temettetők között nincs meg az ideális összhang. A fenntartó önkormányzatok képtelenek megfelelő összegeket áldozni temetőikre, ezért végső soron a családok mint megrendelők fizetik meg a temetőfenntartás költségét is. Ez az egyre súlyosabb gazdasági helyzetben a temetkezés színvonalának romlásához vezetett.

– A szomszédos országokban is hasonló a helyzet?

– Sajnos mindenhol többet fordítanak a kormányok a végső tisztességre, mint Magyarországon. Romániában százezer forintnak megfelelő összeget nyújt a társadalombiztosítás az elhunytak méltó elbúcsúztatására, Lengyelországban ennek a többszörösét. A temetkezési kiadásokhoz való hozzájárulás viszonylag kis költség ráfordításával súlyos társadalmi problémákat oldana meg. Ma Magyarországon az elhunytak negyede nem éri meg a nyugdíjkorhatárt. Az egész életében befizetett nyugdíjjárulékokból jutna a temetési költségekhez való hozzájárulásra. Sajnálatos, hogy a politikai szándék ma még hiányzik a magyar közgondolkodásból.

– Fontos volna közbeszéd tárgyává tenni a kegyeleti ügyeket?

– Mi magyarok nagyon intim kérdésként kezeljük az elmúlást, a társadalom minden szintjén tabu a kegyeleti tevékenység, a gyász, a gyász feldolgozása. Lehet, hogy mindannyiunknak könnyebb lenne, ha tudnánk, mernénk erről a témáról is beszélni. Egy társadalom érettségét az is mutatja, hogy viszonyul az elmúláshoz. A tudatunk szerint az ember a halállal minden jogát elveszíti, ezzel szemben egyet mindenképpen szereznie kellene, a kegyelethez való jogot.

– Hogyan érinti a szakmát az ország gazdasági helyzete?

– Bizony, a temetkezés is válság sújtotta ágazat. Az emberek egyre nagyobb része választja kényszerűségből az urnás temetést. Az európai országok többségében a hamvasztást megelőzi a testtől való búcsúzás. A rokonok, a barátok hamvasztás előtt vesznek végső búcsút az elhunyttól. Nálunk sajnos ez a szokás nem terjedt el, a hozzátartozók a hamvakat állják körül, így a búcsú gyakran személytelenné válik. Meggyőződésem, hogy a társadalmi szervezeteknek, a pártoknak és a kormányzatnak a kegyeleti kultúra területén is többet kellene tennie.

– A magyarság már története kezdetén koporsókban búcsúztatta elődeit, ezt a szokásunkat mostanság kezdjük elfeledni. Szakember szemmel nézve van-e különbség koporsós és urnás temetkezés között?

– A magyar temetkezési tradíció a koporsós temetkezés. A vallásos országokban, mint Lengyelország, Olaszország, Románia elképzelhetetlen egy temetés koporsó és sírhant nélkül, ezen az országokban a hamvasztás pogány rítusnak minősül. Sajnos társadalmi trenddé vált, hogy az internet és mobiltelefonok elterjedése óta az emberek egyre kevésbé tisztelik a tradíciókat, életük sokkal mozgalmasabbá, nyüzsgővé vált. Egyre kevesebben élnek ott, ahol születtek, s ennek igazi kárvallottja a kegyelet, a gondoskodás elődeinkről. Számomra a sírhalom a tradíció és a gondoskodás szimbóluma.

Gerhát Petra