Mintegy másfél órán át sikerült Gyurcsány Ferencnek konkrétumok nélküli beszédet tartani a nemzetközi válság kapcsán összehívott rendkívüli parlamenti ülésen. Pedig a konkrétumokra nagyon is szükség lenne, hisz többé-kevésbé nyílt titok: a január elején Magyarországon járt IMF-vezérigazgató, Dominique Strauss-Kahn megfeddte a magyar kormányt, amiért felpuhította a nemzetközi szervezetek felé októberben tett vállalásait. Konkrétan, hogy visszaadta a közszférában dolgozók 13. havi bérét, amivel 200 milliárdos lyukat ütött a költségvetésen. A színfalak mögött a politikus arra figyelmeztette Gyurcsány Ferencet: amennyiben nem egyensúlyozza ki a hiányt, megvonják a támogatást hazánktól (Demokrata, 2009/3). Ami egyenlő lenne az azonnali államcsőddel.

Leszállt a reformköd

Az IMF-fel való összetűzést persze nem akarták nagydobra verni, a miniszterelnök ezért sietve bejelentette: mivel a kormány hónapról hónapra szembesül azzal, hogy a világgazdasági válság egyre mélyebb, s a magyar gazdaság visszaesése a tervezett 0,9 százalék helyett 2-3 százalék lesz, át kell dolgozni a költségvetést. Majd tanácskozásokat kezdett a társadalmi szervezetekkel, szakszervezetekkel, elismert közgazdászokkal, a bankok, az üzleti szféra képviselőivel, hogy egyfajta össznemzeti ötletparádé keretében alakíthassa ki a legjobb megoldást.

Ennek a folyamatnak lett volna a megkoronázása a csütörtöki parlamenti ülés, ahol a különböző politikai pártok is megismerhették volna a lehetőségeket. S lett óriási csalódás a valóság, amikor kiderült: a miniszterelnök fejében csak kavargó reformködöt okozott a tanácskozásokon begyűjtött számtalan javaslat.

Az, hogy kényszerű megszorítások helyett Gyurcsány Ferenc immár átfogó reformról beszél, mindenesetre azt bizonyítja: a különböző ágazatok képviselői eredményesen győzködték a miniszterelnököt arról, hogy saját területük fellendítése kulcsfontosságú a válságkezelés szempontjából, még akkor is, ha emiatt más területeken még nagyobb megszorításokra lenne szükség. A gyáriparosok a járulékok csökkentését javasolták, mert így megtarthatók a munkahelyek, a bankszövetség pedig a kamatadó eltörlését, hogy ezzel is megtakarításra, állampapírok vásárlására ösztönözzék a lakosságot – ami pedig az államcsőd elkerülése miatt fontos. A javaslatokban csak az a baj, hogy a költségvetési egyensúly javítása helyett többnyire a hiányt fokozzák.

S hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, Gyurcsány Ferenc most átfogó reformok meghirdetésével próbál egyszerre megfelelni az IMF megszorító, s az üzleti világ lazítást követelő elvárásainak. Arról nem is beszélve, hogy a parlamenti választások előtti évben a lakosság számára is jobban eladható a reform, mint a megszorítás.

Bár konkrétumokról csak hetek múlva fog beszélni, a parlamenti ülésszakon azért kiderült: a reformot a munkát és vállalkozásokat terhelő adók csökkentésével, valamint a fogyasztási és vagyoni típusú adók emelésével képzeli el a kormányzat.

Csökkentenék tehát a társadalombiztosítási járulékot, a jelenlegi 29-ről 20-26 százalék közé, emellett megszüntetnék a vállalkozások és magánszemélyek 2006-ben bevezetett négy százalékos különadóját. Mérsékelnék a személyi jövedelemadót is, még ha nehéz is megmagyarázni, hogy ez miképpen élénkíti a magyar gazdaságot. Az engedményeket más adók növelésével ellentételezné a kormány. A jelenlegi 20 százalékról 22-24 százalékra emelnék az áfát, 1950 forintról 5-6 ezer forint közé a tételes egészségügyi hozzájárulást, esetleg növelnék az üzemanyagok jövedéki adóját, s napirendre vennék a vagyoni típusú adók bevezetését.

Az állami újraelosztás visszaszorításának első lépéseként a miniszterelnök bejelentette: megadóztatják a családi pótlékot, mégpedig úgy, hogy az alacsonyabb jövedelműek számára ez ne jelentsen elvonást, a gazdagabbak számára viszont csökkenjen a támogatás. Mindez, ígéri a miniszterelnök, az adóterhek ezermilliárd forint értékű átrendezését jelenti.

Végtelen történet

Hihetetlen! Adóreform?? – ezzel a főcímmel jelent meg a parlamenti ülés másnapján a Világgazdaság. Utalva rá, hogy a jelenlegi helyzet sok mindenre alkalmas, csak épp az adóterhek csökkentésére nem. Eleve nem világos, hogy az adórendszer átalakításából hogy jön ki az a 200 milliárd forintos elvonás, amit az IMF követel Magyarországtól. Másrészt az elmúlt évek tanulságai azt bizonyítják: Magyarországon igencsak felemás eredménnyel zárulnak az adóreformok.

Az osztogató részt ugyanis simán végigviszi a kormány, ám amikor a kiegyensúlyozáshoz szükséges megszorítások következnének, rendre elmaradnak a népszerűtlen intézkedések. Így vérzett el már jó párszor a vagyonadó bevezetése, ezért nem mernek nyúlni a 13. havi nyugdíjhoz, az evához, az ekhóhoz, s borítékolni lehet, hogy végül a családi pótlék megadóztatásától is visszakoznak.

Ha pedig ez így történik, az adóreform nemhogy csökkenteni, hanem épp növelni fogja a költségvetés hiányát. Gyurcsány Ferenc megint, mint már annyiszor az elmúlt években, álmokat kerget. Vagy valami nagyon körmönfont komédiát próbál eladni az IMF illetékeseinek.

Tanulságos végignézni, hogy 2004-es hatalomra kerülése óta a miniszterelnök hányszor élt vissza a reform kifejezéssel. A magát reformpártinak valló politikus már országlásának első évében, 2005-ben meghirdette a Száz lépés programot, amely a jelenlegivel azonos, 1000 milliárd forintos adóátrendezést helyezett kilátásba.

Jelszava az adó- és járulékterhek csökkentése, a gazdasági versenyképesség fokozása volt. A terhek könnyítésének fedezeteként azonban – a közgazdászok legnagyobb elképedésére – nem más adónemek emelését, vagy az állami kiadások csökkentését jelölte meg a miniszterelnök, hanem azt állította: az összeg előteremthető a túlburjánzott állami bürokrácia visszaszorításával.

Ennek keretében 2006 elején rögtön sor is került az áfa fölső kulcsának 25 százalékról 20-ra való mérséklésére, valamint a személyi jövedelemadó néhány százalékpontos csökkentésére. Mivel azonban az állam önmagára fordított kiadásait semmilyen szinten nem sikerült visszaszorítani, a „reform” csupán a költségvetés egyensúlyi helyzetének romlását, az ország eladósodásának gyorsulását okozta.

Még tragikusabb véget ért a választás évében meghirdetett ötéves adócsökkentési program. A reform nevében Gyurcsány közgazdászok által régóta hirdetett alapigazságokat fogalmazott meg, ám a véghezvitellel adós maradt. A választások előtt a miniszterelnök fogékonynak mutatkozott a kisvállalkozások régi panaszaira, vagyis hogy túl magasak a cégekre kivetett adó- és járulékterhek, s előirányozta a társadalombiztosítási járulék 29-ről 24 százalékra csökkentését, az iparűzési adó megszüntetését, a tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlését. Ehelyett azonban néhány hónappal később jött a keserű valóság: a „hazudtunk reggel, délben meg este” címszavakkal kiszivárgott beszéd, és a terheket épp növelő Gyurcsány-csomag. Hogy azért a reformlátszatot továbbra is napirenden tartsa, az adóemelések bejelentésével egy időben Draskovics Tibor vezetésével a miniszterelnök megalakította az Államreform Bizottságot, amelyben több civil szakértő is szerepet kapott. Egy évvel később azonban, Draskovics miniszteri kinevezésével ez a bizottság is csendben feloszlott.

2007–2008-ban a kormány újabb reform-gondolatkísérletekkel ámította a magyar értelmiséget. Előbb a Pénzügyminisztérium rendelt meg egy tanulmányt a Kopint-Tárki kutatóintézettől, majd a civilek véleményének tolmácsolására alakított Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal is arra a megállapításra jutott, hogy hazánkban versenyképességet rontóan magasak a munkára kivetett járulékterhek, s az ingatlanadó bevezetésével vagy az áfa emelésével javasolták megoldani a járulékcsökkentés ellentételezését. A Pénzügyminisztérium elfogadhatónak nevezte az elképzelést, ám 2008 elején a miniszterelnök újabb csavarral immár három lehetséges reformlehetőséget hirdetett meg. Egy 250 milliárd forintos adócsökkentés lehetőségét felvetve arról indított társadalmi vitát: az úgynevezett szuperbruttósítás jegyében beépítsék-e a járulékokat a munkabérekbe, egyszerűen csak járulékokat csökkentsenek, vagy inkább a személyi jövedelemadót mérsékeljék. A felvetést aztán két hónappal később Gyurcsány maga ütötte agyon, amikor bejelentette: megugrott az államkötvények kamatterhe, ami elvitte az adóreform tartalékait. Ám még ezzel sem volt vége: miután az SZDSZ is kilépett a kormányból, s a szocialisták magukra maradtak, Gyurcsány nyáron a helyzethez abszolút nem illő Megegyezés címen hirdetett meg újabb reformcsomagot. Ezt azonban ismét két hónappal később a pénzügyi válságra hivatkozva törölte el.

Magyarországon tehát szavak szintjén immár négy éve permanens államreform folyik. Miközben a valóságban minden marad a régiben, sőt sokszor a beharangozott szűkítés helyett még nő is az állami újraelosztás. Ezért rándul görcsbe néhány cégvezető gyomra, amikor ugyanazt hallja Gyurcsánytól, mint 2006-ban: olyan reformfolyamatot akar elindítani, ami több évre előre kiszámíthatóvá teszi az adópolitikát.

Karcsúsítás helyett növekedés

Hogy mennyire fordítva sültek el a miniszterelnök által meghirdetett reformok, jól mutatja, hogy a szakértők által javasolt csökkentés helyett Magyarországon 2004–2006 között a GDP 45 százalékáról 53 százalékra nőtt az állami újraelosztás mértéke – igaz, a Gyurcsány-csomag következtében azóta ez 50 százalékra mérséklődött (Demokrata 2008/17.). A megtermelt jövedelmeknek tehát épp a felét vonja el az állam. Ugyanez Csehországban 43, a minta-államként emlegetett Szlovákiában pedig csupán 38 százalék.

Bár a miniszterelnök nem szeret emlékezni eddig meghirdetett reformprogramjainak kudarcaira, megtette ezt helyette Bajnai Gordon, aki épp a legújabb program parlamenti meghirdetésének délutánján vett részt az Amerikai Kereskedelmi Kamara üzleti vacsoráján. Gazdasági miniszterünk ott kijelentette, hogy Magyarországot három válság is sújtja egyszerre: pénzügyi, gazdasági és növekedési, utóbbi épp az elmaradt reformok következménye.

Budapesti látogatása során egyébként Dominique Strauss-Kahn „kamikaze-reformokra” is biztatta a magyar kormányt. Szlovákiával példálózva kijelentette: az ország jelenlegi jólétét a 2002-től hozott állami kiadáscsökkentő programok hozták meg, amelyek ugyan elsöpörték a Dzurinda-kormányt, ám szomszédunkat a legfejletlenebb visegrádi országból az első helyre emelték.

Az SZDSZ az eddigi kanyarokból tanulva mindenesetre egy nyilatkozatot íratna alá a miniszterelnökkel. „Alulírott, Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke kijelentem, hogy az adócsökkentés témájában megfogalmazott, egymásnak ellentmondó nyilatkozataimat visszavonom, és az Országgyűlés január 29-i, rendkívüli ülésén általam elmondottakat tekintem végleges álláspontomnak.”

Kárász Andor

Közjogi ámokfutás

A mostani felére, 199 fősre csökkentené a parlament létszámát Gyurcsány Ferenc. A kormányfő ezt vasárnap jelentette be, hozzátéve, a választás módja is megváltozna: a mandátumokról egy fordulós, listás voksolás döntene. Gyurcsány emellett az önkormányzati képviselők létszámát is a felére csökkentené. Szakértők szerint a választási rendszer ilyen módon történő megváltoztatása a szocialistáknak és a kisebb pártoknak kedvezne. A Fidesz hiteltelennek nevezte a javaslatot, mert a párt kisebb parlamentre vonatkozó indítványát 67-szer szavazta le az MSZP az Országgyűlésben. A Fidesz 200 fős parlamentet akar, az egyéni körzetek megtartásával.