A hegyek egeret szültek

Hatalmas csalódást okozott az ellenzéki média számára David Pressmannek, az USA budapesti nagykövetének április 12-i sajtótájékoztatója. A legjelentősebb ellenzéki médiafelületek már napokkal az esemény előtt hatalmasra fújták az ügyet, jólértesültségüket fitogtatva súlyos szankciókról cikkeztek. Már-már úgy tűnt, hogy az amerikai nagykövetség a magyarországi sajtót használja szócsőként a kormánnyal szembeni fenyegetés célba juttatására. Szerda délután végül csak jókora késéssel kezdődhetett meg a sajtótájékoztató, mindössze tíz percet tartott, Pressman nagykövet pedig tucatnyi közhely pufogtatása mellett összesen három újságírói kérdésre válaszolt. A nagy bejelentés Magyarországra vonatkozó tartalma arra korlátozódott, hogy a budapesti székhelyű részben orosz, részben magyar tulajdonú Nemzetközi Beruházási Bank, illetve annak három vezetője, köztük Laszlóczki Imre igazgatóhelyettes is felkerülnek az USA szankciós listájára.

A rövidre szabott nagyköveti performansz rengeteg kérdést hagyott maga után. Legelsősorban azt, hogy miért volt szükség a fentebb vázolt operettre, egyáltalán mi a jelentősége az elhangzottaknak?

Az értetlenség indokolt, már csak azért is, mivel a közvélemény eddig még a kitiltott magyar bankár létezéséről sem igen tudott. Laszlóczki Imre ráadásul klasszikus karrierdiplomata, az úgynevezett szakmai állandó, aki kormányváltásokat túlélve szolgált különböző külképviseleteken, többek között a kazahsztáni és az azerbajdzsáni magyar nagykövetséget is vezette pályája során. Kinevezését a bank alelnöki pozíciójára annak köszönhette, hogy a posztszovjet országokban voltak kiváló kapcsolatai. Esetében a túl erős orosz bekötöttség sem állja meg a helyét, és nemigen merülhet fel a kémkedés gyanúja sem, ahogy a Nemzetközi Befektetési Bank „kémbank” ragadványneve is csak amolyan kommunikációs fogás annak érdekében, hogy az amerikaiak az orosz érdekeltségek működését ellehetetlenítsék, stigmatizálják az orosz intézményhez kötődő szereplőket.

Magyarics Tamás Amerika-szakértő, az ELTE oktatója több verziót is lehetségesek tart Pressman szokatlan lépése kapcsán. A legvalószínűbb az, hogy figyelmeztetésnek szánták a szankciós bejelentést. A magyar kormány már kapott hasonló jelzést az amerikai demokratáktól, emlékezetes, hogy André Good­friend nagyköveti működése alatt hat magyar állampolgárt tiltottak ki az Egyesült Államokból. A kitiltott személyek kilétére sosem derült fény, egyedül Vida Ildikó korábbi NAV-elnök neve merült fel, illetve Habony Árpádé, aki aztán egy washingtoni fotózkodással cáfolta, hogy valóban szerepelne a szankcionált magyarok listáján. A botrány akkor hamar elült, várhatóan ezúttal is gyorsan lekerül a napirendről a téma, ugyanis az ügy minden szereplője – különböző okokból – szeretné minél hamarabb elfelejteni az esetet.

Komolyan kell venni

Az egyelőre talány, hogy a nagykövetség miért kerített olyan hatalmas feneket a bejelentésnek, csalódást okozva a készségesen együttműködő sajtómunkásoknak. Egyes vélemények szerint maga Pressman is másra számított, csak időközben megváltozott a menetrend. Ha így volt, nem ez volt az egyetlen fiaskó a közelmúltban. Gondoljunk a pészahi vacsorára, amelyre azt a Gyöngyösi Mártont hívta meg a követség vendégeként, aki néhány éve az izraeli állampolgársággal is rendelkező parlamenti képviselők összeírását kezdeményezte. Gyöngyösi meghívása felháborodást keltett a zsidó közösség berkein belül is, a bélyeg pedig ráégett az amerikai nagykövetségre, amely a baloldali kritika szerint is átgondolatlanul látja el feladatát Budapesten.

Magyarics Tamás azt sem zárja ki a szankció okaként, hogy az amerikaiak veszélyes tendenciákat látnak Európában. Magyarország után ugyanis Franciaországban is felerősödnek azok a hangok, amelyek szerint Európának vannak önálló érdekei, nem kell mindenben feltétel nélkül követni az Egyesült Államokat. A magyar kormány túlzott felbátorodását akarhatták ilyen suta eszközökkel megfékezni, emlékeztetve rá, hogy a különutas politikának súlyos ára van. Nem kizárt, hogy négyszemközti megbeszélések alkalmával esetleg meglebegtették más szankciók lehetőségét is, esetleg a vízummentesség eltörlését.

Magyarics Tamás megjegyzi, hogy az Egyesült Államok Európára általában nem tekint egyenrangú partnerként, legfeljebb olyan együttműködő félként kezeli, amelynek nem az a dolga, hogy gondolkozzon, hanem hogy végrehajtsa az utasításokat. A nagykövet akciójával pedig egy könnyű ellenfélnek mentek neki, demonstrálva, hogy értékek alapján politizálnak, hajlandók egy szövetségest is elővenni, ha a helyzet indokolja. Pressman tízperces bejelentése alatt megemlítette, hogy Magyarország még mindig túlontúl szoros gazdasági kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal. Állítása szerint ez terheli meg a két ország viszonyát. Magyarics Tamás szerint azonban ezt az érvelést akkor lehetne komolyan venni, ha Amerika India, Szaúd-Arábia, Brazília esetében is érvényesítené elveit. Az orosz üzleti kapcsolatok miatti amerikai homlokráncolás mindemellett azért is értelmezhetetlen, mivel számítások szerint amióta az orosz olajat szankcionálják, azóta több orosz olaj folyik be Európába, csak konténerekkel szállítják, és nem a csővezetéken. Persze akik megveszik az orosz olajat, azok jól tudják, hogy honnan érkezik a szállítmány.

A szankciós lépés értelmetlen volta tulajdonképpen mellékes. Az ügyet komolyan kell venni. Nem szabad elfelejteni, hogy az amerikaiak kezében még számtalan eszköz van arra, hogy kellemetlenségeket okozzanak Magyarországnak. A hitelminősítők, a nagy nemzetközi bankok és általában a pénzpiacok működésére jelentős hatással van az Egyesült Államok. Amennyiben elszabadulnak az indulatok, úgy érzékeny sérüléseket okozhatnak pénzügyileg Magyarországnak. Politikai tekintetben már tapasztalhattuk az amerikaiak rosszindulatát, az Európai Unión belüli támadások mögött is fellelhetők az amerikai szálak. Washington a fedett műveletektől a dez­információs kampányokon át Magyarország nemzetközi sajtóban való megjelenítéséig ezernyi módon próbálja aláásni a magyar kormány elfogadottságát.

Meddig fokozzák?

Magyarics Tamás szerint azonban Washingtonnak esze ágában sincs elmenni a falig. Egyelőre csak figyelmeztetőlövéseket adott le, egyéb lépésekre nemigen lehet számítani. Talán politikai nyomás is volt a nagykövetségen, hogy végre tegyen valami jelentős lépést, ami kényelmetlen helyzetbe hozza a magyar kormányt. Az időzítés azonban szerencsétlenül sikerült, akkor döntöttek a „kémbank” szankcionálása mellett, amikor az amerikai kormány és a szolgálatok éppen sokadjára buknak le azzal, hogy kémkednek a szövetséges országok politikusai után. Kiszivárgott katonai és hírszerzési dokumentumokból ugyanis kiderült, hogy az Európai Unió és a NATO kötelékébe tartozó összes szövetséges ország vezetőjét törvénytelen megfigyelés alatt tartja a CIA. Az amerikai kormányzat attitűdjét kiválóan szemlélteti Lloyd Austin védelmi miniszter magatartása egy minap tartott sajtótájékoztató alatt, amikor figyelmen kívül hagyva az amerikai kormány felelősségét firtató kérdéseket, mindössze arról volt hajlandó beszélni, hogy az illetékes hatóságok nyomoznak a kiszivárogtató után.

A magyar belpolitikába való beavatkozás szándékát bizonyítja az is, hogy az amerikai nagykövetség egy, az 1956-os forradalom emlékét felhasználó háborúpárti plakátkampány finanszírozásába kezdett. Ráadásul még frissek az emlékei az ellenzék néhány hónappal ezelőtti lebukásának annak kapcsán, hogy a parlamenti választások kampányát amerikai pénzből finanszírozták, pontosabban tisztázatlan forrásokból négymilliárd forint érkezett az ellenzékhez egy amerikai civil szervezeten keresztül. Szakértők véleménye szerint kizárt, hogy a nagykövetség ne tudott volna a finanszírozásról, illetve még valószínűbb, hogy épp az ő közvetítésükkel jött létre az ügylet. Ilyen előzmények után még inkább megütközést kelt, hogy a nagykövetség közvetlenül is részt vesz a belpolitikai vitákban, egyszersmind a háborúpárti álláspont mellett kampányol.

Magyarics Tamás szürreálisnak és ízléstelennek tartja, ahogy a plakátkampányban az ukrajnai helyzetet összehasonlítják az ’56-os eseményekkel. Elmondása szerint felfoghatatlan, hogy a nagykövetség szakértői miképp adhatnak engedélyt egy ilyen plakát kihelyezésére.

– Mindenki tudja, hogy akkoriban az amerikaiak nem mozgósították a fél világot a magyarok megsegítésére, a magyar szabadságharcosok pedig nem kaptak sem pénzügyi, sem katonai támogatást – mondja Magyarics Tamás.

Az amerikai üzenet különösen furán hat annak fényében, hogy elmúlt héten az utolsó megszálló szovjet katona nem Oroszországban, hanem Ukrajnában, még pontosabban a kárpátaljai Ungváron halt meg nyugdíjasként.

A történelmi kontextus ismeretének hiánya teljesen más megvilágításba kerül annak fényében, hogy az ATV-n futó Öt című műsorban kiderült, az ominózus plakátok kihelyezéséért Somogyi Zoltán egyik cége a felelős. Bármilyen legyen is a baloldali üzletember megítélése a nemzeti oldalon, annyi elvárható lett volna tőle, hogy magyar emberként értse, mi a baj azzal, ha összemossa a magyar forradalmat egy amerikai–orosz proxiháborúval.

A két Amerika

A szankciós cirkusznak végül az vetett véget, hogy a magyar kormány kilépett a Nemzetközi Beruházási Bankból. A miniszterelnök szokásos péntek reggeli interjújában elmondta, hogy a kormány lépésének magyarázata az, hogy a pénzintézet működése ellehetetlenült Európában, így a magyar részvétel is okafogyottá vált.

– Tegnap meghánytuk-vetettük a dolgot a kormányban, és arra jutottunk, hogy ilyen körülmények között Magyarország részvétele a bank további munkájában értelmetlenné vált, ezért a delegáltjainkat visszavontuk, és Magyarország kilépett a Nemzetközi Beruházási Bankból – mondta a miniszterelnök.

Orbán Viktor kitért arra is, hogy véleménye szerint nem Magyarországgal szembeni szankciókról van szó, pénzügyi jellegű akció zajlott olyan szereplők ellen, akik kijátszották az Oroszországgal szembeni intézkedéseket, a korlátozások alá eső személyek között liechtensteini és osztrák bankárok is szerepelnek. A magyar miniszterelnök mindezek mellett kiemelte, hogy a két ország közötti katonai együttműködés kitűnő, a gazdasági kapcsolatok pedig sikertörténetnek mondhatók. Magyarország és az USA baráti, szövetséges országok, a jelenlegi fagyos viszony pedig nem a két ország ellentétes érdekei miatt alakultak ki, hanem a két kormány eltérő világnézeti irányultsága miatt. A két kormány kapcsolatát pedig tovább terheli, hogy míg a jelenlegi amerikai vezetés háborúpárti, addig a magyar kormány következetesen ellenzi a háborút Európában. Orbán Viktor megerősítette, hogy hazánk békepárti álláspontját semmi nem változtathatja meg.

Magyarics Tamás elmondása szerint egy amerikai hatalomváltással joggal számíthatunk a kapcsolatok normalizálódására. Bevett gyakorlat ugyanis, hogy demokrata vezetés alatt olyan nagyköveteket küldenek Magyarországra, akik aktív formálói kívánnak lenni a magyar belpolitikának. Az Egyesült Államoknak kül- és biztonságpolitikáját szokás egy tankerhez hasonlítani, amely nehezen vált irányt, nem olyan egyszerű átfordítani a kormánykereket. Ez Magyarország tekintetében azt jelenti, hogy elnökváltás után első körben nem is személycserék várhatók, hanem a hangulat megváltozása; a Fehér Házból viszonylag hamar megérkezik majd az utasítás, hogy nem kell minden ellentétet nagy dobra verni, nem kell olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek nem vitális jelentőségűek. Magyarics Tamás azonban hozzáteszi, hogy a republikánusok között egyelőre legalább annyi az úgynevezett héja, mint a demokraták között. A háború ügyében sok esetben a republikánusok még élesebben kiállnak Ukrajna fegyveres támogatása mellett, mint a Demokrata Párt baloldala.

– Ukrajna kérdésében, felteszem, megmarad az ellentét, ha egyáltalán lesz még ukrajnai kérdés akkor – mondja Magyarics Tamás.

A szakértő mindezek mellett hozzáteszi, hogy a magyar kormány jó eséllyel számíthat republikánus szövetségeseinek jóindulatára hatalomváltás esetén. Ha ma tartanák az előválasztásokat a republikánusok, akkor Donald Trump szinte biztosan megnyerné a megmérettetést. Amennyiben Trump kerül újra a Fehér Házba, úgy a magyar kormány fellélegezhet. Ugyanakkor a magyar kormány kapcsolatépítése más irányokban is aktív. Novák Katalin amerikai útja során a másik potenciális elnökjelöltet, Ron DeSantist látogatta meg, aki családpolitikában és a bevándorlás kérdésében a magyar modellt képviseli floridai szenátorként. Alakuljon bárhogyan az amerikai jobboldal belső küzdelme, a magyar kormány fontos szövetségessel lesz gazdagabb. Addig azonban a jelenlegi kabinettel kell együttműködni, még akkor is, ha tudjuk, hogy sem Európa, sem hazánk irányába nem viseltetnek jóindulattal.