A Horthy-korszak külügyi arcképcsarnoka

– Hogyan gyürkőzött neki legfőbb céljának, a trianoni békediktátum revíziójának a lefegyverzett, gazdaságilag is megbénított, háborús jóvátételi kötelezettségekkel terhelt, ellenséges gyűrűbe zárt Magyarország?

– Az egyetlen esély az volt, ha valamelyik nagyhatalmat érdekeltté tudjuk tenni a magyar sikerben. A Közép-Európa széttrancsírozásában főszerepet játszó Nagy-Britannia és Franciaország értelemszerűen nem jöhetett szóba, helyettük elsőként 1927-ben Olaszország állt az időközben csodával határos módon többletes költségvetést produkáló, gazdaságilag lassan talpra álló Magyarország mellé. Bár ők a győztesek oldalán, Dél-Tirollal bővülve fejezték be a háborút, nagy álmuk, az Adriai-tenger teljes térségének olasz befolyás alá vonása nem teljesült. Ennek fő akadálya a britek balkáni szövetségese, az újonnan összetákolt Jugoszlávia volt. 1933-tól, Hitler hatalomra jutása után Németország is világossá tette a Párizs környéki békediktátumok felülvizsgálatára irányuló akaratát. Mindezek következménye volt a négy nagy revíziós siker: a Felvidék magyar többségű területeinek hazatérése az 1938-as első bécsi döntéssel, Kárpátalja 1939-es felszabadítása a Magyar Királyi Honvédség fegyveres erejével, az Észak-Erdélyt visszacsatoló második bécsi döntés 1940-ben, és végül Bácska és a Muravidék visszafoglalása 1941-ben, Jugoszlávia széthullása és a horvát államiság kinyilvánítása után.

– A marxista mitológia szerint mindez az ideológiai azonosság alapján, Hitler kegyéből történt, amiért később megfizetett Magyarország.

– Hitler, akárcsak külügyminisztere, Ribbentrop, ellenségesen szemlélte a magyar diplomáciát. Utóbbinak erre meg is volt minden oka, a nagy formátumú Kánya Kálmán külügyminiszter egy alkalommal vérig sértette, amikor azt mondta neki egyik tárgyalásuk valamely napirendi pontjáról, hogy szívesen elmagyarázza még egyszer lassan, hátha akkor ő is megérti. Emellett Németországban egypárti, nemzetiszocialista diktatúra volt, Magyarország viszont polgári demokráciában élt; bár bizonyos korlátozásokkal, például nyílt szavazással, de parlamenti választásokat tartottak, a Nemzetgyűlésben ott voltak az ellenzéki pártok, és az ellenzéki sajtó is szabadon működött.

– Kik voltak ebben a korszakban a magyar külpolitika legfontosabb alakítói?

– Horthy Miklós kormányzó nagy szabadságot adott a mindenkori miniszterelnöknek és rajta keresztül a külügyminiszternek. Soha nem egyszemélyi döntés született, ugyanakkor a kormányzó szava meghatározó volt, a legélesebb helyzetekben ő képviselte Magyarországot. Tegyük hozzá, bátran. Ne feledjük, hogy míg ebben az időszakban az angolok és a franciák körüludvarolták Hitlert, remélve, hogy engedményekkel pacifikálhatják, a magyar kormányzó Kielben egy feszült tárgyalás során kerek perec visszautasította, hogy megtámadjuk Csehszlovákiát, és így szolgáltassunk ürügyet a német beavatkozásra. Letagadhatatlan tény, hogy Horthy volt az egyetlen közép-európai államfő, aki nemet mert mondani Hitlernek. Rajta kívül meghatározó volt még Kánya Kálmán külügyminiszter. A Monarchiában szocializálódott, az 1930-as években már a hatvanas éveiben járt, de ő adott stílust, arcot a magyar diplomáciának. Bethlen István miniszterelnök szintén megkerülhetetlen szereplője volt a kornak. Meg kell említeni Gömbös Gyulát is, aki a geopolitikai gondolkodás jelentőségét felismerve kormányfőként rendkívül intenzív külpolitikát folytatott.

– Neki azt szokták felróni, hogy elsőként látogatta meg Hitlert.

– Ettől még komoly vitái voltak a náci diktárorral. Hitler nyíltan megmondta neki, hogy a magyar revíziós törekvéseket csakis Csehszlovákiával szemben támogatja, az Erdélyt és a Délvidéket illető igényeinket elutasította. Hogy később mégis kénytelenek voltak ebben az ügyben is mellénk állni, az épp a magyar diplomácia helyzetteremtő képességének köszönhető. Gömbös két másik fontos ügyben is szemben állt Hitlerrel, az egyik Ausztria függetlenségének kérdése volt. A náci mozgalom kezdettől a nagynémet egységet hirdette. Dollfuß osztrák kancellár 1934. februári budapesti látogatása, majd az Olaszország, Ausztria és Magyarország között egy hónappal később megkötött római egyezmény ezzel szemben a három ország politikai együttműködését deklarálta. Két hónappal ezután egyébként újabb hármas megállapodás született, ami megnyitotta hazánk előtt az osztrák és olasz mezőgazdasági piacot a világgazdaság átlagárai fölötti nyereséggel. Közép-Európa megerősítése ellentétes volt a térségbeli német érdekekkel.

– Mi volt a másik ügy, amiben Gömbös ellentmondott Hitlernek?

– A magyarországi németség politikai megszervezésének kérdése. Hitler olyan kisebbségként tekintett német honfitársainkra, mint amelyen keresztül befolyásolhatja a magyar politikát. Gömbös ezt nagyon világosan elutasította.

– Milyen kapcsolata volt a két világháború között az elszakított országrészek magyarságának a megcsonkított Magyarországgal?

– A trianoni utódállamok rendőrállami módszerekkel igyekeztek megfélemlíteni az uralmuk alá vetett magyarokat. Csehszlovákiában 1918-tól 1938-ig 13 alkalommal nyitottak sortüzet nemzetiségi jogokat kérő véreinkre. Az anyaországgal ápolt kapcsolatok leginkább titkos csatornákon keresztül folytak. Megtörtént, hogy egy kárpátaljai magyar politikus konspiratív módon, egy gőzfürdőben találkozott anyaországi tárgyalópartnerével. Az ENSZ elődje, a Népszövetség pedig rendre szemet hunyt a nemzetiségi sérelmek fölött. Megértem, ha ettől valakinek déjá vu érzése támad…

– A korszak kisebbségi magyar vezetőiről meglepően keveset tudunk.

– Ezt a hiányt is igyekszik orvosolni a Horthy-korszak tanulmányozását segítő kézikönyvsorozat első kötete, amelyben önálló fejezet szenteltünk nekik. Az Egyesület Közép-Európa Kutatására, egy történészeket tömörítő szakmai közösség gondozásában megjelent 111 életrajz a külpolitika történetéhez (1919–1944) című könyv 36 szerző alkotása; szerkesztőként örömmel mondhatom, hogy ők számos történettudományi műhelyt képviselnek, és nem csak konzervatív, jobboldali történészek vannak köztük. A 430 oldalas könyvben megtalálható négy államfő életrajza IV. Károlytól Horthy István kormányzóhelyettesig, szerepel benne 15 miniszterelnök, ugyanennyi külügyminiszter, a legfontosabb külföldi követeink és konzuljaink, a Külügyminisztérium legjelentősebb tisztségviselői, a külügyek szempontjából megkerülhetetlen más politikusok és politikán kívüli közszereplők, és hiánypótló módon az elszakított országrészek 23 korabeli magyar politikusa. A Magyarságkutató Intézet szakmai támogatásával megjelent kötet hasznos segédanyag az egyetemi és középiskolai történelemoktatáshoz, már csak azért is, mert fontos cél a kutatásokból megszülető tudás társadalmasítása.