A halál népbiztosa

– Miért készül kevés film a kommunista rémtettekről, tömeggyilkosságok­ról? Félnek a filmesek?

– Még ma is a liberális, balliberális filmkészítők uralják a terepet. Például annak a Jancsó Miklósnak tanítványai és szellemi örökösei, aki filmjeiben sokat foglalkozott a fehérterrorral, azt sugallva, hogy vérontás, a brutalitás csak a fehér csapatok sajátja volt. Tudni kell azonban, hogy akik valóban kilengéseket követtek el, mint mondjuk a Prónay- és a Héjjas különítmény tagjai, azokat bíróság elé állította a Horthy-rendszer, de bíróság elé állította a vörös terror főkolomposait is, például Cserny Józsefet, aki a hírhedt Lenin-fiúk parancsnoka volt. Megelégeltem, hogy negyven éven keresztül csak egy oldalú képet festettek nekünk a Tanácsköztársaságról. Sőt, utcák és intézmények viselték az olyan gyilkosok nevét, mint a filozófus Lukács György, vagy Szamuely Tibor, Kun Béla, Pogány József, Korvin Ottó és Böhm Vilmos. A pártállami rendszer meghamisította a történelmünket, de örökösei még ma is hamisítják, úgy gondoltam, végre nézzünk szembe a valósággal! Azt mondtuk Csurka Dórával, a film forgatókönyvírójával, hogy szigorúan tartjuk magunkat a hiteles leírásokhoz, dokumentumokhoz. Olvastuk a témába vágó műveket, Tormay Cécile, Herczeg Ferenc vagy Mályusz Elemér könyveit, és azt láttuk, hogy a gazemberségek már Károlyi Mihállyal kezdődtek. Herczeg szerint Károlyi hátrakötötte Magyarország kezeit, és kiszolgáltatta a nemzetet a bolsevizmusnak. Jellemző a Kádár-rendszerre, hogy 1975-ben szobrot állított neki a Parlament szomszédságában. Mondván, legyen a fiatalok példaképe!

– Volt, aki visszautasította a szerepet a felkért színészek közül?

– Sokan. Két színész például a Katona József Színházból jelentkezett, amikor hírét vették, hogy filmet készítünk. Amikor viszont beleolvastak a forgatókönyvbe, azonnal visszaléptek. Látni lehetett, hogy egyesek félnek, mások viszont eszmei és ideológiai okokból csináltak hátraarcot. Szamuely szerepét ketten utasították vissza. Feleségének, Szilágyi Jolánnak a szerepét szintén visszaadta két-három színésznő azzal, hogy nem ért egyet a film felfogásával. Végül persze megtaláltuk a rátermett szereplőket. Az a tehetséges fiatal szakember pedig, aki a film technikai rendezője, nem engedte feltüntetni a nevét a stáblistán, mert attól tart, hogy nem tud továbblépni majd a szakmában.

– Mindez harminc évvel a rendszerváltozás után…

– Tíz napig forgattuk a filmet. Reggeltől estig ott voltunk Csurka Dórával, nyitott szemmel figyelve a történéseket. A stáb egymás után próbálta megmásítani a szöveget. Kivették azt a részt, mikor arról van szó, hogy a Warburg és a Rothschild család is pénzelte Lenint. Természetesen észrevettük, és vissza is tetettük. Történtek finomabb próbálkozások is. A film végére odatettünk néhány mondatot, például azt, hogy a 133 nap hozzájárult a trianoni döntés kíméletlenségéhez, Magyarország területének és lakosságának kétharmados elvesztéséhez. Arra írták át, hogy hozzájárulhatott! Szerencsére észrevettem. El kellett magyaráznom ezeknek a fiatal gyerekeknek, hogy mi a különbség a hozzájárult és a hozzájárulhatott kifejezések között. Féltek. Azt mondtam nekik, hogy csak akkor van értelme a filmnek, ha a véres valóságot mutatjuk meg benne.

– Szamuely Tibor a bolsevikok tipikus figurájaként áll előttünk a filmben. Hatalomvágyó, szereti a fényűzést, a jólétet, ezt ki is mondja, és persze végtelenül cinikus és érzéketlen is. Kásler miniszter úr a vetítés előtti bevezetőjében azt mondta, több mint kétszáz éve uralja a színt ez a végtelenül destruktív kultúra…

– Aki ezt, a manapság már a liberalizmussal is megtoldott eszmét felvállalja, az olyan lesz, mint például Szamuely. Forgathattunk volna az ötvenes évekről is, ugyanaz történt, mint 1919-ben. Az ávósok embereket öltek, kifosztották a polgári lakásokat, a parasztportákat, államosítottak. Ez az ország a Tanácsköztársaságig nem ismert olyat, hogy ártatlan emberek vagyonát elvegye az állam! Ami a tiéd, az az enyém is. No de ami az enyém, ahhoz neked már semmi közöd. Ma is ez a balliberális oldal hitvallása, legutóbb a momentumos Fekete-Győr András hívta fel erre a figyelmünket.

– Szándékosan időzítették így, a jövő évi választás elé a filmet?

– Persze. Tudják meg a szavazók, hogy mi következik, ha rossz helyre teszik az ikszet. Az ellenzéki média érti, miről van szó, agyonhallgatta a készülő filmet. Egyedül a HVG írt róla, mondván, úgysem tudjuk megcsinálni, csak egy szakmaiatlan fércmunkára telik a képességeinkből. Most, hogy bemutattuk, és lement már a Duna tévében is, a balliberális média továbbra is elhallgatja. Így tesz mindig. Amin nem talál fogást, azt elhallgatja.

– Fontos üzenetek vannak a filmben. Például az, hogy Károlyi nem a belpolitikai helyzet miatt mondott le, hanem 120 ezer koronáért. Az is üzenet, hogy a Warburg és a Rothschild család is támogatta Kun Béla vérengző kommünjét, mint ahogy az is, hogy a helyi rabbi kidobatja Szamuely holttestét a bécsújhelyi zsidó temetőből, jóllehet Szamuely is izraelita volt. Nem túl sok ez tabudöngetésből?

– Károlyi velejéig romlott ember volt. Hazaáruló. A szerbekkel, majd pedig Benešsel akarta megvédetni saját hatalmát. Herczeg szerint ahhoz a huszárhoz hasonlított, aki inkább lelövi a lovát, csak ne jusson az ellenség kezére. A ló Magyarország volt, az ellenég pedig a nemzeti tábor. Már Lenin és Trockij mögött is ott állt két nagy bankárcsalád, a németekkel és a svájciakkal együtt. Nem mese a háttérhatalomról alkotott elmélet. Ez az erő jelentős szerepet játszott az első világháború kirobbantásában és a nemzetek szétszakításában is. Hozzáteszem, az osztrák–magyar birodalom megsemmisítésében a britek és a franciák érdekeltek voltak. Ma is igaz, hogy aki azonosul a kommunizmus és a liberalizmus elveivel, az embertelenné válik. Nézzük meg például Gyurcsány Ferencet, Karácsony Gergelyt, Donáth Annát, Cseh Katalint! Ezzel szemben a Magyarországon élő izraeliták a szabadságharcban, de az első világháborúban is küzdöttek a magyarokért. Nagytőkések, kisboltosok, magyarnak vallották magukat. Volt tartásuk, akárcsak a bécsújhelyi rabbinak, aki nem engedhette, hogy egy tömeggyilkos a temetőjükben nyugodjék. A bécsújhelyi hitközség kidobatta Szamuely holttestét… Ami úgy került oda, hogy Savanyúkút népe már kidobta saját temetőjéből, innen vitték Bécsújhelyre. Végül a pecsenyédi erdőben földelték el jeltelenül, azóta sem tudni, hol van pontosan.

– Játék- és dokumentumfilm szintézise a mű. A hitelesség miatt választották ezt a formát?

– Harmincéves rádiós múlt áll mögöttem, és ez a pálya a dolgok bemutatásról, dokumentálásról szólt. Sokan mondják, hogy jobb lett volna egy másfél órás játékfilm a témáról, csakhogy az legalább 400-500 millióba került volna, nekünk viszont csupán 65 milliónk volt. Az NKA, az Emmi és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatott bennünket. Kásler Miklós miniszter úr a külön keretéhez nyúlt, közismert, hogy orvos létére is megszállottan szereti a történelmet, amikor elolvasta a forgatókönyvet, tetszett neki a szókimondó szándékunk.

– Milyen lenne ön szerint egy esetleges ellenzéki győzelem után az ország? Hasonlítana Kun kommünjére?

– Rengeteg hozzászólást kapok. Legtöbbjük azt követeli, hogy mutassuk be a 14 éven felüli fiataloknak a művet. Körbe, az ország minden iskolájában. A film a balliberális ideológia és politikai gyakorlat látlelete. Ahogy Kásler miniszter úr érzékeltette a bevezetőjében, ez az eszme nem változik, csak a személyek cserélődnek koronként, akik képviselik. Gyurcsány földönfutóvá akar tenni bennünket, utcai harcokat vizionál, Vadai Ágnes meg élesre fent bozótvágókat emleget Orbán kollaboránsainak. A Lenin-fiúk köztünk élnek.