A helyzet fokozódik

Minden eddiginél veszélyesebb szintre lépett a magyarellenesség Ukrajnában. A jövő tavaszi elnökválasztásokra készülő Petro Porosenko turbófokozatra pörgette a nacionalizmust. Közben a tőle is jobbra álló nacionalisták magyarokat listáznak, a kormánysajtó pedig Kárpátalja elszakadásával riogat. A magyar kormány nehéz diplomáciai kihívás előtt áll.

Fotó: MTI/EPA

Kijev már a tavaszi elnökválasztásokra készül. Petro Porosenko elnök népszerűsége jócskán tíz százalék alatt áll, szemben kihívójával, Julija Timosenkóval, akit az ukránok több mint húsz százaléka támogat. Az oligarchából lett Porosenko legfőbb célja most az, hogy az övéhez hasonló arányú támogatottságú kihívókat maga mögé utasítva bejusson az elnökválasztás második fordulójába és szemtől szemben birkózzon meg Julija Timosenkóval.

Az elnöknek nincs könnyű dolga, hiszen az ukrán gazdaság az elmúlt évtizedben válságspirálba került. A 2008-as gazdasági világválság begyűrűzésekor az ország még ki sem heverte a 2004-es Majdan téri puccs, másképpen „narancsos forradalom” okozta sokkot. A recesszió nyomán egyre inkább elmaradó külföldi befektetéseket azóta sem sikerült pótolni, a 2014-es tüntetések óta pedig az Oroszországba irányuló kereskedelem is drámaian visszaesett. A GDP-hez mért államadósság szintje a 2007-es 12,3 százalékról tíz év alatt 47 százalékra emelkedett, 2018 közepére pedig már meghaladta a 60 százalékot.

A gazdasági nehézségeket a lakosság is megérzi: a 2018. januárihoz képest a leg­alap­vetőbb élelmiszernek számító hús nélküli borscs elkészítésének ára több mint a felével drágult. A társadalom kilátástalanságát jól jellemzi Pavlo Klimkin külügyminiszter szeptember eleji becslése, amely szerint évente körülbelül egymillió ukrán hagyja el az országot, hogy külföldi hazautalásokkal támogassa családját.

Az egyre tornyosuló problémákról Petro Porosenko a közbeszéd kétirányú tematizálásával próbálja elterelni a figyelmet. Az első az euroatlanti integráció – a realitások szerint soha be nem teljesedő – ígérete. A másik pedig az ellenségkép gyártása.
Petro Porosenko, aki a Majdan téri tüntetéseket, majd a krími eseményeket követően erősen szította az ukrán nacionalizmust, mára maga is annak a foglyává vált, és olyan spirálba került, amelyből arcvesztés nélkül aligha tud kijönni.

A kormánypropaganda fókuszában az elmúlt években az oroszellenesség állt. A témát övező egyre szélesebb körű társadalmi apátia miatt azonban Kijevnek új ellenségképre van szüksége. Így találtak rá a magyarokra.

Kárpátalja egészen a közelmúltig a béke szigete volt. A Kijevé mellett a Budapest és Varsó tágabb vonzáskörzetéhez egyaránt kötődő megyében békében élt ruszin, magyar, orosz, lengyel, román és ukrán. Mára azonban a Kárpátokon átmasírozott az ukrán nacionalizmus. Az oktatási törvény és a nyelvtörvény körüli kijevi hangulatkeltés mellett a Porosenkótól jobbra lévő, de őt támogató csoportok is egyre aktívabbak. 2017 októberében felbérelt bűnözők akarták felrobbantani a vereckei honfoglalási emlékművet, hogy kiélezzék az ukrán–magyar viszonyt. Egy hónappal később a Karpatszka Szics félkatonai szervezet donyecki fronton kipróbált milicistái masíroztak Beregszászon.

Hogy a konfliktus mennyire nem helyi gyökerű, jól mutatja, hogy Kárpátalja helyben megválasztott, így Kijevtől politikailag független kormányzója, Hennagyij Moszkal maga is élesen elítélte a kormány magyarellenes politikáját. Az ukrán politikus márciusban elrendelte a megyében működő külképviseletek védelmének megerősítését, szeptember 8-án pedig felszólította Petro Porosenkót, hogy vétózza meg az oktatási törvényt. Hiába.

Nemcsak a választási kampány, hanem a tágabb politikai trendek is erősítik az ukrán nacionalizmust. A 2004-es, de különösen a 2014-es majdani tüntetések óta Ukrajna beindította és egyre inkább csúcsra járatja nemzetállam-építő politikáját. Ennek keretében értelmezhető az oktatási törvény, a nyelvtörvény és a kisebbségek jogainak folyamatos visszaszorítása is. Emellett Kijev máig nem tért magához a Krím elvesztése okozta sokkból, a kormánypropaganda így Kárpátalja kérdését teljes egészében krími kontex­tus­ban kezeli, és a magyarok irredenta törekvéseivel riogatja a lakosságot.

Noha a vezető politikusok hivatalosan óvatosan fogalmaznak, a kormányhoz köthető sajtóorgánumok, mint a Jevrejszkaja Pravda, az Ukrainszkaja Pravda vagy a Zerkalo Nyegyelji publicistái és elemzői egyre hangosabban verik a harci dobot. A nacionalista narratíva szerint Magyarország Kárpátalja elszakítását tervezi, aminek érdekében Orbán Viktor Vla­gyi­mir Putyin kegyeit keresi. Vélekedésük szerint a zászló nekik áll, mivel Magyarország nemzetközileg nincs abban a pozícióban, hogy bármit tegyen Kijevvel szemben, hiszen hamarosan az Európai Unió – a Sargentini-jelentés nyomán – szankciókat vezet be ellene, sőt akár ki is zárhatják a közösségből.

Az ukrán provokáció egyre fokozódik. Hét évvel és több mint százezer emberrel a magyar állampolgárságok kiosztásának megkezdése után Kijevet hirtelen zavarni kezdte a dolog. Szeptember 26-án egy beépített ukrán határőr rejtett kamerás videofelvételt készített egy állampolgársági eskütételről. A képsorokat, noha a törvények nem tiltják a kettős állampolgárságot, a kormányközeli média már-már államellenes bűncselekményként mutatta be.

Válaszul a Mirotvorec (Béketeremtő) nacionalista szervezet – a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével – múlt hét hétfőn több mint háromszáz kárpátaljai ukrán–magyar kettős állampolgár tisztviselő és helyi önkormányzati képviselő személyes adatait tette közzé internetes oldalán. „Ők hűséget esküdtek Magyarországnak, miközben Ukrajna helyhatósági szerveiben teljesítettek közszolgálatot” – állítja címében a lista, amely azóta már ötszáz fősre duzzadt. A Mirotvorec a listázottak neve mellett többek között magyar útlevelük számát, ukrán adóazonosító számukat, helyhatósági tisztségüket és a lakcímüket is közli. Érdemes megemlíteni, hogy ugyanez a szervezet korábban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert is „Ukrajna ellenségeként” és „orosz ügynökként” listázta.

Az Ukrán Biztonsági Szolgálat szóvivője, Olena Hitljanszka a Mirotvorec listája kapcsán az UNIAN ukrán hírügynökségnek elmondta, hogy noha a törvények alapján nem vonhatók felelősségre a kettős állampolgárok, a szolgálat átvilágításokat kezdeményez, és megfosztja a listán lévő közalkalmazottakat az államtitkokhoz történő hozzáférés lehetőségétől. Ezzel persze az érintettek a munkakörükre való alkalmasságukat is elveszítik.

Ez talán a jobbik eset. A Mirotvorec névsora akár halállistává is válhat, hiszen 2015-ben hasonló névsorban szerepelt a vélt orosz­ba­rát­sága miatt meggyilkolt újságíró, Olesz Buzina és több más közszereplő is.

A magyarellenes indulatspirál jelentőségét mutatja, hogy abba már kevésbé jelentős, Kijevhez dörgölőző politikusok is kezdenek bekapcsolódni. Múlt szerdán Viktor Baloga, az ukrán parlament kárpátaljai képviselője, a Jedinij Centr párt elnöke az Ukrajinszka Pravda ukrán portálon megjelent cikkében azt javasolta, hogy az ukrán állam vásárolja fel az áttelepült kárpátaljai magyarok üresen álló otthonait kelet-ukrajnai menekültek számára, aminek eredményeként megszűnne Beregszász magyar jellege. A politikus szerint Ukrajnának abból kellene kiindulni, hogy „Magyarország és a határon túli magyar közösségek vesztesekként kerültek ki a korábban Romániával, Szlovákiával és Szerbiával folytatott hasonló konfliktusokból”. Követendő példaként Szlovákiát jelölte meg, ahol tiltott a kettős állampolgárság és a magyar nyelv semmilyen kedvezményben nem részesül, miközben ott az ukrajnai százezerhez képest félmillió magyar él.

A magyar kormány nehéz helyzetben van. A kárpátaljai magyarok jogainak védelmében Magyarország már hat ízben blokkolta a NATO és Ukrajna közti csúcstalálkozókat, és mivel az euroatlanti szövetséghez való közeledés Ukrajnának sürgősebb, az idő hosszú távon Magyarországnak kedvez. Tény viszont, hogy a kisebbségek kérdését a katalán helyzet szemüvegén keresztül megközelítő Európai Unióra ebben a kérdésben jelenleg nemigen lehet számítani. Különösen, hogy egyéb különutas megállapodásokkal és engedményekkel Kijev sikeresen hallgattatta el a saját ukrajnai kisebbségéért aggódó lengyel és román kormányokat.

Múlt szerdán Szijjártó Péter külügyminiszter bekérette az ukrán nagykövetet, ami mellett egyeztet a NATO főtitkárhelyettesével, és telefonon tájékoztatja az Egyesült Államok külügyminisztériumát is. Ennél többre ma aligha van lehetőség. A tavaszi választásokig valahogy még el kell lavírozni. Az ukrán nacionalisták ugrásra készen várják, hogy a magyar kormány – vagy akár csak a sajtó – felüljön a provokációnak, és ha ez megtörténik, könnyen vér folyhat Kárpátalján. Ukrajna, Brüsszel jól titkolt örömére, beszállt az európai parlamenti választási kampányba, ellenünk.