A fejlett világ egésze azzal küzd, hogy nem születik elég gyermek. Ami nem jellemző máshol, az a válaszunk: mi azt mondjuk, foglalkozzunk érdemben ezzel a problémával, nézzük meg az okait annak, miért van negyedik évtizede demográfiai válság Magyarországon, és ne kívülről próbáljuk pótolni azt, ami belülről hiányzik, és ami belülről is pótolható lenne – mondta a Demokratának Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Balog Zoltán miniszter múlt heti, lapunknak adott interjújában úgy fogalmazott: bíznak benne, hogy „erősödni kezd Magyarországon az önfenntartó ösztön”, magyarul nő a gyermekvállalási kedv. Hogyan látja a jelenlegi helyzetet?

– Mindenképpen bizakodásra ad okot, ha megnézzük, mik a magyar fiatalok tervei a jövőre nézve. Számos kutatás is igazolja – tavalyi nagymintás ifjúságkutatások vagy például a közelmúltban egy egyetemisták körében végzett felmérés –, hogy a fiatalok házasságban, család­alapításban gondolkodnak, jellemzően legalább két gyermeket szeretnének, sokan akár hármat vagy többet is, így összességében kettő fölött van az átlagos gyermekvállalási terv. A vágyak szintjén tehát jól állunk, a megvalósulás szintjén egyelőre még nem eléggé.


– E tekintetben nyilván hátrány, hogy az elmúlt évtizedekben megváltoztak a prioritások: a fiatalok többnyire úgy gondolkoznak, hogy előbb kerüljön sínre a karrierjük, legyen egy biztos anyagi alap, aztán jöhet a családalapítás, vagyis kitolódott az első gyermek születésének időpontja. Lehet-e ösztönözni őket arra, és ha igen, akkor miképpen, hogy minél hamarabb vállaljanak gyermeket?

– Azért gond a késői gyermekvállalás, mert részben ennek a következménye lehet az, hogy nem valósulnak meg az imént említett tervek. Egyrészt meddőségi problémák merülhetnek fel, ami ma már nagyon gyakori, minden ötödik pár érintett Magyarországon. Másrészt, ha későn születik az első, majd a második gyermek, akkor lehet, hogy a családok már nem mernek egy harmadik, negyedik gyermeket vállalni. Ebbe nem lehet, s kormányzati szinten nem is kell beleszólni. Valóban változott a világ olyan szempontból, hogy sokan még szeretnének „önmegvalósítani” a családalapítás előtt, vagy úgy gondolkoznak, hogy „amíg nem tudok mindent megadni a gyermekemnek, addig várok”. Illetve ami nagyon komoly hátráltató tényező, hogy a fiatalok nem találják meg a párjukat. Továbbtanulnak, talán nehezebben alakul ki az életre szóló elköteleződés, többet kísérleteznek, s így később lesz stabil párkapcsolatuk is. Tehát ez rendkívül összetett kérdés, nem magyarországi sajátosság. Fogalmazhatunk úgy: a fejlett világ egésze azzal küzd, hogy nem születik elég gyermek. Ami nem jellemző máshol, az a válaszunk: mi azt mondjuk, foglalkozzunk érdemben ezzel a problémával, nézzük meg az okait annak, miért van negyedik évtizede demográfiai válság Magyarországon, és ne kívülről próbáljuk pótolni azt, ami belülről hiányzik, és ami belülről is pótolható lenne.


– Mennyire találkozott azzal az sajtóban, interneten olykor megjelenő véleménnyel, hogy a kormány beleszól abba, ki és mikor akarjon gyermeket vállalni?

– Találkoztam már ezzel olyanoktól, akik a kákán is csomót keresnek. Nagyon károsnak tartom ezt a rosszindulatú értelmezést, mert abszolút félrevezető. Akik ilyesmit állítanak, mondjanak példát arra, hogy bárki is megpróbált beleszólni a családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos személyes döntésükbe! Meglepne, ha tudnának akár csak egyet is mondani. Természetesen mindenkinek meghagyjuk a személyes szabadságát azzal kapcsolatban, akar-e családot alapítani, ha igen, mikor és hány gyermeket szeretne. Mi támogatjuk a családokat, segítjük az akadályozó tényezők lebontását, illetve kimondjuk, hogy a gyermekvállalás mindannyiunk számára érték. Ezekből nem következik, hogy bele akarnánk szólni a legszemélyesebb döntésekbe.


– Több intézkedés, mint a családi adókedvezmény visszaállítása vagy a csok bevezetése már évekkel ezelőtt megtörtént, idén jelentették be a diákhitel részbeni vagy teljes elengedését, illetve a jelzáloghitellel rendelkező családosoknak nyújtott segítséget. A miniszterelnök a kötcsei találkozón is beszélt arról, hogy 2018 a családok éve lesz: ez mit jelent majd a gyakorlatban?

– Ha már Kötcse szóba került: az idei találkozón volt egy demográfiáról, családpolitikáról szóló beszélgetés, illetve bemutattunk egy kötetet is, amely a Családbarát fordulat 2010–2018 címet viseli. Ezt éppen azért készítettük, hogy összegezzük: honnan indultunk, milyen utat jártunk be, hol tartunk most, 2017 végén, s mi áll még előttünk a következő időszakban. Már kevesen emlékeznek arra, hogy 2010 előtt nem volt családi típusú adózás, nem volt otthonteremtési támogatás, még a szocpolt is megszüntették a baloldali kormányok idején, vagy nem volt harmadik évi gyes sem. De sorolhatnánk tovább a problémákat a beruházások elmaradása miatt leépült bölcsődei rendszertől egészen addig, hogyan büntették azokat az édesanyákat, akik visszamentek a gyermeknevelés mellett a munkaerőpiacra, és két helyen álltak helyt egyszerre. Hogy összegeket is mondjak, ami tükrözi ezt a helyzetet: 2010-ben a családtámogatásra fordított költségvetési kiadás egymilliárd forint alatt maradt, körülbelül 960 millió forint volt.


– S most?

– Ehhez képest a jövő évi büdzsében majdnem eléri a kétmilliárd forintot. Megdupláztuk az erre a területre fordított költségvetési kiadásokat, ami óriási dolog. GDP-arányosan közel öt százalékot fogunk családtámogatásokra költeni, ez a fejlett országok átlagának majdnem kétszerese. Emellett alaptörvényi szinten védjük a családot, az életet, többek között megerősítettük a családvédelmi törvényt. Vagyis törvényi garanciákat adtunk, a korábbinál sokkal bőkezűbb támogatási rendszert vezettünk be, és a szolgáltatási részét is fejlesztettük a családtámogatásoknak. Reményeim szerint tehát valóban egy családbarát ország felé haladunk.


– Vagyis ha folytathatják a kormányzást, a családalapítást tervező fiatalok a későbbiekben is számíthatnak a mostani támogatásokra?

– Természetesen igen, mi eddig sem szüntettük meg a családtámogatások egyetlen elemét sem, a jövőben is csak hozzátenni fogunk ezekhez. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek a támogatások bizonytalanná válhatnak, ha 2018-ban nem tudjuk megvédeni az eredményeinket.


– Említette a munkaerőpiacra való visszatérést: részben talán gazdasági, másrészt elvi alapon különböző irányzatok küzdenek egymással. Vannak, akik a mielőbbi munkába állást szorgalmazzák, ezzel párhuzamosan a bölcsődei rendszer fejlesztését, mások szerint az a jó, ha a gyermek hároméves koráig otthon van az édesanya. Ez a két irányzat összehangolható?

– Maximálisan. Mesterségesen próbálnak ellentétet szítani. Ahogy sajnos sok más esetben is, egyesek úgy tesznek, mintha csak egymást kizáró megoldások közül lehetne választani. A személyes életemből hoznék példát: magam is háromgyerekes édesanya vagyok, hat évet voltam otthon a gyerekeinkkel úgy, hogy ebben az időszakban teljesen kiszálltam a munkaerőpiacról, az volt a munkám, hogy gondoskodtam a családomról. Most pedig sokat dolgozom, és ez a kettő jól megfér egymással. Nem kellett lemondanom a munkámról azért, mert hat évig kiestem belőle, de nem kellett lemondanom a munkám miatt sem arról, hogy a gyermekeimmel lehessek. Fontos, hogy megmutassuk: egy nő életébe, de egy férfiéba is, beilleszthető az otthoni helytállás és az értelmes szakmai életút, ha úgy tetszik, karrier. Minden döntés lehet jó, nem látható kívülről, hogy egy adott élethelyzetben mit kívánnak meg az adott család érdekei. Nekünk, kormányzati oldalról az a feladatunk, hogy minden olyan döntéshez, amely a felelős gyermekvállalást, gyermeknevelést szolgálja, megadjuk a maximális támogatást.


– A fiatalok ma már nemcsak az otthoni mintákat látják, hanem egyre jelentősebb a média, illetve az internet hatása. Talán még sokan a mai harmincas generáció tagjai közül sincsenek tisztában azzal, miképpen védhetik meg a gyermekeket a világhálón rájuk leselkedő veszélyektől. Hogyan tudnak segíteni abban, hogy ezen a téren tájékozottabbak legyenek a szülők, a fiatalok?

– A virtuális tér a mai kor egyik legnagyobb lehetősége és kihívása, de veszélyforrása is egyben. Egy olyan lehetőséget kaptunk a kezünkbe, amely ablakot nyithat a világra, ugyanakkor hihetetlenül körültekintően kell kinéznünk ezen az ablakon. Szerintem a legtöbb szülő elmondta már a gyermekének, hogy ne üljön be egy idegen autójába, de nem tudom, hányan beszélgettek otthon arról, hogyan reagáljanak például a fiatalok, ha pornográf tartalommal találkoznak. Pedig sajnos ennek sokkal nagyobb az esélye, mint hogy manapság találkoznak egy cukrosbácsival, vagy megpróbálják berántani őket egy kocsiba. Csak részben szemérmességből, részben tájékozatlanságból kevesebbet beszélünk erről mi, felnőttek. Megtanítjuk a gyermekeinket arra is, hogy miképpen vigyázzanak az értékeikre, a pénztárcájukra, de beszélünk-e velük arról, hogyan védekezhetnek az adatlopás ellen, milyen jelszavakat adjanak meg például az interneten? Nagyon lényeges a szülők bevonása, fontos, hogy naprakészek legyenek, illetve az is, hogy a gyermekek figyelmét felhívjuk a rájuk leselkedő veszélyekre, a zaklatásoktól a zsarolóvírusokig. Ezért indítottuk el a Digitális Immunerősítő Programot, amelyben a Digitális Gyermekvédelmi Stratégián túl is kiemelten foglalkozunk ezekkel a problémákkal.


– Mit takar ez a program?

– A Digitális Immunerősítő Program leginkább a fiatalokat szólítja meg, több mint harminc cég és számos híresség csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, mint például Tóth Gabi, Bagi Iván vagy Molnár Ferenc Caramel. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a digitális világban is van támadhatóságunk, de van védekezőképességünk is. Ahogy vitaminokat szedünk azért, hogy a szervezetünk immunrendszerét megerősítsük, ugyanúgy a digitális immunrendszert is meg lehet erősíteni. Megnézzük a fiatalok digitális immunrendszerének az állapotát, felmérjük, hogy mennyire kiszolgáltatottak a támadásnak, az adatlopásoknak, s ez alapján a terápiában is segítünk.


– Egyre többször találkozni azzal a véleménnyel, nemrég például egy ismert tévés beszélt erről egy interjúban, hogy az a jó, ha a fiatalok érettségi után külföldre mennek, mert itt úgysem találják meg a számításaikat. Nyilván előny lehet egy fiatal számára, ha megismerkedik más kultúrákkal, tapasztalatokat szerez. De hogyan lehet az ellen küzdeni, hogy családot alapítani már itthon akarjanak a felnövekvő generációk?

– Egy fiatal nem az alapján fog dönteni, hogy egyik vagy másik oldal miről akarja meggyőzni. Magam is jónak tartom, ha valaki kipróbálja magát egy másik környezetben, világot lát, felméri, hogy az addig megszerzett tudása mire elég egy teljesen más közegben. Ez egy fontos visszaigazolás. A döntő pillanatot ott érzem, hogy amikor valaki családot alapít, a gyermekei iskolába mennek, elkezdenek valamilyen nyelven írni és olvasni tanulni, akkor külföldön maradnak-e vagy hazatérnek. Magam is éltem az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, már három gyermekkel is, és megtapasztaltam, milyen fantasztikus Magyarország, amikor visszatér az ember. Ne becsüljük le a haza visszahívó erejét! Ez nem szlogen, amivel bárkit vissza akarnánk csábítani. A haza nem egy magasztos, elvont dolog, ebbe beletartozik a család, a barátok, az a szűkebb környezet, ahol az ember otthon érzi magát. Minél hosszabb ideig vagyunk távol, a haza annál hangosabban kiált utánunk. Kormányzati oldalról mi ehhez méltó környezetet, minél jobb perspektívát kínálunk a fiataloknak, hogy ne azért menjenek el, mert nincs más választásuk, hanem mert ott van bennük a felfedezési vágy, és azért térjenek haza, mert nagyon sok minden visszahúzza őket.

Bándy Péter

Fotók: T. Szántó György/Demokrata