Több mint egy évtizede annak, hogy az első viharfelhők gyülekezni kezdtek a hajdúsági libatenyésztők egén. Az igazi válság azután 2003-ban következett be, amikor a termelők a szerződésüknek megfelelően átadták a szárnyasokat a Hajdú-Bétnek, amely azokat továbbértékesítette. Csakhogy a termelőket nem fizette ki. A libatenyésztők a pénzüket azóta sem látták.

Így kezdődött az a rendszerváltás óta legnagyobb csőd, amely azután a hajdúsági állattenyésztők évtizedes munkáját, egzisztenciáját, sőt sokak egészségét is aláásta: nekik ugyanis csak kétségbeesés, kilátástalanság, és néhány beváltatlan ígéret jutott. Körülbelül 80-100 millió forinthoz jutottak eddig hozzá a közel hatmilliárdos követelésükből az immár ötödik éve felszámolás alatt álló Hajdú-Bét károsultjai.

„A Hajdú-Bét Rt. közgyűlése 2004. január 22-én áttekintette a társaság helyzetét, elemezte a piaci körülményeket, és a testület megállapította, hogy a kialakult helyzetben a társaság legfőbb feladata a hitelezők érdekeinek védelme, a társaság vagyonának megőrzése, ezért a közgyűlés kezdeményezte a társaság felszámolását” – szólt egy közlemény, miután a csőd 2004 januárjában nyilvánvalóvá vált. A pénzügyi nehézségek azonban jóval korábban kezdődtek.

Az 1992-ben alakult Hajdú-Bét több mint másfél évtizedes története során többször került válságos helyzetbe. Először 1997–98-ban, amikor a felgyülemlett adósság fejében először banki (OTP) tulajdonba, majd a Wallis Rt. portfóliójába került. Ezt a krízist átvészelte, mi több, a sikeres Wallis tulajdonosként történő megjelenése biztonságot sugárzott, és alaposan megnövelte a céggel szembeni bizalmat. Nem is gondolta senki, hogy a Hajdú-Bét újra kritikus helyzetbe kerülhet… Pedig abba került. És épp a Wallis irányítása alatt.

Hogyan alakult a cég tulajdonosi szerkezete? Kik játszottak szerepet a válság idején a Hajdú-Bét életében? A Hajdú-Bét Baromfifeldolgozó és Értékesítő Rt. egyik tulajdonosa a csőd kezdetén a Wallis Rt. volt, amelynek irányításában Bajnai Gordon jelenlegi nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszternek kulcsszerep jutott: ő volt a cég egyik igazgatósági tagja, emellett vezérigazgatói címmel is rendelkezett. A Wallis Rt. egészen 2002 áprilisáig változó mértékű, olykor jelentős befolyással rendelkezett a Hajdú-Bétben. Ugyanekkor, 2002 áprilisának elején jelentős befolyást szerzett a Hajdú-Bétben a Vitonas Ltd., az a Cipruson, Limassolban bejegyzett offshore cég, amelynek kézbesítési megbízottja ekkor ugyancsak Bajnai Gordon volt. A Wallis ezt követően kiszállt a Hajdú-Bétből, de az adóparadicsomban bejegyzett offshore cég, a Vitonas befolyása mindvégig megmaradt. Sőt. Közvetlenül a 2004. január 22-én bejelentett csőd előtt, vagyis 2002. április 25-től egészen 2003. december 12-ig többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezett a néhány héttel később felszámolás alá kerülő cégben…

A Hajdú-Bét felügyelőbizottságában 1998-tól 2003-ig megtaláljuk Zelles Sándort, aki egy ideig a Wallis egyik igazgatója volt és később a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgatója lett, könyvvizsgálói között pedig újabb prominensek bukkannak fel: a cég könyvvizsgálatát 2002 áprilisától 2007 novemberéig a Simor András jelenlegi jegybankelnök által vezetett Deloitte and Touche Könyvvizsgáló és Tanácsadó Kft. látta el.

A Wallis a felszámolási eljárás indulásakor közleményben tudatta, hogy a fejlesztésekre fordított pénzek, feltőkésítés és egyéb tranzakciók miatt több mint ötmilliárd forint befektetési veszteséget szenvedett el a Hajdú-Bét révén, és nincs reménye arra, hogy tulajdonosi hitelei megtérüljenek. Vagyis bukott a tulajdonos is. Legalábbis ezt állítja. A közvélemény nyomására azért több nyilatkozatban igyekeztek megnyugtatni a károsultakat, nincs gond, gyors felszámolás lesz, van fedezet a követelésekre.

– Bár a társaság továbbra is tárgyal a termelőüzemek bérbeadásáról és eladásáról, az idő szűkössége miatt kevés az esélye annak, hogy ez megoldja a problémát. A beszállítók milliárdos követeléseire mindenesetre fedezetet nyújt a cég saját tőkéje és eszközei – adták hírül a felszámolás kezdetén. Azóta több mint négy év telt el, a felszámolási eljárásnak még nincs vége. A Hajdú-Bét károsultjai pedig hiába reménykedtek, hiába kértek, követeltek, tüntettek, hiába kezdtek éhségsztrájkba. Nem történt az égvilágon semmi.

A helyzetük egyre kilátástalanabb. Szűcs Sándorné Hajdúnánástól 11 kilométerre lakik egy tanyán. A 2003-as esztendő a család életében fontosabb évszám, mint a nagy gazdasági világválság kezdete. Az élet két részre szakadt: a csőd előtti és a csőd utáni korszakra.

– Kétmillió forinttal tartozik nekünk a Hajdú-Bét. Nekem harmincezer forint a nyugdíjam. Kérdezem én, abból meg lehet élni? Tönkrement minden egyetlen év alatt – emlékezik vissza a 2003-as évre az ekkor már sírással küzdő asszony. – A lányommal együtt libáztunk. Voltak terveink, át akartuk építeni a tanyát. Nem könnyű itt az élet: a városba járunk ivóvízért. Mindent Hajdúnánásról kell hordani. Egy ócska Ladánk van, de már a tankolásra sem futja. Jött a csőd, amit az én, majd a férjem betegsége követett. A férjem azóta meghalt rákban. Belülről emésztette magát. Ma már arra sincs erőm, hogy napszámost fogadjak. Magam is több súlyos műtéten estem át. A tanyát azóta az összedőlés fenyegeti, beáznak a falak, nincs pénz semmire, úszunk az adósságban – mondta a Demokratának a 60 éves, valamikor életvidám, erős asszony, aki évekig hitt benne, hogy végül minden jóra fordul. Bízott az agrárminiszter segítségében, az uniós támogatásban, de legfőképpen abban, hogy nem fogják a vétlen termelőket ekkora bajban magukra hagyni. Ma már szinte minden bizalmát, minden reményét elveszítette. Szűcs Sándorné nincs egyedül.

Ónodiné Demeter Éva, a Magosz tagja, önkormányzati képviselő szintén a Hajdú-Bét károsultjai közé tartozik. A hajdúsági, békési és szabolcsi gazdákkal összefogva a csőd kezdetétől nyomon követi a libatenyésztők sorsát és a felszámolóval szemben képviseli az érdekeiket. Összesen több mint 500 család tragédiájáról tud. Ő úgy tudja, hogy 120-150 főre tehető azoknak a kistermelőknek a száma, akik közvetlenül álltak kapcsolatban a felszámolás alatt álló céggel. Ez a szám azonban nem teljes, ezen felül legalább 300-400 kistermelő közvetve is kárt vallott. Vannak, akiknek csak 1-2 millióval tartozik a még mindig felszámolás alatt álló Hajdú-Bét, azonban akadnak olyanok is szép számmal, akik jelentősebb összegeket, 10-20 millió forintot hiteleznek a mai napig. A károsultak össz-követelése eléri a 6 milliárd forintot.

Ónodiné Demeter Éva a Hajdú-Bét csődjét a tönkrement kistermelők tragédiáján túl a teljes ágazat krízisének, a feldolgozóipar leépülésének, a hazai libatenyésztés elsorvasztásának tartja.

– 2003-ben már csak 280-300 forintos kilogrammonkénti áron vették át a libákat, ám a helyzet tovább romlott. A Hajdú-Bét csődje nagyon rossz hatással volt a magyarországi libatenyésztés európai megítélésére. Sorra szivárogtak ki olyan hírek, hogy a csontra lesoványodott állatokat pusztulni hagyják, mert nincs pénz a takarmányra. Ez nem tett jót a magyar hízott liba korábbi hírnevének. Öt év kellett ahhoz, hogy a 2002-es felvásárlási árat újra elérjük. A takarmány- és üzemanyagárak közben az egekbe szöktek. Csak összehasonlításképp egy adat: Németországban 2003–2004-ben 7 eurót, vagyis 1700-1800 forintnyi összeget fizettek a hízott liba kilogrammjáért. Nálunk ekkor a 300 forintos átvételi ár már nagyon jónak volt mondható. Jelenleg 500 forint körül mozog a hízott liba kilogrammonkénti felvásárlási ára. Ám mégsem vagyunk versenyképesek. A lengyelek időközben beelőztek, kezdenek kiszorítani minket a piacról – összegezte a tapasztalatait a képviselő, aki kistermelőként is szembenéz az ágazat kihívásaival.

De térjünk vissza a felszámolási eljáráshoz. A cég közgyűlése tehát 2004 januárjában döntött a Hajdú-Bét felszámolásáról. Csakhogy a fizetési nehézségek – a 98-as válságot nem számítva – nem 2004-ben, de még nem is az azt megelőző, 2003-mas évben kezdődtek. A Hajdú-Bét már 2002-ben is komoly problémákkal küzdött. Ekkor, 2002 szeptemberében jött létre az a különös hitelszerződés, amely máig vitatott, és felveti a vagyonkimentés gondolatát. Ez a szerződés a tárgya annak a jogegységi eljárásnak is, amelyet a Legfelsőbb Bíróság gazdasági tanácsa kezdeményezett a Hajdú-Bét vagyonjogi perében. De mi történt valójában?

2002. szeptember 4-én, másfél évvel a felszámolás előtt a Hajdú-Bét hitelszerződést kötött a Raiffeisen Bankkal, fedezetként 7 milliárd forint értékben jelzálogot jegyeztetett be 22 ingatlanára. Nem sokkal ezután a debreceni bíróság a hitelezők kérésére elrendelte a Hajdú-Bét felszámolását. A cég ezt megfellebbezte, majd székhelyét Kecskemétre áthelyezve felszámolást kért maga ellen. A Raiffeisen Bank 2003. decemberében felmondta a hitelszerződéseket és közölte, hogy él opciós jogával, ami azt jelentette, hogy megvásárolhatja mind a 22 ingatlant. Miután erre a törvény nem ad közvetlenül lehetőséget, színre lépett egy kft, amely eljátszotta a vevő szerepét. A cég mintegy 2 milliárd forintot fizetett volna a több mint 4 milliárdot érő ingatlanvagyonért. Csakhogy az ingatlanok a hitel fedezetéül szolgáltak, és mivel a Hajdú-Bét nem tudta a hitelt visszafizetni, az ingatlanok az adós Hajdú-Bét hiteltartozását csökkentették. A cég vagyona tehát több mint 4 milliárddal csökkent, miközben a hiteltartozásaiból csak mintegy kétmilliárdot írtak jóvá…

Az LB jogegységi tanácsának arról kell döntenie, miképpen értelmezhető az az opciós szerződés, amelynek segítségével a bank a felszámolás elrendelése előtt megszerezte a Hajdú-Bét ingatlanvagyonának jelentékeny hányadát.

De mire számíthatnak a hitelezők? Mire lesz elég a Hajdú-Bét maradék vagyona? Ezekre a kérdésekre csak a felszámolási eljárás végén fogunk választ kapni. A kistermelőket mindenki megelőzi a hitelezők sorában. Az állam, az adóhatóság, a különböző hivatalok, őket a pénzintézetek követik. A cég beszállítói kerülnek sorra legutoljára. Nem valószínű, hogy hozzájutnak a pénzükhöz. A közvélemény nyomására a kormány egy FVM-rendelettel a Hajdú-Bét hitelezőinek az elismert tartozás 50 százalékáig kamatmentes kölcsön felvételére adott lehetőséget, idén áprilisban pedig bizonyos feltételek mellett 7500 euró (csaknem kétmillió forint) vissza nem térítendő támogatásról döntöttek. Ezzel a libatenyésztők kárának csak mintegy 20 százalékát kompenzálja az állam. Ami nagyjából a korábban befizetett, de vissza nem térített áfát fedezi.

(folytatjuk)

Hernádi Zsuzsa