A hagyományos család társadalomerősítő

Johannes Singhammer, a Bundestag korábbi alelnöke kiemelte: egy ország sikerességét nem gazdasági mutatói, hanem a jövőjét valóban meghatározó születésszám jelzi, valamint az, hogy mennyire erősek a családok az adott társadalomban.

A Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa hozzátette: Németországban és Európa más országaiban is sokan úgy vélik, hogy a családot pótolhatja az állami ellátórendszer. Meglátása szerint azonban a család leértékelése támaszát vesztett társadalomhoz vezet.

Kitért arra is: a demográfiai problémákra nem jelenthet megoldást a bevándorlás, hiszen szolidáris társadalom nem veheti el más, nála szegényebb országok fiataljait. Példaként megegyezte: Németország szívesen fogadja azokat az ukrán fiatalokat, akik idős németeket ápolnak, de ezek az emberek hiányoznak az ukrán társadalomból, az ukrán idősek mellől.

„Aki síkra száll a kiegyensúlyozott demográfiáért a saját hazájában, az a békéért száll síkra” – jelentette ki Johannes Singhammer.

Andy Harris amerikai politikus, republikánus kongresszusi képviselő előadásában emlékeztetett: az 1930-as években, amikor kialakították az amerikai társadalombiztosítási rendszert, 65 év volt a nyugdíjkorhatár és a várható életkor is. Így sokan csak fizették a járulékokat, de nem részesedtek belőle.

Mára azonban a várható életkor emelkedésével mintegy 20 évig nyugdíjasok az emberek. Ahhoz, hogy a rendszer fenntartható maradjon, csökkenteni kellene a juttatásokat, de ezt nehezen teszik meg a döntéshozók, tekintve, hogy a nyugdíjasok fontos szavazóbázist jelentenek – tette hozzá az amerikai politikus.

Andy Harris beszélt arról is: Amerikában a gyermekek hetven százaléka nem családba születik. Ugyanakkor a hagyományos családmodell nemcsak a társadalom, hanem a gyermekek számára is előnyös: a családban nevelkedő gyermekeknek jobbak az egészségi és tanulási mutatói, mint az egyedülálló anyák gyermekeinek.

Urszula Rusecka lengyel országgyűlési képviselő, a szejm szociális- és családpolitikai bizottságának elnöke a lengyel kormány családokat támogató rendszeréről beszélt.

Elmondta, hogy a kormány az elmúlt két évben támogatást biztosít a gyermekek születésekor, ezt a szülők megkapják gyermekeik 3 éves koráig, majd a beiskolázásukkor is. Emellett új bölcsődei férőhelyeket alakítottak ki, és olyan támogatási rendszert is, amely kifejezetten a nagycsaládosoknak nyújt kedvezményeket.

Hozzátette: a lengyel kormány fontos feladatának tekintette, hogy a gyermeknevelést a családok ne kiadásként, hanem befektetésként éljék meg.

Leticia Adelaide Appiah, a ghánai Népesedési Tanács ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy míg Európa a társadalom öregedésével, és a gyermekek számának csökkenésével küzd, az afrikai országokat a túlnépesedés és az ezzel együtt járó rossz gazdasági helyzet állítja kihívások elé.

A fenntartható társadalom és gazdasági növekedés megteremtéséhez határozott jövőképpel rendelkező politikusok kellenek, ugyanakkor szükség van a társadalom együttműködő felelősségvállalására is – mondta.

Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő arról beszélt, hogy évről évre nehezebb a családot értékként megjeleníteni az „európai politika porondján”. „Mára szinte lehetetlen pozitív családképet, pozitív családpolitikai célokat sikerrel megszavaztatni az Európai Parlamentben” – mondta.

A politikus ennek ellenére biztos abban, hogy Európa demográfiai problémájára a megoldás nem a bevándorlás támogatása, hanem a családok megerősítése.

A magyar kormány abból indult ki, hogy erős társadalom csak erős családokból épülhet fel, és azon kezdett gondolkodni, hogyan tudja népszerűvé tenni a családot.

Erre épül a magyar családtámogatási modell, amelynek hatására 2010 óta kimutathatóan nőtt a gyermekvállalási kedv Magyarországon – tette hozzá Gál Kinga.