A jó példa ragadós

Kevés embernek adatik meg, hogy egy szülőföldjétől távol eső országban anyanyelvén hallgathat végig egy katolikus szentmisét. A budapesti Mindenkor Segítő Szűz Mária templomban hetente többször is lehetőség van erre, már ha az embernek lengyel gyökerei vannak, a szertartások ugyanis többnyire lengyelül zajlanak. A templom a századforduló előtti és utáni évtizedek során több hullámban hazánkba érkező lengyel menekültek adományaiból épült fel 1934-ben, és a kommunizmus időszakát leszámítva, évtizedek óta a magyarországi lengyelség legfőbb imahelyének számít. Rendszeresen elzarándokolnak ide Budapestre érkező lengyel turisták is, advent idején pedig olyanokat is látni a hívek között, akik már rég nem jártak erre.

Csúcs Halina, az Országos Lengyel Önkormányzat és a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület egykori elnöke, az Országgyűlés első lengyel nemzetiségi szószólója hogy gyakrabban láthassa és segíthesse gyermekeit és unokáit, néhány éve a fővárosból Inárcsra költözött, ám mint a legtöbb hazánkban élő lengyel, ő is elképzelhetetlennek tartja, hogy a karácsonyra való lelki feltöltődés ne itt, Kőbányán vegye kezdetét.

Új ország, új élet

Már csak a leghátsó padsorban jut hely nekünk, annyian gyűltek össze december elsején a kőbányai lengyel templom patinás kis épületében. Persze nem kéne ezen meglepődnünk, barátaink körében ugyanis nemcsak a nemzeti érzés kiemelkedő, hanem kereszténynek lenni is. A prédikáció lengyelül zajlik. Hogy értsük, miről szól, a mellettünk helyet foglaló Csúcs Halina időnként összefoglalja magyarul Krzysztof Grzelak atya gondolatait.

A nagy-lengyelországi vajdaság legrégebbi és második legnépesebb városából, Kaliszból származó hölgy több mint ötven évvel ezelőtt érkezett Magyarországra, de abban, hogy elhagyta hazáját, nem csak a szerelem játszott közre. A keleti blokk egy kevésbé elszegényedett országában élni egészen más életminőséget jelentett akkoriban.

– Miután a vasfüggönyön túl nem lehetett kapcsolatokat létesíteni, a szocialista országok diákjai előszeretettel barátkoztak egymással. Újsághirdetésen keresztül kerestünk levelezőpartnert, lengyelként persze elsősorban magyarokat. Felhívásunkra legalább kéttucatnyi fiú jelentkezett. A barátnőm azt mondta, ő azt választja közülük, akinek a legnagyobb szeme van, mire 17 évesen rávágtam, hogy én meg azt, akinek a legszélesebb a szája. Így ismerkedtem meg hosszas levelezés során a férjemmel, majd költöztem hozzá 1971. augusztus elsején – meséli nevetve tolmácsunk, akivel a mise után a templommal szomszédos Lengyel Házban folytatjuk a beszélgetést.

Mint mondja, mérföldkő volt az életében az is, hogy véres verejtékkel ugyan, de két év alatt megtanult magyarul. Ennek köszönhetően már a munka világában is képes volt boldogulni, így szakmájának megfelelően először fejlesztő-, majd gyógypedagógusként kezdett el dolgozni. Első házasságából két, a másodikból egy lánya született, akik összesen nyolc unokával ajándékozták meg az elmúlt bő két évtizedben. Csúcs Halina nem csak nagymamaként és anyaként tyúkanyótípus. A hazánkban élő lengyel kisebbség összefogásának is nagy figyelmet szentelt. Közel 28 éven át szolgálta különböző szervezetek élén földijeit, ám hogy több időt tudjon családjával tölteni, tisztségeit és az azokkal járó feladatokat lassacskán átruházta a fiatalabb generációra.

A béke jegyében

Amíg idős korára Magyarországra költöző édesanyja is élt, a karácsonyokat nála töltötték, az utóbbi években azonban már lányai vállalják magukra a közel húszfős család vendégül látását. Bár a feladat nem könnyű, a szenteste mégis igazán különleges, meghitt és örömteli, a gyerekek számára már csak azért is, mert egyes lengyel vajdaságokban, köztük abban is, ahonnan a Csúcs család gyökerei erednek, egészen december 24-ig várni kell a Mikulásra. Igen, a Mikulásra, ezekben a régiókban ugyanis nem a Jézuska vagy az angyal, hanem Szent Miklós teszi az ajándékokat a karácsonyfa alá.

– Voltak, akiket fel lehetett bérelni erre az alkalomra, nálunk viszont mindig valamelyik családtagunk öltözött be. Gyerekként persze versenyt űztünk abból, hogy ki tudja elsőként kitalálni, kit rejt a piros jelmez – osztja meg emlékeit Gabi.

A hagyományok sorát folytatva elmondja, az ünnepi asztalt nem csak a jelenlévőknek terítik meg, a házigazda mindig készül egy ráadás tányérral és evőeszközzel arra az esetre, ha váratlan vendég toppanna be. De a pluszterítéknek szimbolikus jelentősége is van: azokra a családtagokra emlékeznek vele, akik már nem lehetnek köztük.

– Az abrosz alá mindig kerül széna, ami a kis Jézus születésének helyszínét, az istállót jelképezi, de nem hiányozhat az asztalról a pap által megszentelt ünnepi ostya sem, amiből mindenkinek törnie kell. Az opłatek a család egységét, a megbocsátást, megbékélést szimbolizálja – oszt meg néhányat a köreikben is tradíciónak számító lengyel hagyományokból a rangidős testvér.

Náluk a karácsony, vagy ahogy ők hívják, Boże Narodzenie (Isten születése) a legjelentősebb egyházi ünnep, ezért ezen az eseményen a család minden tagjának ott kell lennie. Ám ez sosem kényszer számukra: a karácsony semmihez sem fogható hangulata mindenkit hazavonz, a szeretet ereje olyankor szinte érezhető a levegőben.

Tizenkét fogás

A lengyelek nagyon komolyan veszik a vigíliát, vagyis a karácsony előestéjéhez kapcsolódó egyházi előírásokat, ezért aznap szigorú böjtöt tartanak. Délben nem esznek semmit, vacsorára pedig csak olyat, ami nem tartalmaz húst. Bár a tilalmat II. János Pál pápa feloldotta, sokan a mai napig betartják.

Csúcs Halina családjának hölgytagjai számára a 24-e a choinka, azaz a karácsonyfa díszítése mellett mindig főzéssel telik. Ennek során pedig senki sem unatkozik, hiszen az estebéd, amit csak akkor szabad megkezdeni, miután felragyogott az első csillag az égen, a 12 apostol előtt tisztelegve 12 fogásból áll. Előételként az egyik legfőbb nemzeti eledelt, a barszczot (barscs), vagyis a céklalevest fogyasztják, de nem csak úgy magában, hanem uszkával (uska), azaz káposztával vagy gombával töltött derelyével. A második fogás savanyú hering hagymával, a főfogás pedig szintén valamilyen hal, ponty vagy pisztráng sütve, hajdinakásával és gombaszósszal, reszelt céklával vagy babos savanyú káposztával.

A karácsony esti vacsora fénypontja akárcsak nálunk, a lengyeleknél is a desszert, ami általában túrós sütemény, mákos bejgli, illetve mézeskalács. Amiben ezek különböznek a magyar változattól, az leginkább a küllemük: a lengyel bejgliben sokkal vastagabb a tésztaréteg és kevesebb a töltelék, a mézeskalács pedig sok helyütt valóban kalács formájú, tehát szeletelhető. A kompót szintén elmaradhatatlan eleme a karácsonyi fogásoknak, ám barátainknál ez nem befőttesüvegben konzervált gyümölcsöt jelent, hanem egy szárított almából, körtéből vagy őszibarackból készülő italt, amit hidegen és melegen is szívesen fogyasztanak.

– Mikor már mindenki jóllakott, jön a szenteste csúcspontja, a lengyel népdalok alapjaira épülő egyházi énekek közös eléneklése, majd az ajándékosztás. Szól a zene, beszélgetünk, majd ahogy a magyaroknál is szokás, elindulunk az éjféli misére. A karácsony két napja, 25-e és 26-a pedig vendégeskedéssel telik.

A lengyeleket és a magyarokat annak ellenére köti össze történelmi barátság, hogy két nagyon különböző nemzetről van szó. Nincsenek közös gyökereink, más a nyelvünk, mások a szokásaink, de talán ami a legkevésbé hasonlít, az a néplélek. Lengyelországot is megtépázta a történelem, többször megpróbálták eltörölni a föld színéről, de a hazaszeretet mindig győzött a gonoszság felett. Krzysztof atyával próbáltuk megfejteni, mi lehet az oka, hogy a lengyelekből sokkal kevésbé sikerült kiirtani a nemzeti identitást, de csak találgatni tudunk. Lengyelországban nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is ragaszkodnak a tradíciókhoz. Talán ha nekünk, magyaroknak is sikerült volna egy olyan karizmatikus pápát adni a világnak, mint amilyen II. János Pál volt, másmilyenek lennénk. Változni és változtatni azonban sosem késő. Karácsonykor minden ember szíve megnyílik és befogadóbbá válik. Ilyenkor célszerű a fahéj, a szegfűszeg és az ánizs mellett egy kis hazaszeretettel megfűszereznünk az ünnepet. Ahogy a szólás tartja, a jó példa ragadós.