– A Fidesz által elindított népszavazás végül szétrobbantotta a kormánykoalíciót. Számítottak ilyen következményekre?

– A népszavazás a kormányzati politika elutasításának szimbólumává vált. Arra számítottunk, hogy magasabb lehet a részvételi arány, mint a korábbi népszavazásokon, de bennünket is meglepett, hogy mennyire egyértelműen és egységesen fogalmazták meg az emberek a véleményüket. A társadalom lesújtó véleményt adott a kormánykoalíció eddigi munkájáról, ami a kormányt lehetetlen helyzetbe hozta. Megtörtént, amit mondtunk: a hazugság korszaka véget ért, új időszámítás kezdődött.

– Vagyis az emberek nem is az adott díjakra szavaztak, hanem üzenni akartak a kormánynak?

– 3 millió 300 ezer emberből 6-700 ezer lehetett, akinek komolyabb anyagi problémát okoz a 300 forintos vizitdíj kifizetése. A népszavazással az anyagilag jobb helyzetben lévő középosztály is egyértelműen megfogalmazta véleményét: nem tetszik, ami az országban az elmúlt két évben történt. Persze lehet félremagyarázni, ahogy Gyurcsány Ferenc első indulatában tette, de a végeredményt nem csupán az emberek anyagi érdeke alakította. A következmény pedig ismert, a népszavazás hatására a kormánypártok között olyan feszültségek alakultak ki, amelyek felrobbantották a koalíciót.

– Azért furcsán alakul ez a koalíciós válság: lemegy a népszavazás, és látszólag nem történik semmi. Az egészségügyi miniszter teszi tovább a dolgát, sőt a miniszterelnök még azzal fenyegetőzik, hogy a kormány nem pótolja ki a díjakat. Aztán két héttel később szétesik a koalíció! Mintha a népszavazás okozta csapástól észrevétlenül, belülről korhadt volna szét. Önök éreztek valamit ebből a folyamatból?

– Erre valóban kevesen számítottak, de az esélye megvolt. Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy az elmúlt húsz évben minden választásnak volt következménye, lehetett arra gondolni, hogy valami történni fog. Hogy ez pontosan mi lesz, azt a Fidesz sem tudta előre megjósolni.

– Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az MSZP kisebbségi kormányban folytatja. Ez egy működőképes lehetőség, vagy béna kacsává válik az ország?

– Az árnyékkoalíció azt szeretné, hogy némileg más formában, de minden úgy menjen tovább, mint eddig. Mitől mennének jobban a dolgok kisebbségi kormányzással, amikor koalícióban sem tudták a problémákat megoldani, sőt a problémák okozóivá váltak?

– Trükközik a koalíció? Lehet, hogy a háttérben továbbra is együttműködnek majd?

– Gyurcsány Ferenc korábban is, és most is rosszul mérte fel lépéseinek következményét. Kényszerhelyzetbe került a népszavazás után, a párton belül is elfogyott iránta a bizalom. Ezt a legnépszerűtlenebb miniszter leváltásával próbálta megfordítani. A miniszterelnöknek ehhez joga van, csakhogy rosszul mérte föl, a partnere legalább ennyire meggyengült az elmúlt hónapokban. Kóka Jánosnak ezzel esélyt adott, hogy amortizálódott politikai népszerűségét a koalíció felmondásával állítsa helyre. Úgy tűnik, Kóka túlélési esélyeit tekintve sikerrel járt, de ettől még az ország nem ment előrébb. A koalíciós pártok közötti marakodásnak súlyos gazdasági következményei vannak.

– Volt az országnak egy konvergencia programja, amelyik a költségvetési egyensúly megteremtését, az eurózónához való csatlakozást, és általában a gazdasági felzárkózást tűzte zászlajára. Kisebbségi kormányzással haladhat az ország ezen célok felé?

– Megint el fogunk vesztegetni rengeteg időt. Magyarország eddig is lejtőn volt, illúziónak tartom, hogy érdemi visszakapaszkodás elindulhat a következő hónapokban. Gyurcsány Ferenc persze görcsösen, dacból is próbálja bizonyítani, van még akkora támogatottsága, hogy az országot a kormányozhatóság állapotában tartsa. Csakhogy Gyurcsány Ferencből pont az hiányzik, ami a mostani helyzetben a legfontosabb lenne: a hitelesség. A kisebbségi kormányzás tehát nem megoldás, hanem az agónia újabb fázisa. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy az ország így nem tud kikerülni az Európai Unió sereghajtójának szerepéből.

– És ha a szocialisták leváltják Gyurcsányt?

– Nehéz az MSZP-s képviselők fejével gondolkodni. Előbb-utóbb nekik is fel kell ismerniük, hogy a helyzet tarthatatlan. Az ország így is óriásit veszít, de az MSZP is veszíteni fog, nem kicsit, nagyon. A lengyel baloldal vesszőfutása nálunk is megismétlődhet. Nem hiszem, hogy bármiféle stabilizáció, megújulás Gyurcsány Ferenccel elképzelhető. Gyurcsány Ferenc a múlt része, a múlt eszközeivel akar tovább kormányozni. Márpedig – ahogy ígértük a népszavazás előtt – új időszak kezdődött.

– Ha Gyurcsány Ferencet mégis megtartják a szocialisták, van másmilyen törvényes mód a miniszterelnök eltávolítására?

– Elméleti lehetőség több is lenne, de tisztában kell lenni a korlátokkal is. A parlamentben nincs meg az eltávolításhoz szükséges többség. Azt a megoldást érzem kivitelezhetőnek, ahol az emberek valamilyen formában ismét világossá teszik: a mostani helyzet elfogadhatatlan, s ezzel terelik új megoldás felé a politikusokat.

– Konstruktív bizalmatlansági indítványra tehát egyelőre nem számíthatunk, mert ehhez kéne az SZDSZ is?

– Az SZDSZ szemmel láthatóan úgy akar ellenzéki párt lenni, hogy közben a kormányzás járulékos hasznát élvezni kívánja.

– Mit jelenthet a további süllyedés a gazdasági mutatók tekintetében?

– A hiteltelen kormány miatt jelentős kockázati felárat kell az országnak fizetni. A hazugságnak szó szerint is ára van. Többet kell fizetnünk a hitelezőknek, mint szomszédainknál, ami súlyos milliárdokat jelent. A koalíciós válság hetében máris 50 milliárdba került a jegybanki kamatemelés, ennyivel többet kell majd fizetnünk az államadósság kamatainak törlesztésére. Hasonló kockázati tényező a forint árfolyamának erős hullámzása. A túlnyomórészt devizában eladósodott vállalatoknak, magánszemélyeknek a forint gyengülése miatt többet kell törlesztésre fordítaniuk. És akkor még nem beszéltünk az infláció növekedéséről, amit valamennyien fizetünk az élelmiszerek vagy az energia megnövekedett árában.

– A kormány egyetlen sikere a költségvetési hiány csökkentése. Ez a folyamat folytatódhat kisebbségi kormányzás esetén?

– Ne felejtsük el, hogy a költségvetési hiányt ugyanez a kormány tornászta magasra. Az csökken, amit az egekbe vittek. Az emberek szempontjából a költségvetési hiány kevésbé meghatározó szempont.

– De a befektetőknek fontos…

– A befektetők számára is csak az egyik elem. Ők az államháztartási hiányt, államadósságot, inflációt, politikai stabilitást és szándékokat együttesen mérlegelik. A konvergenciaprogrammal is az a bajunk, hogy az államháztartási hiány kivételével 2006 óta minden mutató rosszabb lett, mint ahogy tervezték. Magasabb az infláció, nagyobb a munkanélküliség, nagyobb az államadósság, nem beszélve a befulladt gazdasági növekedésről.

– A kormány azt mondja, mindez a stabilizáció ára.

– A Gyurcsány–Kóka tandem egy neoliberális gazdaságfilozófiára épített: az egyensúly érdekében adókat emeltek, megszorítottak, az emberektől újabb és újabb ötletekkel pénzt próbálnak elvenni. A Fidesz más irányt, szociális piacgazdaságot akar, aminek egyik legfontosabb eleme, hogy több munkahely legyen az országban. Lehet, hogy az államkassza konszolidáltabb számokat fog mutatni – bár még mindig a legrosszabbak közé tartozunk Európában –, de hogy mitől lesz növekedés, mitől lesz több munkahely, mitől lesz az embereknek több pénz a zsebében, erre Gyurcsány Ferencék nem tudnak választ adni.

– Mintha a munkahelyteremtést már nem is emlegetnék célként…

– Ebben az évben is 600 milliárd forint érkezik az Európai Unióból támogatásként. Ez a bruttó hazai termék közel 3 százaléka. Látszik ez az országon? A pénzt részben rossz programokra használják fel, másrészt korrupciós csatornákon elfolyik. Olyan programok kapnak támogatást, amelyek munkahelyteremtésben, gazdasági növekedésben nem érnek el hatást.

– Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a Fidesz szerint a terheket és a kiadásokat csak egyszerre lehet mérsékelni. A Fidesz Erős Magyarország programjában az olvasható: az államnak előbb saját portáján kell rendet csinálnia, utána kérhet csak áldozatot a társadalomtól. Hol lehet még kiadást mérsékelni?

– Az értelmetlen kormányzati kiadásokat kell visszafogni. Kinek volt szüksége digitális táblákra 40 milliárd forintért? Vagy mobiltelefonok cseréjére, kormányzati autók beszerzésére, irodabútorok cseréjére, amikre sok-sok milliárd forint közpénz folyik el. A kormányzat kommunikációs kiadásokra is nagyságrendekkel többet költ, mint bármelyik elődje. Ha ezeket megszüntetik, abból százmilliárd forintos megtakarítás is összejöhet. Ezzel párhuzamosan kell elkezdeni olyan köztehercsökkentő programot, ami a munkahelyteremtés érdekében hagy pénzt a vállalkozásoknál. Csak az értékteremtő munka fogja az országot kivinni a mostani helyzetből, ami javítani fog az államháztartás helyzetén is.

– A jelenlegi kormány szerint adóemeléssel lehet javítani az államháztartás helyzetén. Tényleg működhet adócsökkentéssel is?

– 1994-ben a Horn-kormány 38-ról 19 százalékra csökkentette a társasági adó kulcsát, és a következő évben több adóbevétel folyt be. A Fidesz-kormányzat idején a munkaadóknak szóló társadalombiztosítási járulék 39-ről 29 százalékra csökkent, mégsem csappantak meg az egészségbiztosítási bevételek. A kevesebb néha több.

– Ha tehát rangsoroljuk a lehetséges adócsökkentéseket: a Fidesz programjában a munkahelyek adóteher-csökkentése előrébb van, mint a fogyasztók, az egyes emberek adóterheinek mérséklése?

– Ma olyan rossz a helyzet, hogy egyszerre minden területen adócsökkentésre kevés az esély. A következő kormánynak is mérlegelnie kell. A mérlegelés középpontjába pedig azt kell állítani, ami hosszú távon jó az országnak, és már rövid távon is eredményt hoz. A munkahelyteremtés ilyen. Először tehát beruházásokra és munkahelyteremtésre kell fölszabadítani forrásokat. Következő lépésben lehet eljutni oda, amikor a jövedelemadózásnál vagy a fogyasztási adóknál is csökkenhetnek a terhek. Jövedelemadózásnál az is nagy eredmény lenne, ha olyan rendszert tudnánk kialakítani, amelyik figyelembe veszi, hogy egy jövedelemből hány eltartott él meg. Mi a családi adózás irányába vinnénk el a rendszert.

– Ahogy az Erős Magyarország programban is olvasható: az európai versenyképesség alappillére az adócsökkentés. Mennyire lehet csökkenteni a vállalkozásokat sújtó adókat?

– Az újraelosztás mértékét kell csökkenteni. Kevesebb pénzt kellene a kormánynak beszedni. Nemzetközi tapasztalatok szerint azok az országok versenyképesek, amelyek csökkentették az újraelosztás mértékét. Ennek aránya Magyarországon 50 százalék fölötti, ami kirívóan magas Európában. El kell jutni 40 százalék környékére, ahogy a szlovákok, a csehek, a lengyelek tették.

– A mobiltelefon, kormányzati kommunikáció, gépjárművásárlások megnyirbálásával nyilván nem lehet levinni az újraosztás mértékét 50-ről 40 százalékra. Néhány alapvető dolgot tehát ki kell venni az állami rendszerből. Mik lehetnek ezek? Gondolom, az egészségbiztosítás nem…

– Az egészségbiztosítás sem. Az egységes nemzeti kockázatközösség megtartása a Fidesz számára alapvető kérdés. Valószínűleg a központi kormányzati kiadások tételes felülvizsgálatával és az önkormányzati rendszer módosításával nyerhetünk pluszforrást. Ki kell venni bevételi és kiadási csatornákat az állami hatáskörből, és ott kell hagyni az önkormányzatoknál. Emellett át kell alakítani az iparűzési adó rendszerét. Jelenleg ez az adó a vállalkozás árbevételétől függ, nem veszi figyelembe a teljesítményt, ami riasztó teher sok cégnek.

– Mi az oka annak, hogy a családi adózás Magyarországon mindig csak felvetés szintjén hangzik el, aztán soha sem lesz belőle semmi?

– A Fidesz elindult ebben az ügyben. A gyermekek után járó adókedvezményt a polgári kormány visszaállította és megnövelte 1999-től. Ez szépen működött 2003-2004-ig, amíg a mostani koalíció meg nem szüntette. Ennél markánsabb, amit a KDNP is javasol, hogy a személyi jövedelem adózás egész jelenlegi rendszerét töröljük el, és a családi jövedelem legyen az adó alapja. Franciaországban működik ilyen rendszer, egészen addig, hogy a közös háztartásban élő nagyszülők eltartása is beleszámít az adórendszerbe. A cél mindenképpen az, hogy kapcsolatot teremtsünk a jövedelem és a gyermeknevelés között.

– Szintén az Erős Magyarország programban olvasható: meg kell fordítani a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. Ehhez a családi adózás bevezetése jelenti a kulcsot?

– Évi 40 ezerrel vagyunk kevesebben, mintha minden évben egy Szekszárd méretű város eltűnne a térképről. Ez súlyosan rontja a társadalom eltartó képességét, romlik az aktívak-inaktívak aránya, felborul az egészségügy, a nyugdíjrendszer. Olyan gazdaságpolitika kell, amely megpróbálja a jövedelemelosztáson, a lakástámogatásokon keresztül azokat kiemelten segíteni, akik gyermeket vállalnak.

– A Fidesz kormányzása alatt, a családi típusú jövedelemadózás és a lakástámogatási rendszer életbe léptetésénél javultak a demográfiai mutatók?

– Időbeni átfutással egyértelműen. A Bokros-csomag után megállítottuk, és megfordítottuk a trendet, olyannyira, hogy 2003 és 2006 között újra több gyermek született. Sajnos 2006-tól megint leszálló ágba kerültünk az MSZP–SZDSZ-kormány intézkedéseinek hatására. Gondolom, azt senki számára nem kell elmagyarázni, hogy ezen a területen a kormányzati intézkedéseknek ugyanúgy van átfutási ideje, mint a lakásépítéseknél. Meggyőző a francia példa is. A családi jövedelemadózást bevezető Franciaország olyan uniós állam, amelynek növekszik a népessége, még akkor is, ha a bevándorlókat nem vesszük figyelembe.

– Egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy 6-8 évbe telhet, amíg sikerül kiegyensúlyozott növekedési pályára visszakormányozni az országot. Nem túlzás ez?

– Arról beszéltem, hogy Meciar-kormányzásának utolsó időszakában volt a legrosszabb helyzetben Szlovákia, és onnan hat évre volt szükségük, hogy utolérjék és megelőzzék Magyarországot. Most a szlovák gazdaság tizennyolcszor gyorsabban nő, mint a magyar. Szlovákia jövedelemben, életminőségben, a szakma által használt egy főre eső vásárlóparitáson mért GDP-ben is megelőzte Magyarországot.

– Lassan a magyarok mennek dolgozni Szlovákiába?

– Ennél rosszabb a helyzet. Magyarországról már Romániába is átjárnak dolgozni, főleg Szabolcs és Békés megyékből, ahol rendkívül szűkösek a munkalehetőségek. Amennyiben az alapvető gazdasági mutatók – magas infláció, magas munkanélküliség, nulla körüli gazdasági növekedés, magas államadósság – nem változnak meg, Magyarország olyan helyzetbe kerül, hogy csak 6-8 év alatt tud visszajutni abba a pozícióba, ahol 2002-ben volt.

– Amennyiben tényleg kisebbségi kormányzás lesz: a Fidesz milyen parlamenti munkára készül?

– Ez nagyon hamar kiderül. Lesznek olyan kezdeményezéseink, amelyeket az Erős Magyarország programból fogunk parlamenti törvényjavaslatként benyújtani. Ezeknek már a napirendre vételéről szavazni kell. Hamar kiderül majd, az ellenzékivé váló SZDSZ ezeket támogatni fogja-e, vagy sem.

– Tegyük fel, hogy a jövő évi költségvetés decemberi elfogadásáig kihúzza kisebbségben a kormány. Mi lesz, ha nem sikerül átverni a parlamenten a tervezetet?

– A jövő évi költségvetésben is meg tudnak egyezni úgy, hogy az SZDSZ kívülről támogatja a kisebbségi kormányt. A vergődést még sokáig el lehet húzni. Nyilván csak azzal, hogy az SZDSZ mindennek megkéri az árát. Gyurcsány Ferenc nem véletlenül mondta: a kisebbségi kormányzás sokkal többe kerül az országnak, mint a koalíciós.

Kárász Andor