– Tokióban a Zeneművészeti Egyetem zongora szakán diplomázott. Hogyan került Magyarországra?

– Liszt és Bartók zenéje, valamint az akkor Japánban járt kitűnő magyar zongoraművészek, Kocsis Zoltán és Ránki Dezső hatására szerettem volna tovább tanulni Magyarországon. A nyolcvanas évek elején elnyertem egy államközi ösztöndíjat, így Budapestre utaztam, ahol a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanultam. Eközben magyar nyelvórára jártam és történelmi előadásokat hallgattam. A politika és történelem mindig érdekelt. A magyarországi rendszerváltáskor a japán sajtó kérésére lehetőségem nyílt cikkeket írni és közreműködhettem tévéműsorok elkészítésében is. 1990-es évek elején hazamentem Tokióba, ott folytattam cikkírást. A 90-es évek közepén a japán külügyminisztérium egyik pályázatának keretében újra Magyarországra utaztam és akkor már diplomataként a budapesti japán nagykövetségen dolgoztam a politikai szekcióban. A követségi munkám során alkalmam nyílt a japán–magyar kapcsolatokról tájékozódni, és azt kutatni. Ekkor fedeztem fel, hogy az első világháború előtt is elég szoros kapcsolat volt Japán és Magyarország között. A kapcsolatok további szakaszát kutatva többször találkoztam Imaoka Dzsuicsiró nevével, és sikerült rátalálnom Tokióban lévő hagyatékára. Erről a témáról írtam a Japán-tengertől a Duna-partig című doktori disszertációmat az ELTE magyar történeti tanszékén. 2000 óta az egyetem japán szakán tanítok.

– A Japán és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolat 140 évre nyúlik vissza. Milyen kapcsolat volt az Osztrák–Magyar Monarchia és Japán között ez idő tájt?

– Az Osztrák–Magyar Monarchia és Japán között először 1869-ben jött létre hivatalos államközi kapcsolat. Egy osztrák-magyar delegáció járt Japánban, hogy kereskedelmi szerződést kössenek. A diplomáciai kapcsolatfelvételt követően élénk érdeklődés mutatkozott Japán iránt, Széchenyi István fia, Széchenyi Béla vezetésével felfedező-expedíció indult Japánba. Az első világháborúban megszakadtak a Monarchia és Japán között a diplomáciai kapcsolatok, mert ellentétes oldalon volt a két ország, a Monarchia felbomlása után azonban az 1920-as évektől Japán és a Magyar Királyság között kiépült a diplomáciai kapcsolat, bár követség nem volt Magyarországon.

– Ki volt Imaoka Dzsuicsiró, és miért jött Magyarországra?

– Imaoka a Tokiói Idegennyelvi Egyetem német szakán végzett 1914-ben. Az egyik tanára révén ismerkedett meg 1914-ben a Japánban tartózkodó Barátosi Balogh Benedek néprajzkutatóval. Német tudásával segítette Barátosi Baloghot, aki a Hokkaido és Szahalin szigeteken élő ajnu népet tanulmányozta. Így került Imaoka először kapcsolatba a magyarokkal. Később újra találkoztak, amikor Balogh 1921-ben ismét Japánba érkezett. Imaoka újból mellé szegődött, és a néprajzkutató turanizmusról szóló írásait, előadásait lefordította japánra. Együtt alapították meg Tokióban a Turáni Szövetséget. Imaoka 1922-ben egy európai tanulmányi körutazást tervezett. Az első világháború pusztította Németországot nem tartotta tanulmányaihoz alkalmas helynek. Ezért Balogh meghívásának eleget téve Magyarországra jött.

– Miért tartotta Imaoka fontosnak, hogy Magyarország megismerje Japán kultúráját?

– Elsősorban az volt a célja, hogy a magyar nyelvet és kultúrát tanulmányozza. Imaoka hamar megtanult magyarul. Abban az időszakban a világpolitika egyik témája a japán emigráció volt, az úgynevezett „sárga veszedelem”. A századfordulón ugyanis sok japán emigrált Amerikába. Emiatt időnként társadalmi problémák keletkeztek a helybeliek és a bevándorló japánok között. Imaokát Magyarországon is a sárga veszedelemről faggatták, aki hamar rájött arra, hogy a köztudatban naiv kép él a japánokról. Ezért kezdett el írni és előadásokat tartani Japánról. Előadásai olyan sikert arattak, hogy egymás után jöttek a meghívások az ország minden részéből. Beszélt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban, az Országos Tiszti Kaszinóban, a Nippon Társaságban és a Turán Társaságban is. Cikkei jelentek meg olyan jelentősebb napilapokban is, mint a Pesti Hírlap vagy a Budapesti Hírlap. Kilenc éves itt-tartózkodása alatt legalább 150 helyen tartott előadást Japánról.

– 1931-ben Horthy Miklósnál járt Hirohito japán császár öccse, Takamacu herceg. Budapesti látogatásukkor Imaoka több helyen is kalauzolta őket. Miért tett látogatást Magyarországon a herceg?

– Takamacu herceg európai körutazáson vett részt, amelynek egyik állomása Magyarország volt. Ez a látogatás félhivatalos volt, amelynek keretében pompás vendéglátásban részesült a hercegi pár. Azt nehéz lenne megmondani, hogy miről beszélgetett Horthy és a japán herceg, mert erről nem nagyon maradtak fenn az adatok. Hivatalos politikai ügyekről nem beszéltek. Mivel Horthy fiatal korában járt Japánban, biztos volt közös témájuk.

– Imaoka gyakran megfordult a Centrál kávézóban, amely a Nyugat íróinak törzshelye volt. Milyen magyar írókkal állt kapcsolatban?

– A hagyatékából kiderül, hogy többekkel, például Móra Ferenccel, Szabó Lőrinccel. A Centrálban volt törzsasztala is, a pincérek „japán tanárként” ismerték. 1931-ben Imaoka végleg hazatért Japánba, ahol nagy lendülettel kezdett el Magyarországról és a magyarokról írni. A második világháború előtt több műve is napvilágot látott a magyarságról. Nemcsak ismeretterjesztő munkákat írt, hanem magyar irodalmi műveket is fordított japánra. Petőfit, Arany Jánost, Vörösmartyt, Madách Imrét, Babits Mihályt, Kosztolányi Dezsőt, Juhász Gyulát, illetve később Adyt is fordított japánra.

– Hogyan változott a két ország közötti kapcsolat 1938-tól, a kulturális egyezmény megkötése után?

– Az egyezmény, bár politikai meggondolásokból jött létre, főként kulturális célokat szolgált. Japánban ekkor Magyarországról sokat írtak, Tokióban Japán–Magyar Kultúrintézetet állítottak fel, amelynek fő szervezője és az intézet kiadványának főszerkesztője Imaoka volt. A kulturális kapcsolatok szépen fejlődésnek indultak, de az egyre súlyosbodó háborús körülmények már nem engedték meg a kapcsolatok további elmélyítését. 1940-ben, amikor Magyarország a háromhatalmi egyezményhez csatlakozott, hivatalosan politikai szövetségese lett Japánnak. A korabeli sajtó sokat foglalkozott az új partnerországgal, és az újság címlapjára került Magyarország, például a bécsi döntések alapján visszaszerzett területekről is írtak. Szövetséges szövetségeseként Japán ugyan támogatta Magyarország politikai törekvéseit, területi revíziójára nem tudott hatást gyakorolni. 1945-tól pedig megszakadtak a kapcsolatok a két ország között az ismert okok miatt.

– 1956 viszont újra Magyarországra irányította a figyelmet Japánban. Miért?

– Japán Amerika oldalán állt a II. világháború után kialakult világrendszerben. Jobboldali újságírók és politikusok 1956 novemberében megalapították a Magyarokat Megsegítő Japán Társaságot. Köztük volt Imaoka is, akinek a forradalom kapcsán ismét lehetősége nyílt arra, hogy Magyarországról beszéljen.

– De nem merült fel egy esetleges japán katonai segítségnyújtás?

– Nem. A Társaság adományokat gyűjtött, amit Imaoka egy delegáció keretén belül a bécsi menekülttáborokba vitt 1956 decemberében. Ezután Imaoka többé nem jött Magyarországra. Az 50-es évek végétől a japán külügyminisztérium továbbképző központjában magyart tanított, majd a 60-as években elsősorban a magyar–japán szótár szerkesztésével és kiadásával foglalkozott. Egyszer a Magyar Népköztársaság tokiói követségéhez is fordult segítségért, végül kénytelen volt magánkiadásban megjelentetni a szótárt 1973-ban. A megjelenést követően két nappal rá Imaoka meghalt.

– A turanizmusról többször írt Imaoka. Mi volt a véleménye a japánoknak a turáni eszméről?

– Barátosi Balogh Benedek beszélt a turanizmusról Imaokának először. Japánban csak a magyaroktól hallottak erről az ideológiáról. A japán–magyar kapcsolatok szempontjából a turanizmus eszméje az 1920-as 1930-as években arra szolgált, hogy a politikai szövetségnek ideológiai alapja legyen. Magyarországon viszont már korábban is komoly kutatások folytak a témában. A turanisták körében már a XX. század eleje óta kiemelt szerepet kapott Japán, Teleki Pál vezetésével 1910-ben megalakult a Turán Társaság. Imaoka sokat kutatott, fordított és írt ebben a témában. De mindig hangsúlyozta, hogy tudományosan ez nem bizonyított. Japán a háromhatalmi egyezmény megkötése után el is feledkezett erről, hiszen később Kínára és Mandzsúriára koncentrált. Japánban úgy tartják, hogy a magyar nép és a magyar nyelv ázsiai eredetű. S ilyen szempontból mondják, hogy rokonok vagyunk.

– Mit tudnak ma a japánok Magyarországról?

– A legismertebb a magyar komolyzene, Liszt, Bartók és a Kodály-módszer. Magyarországot említve eszükbe jut a Rubik-kocka, a Tokaji bor vagy a Herendi porcelán. A magyar néptánc nagyon népszerű, vannak klubok, ahol néptáncot lehet tanulni. Magyarországról mennek Japánba koreográfusok tanítani. Az ottani néptáncrajongó biztosan tudja, hogy hol van Szék.

– Mi köti össze a két népet a rokonságon kívül?

– A szimpátia. Ahogy Imaoka is megírta, én is ezt érzem.

Usztics Anna