A jó időkre készülünk

– Rendhagyó a tárca elnevezése, hiszen a kultúra az egyik legrégebbi konzervatív érték, míg az innováció szóról inkább a modernség, a jövőbe mutató kezdeményezések jutnak az ember eszébe. Hogy áll össze ez egységgé a minisztériumban?

– Valójában nem idegen egymástól e két terület, ha mindkét fogalmat bővebben értelmezzük. Ha egy ember életén végigtekintünk, az óvodától a felsőoktatásig vagy a munkában való elhelyezkedésig és azután is próbálunk az életútján segítséget, lehetőségeket adni. Az innovációra nem szűkebb értelemben gondolunk, hanem arra utalva, hogy a folyamatokat szeretnénk megújítani. A kultúra alatt sem csupán a közművelődést vagy a művészeteket értjük, hanem sokkal többet, a magyar nemzeti tudat és gondolkodás őrzését. Ahhoz, hogy erős és túlélő nemzetünk legyen, szükséges, hogy a kultúrára is innovatív értelemben gondoljunk.

– Korábban a kultúra az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozott, most az új minisztérium nevében is az ipari hangzású erőforrás helyett inkább a fejlődést sugalló innovációt hangsúlyozzák?

– Jól látja. Új megközelítéssel próbáljuk a családtámogatásokat, a szakképzést, a felnőttképzést, felsőoktatást, a tudománypolitikát, a kultúrát és az innovációt összefogni.

– A technikai értelemben vett fejlesztések a Gazdaságfejlesztési Minisztériumhoz kerültek?

– A technikai dolgok egy része igen, viszont a tudománypolitika nálunk van. Ennek révén hozzánk is kötődik az innováció, a programjainkat a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap, valamint az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok – a szerk.) finanszírozza. Ezek célja, hogy még több kiváló tudású magyar szakember válhasson elismert tudóssá, kutatóvá.

– Ön korábban uniós fejlesztésekért felelős államtitkár is volt. Hogy látja, az oktatás és a kultúra területéről mennyire hiányoznak a lassan egy éve elmaradó uniós források?

– Kétségtelen, hogy nehéz időszak a mostani. Beléptünk a veszélyek korába, a háború és a szankciók okozta káros következmények óriási kihívást jelentenek. A miniszterelnök úr a parlamentben is elmondta, hogy tavaly több mint négyezer-milliárd forint volt Magyarország energia­számlája. Ha azt nézzük, hogy az uniós források hét év alatt 9-10 ezer milliárd forintra rúgnak, akkor láthatjuk, hogy mekkora teher a megnövekedett energia­költség. Ehhez képest sikerült nemhogy túlélni, de gazdasági növekedéssel zárni a múlt évet úgy, hogy az államháztartás is egyensúlyban maradt. Mindez a szorosan vett gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhető. De nem ez a fő kérdés, hanem hogy az uniós szerződések szerint ezek a források járnak nekünk, ahogy az összes többi tagállamnak is. Magyarország teljesített minden feltételt, de Brüsszel nem tartja a menetrendet, húzza a tárgyalásokat, újabbnál újabb feltételekkel áll elő. Ki lehet találni hétről hétre újabb akadályokat, de azt látjuk, hogy a pénzvisszatartásnak hármas gyökere van. Nemet mondunk a migrációra, nemet mondunk a genderlobbira, és nemet mondunk a háborúra. Jelenleg az uniós források zsarolási potenciálként működnek az Európai Bizottságban, Brüsszel kettős mércét alkalmaz, és visszaél a hatalmával. Azt, hogy politikai okokból tartják vissza a jog szerint nekünk járó pénzt, a dollárbaloldal vezetője, Gyurcsány Ferenc is megerősítette a napokban. Brüsszelben pedig Věra Jourová biztos beszélt arról, hogy Magyarországot gyakrabban kellene számonkérni a háború kapcsán elfoglalt álláspontja miatt, vagyis azért, mert a kormány és a magyar emberek a béke pártján állnak.

– Mivel az említett három „nem” aligha fog változni, vannak eszközeink ahhoz, hogy az EU kifizesse a nekünk jogosan járó forrásokat?

– Kiváló szakemberek vannak mind  az Igazságügyi Minisztériumban, mind a Navracsics Tibor miniszter úr alá tartozó tárcánál, akik ezeket a szakmai és politikai egyeztetéseket hétről hétre lefolytatják a Bizottsággal. Az új feltételek teljesítésében is észszerű kompromisszumokat igyekszünk kötni, azokat a kéréseket is támogattuk, amelyeknek jogalapjuk ugyan nem volt, de Magyarország érdekeit nem sértették. Most is folyamatos a párbeszéd az Európai Bizottsággal.

– Az uniós forráselvonások legújabbika az oktatást sújtja. Ennek kapcsán Hankó Balázs államtitkár a Demokratában pár hete elmondta, mennyire fontosak voltak például a Horizon programok az uniós kutatási színvonalhoz történő felzárkózásban. Tudunk ezek nélkül lépést tartani Európával, mondjuk, az egyetemi kutatásokban?

– A kormány egyértelműen leszögezte, hogy az Erasmus, illetve Horizon programok kieső forrásait megelőlegezi a magyar költségvetés, nem engedjük, hogy a diákok és kutatók kárvallottjai legyenek bármilyen brüsszeli döntésnek. Nem fognak programok leállni, mert ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a felsőoktatás azon a növekedési pályán maradjon, ahová az elmúlt években került. Sajnálatos, hogy Brüsszel politikai nyomásgyakorlásra használja az uniós forrásokról szóló tárgyalásokat.

– Mi az oka, hogy az egyetemisták nem igazán vettek részt az őszi diáktüntetéseken?

– Ma Magyarországon jó egyetemistának lenni. Azon dolgozunk, hogy a diákok minél inkább kibontakoztathassák, kamatoztathassák tehetségüket, és ehhez sok lehetőséget is adunk a diákoknak a különböző ösztöndíjakkal, amelyek közül uniós és hazai finanszírozásúra is jócskán akad példa. Az elmúlt években jelentősen, 62-ről 82 százalékra nőtt azon hallgatók száma, akik államilag támogatott karokon tudnak tanulni. Az elégedetlenség náluk nem jelentkezik.

– A kulturális finanszírozást illetően Csák János miniszter a beiktatása után azt mondta, hogy teljesítményigény nélkül mentek ki források, és ezen változtatni szeretne. Milyen elvárásokat kívánnak megfogalmazni?

– Nagyon fontos, hogy a kultúrában is mérhetővé váljon a teljesítmény. Másrészt a nagyon fontos állami mecenatúra mellett meg kell jelennie a magánmecenatúrának is. A jegybevételekhez kapcsolódóan zajlik a kulturális finanszírozás teljes áttekintése, amiből szándékaink szerint egy komoly reformcsomag jön majd létre. Már jó néhány éve működik egy olyan adatszolgáltatási rendszer, amely az összes kultúrával foglalkozó intézményből gyűjti a kimutatásokat, és ebből próbálunk meg következtetéseket levonni, miként alakult az elmúlt két és fél évünk.

– Mi a helyzet a kultúra klasszikusabb ágaival, az úgynevezett magaskultúrával? Hiszen ott nem feltétlenül lehet a teljesítményt piaci alapon mérni. Terveznek ezeken a területeken olyan elemeket beépíteni, amelyek vonzóbbá teszik a magaskultúrát a szélesebb közönség számára is?

– Elkezdődött egy kulturális akadálymentesítésnek nevezhető munka. Azt szeretnénk elérni, hogy függetlenül attól, hogy pár száz fős településen él-e valaki, vagy megyei jogú városban, vagy a fővárosban, egyenlő hozzáférése lehessen a kulturális szolgáltatásokhoz. Vagyis el tudjon jutni hozzá egy opera-, operett- vagy egyéb színházi előadás. Ezekre épülnek azok az új programok, amelyek nagyon jól működtek az elmúlt években, mint a Déryné Program, a Lázár Ervin Program. Ezekből kell még több.

– De ezek támogatásigényesek… Jól értem, hogy az átszervezésnek az is része, hogy a bejáratott helyek törekedjenek magasabb jegyárbevételre, mint például a Nemzeti Múzeum új népszerű programjai esetén, és közben ezekhez a felzárkóztatóprogramokhoz kerülnek át források?

– Pontosan így van.

– Mik a tapasztalatok, mennyire tudtak visszatalálni az intézmények a koronavírus-járvány óta a korábbi évek pezsgéséhez?

– Meg tudták ugrani a mércét. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy az elsők között volt a magyar kormány, amely az előadóművészeknek is támogatásokat juttatott a koronavírus miatt kiesett bevételeik pótlására, így túlélhették ezt az időszakot. Más kérdés, hogy most a háború és a brüsszeli szankciók okozta energiaválság hogyan szűkíti az intézmények lehetőségeit. Ugyanakkor azt látom, hogy van egy nagyfokú túlélési ösztöne, alkalmazkodási képessége a magyaroknak, amely gyorsabban reagálja le a változásokat, mint más nemzetek, és ezt képezik le az intézmények is.

– Ön hihetetlenül aktív. Tanintézményeket, kiállítási megnyitókat, egészségügyi intézményeket látogat szinte mindennap az ország minden részében. Ez a személyiségéből következik, vagy mert a posztja rendkívül sok területből áll össze?

– Azt hiszem, mindkettőből. Gyerekkoromban is örökmozgó voltam, másrészt az embernek felelősséggel kell elvállalnia a munkákat, kihívásokat. Ha pedig már elvállalta, kötelessége a legjobb tudása szerint, az ideje nagy részét ennek szentelni.

– Személyes megjelenései persze fel is hívják a figyelmet a helyi kultúrában, oktatásban rejlő lehetőségekre.

– Valóban fontosnak gondolom, hogy a minisztérium területeit minél több helyen megjelenítsem, és segítsek abban, hogy az intézményeknek tudomásuk legyen róla, mennyi lehetőség van a kezükben. De a sportban is aktív vagyok, a vívószövetségben, a paralimpiai és az olimpiai bizottságban is dolgozom, a sportot, a sportos életmódot és sportágamat, a vívást is próbálom népszerűsíteni, és természetesen a csodás Pilis-Dunakanyart, választókerületemet, ahol a szebbnél szebb települések jobbnál jobb lehetőségeket aknázhatnak ki.

– Rendkívül aktív a Facebookon is. Nem érzi tehernek, hogy a közösségi felületen összemosódik a családi élet és a politikusi lét? Követői mindent tudnak önről, miközben megnéztem, más politikusok inkább csak a politikusi megjelenéseiket posztolják.

– Az én életem nyitott könyv: ez Vitályos Eszter. A Facebook mellett az Insta­gramon, a TikTokon is jelen vagyok. Politikusként fontosnak tartom, hogy az emberek tudják, ki vagyok és milyen munkát végzek mind a választókerületben, mind a kormányzatban.

– A Facebookon való közvetlen jelenlétet mondhatjuk új politikusi attitűdnek, amivel napjaink emberét jobban meg lehet szólítani, mint a régi, tekintélyelvű politizálással?

– Szoktam figyelni az oldalak statisztikáit, és azt látom, hogy leginkább a fiatal felnőttek, valamint az ötven fölötti korosztály aktív a látogatóim közül, ami egyaránt igaz a városokra és a kisebb településekre is. Vannak olyan felmérések, amelyek szerint az emberek nyolcvan százaléka már az internetről szerzi be az információkat. Erre nekünk, politikusoknak is reagálnunk kell.

– Néhány nappal ezelőtt posztolta ki, hogy idén már 3500 családtámogatási kérelmet fogadtak be a babaváró támogatások kapcsán. A családpolitika is önökhöz tartozik. Mik a tapasztalatok, a családtámogatások iránti igényt mennyire befolyásolta a koronavírus-járvány vagy a jelenlegi háború okozta bizonytalanság?

– A kormány a háború és a szankciók okozta nehéz gazdasági helyzet ellenére is csaknem 40 százalékkal, közel 3600 milliárd forintra növelte 2022-ben a családok támogatására felhasznált források összegét, és erről az útról 2023-ban sem tér le. Emellett államtitkárságunk folyamatosan dolgozik azon, hogy ha ideális gazdasági helyzetben volna az ország, melyek lehetnének azok az innovatív ötletek, amelyeket be tudnánk vezetni, de ezeknek nem most van az idejük. Előkészítés zajlik, értékeljük az elmúlt időszakot, vizsgáljuk például azt is, hogy milyen hatékonysággal működtek a csokhoz hasonló támogatások, és mit lenne érdemes változtatni. Talán a jövő év második felében neki tudunk látni ezek bevezetésének, amivel kapcsolatban rövidesen kormánydöntések is várhatók. A jó időkre készülünk.