– Hogyan kezdődött a Goj Motorosok tevékenysége?

– 1991-től kezdve, az alapszabályunknak megfelelően minden március 15-én és október 23-án körbemotoroztuk Budapestet. Ellátogattunk néhány rendezvényre, motorozgattunk, így indult az egész. A goj nevet már 1993–94 körül használtuk, de akkor még nem figyeltek ránk, nem voltunk sokan. A 2005-ös év jelentette a vízválasztót. Pesti László megkeresett engem azzal az ötlettel, hogy a székely árvíz károsultjainak segítsen a motorostársadalom. Akkor hirtelen népszerűek lettünk nemcsak a motorosok, hanem a jóérzésű magyar emberek körében is. 2006 tavasz végén, nyár elején már bejegyzett egyesületként működtünk, mert ez nagyobb mozgásteret adott. Utánunk gombamód szaporodtak a baráti társaságok, motoros egyesületek.

– A balliberális média szerint kihasználták a balhét, az őszödi beszédet, hogy népszerűek legyenek.

– Ezzel szemben az az igazság, hogy jóval az őszödi beszéd kiszivárgása előtt, szeptember 9-én meghirdették október 23-ra azt az óriási motoros demonstrációt, amin nemcsak a Goj Motorosok, hanem többen is részt vettek. A Dózsa György úton voltunk vagy húszezren, és ott is szórólapokon terjesztettük, hogy aki gondolja, az csatlakozzon hozzánk. A Corvin közbe mentünk, hogy Pongrátz Gergely rendezvényét biztosítsuk, ahogy ezt tettük több éve. Személyes, jó kapcsolatom volt Pongrátz Gergellyel, aki úgy tekintett rám, mint fogadott fiára. Hatalmas tömeg gyűlt össze mire megérkeztünk, a motoros rendőrök alig akartak miket beengedni a helyszínre. Már-már forradalmi hangulat volt, amikor felrángattak a színpadra. Ott elmondtam, hogy most ünnepeljünk, és november 4-re szervezzünk egy országos tiltakozást. Ne menjünk fejetlenül összevissza. Ezt a balliberális médiumok forradalmi beszédnek tartották, a radikálisok pedig lehurrogtak. A tömeg elment, és történt, ami történt. A Kossuth téren megjelentek bizonyos motorosok, illetve robogósok, amikre ránk fogták, hogy mi voltunk. De a rendőrök is tanúk arra, hogy mi végig ottmaradtunk a Corvin köznél, illetve később egy kerülővel felmentünk a Mansfeld-szoborhoz a Rózsadombra. Innentől kezdődtek rólunk a kitalációk és a hazugságok, és elhatároztuk, hogy a sajtóval szemben felvesszük a kesztyűt, és helyreigazítást fogunk kérni jogi úton. Jelenleg a honlapunkon a számláló 38-0-át mutat a sajtóval szemben. Az elbukott perekkel bennünket támogató szponzoraink közt tudjuk György Péter esztétát, a TV2-t, és folyamatban vannak Bakács Tibor Settenkedőhöz, Kökény Mihályhoz, a Népszavához és Andrassew Ivánhoz köthető helyreigazítási perek.

– Volt olyan rendezvény, amire hívták önöket, de nem mentetek el, mert nem értettek egyet vele?

– 2006 óta olyanok vagyunk, mint egy rockzenekar, napi szinten keresnek meg minket. Nem radikális vagy nem radikális alapján válogatunk, az a lényeg, hogy az alapító okiratban lefektetett dolgoknak, és a motoros íratlan szabályoknak megfeleljenek azok a rendezvények, amelyeken részt veszünk. Pártoktól megpróbálunk távol maradni, azt viszont nem titkoljuk, hogy a nemzeti oldalon állunk. A motorosok hazájukat szerető fiúk. A szimpatizáns motorosok között található baloldali is, aki ugyan baloldali értékeket képvisel, de kritikusan látja a jelenlegi helyzetet, és egy asztaltársaságnál így beszélgetni direkt jó, mert tudjuk egymást csipkedni. Nem vindikálhatjuk magunknak azt a jogot, hogy mi a motorostársadalmat képviseljük. Tiszteletben tartjuk más társaságok érzelmeit.

– A Hősök terén rendezett Hanuka-ünnepségen való részvétel ötlete honnan származott?

– Nem az ünnepségen vettünk részt. A Goj Motorosok Egyesületének alapító okiratában foglaltak szerint kötelességének érzi, hogy szakrális helyeinket ne érje méltatlan támadás. Kidolgoztunk egy válaszreakciót, ami békés és a helyhez méltó, erőszak- és politikamentes. Kettős helyzet állt elő: ha odamegyünk például eloltani a hanuka gyertyákat, az semmi jóra nem szolgál, de ha nem megyünk oda, akkor erkölcsi győzelemként fogják értékelni. Először arra gondoltunk, hogy egy kulturális rendezvény keretein belül megmutatjuk, hogy miért nem helyes a Hősök terén ünnepelni a Hanukát. Felhívtuk a vezetőiket, és kétnapi tárgyalás után végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy mi visszavonjuk a demonstrációt, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy ott semmi ne zavarja őket. A rendezvény legszélére álltunk, tehát jól lehetett látni, hogy mi teljesen különállunk, nem az ő rendezvényükön vagyunk, hanem képletesen lezárjuk a Hősök terét. Végül nem hanuka-gyertyát gyújtottak, hanem fáklyát. Másnap a kuruc.infón mégis megjelent az a cikk, ami tele volt csúsztatással.

– Önök úgymond „árulók” lettek.

– Igen, már másodszorra. Először akkor kaptuk a bélyeget, amikor tavaly márciusban Sólyom László köztársasági elnök úrhoz mentünk a petíciónkkal. Akkor az volt a célunk, hogy a balliberális értelmiség, amely annyira védi a cigányságot, tegyen is valamit érte. Aláírást gyűjtöttünk, és azt javasoltuk, hogy többek között a Lauder iskola térítésmentesen vegyen fel cigánygyerekeket. Ezt ugyanez a hírportál szintén teljesen máshogy értelmezte. Utána kaptam is a telefonokat hajnalban, de én ezt bírom. Hadd mondják, szólásszabadság van.

– Nem inkább arról van szó, hogy ha valaki a nemzeti oldalon állónak vallja magát, akkor bizonyos követelményeknek úgymond meg kell felelni?

– Ki mondja meg, hogy milyennek kell lenni? Mi egy önálló csapat vagyunk, vállaljuk a hovatartozásunkat, akár tetszik, akár nem. Ez a baloldalra és jobboldalra egyaránt áll. Mi a motoros írott és íratlan szabályok szerint ténykedünk. Mindig a tettek számítanak. A kiskunmajsai 56-os tábornak a kápolna felépítéséhez anyagilag hozzájárultunk. Az ifjúsági tábort is anyagilag segítettük. Támogattuk a Szögi családot és az erdélyi árvízkárosultakat. Sorolhatnám. Ez a csapat letett valamit az asztalra. A támadások, jobbról és balról is, még jobban megerősítettek bennünket, a visszajelzések 80-90 százaléka pozitív.

– Egy radikális körökben ismert vezető úgy fogalmazott, hogy a nemzeti radikálisok megmutatták, hogy övék a pesti utca. Mennyire ért ezzel egyet?

– Budaházy Györgyöt a 2002-es hídfoglalás kapcsán ismertem meg a médiából. Ő akkor és azóta is hazafinak aposztrofálja magát. Nekem efelől nincs kétségem. De szerintem egy vezetőnek illene stratégiailag is gondolkozni. Nem elég kirángatni az embereket az utcára, és hőbörögni, hanem biztonságban haza is kell tudni vinni a csapatot. Most úgy tűnik, hogy semmi másról nem szól a dolog, az emberek jogos felháborodására, mint hogy kirángatják az embereket az utcára. Erre az a válasz, hogy a balliberális kormány odavág a rendőrséggel. Elég, ha elcsattan egy pofon, odarepül egy kő, a rendőrök is indulatosak lesznek. A tévéostromnál jól működött ez a fajta gyurcsányi stratégia. A XXI. században Magyarországon a pofonok ideje már lejárt, nem vagyunk a középkorban. A tévéostrom óta ez meggyőződésem.

– Ön többször fogalmazott úgy, hogy ketyeg az etnikai bomba. A súlyos helyzetre mennyire volt jó válasz a Magyar Gárda?

– Nem vagyok ellene a Magyar Gárdának. Utcai harcokban nem vett részt, nem tört-zúzott, nem vert meg senkit. A tatárszentgyörgyi megnyilatkozással viszont sajnos támadási felületet adtak. Két problémám volt a Gárdával a megalakulása után, és ezt Vona Gábornak el is mondtam, amikor meghívott felszólalónak a második avatásra. Az egyik a gyors, szinte kontroll nélküli toborzás, a másik, hogy egy politikai párt áll egy civil mozgalom élén. A Gárda azt viszont elérte, hogy a cigánysággal kapcsolatos, sokszor lehetetlennek tűnő helyzetről elkezdtek az emberek beszélni.

– Ön szerint mi lehetne a cigány–magyar együttélés záloga?

– Amíg az olaszliszkai cigányok vezetője azt mondja, hogy a tragédia kapcsán nekik nincs mire emlékezni, addig nem lesz itt béke és nyugalom. Előbb a vezetőséget kell megtisztítani, és integrálni őket. Hiteles vezetők kellenek, nevükön kell nevezni a dolgokat. Ebben a médiumoknak nagyon nagy felelősségük van. Hiteles média kell, és oda kell figyelni, hogy kiket állítanak példaképnek. A büntető törvénykönyv szigorítása elengedhetetlen, ugyanakkor a többségi társadalom részéről önuralom szükséges. Azt is fontosnak tartom, hogy ne féljenek a rendőrök.

– A Goj Motorosok jelszava a „Gumid kopjon, ne a hazád!”. Milyen az ideális Magyarország, ahol csak a gumit kell koptatni?

– A csapat tavaly év végén Gyurcsány-mentes új évet kívánt magának és mindenkinek. Hiszen meg kellene hogy szűnjön a politika hülyítése. A baj az, hogy azok az emberek, akik a parlamentbe valók, már nem akarnak odamenni, mert korpa közé keverednek. De hiszem azt, hogy lesz egy letisztult réteg, amely tenni akar a hazájáért, és nem vállalkozásnak tekinti az ország ügyeit. Szent István király intelme Imre herceghez ma is érvényes. Befogadóknak kell lennünk, mert ettől erősebbek és színesebbek leszünk. És jó lenne, ha mindenki először magyarnak vallaná magát és csak utána lenne katolikus, református, vagy akár hottentotta. Ilyen körülmények között havonta koptathatnánk a gumijainkat, és szebbnél szebb túrákra járhatnánk.

Usztics Anna