Simicskó István a Honi és a Magyar Gárdáról

Olyan kis létszámú már a Magyar Honvédség, tizenkilencezer négyszáz fő, és ezen belül az úgynevezett harcos erők folyamatosan külföldön vannak lekötve, hogy ennyi katona nem tudja megvédeni az országot. Ezért van szükség egy kiképzett, önkéntes, tartalékos haderőre, amely nemcsak a honvédségnek képez tartalékot, hanem mondjuk természeti katasztrófa, ipari katasztrófa, bármilyen veszélyhelyzet idején is bevethető – mondta a Demokratának Simicskó István, a KDNP országgyűlési képviselője, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke.

– Hosszú ideje felmerül a Honi Gárda ötlete, de azon túl, hogy ez egy honvédségen belüli önkéntes alakulat lenne, keveset tudni róla.

– Elsőként nemzetőrség felállítására tettem javaslatot még a polgári kormány idején, 2000 szeptemberében. A határozati javaslat kapcsán a Honvédelmi Minisztériumban létrejött egy munkacsoport, amely elkezdte megvizsgálni ennek megvalósíthatóságát. Aztán jött a kormányváltás, ez a munka leállt, majd a nemzetőrségről szóló döntést a szocialista-szabad demokrata-koalíció annulálta. Ezt követően 2004 júliusában újabb határozati javaslatot nyújtottam be a kiegészítő védelmi erő létrehozásáról, majd idén áprilisban a Honi Gárdával kapcsolatban fordultam a parlamenthez.

– Miért tart fontosnak valamilyen önkéntes alakulatot?

– Minden országnak szüksége van arra, hogy meg tudja védeni magát. És tudjuk azt is, hogy időközben megszűnt nem csupán a sorkatonai szolgálat, hanem az általános hadkötelezettség is, ami különösen aktuálissá tette a javaslatomat.

– Mi a különbség a két fogalom, a sorkatonai szolgálat és az általános hadkötelezettség között?

– Utóbbi jóval szélesebb körű tartalommal, tevékenységgel bír. Az általános hadkötelezettségnek része a sorkatonai szolgálat, de emellett bejelentési, megjelenési, tájékoztatási, személyes szolgálati, anyagi természetű és munkavégzési kötelezettségből is áll bizonyos minősített időszakokban. Ahelyett, hogy csak a személyes szolgálati kötelezettség szűnt volna meg, a 2004. évben elfogadott honvédelmi törvény minden kötelezettséget eltörölt. A megfogalmazás szerint csak rendkívüli állapot kihirdetése esetén áll vissza az általános hadkötelezettség, illetve a sorkatonai szolgálat is. A rendkívüli állapot az alkotmány szerint egy minősített időszak, és ez nem más, mint a hadiállapot, vagyis maga a háború állapota. Tegyük fel, hogy kitör egy fegyveres konfliktus Magyarországgal szemben. Mivel nincs folyamatosan aktualizált nyilvántartás, így csak a rendkívüli állapot kihirdetését követően lehet arra kötelezni a területileg illetékes jegyzőket arra, hogy keressék meg a 18. életévüket betöltött férfiakat, folytassák le az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot és a sorozást, ezt követően pedig az ismételten felálló hadkiegészítő parancsnokságok tartsák meg a kiképzést. Miközben, teszem hozzá, az Orbán-kormány idején még meglévő három kiképző központot ez a honvédelmi vezetés már felszámolta. Ha végiggondoljuk, mindez óriási időveszteség. Amíg ezeket a folyamatokat végigcsinálják, addig Magyarország védelme tulajdonképpen teljes mértékben a NATO-szövetségeseinkre van bízva.

– És akkor mi lenne a Honi Gárda feladata?

– Azért szorgalmaztam áprilisban, hogy adott esetben nyilvántartott, kiképzett, folyamatosan felkészített tartalékos erő álljon rendelkezésre. Olyan kis létszámú már a Magyar Honvédség, 19 400 fő, és ezen belül az úgynevezett harcos erők folyamatosan külföldön vannak lekötve, hogy ennyi katona nem tudja megvédeni az országot. Megjegyzem, a NATO alapját képező washingtoni szerződésben is az áll, hogy a tagországok fenntartják és fejlesztik egyéni és kollektív védelmi képességeiket. Azt látom, hogy a jelenlegi magyar kormány nem csupán nem fejleszti, hanem még fenntartani sem tudja az ország védelmi képességeit. De megszűnik a határőrség is. Ki fogja biztosítani a magyar emberek védelmét szükség esetén? Erre is megoldást kell találni. Ezért van szükség egy kiképzett, önkéntes, tartalékos haderőre, amely nemcsak a honvédségnek képez tartalékot, hanem mondjuk természeti katasztrófa, ipari katasztrófa, bármilyen veszélyhelyzet idején is bevethető.

– Hogyan lehet megoldani a kiképzést?

– Rengeteg technikai sportklub működik, lövészklubok, ejtőernyős klubok és így tovább, ha lenne mondjuk megyénként egy kiképzőközpont, akkor ezen klubok bevonásával, integrálásával a kiképzés megoldható volna. Nem kell harckocsis kiképzésre gondolni, elegendő lenne egy alap lőkiképzés, illetve lehetőség lenne katonai szocializációra. Ha ezt a rendszert élővé, életszerűvé tesszük, akkor nagyon fontos társadalmi hatást tud kifejteni, mert ebben az esetben az emberek nem azt látják, hogy van egy kis létszámú professzionális hadsereg, ami kasztjelleggel működik, és amelyről nem tudnak semmit, hanem a haza védelme össznemzeti ügy lehet, hiszen ha akarnak, akkor kiképzésen vehetnek részt, és felkészültek lehetnek egy veszélyhelyzetre. Úgy vélem, hogy igenis vannak olyan fiatalok, akiknek lenne ehhez kedvük és elszántságuk. Elég, ha arra gondolunk, hogy a francia idegenlégió tele van magyarokkal. Úgy hiszem, 19-20 ezer tartalékossal lehetne számolni, ami már nagyobb, mint a honvédség jelenlegi létszáma. A biztonságért nemcsak akkor kell dolgozni, ha már veszély van, hanem folyamatos felkészülésre van szükség. Saját védelmét egyetlen tisztességes ország kormánya nem számolja fel. És azt is látjuk, hogy minél erősebb hadserege van egy országnak, annál nagyobb a külpolitikai érdekérvényesítő képessége.

– Egy civil kezdeményezésről, a Magyar Gárdáról is sok szó esett az utóbbi hetekben a médiában. Mit gondol erről az egyesületről?

– A sajtóból tudok csak információkat a Magyar Gárdáról. Olvastam, hogy kiemelt célnak tekintik a hagyományőrzést, amit személy szerint én is nagyon fontosnak tartok. Már gróf Széchenyi István is azt mondta, hogy csak addig él egy nemzet, ameddig van hagyománya. Aki tehát ilyen céllal alakít egyesületet, azt csak helyeselni és támogatni tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy egyes sajtóorgánumok bármire rá tudják ragasztani a szélsőséges, fasiszta jelzőt. Ami ez esetben félreértésre adhat okot, az a gárda elnevezés, amit fegyveres testületekre szoktak használni. Valószínűleg ez fontos szerepet játszott abban, hogy ilyen felhajtás veszi körül a megalakulást, és ez az oka annak is, hogy az általam felvetett, és a Fidesz által is támogatott Honi Gárdával összemosták a kezdeményezést. Holott a kettő egyáltalán nem azonos egymással, és a parlamenti ellenzéknek a Magyar Gárdában semmilyen szerepe sincs.

– Rossznak tartaná, ha sorkatonaság, vagy önkéntes katonai szolgálat hiányában egyesületeken belül lehetne mondjuk lövészetet, katonai alapismereteket tanulni, vagy az ilyen egyesületek alkalmasak lennének arra, hogy nagy számú embert mozgassanak meg mondjuk egy árvíz esetén?

– Úgy gondolom, hogy mindez egy normális országban állami feladat, ehhez szervezett állami intézményt kell létrehozni. Emellett persze nyújthatnak segítséget civil egyesületek is. A honvédelmi minisztérium részéről egyébként mutatkozik is fogadókészség arra, hogy a honvédségen belül létrejöjjön a Honi Gárda. Meglátjuk, hogy ez csak szavakban van így, vagy majd tettekben is megmutatkozik, mindenesetre az elmúlt éveknél nagyobb esélyt látok a létrejöttére. Visszatérve a Magyar Gárdára: ha a törvényi keretek között működik, akkor semmi kifogásom sincs ellene. Azt viszont nem tartanám szerencsésnek, ha pártokhoz kötődő fegyveres szervezetek jönnének létre, az MSZP újra megcsinálná a Munkásőrséget, a Jobbik a Magyar Gárdát, a Fidesz és a KDNP a Honi Gárdát és így tovább. De ismétlem, egyetlen olyan szervezetet sem lehet betiltani, ami törvényesen működik, és amíg a Magyar Gárda ilyen egyesület, addig felesleges a hisztériakeltés.

– Arról van valamilyen kimutatás, hogy ma mekkora a fegyveres testületek tagjainak létszáma, illetve hány emberük van a biztonsági cégeknek?

– A rendőrségnél mintegy 38 ezren vannak, a határőrség megszüntetésével, amit rossz döntésnek tartok, a 12 ezer határőr többsége is valószínűleg ide kerül, míg a honvédség létszáma, mint említettem, 19 400 fő. Ha mindezt összeadjuk, az legjobb esetben is kevesebb mint hetvenezer fő. Jóval nagyobb a magánszférában alkalmazott biztonsági erők létszáma, százezer felett van, bár pontos számok nem ismertek. Ez nyilván rejt veszélyeket is magában. Az pedig egészen abszurd, hogy a honvédség objektumait civil biztonsági cégek védik, és a rendőrségnél is felmerült ugyanez. Azért tudni kellene, hogy hol van a józan ész diktálta határ. De úgy tűnik, a jelenlegi kormány ebben sem tudja tartani a mértéket. Azt mondják, hogy nincs pénz a hadseregre, elmegy a nyugdíjra, az egészségügyre. De milyen érdekes, a többi volt szocialista országban is van nyugdíj, fenn kell tartani az egészségügyet, mégis fejlesztik a honvédségüket. Igenis szükség van kiképzett tartalékos haderőre, hogy meg tudjuk védeni magunkat.

Bándy Péter