– Pontosan mit jelent ebben az esetben, hogy valaki koordinál? Megmondja, mit és hogyan kell tenniük másoknak, vagy begyűjti az okos gondolatokat, és szintetizálja azokat?

– Inkább az utóbbi. De azért van egyfajta közvetítőszerepem is. Tartalmilag viszonylag egyszerű a helyzet, a Fidesz politikájából adódnak a konkrét feladatok. Mindenki számára világosak az értékek, amelyek meghatározzák a leendő kormányprogramot. Ilyenek egyrészt a munka, otthon, biztonság, másrészt vannak azok a célok, amelyeknek a követéséről a Fidesz még akkor döntött, amikor a 2003-as kongresszusán szövetséggé alakult. Az alapítólevélben megfogalmazott gondolatok, a dokumentum eszmei tartalma ugyancsak egyértelmű kereteket jelöl ki a számunkra. Ehhez társul még, hogy az utóbbi fél évben készült előzetes anyagok, de általában a kilencven óta eltelt másfél évtized magyar politikájának tanulságai alapján is nagyjából három olyan pont kristályosodott ki, amelyekről úgy tűnik, mindenképpen az alapját jelentik majd a leendő kormányprogramnak. A kormányzati politika legfőbb célja a teljes foglalkoztatottság. Ezzel az eszközzel oldható meg a legtöbb, jelenleg még létező társadalmi probléma. Rengeteg olyan kérdésre ad választ, amelyek más módon igazából hatékonyan nem kezelhetők, mint például a szegénység, vagy a leszakadt rétegek reintegrációja. A munkán keresztül tudjuk bekapcsolni, visszacsatlakoztatni ezeket a csoportokat a társadalom vérkeringésébe. A munkaalapú gazdaság és társadalom ad perspektívát az ifjúságnak is, hogy érdemes tanulni, mert a munkával lehet boldogulni. A munkával teremthetjük meg, hozhatjuk létre a polgári Magyarországot, ahol az előrejutás, a gyarapodás az érdemeken múlik. A következő pont a falu. Ez a magyar politika tizenöt éves nagy adóssága. Az 1989-90 környékén lezajlott társadalmi-gazdasági változások elsősorban a városokat, kiemelten Budapestet érintették, a falvak azonban csak elenyésző mértékben tudtak lépést tartani a tempóval. Ennek következménye a mezőgazdaság folyamatosan romló helyzete, a kistelepülések közlekedésének lassú ellehetetlenülése, iskoláik, postáik bezárása. A harmadik nagy téma: Budapest. Számunkra nagy tanulság.

– Nocsak…

– Azért mondom ezt, mert a főváros 1998 és 2002 között is hangsúlyos része volt a politikánknak, hiszen kilencven óta soha annyi kormányzati nagyberuházás nem valósult meg, mint éppen az Orbán-kormány időszakában, de a nagy tanulság az, hogy nem elég építeni, erről kommunikálni is kell. A kommunikáció hiányosságainak köszönhető ugyanis, hogy a budapestiek egészen a közelmúltig azt érezték, a Fidesz Budapest-ellenes, vagy legalábbis nem törődik eléggé a fővárossal.

– A koordinátori szerep jelenti-e azt, hogy pozíciójából fakadóan noszogatni tudja a különböző stratégiák kialakításán munkálkodó embereket, csoportokat? Ezt azért kérdezem, mert úgy veszem észre, hogy azért még van mit tenni minden területen.

– A lehetőség még csak meg volna a noszogatásra, de szerencsére nincs rá szükség, mert az említett szakemberek és az irányításuk mellett tevékenykedő csapatok tagjai jóval igényesebbek önmagukkal szemben, semhogy szükség lenne bármiféle beavatkozásra, netán gyorsításra. Ahogyan én látom, tartják az eredetileg meghatározott tempót. A "Polgári Kormányzás 2006" elnevezést viselő konferencia-sorozat nyitányaként a Pálinkás József vezette munkacsoport fog beszámolni az addig elvégzettekről, de a megvitatásra kerülő anyagok jelentős részével már decemberben készen voltak. És hasonló intenzitás jellemzi a Mikola- és a Matolcsy-féle csapatot is. Egyébként meg azt szokták mondani, hogy a leghatékonyabban mindig a határidők ösztönzik az embert. És itt most egy olyan határidő van, amit nem lehet halasztgatni, módosítgatni, nem lehet azzal jönni, hogy mégse 2006 áprilisára készüljünk el, hanem csak mondjuk 2007-re, ezért vagy azért… A választások időpontjára készen kell állnunk azzal a kormányprogrammal, amit le tudunk tenni az asztalra, ha a választópolgárok úgy döntenek, hogy bennünket bíznak meg az ország irányításával.

– Mikola István említette a vele készült múlt heti beszélgetésben, hogy azt szeretnék – bár vannak még viták ", ha a leendő kormányzati struktúrában "két markáns pólus jelenne meg", az egyik "a humán erőforrás, a másik a gazdaság-pénzügy érdekeit képviselné". Lehet valamit tudni a majdani új kormány szerkezetéről?

– Az ember és a gazdaság viszonyának kérdése állandó napirendi témája a közéletnek. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló: pénz kell ahhoz, hogy az emberek jobban éljenek, viszont a több pénzt eredményező gazdasági növekedés jó kondícióban lévő embereket feltételez. Amikor Orbán Viktor felkérte Pálinkás Józsefet, Mikola Istvánt és Matolcsy Györgyöt a kulturális, az egészségügyi és a gazdasági stratégia kidolgozására, akkor célként az emelkedő nemzetet jelölte meg. Világosan derüljön ki, hogy a vezetésükkel megalapozott új Fidesz-kormányprogram képes felfelé ívelő pályára állítani a nemzetet. Legyen egyértelmű mindenki számára, hogy ez a program a záloga a gyarapodó gazdaságnak, az emelkedő jólétnek és az erősödő nemzettudatnak. Nem lehet külön kezelni az élet gazdasági és emberi oldalát, az előzetes viták során ebben egyetértésre jutottak a szakemberek. Az egészséges ember kreatívabb a munkájában, összehasonlíthatatlanul magasabb termelékenységgel dolgozik, mint azok, akik éjt-nappallá téve a mindennapi megélhetésért, szinte csak a túlélésért küzdenek, mert a rendszer kihasználja őket, a mostani körülmények között arra kényszerülnek, hogy kizsigereljék saját magukat. Ezek az emberek – szellemileg és fizikailag egyaránt – idő előtt tönkremennek, tehát már csupán gazdasági megfontolásokból is érdemes úgy megváltoztatni a jelenlegi állapotokat, hogy a munkának ismét legyen becsülete, a munkából tisztességesen meg lehessen élni, hogy aztán mindenkinek jusson ideje a pihenésre, feltöltődésre, a rekreációra. Olyan kormányzati politikát szeretnénk megvalósítani, hogy szerényebb anyagi körülmények között ugyan, mint a nyugat-európai országokban élők, de a magyar emberek visszakapják a szabadidejüket. Ellenkező esetben nemcsak hogy tovább folytatódik a családok felbomlása, a társadalom szövetének szétfoszlása, hanem már az egyén kerül veszélybe. A teljes populációt érintő kifáradás jelei jól érzékelhetőek a legújabb egészségügyi statisztikákban. Csak olyan gazdaságpolitikának van értelme, ami nem a Világbank makrogazdasági elvárásainak felel meg kizárólag, hanem elsősorban a magyar emberek életét teszi jobbá.

– Az új kormányzati struktúrára vonatkozott a kérdés másik fele…

– Ezzel kapcsolatban különféle elképzeléseink vannak. Főleg a nyugat-európai államok tapasztalatait vettük szemügyre. Azon gondolkodunk, hogy bizonyos, tematikailag egymáshoz közel álló tárcákat összevonnánk, de ettől függetlenül az egyes területeket továbbra is miniszterek irányítanák. És persze az is elképzelhető, hogy megtartanánk a jelenlegi, hagyományosnak tekinthető kormányszerkezetet, tíz-tizenöt minisztériummal. Ezzel együtt próbálunk majd rendet teremteni abban a kisebbfajta káoszban, amit a mostani kormány okozott a különböző téma- és hatáskörök tárcák közötti, meglehetősen ötletszerű ide-oda pakolászásával.

– Nemrégiben jelent meg Matolcsy György új könyve, ami az Amerikai birodalom – a jövő forgatókönyvei címet viseli. Egy vele készült interjúban a szerző, az Amerikai Egyesült Államokra utalva a következőt állítja: "A magyar polgári-nemzeti oldal kormányzati lehetősége múlhat azon, hogy – félretéve kuruc hajlamait – megérti-e azt az országot, amely a Szovjetunió széthullása után egyedüli világhatalommá vált a földgolyón." S ehhez még hozzáteszi: "e birodalom működése számunkra ma több jót, mint rosszat hoz". Vajon mennyire hagynak majd nyomot Matolcsy György Amerika-barát nézetei a Fidesz gazdaságpolitikáján? Annak idején volt nekünk egy Szovjetuniónk, most feltétlenül kell az USA?

– Annyiban kell megértenünk Amerikát, az amerikai politika és gazdaság működésének logikáját, hogy képesek legyünk valamennyire az ő fejükkel gondolkozni, és amikor a magyar kormány egy-egy döntés meghozatala előtt mérlegel, nagyjából ki tudjuk számítani, milyen válaszlépések várhatóak Amerika részéről. Bár vonzó a Szovjetunióval való párhuzam, de azért alapvető a különbség. Az Amerikai Egyesült Államok egy demokratikus rendszer, amelyik – legalábbis az európai országok tekintetében – tiszteletben tartja a demokratikus berendezkedést, míg ellenben a Szovjetunióban soha, egyetlen percig nem volt demokrácia. Ehhez jön még az a másik nyilvánvaló tény, hogy a Szovjetunió megszállta Magyarországot, és erős katonai jelenlét mellett érvényesítette az akaratát.

– Van elegendő információnk ahhoz, hogy megérthessük Amerikát?

– Igen.

– Nem túlságosan nagy falat kis hazánk számára jó eséllyel kiszámítani, vagy legalább megtippelni egy időnként kiszámíthatatlan óriás válaszreakcióit?

– A politikai előrejelzések általában csak valószínűsítik a várhatóan bekövetkező eseményeket, ritkán fogalmaznak százszázalékos biztonsággal. Jó amerikanistáink és elemzőink vannak, de a külügyi apparátusunk is megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik. Ismerjük annyira az amerikai politikai rendszert, hogy nagyjából tisztában legyünk azzal, miféle tényezők és miként hatnak egy-egy amerikai döntés meghozatalára.

– A kuruc hajlamok háttérbe szorítására tett Matolcsy-javaslat magában hordozza annak a konfliktusnak a feléledését, amely időnként amúgy is előtör mérsékeltek és radikálisok között, de nem biztos, hogy mindenkor szerencsés kiprovokálni a nyílt szembenállást, hiszen egy elhibázott időzítés miatt – akár az egyik, akár a másik tábor ha megsértődik -, könnyen veszélybe kerülhet a választási győzelem. Mert nagy a valószínűsége annak, hogy sem a mérsékeltek, sem a radikálisok magukban, a másik nélkül nem tudják megszerezni a parlamenti helyek többségét.

– Ezt a felvetést nem tartom különösebben jelentősnek. Már csak azért sem, mert mindenki életében van néhány téma, amiben kuruc, amelyekért oroszlánként küzd, és van, amiben megengedőbb, mérsékelt álláspontot képvisel, legfeljebb egyénként eltérőek az arányok. Szerintem nincs olyan ember, aki minden kérdésben radikális álláspontot képviselne. Pokorni Zoltán szokta mondani, hogy a levest nem lehet radikálisan enni. Egy pártnak az a jó, ha vannak mérsékelt és radikális érzelmű tagjai, szimpatizánsai egyaránt. És amennyire ez befolyásolható, egy-egy kérdésben, az adott helyzetnek megfelelően mindig az szólaljon meg, aki jobban rezonál a közvéleményre. Sok múlik a személyes körülményeken. Aki elégedett a sorsával, az hajlamosabb a mérsékelt megközelítésekre, lehetőségeihez mérten kerüli a konfrontációt, aki pedig elégedetlen, az változtatni szeretne, mégpedig akár radikálisan is. Egyébként meg Matolcsy György új könyvéből semmiképpen nem azt olvasom ki, hogy ne tartaná kiemelten fontosnak a nemzeti értékeink és érdekeink védelmét. Ő úgy látja, hogy javaslatai – "kevésbé kellene kuruckodni" és az "ismerjük meg jobban Amerikát" – a sikeres Magyarországhoz, az emelkedő nemzethez vezető utat teheti biztonságosabbá. Miközben természetesen nem vitatom, hogy egy szövegnek létezhet többféle olvasata.

– Országértékelő beszédében Orbán Viktor azt mondta: "2006-ban legkésőbb választások lesznek Magyarországon". Sem akkor, sem azóta nem zárta ki a lehetőségét, hogy akár már az idén a kormányrúdhoz kell állniuk. Mihez kezdenének program nélkül, ha Gyurcsány Ferenc ámokfutása hirtelen tényleg véget érne, a balliberális koalíció összeomlana, a köztársasági elnök kiírná az előre hozott választásokat, és mondjuk önök nyernének?

– Gyakorlatilag kész az anyag, és ha valóban bekövetkezne az a helyzet, amit a kérdésében felvázolt, akkor őszre teljes egészében össze tudnánk állítani a programot. Lehet, hogy kicsivel feszesebb tempót kellene diktálnunk magunknak, de semmiképpen nem okozna gondot.

– 2006-os vagy 2005-ös kormányváltásra készülnek?

– Jelenleg úgy tervezünk, hogy legközelebb 2006 tavaszán lesznek országgyűlési választások Magyarországon.