– Mennyiben változott Esztergom és Párkány élete a schengeni határnyitást követően?

Oravecz János: – A két város között nagyon hosszú ideig hajó, majd komp közlekedett a Dunán, így igen nehézkes volt a közlekedés. Ez meglehetősen megnehezítette az itteni emberek életét. Ha egy párkányi lakos Esztergomba szeretett volna menni, illetve egy esztergomi akart eljutni Párkányba autóval mondjuk este fél nyolc után, hiszen addig járt a komp, akkor legközelebb csak Komáromnál tudott átmenni az Erzsébet hídon. Magyarul, mintegy százhúsz többletkilométert kellett megtennie. Amióta azonban átadták a Mária Valéria hidat, mindez sokkal könnyebb. Percek alatt az egyik városból a másikba lehet jutni. Az igazi változást tehát számunkra a híd újraépítése és átadása hozta meg, a schengeni határnyitás már csak hab volt a tortán.

Meggyes Tamás: – Én nagyon örültem a schengeni határnyitásnak, hiszen nekünk, közép-európai embereknek a határ mindig bizonyos fajta feszültséget jelentett. Nemcsak Esztergom és Párkány között, de bárhol Európában. Több órát kellett várni a határátkelésnél, a vámvizsgálatnál zaklatták az embereket és így tovább. Köztudomású, hogy például a román határ legendás hírnévnek örvendett. E tekintetben a múlt év december huszonegyediki határnyitás nagy lélektani lépcsőnek tekinthető. Eltűnt a határ, ez az állapot a két város természetes együttélésének egyik legfontosabb eleme. Számunkra a döntő momentum azonban mégsem a két város közötti határellenőrzés megszüntetése volt, sokkal inkább a híd megépítése.

– Amíg a komp közlekedett a Dunán Esztergom és Párkány között, mintegy 40 ezer autó kelt át évente, 2007-ben már 1,8 millió gépkocsit számláltak, 2008 első félévében pedig az átkelő autók számát 2,3 millióra becsülik. Hogyan készültek a híd átadására, illetve a határnyitásra?

M.T.: – 1999-ben Oravecz János polgármester kollégámmal eurorégiós folyamatot indítottunk el, amelynek lényegi eleme az volt, hogy a két város egységként, mintegy önkormányzati szövetségként lépjen fel a gazdasági-kulturálistársadalmi és a határ menti együttműködés terén, valamint a település- és a régió fejlesztés területén. Ennek eredményeképpen ma ott tartunk, hogy valószínűleg az első EGTC-együttműködés lehetünk Európában, de Kelet-Közép-Európában biztosan mi vagyunk az elsők.

O. J.: – Jómagam mint a Régiók Bizottságának tagja Brüsszelben, büszkén mondhatom, hogy az Európai Unió kiemelten figyeli és támogatja a két város közös programját. Itt nincs lehetőség a mellébeszélésre, az EGTC-együttműködésnek komoly szabályai és kemény kritériumai vannak, amelyeket teljesíteni kell. Csak így lehet hatékony Esztergom és Párkány összefogása. Az eurorégiós együttműködés fontos eleme, hogy a benne szereplő önkormányzatok önrésszel vesznek részt a projektben, így a szegényebb települések lakosságának igényei is könnyebben érvényesülhetnek. Ennek az összefogásnak az egyik eredménye a helembai híd megépítése, amit a helyiek a Mária Valéria híd kistestvérének becéznek, s amelynek megépítése a közlekedés szempontjából óriási jelentőségű.

– A határnyitás megkönnyíti a munkavállalást is a szomszédos országokban. Ez milyen hatással volt Esztergomra és Párkányra?

O. J.: – A nyolcvanas-kilencvenes években Párkányban nagyon nagy volt a munkanélküliség. Esztergomban viszont kiváló munkalehetőségek voltak, csak éppen az utazás, a munkahelyre való eljutás volt igen problematikus. Ennek következtében a párkányi munkavállalóknak vagy Esztergomban kellett lakniuk, vagy lakást kellett bérelniük, ami már abban az időben is nagyon drága volt. A híd megépítésével ez az akadály megszűnt, ma a párkányiak gyalogosan, biciklivel, motorkerékpárral, autóval vagy autóbusszal járnak dolgozni Esztergomba. Az esztergomi Suzuki-autógyárba például mintegy 2500 szlovák állampolgár jár át dolgozni Párkányból és környékéről.

M. T.: – A Suzuki-gyáron kívül számos helyen vállalnak munkát szlovák állampolgárok, így üzletekben, áruházakban, a vendéglátóiparban, de még Esztergom önkormányzati lapjánál is dolgozik olyan szerkesztő, aki odaátról származik. Érdekesség, hogy a legkritikusabb időkben azért nem volt az esztergomi kórházban nővérhiány, mert Párkányból és környékéről átjöttek dolgozni a képzett nővérek, akik pótolták a hiányzó munkaerőt. Persze a magyar egészségügy válsága miatt, valamint a szlovák gazdaság ütemes fejlődésének köszönhetően mára fordult a szél, hiszen ma például az érsekújvári kórházban több fizetést kapnak a nővérek, mint itt. Az viszont nem jellemző, hogy Esztergomból Párkányba járnának át munkát vállalni, ugyanis a Felvidéknek ezen a részén rendkívül kevés a munkalehetőség.

– Az utóbbi időben számos magyarországi cég helyezi át Szlovákiába a székhelyét, mivel ott sokkal kedvezőbbek az adózási feltételek. Hogyan működik ez Párkány és Esztergom környékén?

O. J.: – Az, hogy magyar cégek átjönnek Szlovákiába, a mi vidékünkön természetes folyamattá vált. Nem erőltetett jelenség, és nem erősebb, mint bárhol máshol. Nemcsak a székhelyüket helyezik át hozzánk, hanem itt is működnek, különösen a vendéglátóiparban.

M. T.: – Jó néhány vállalkozó áttelepült Magyarországról Szlovákiába és fordítva, de ez távolról sem azt jelenti, hogy a gazdaság áttelepült volna egyik országból a másikba. A polgárok letelepedése tekintetében is egyenlőtlenek az arányok, hiszen Szlovákiából Magyarország felé ez hatékonyabban működik, mint fordítva. Az ingatlanárak sem egyformák a két városban.

O. J.: – Inkább a szlovák állampolgárok vásárolnak lakásokat Esztergomban és környékén, s nemcsak lakásokat vesznek, hanem sokkal inkább hétvégi házakat, szőlőültetvényeket, borospincéket és így tovább. Ez is természetes folyamattá vált régiónkban, amit nyilvánvalóan a piaci helyzet is befolyásol. Ami pedig az ingatlanárakat illeti, Esztergomban még mindig magasabbak, mint nálunk. Ezért inkább a tehetősebb szlovákiai polgárok próbálkoznak magyarországi ingatlanok megvételével.

– Ígéretesen fejlődnek a szlovák–magyar és a magyar–magyar kapcsolatok is ezen a vidéken. Ennek bizonyítéka az is, hogy ma már az utca embere is egyre gyakrabban mondja és érzi: a Duna elválaszt, de a híd összeköt.

M. T.: – Belátható időn belül Esztergom és Párkány egy város lesz.

– És ki lesz a polgármester?

O. J.: – Esztergom és Párkány a két ország, a két megye, a két önkormányzat és a két városrész együttműködése által éli majd egy városként életét.

Tarics Péter