A magyarság nemzetérzését és öntudatát a XIX. század végéig a szkíta-hun-avar hagyomány és folyamatosság életereje és jogalapja itatta át. Nemcsak saját mondáink, balladáink és hagyományaink, valamint korabeli írott nyelvi emlékeink és krónikásaink táplálták dúsvizű patakként az e népektől való származásunk történelmi tudatának gyökereit, de kétségtelenül így tartották számon eleinket az akkori görög, arab, örmény és német történetírók, így a környező világ népei is. Ezen éltető nemzettudat elpusztításának folyamata, több évtizedes előkészítő munka után, az 1848-49-es szabadságharc leverését követő évtizedekben gyorsult fel, akkor vált a finnugorságtól való származtatás elmélete hivatalossá, a kiegyezés után pedig szinte egy csapásra tabuvá merevedett mitológiává. Ez az irányvonal – a két világháború közötti két évtizedet leszámítva – máig sem változott, sőt, az ún. „rendszerváltás” óta – a politikailag ellenérdekelt külső és belső erők be folyásának ugrásszerű emelkedésével párhuzamosan – kiteljesedett.

Ma már azonban a tudományos kutatás hozzáférhet azokhoz a titkos levéltári dokumentumokhoz, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy a finnugor származás elméletének kidolgozására a Habsburg-ház politikai megrendelésére, a magyar nemzeti öntudat tudatos megroppantása céljából került sor elsősorban külföldi – németajkú – nyelvészek közreműködésével. Az ezzel az elmélettel ellentétes források és bizonyítékok pedig mindmáig száműzetnek nemcsak a közgondolkodásból, a szakmai vitákból, a kulturális életből, de – hatalmi szóval – a Magyar Tudományos Akadémia berkeiből is.

Továbbá, az utóbbi évtizedekben mind a volt Szovjetunió eddig hozzáférhetetlen területein végzett régészeti kutatások, mind pedig a kor technológiai fejlődésének köszönhetően lehetővé vált genetikai vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar nép nem áll vérségi kapcsolatban a finnugor népekkel, és ezt az új szemléletet már tükrözik az újabban kiadott finn tan- és szakkönyvek is.

A modern nemzetfogalom több összetevőből gyúródik össze. A nyelvi rokonságon, a genetikai gyökereken már-már túlmutat a kulturális, történelmi, politikai, vallási hovatartozás fontossága, az adott nép önazonosság-tudata, vagyis saját hagyományaiból fakadó küldetéstudatához és közösen alakított jövőképéhez való viszonya. Azonban egy nemzet sikeréhez és boldogságához – s még inkább így van ez a globalizáció korában – legfőképpen egészséges nemzeti öntudatra van szükség. Ez a feltétele annak is, hogy más, ép nemzettudatú népekkel kiegyensúlyozott viszonyt építhessen ki.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem kíván egy tudományos, szakmai vitát befolyásolni, legkevésbé eldönteni, de meggyőződése, hogy igenis politikai kezdeményezésre van szükség ahhoz, hogy a finnugor származás elméletének ellentmondó tudományos nézetek, források és bizonyítékok is megfelelő szintű nyilvánossághoz – és így támogatáshoz – juthassanak. Csakis így lehetséges megszüntetni a magyarság ősi eredetmítoszait mesebeszéddé lefokozni kívánó, idegen eredetelmélet közgondolkodásbeli egyeduralmát, és így lehetséges a – több ezer éves – szkíta-hun-avar-magyar kollektív emlékezet és hagyomány felelevenítése, és méltó helyére való visszahelyezése a teljes és egyetemes magyar kultúrában – legelsősorban az oktatásban.

Mindezek kutatására a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja új intézmények, egyetemi tanszékek, szakmai műhelyek, így például a Magyar Őstörténeti Intézet létrehozását – melynek létesítését a Jobbik Bethlen Gábor Programjában javasolja is –, és meg kell tenni a szakmai nyitottságot garantáló személyi lépéseket is. A most kezdődő tanév alkalmából pedig a Jobbik ismételten leszögezi, hogy a legkisebbeket oktató, általános iskolai tankönyveknek a fentiek szellemében történő átírása az egyik legsürgetőbb előttünk álló feladat.

Budapest, 2009. szeptember 1.

Jobbik Magyarországért Mozgalom

E felhívást munkásságukkal és aláírásukkal támogatják:

Dr. Aradi Éva adjunktus, egyetemi oktató, indológus, magyarságkutató

Dr. Bakay Kornél régész, őstörténész, tanszékvezető tanár

Dr. Bárdi László egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója

Dr. Bíró András, humánbiológus, antropológus

Botos László szerkesztő, a Magyarságtudományi Intézet (USA) vezetője

Dr. Cser Ferenc ny. vegyész kutatómérnök, az MTA doktora

Dr. Darai Lajos, a filozófiai tudományok kandidátusa, főiskolai tanár

De Pluer Mariann történész

Dósa Gyula erdész, erdőpedagógus

Fabó László Pál rovás- és nyelvkutató

Friedrich Klára tanár, rovásírás oktató, kutató

Dr. Kádár György nyelvész, fordító

Kárpáti Gábor Csaba könyvkiadó

Kocsis István tanár, író-történész

Dr. Kovács Tamás, az Ősbuda Várvédői Egyesület elnökségi tagja

Dr. Lánszki Imre ökológus, Pilis-kutató

Maleczki József nyelvész, szerkesztő, lektor

Marton Veronika tanár, nyelv ész, sumerológus kutató

Nyitray Szabolcs történész

Pető Imre szkíta-hun kutató

Rumi Tamás rovásírás kutató

Tóth Ákos nyelvész, fordító

Z. Tóth Csaba, a Turán főszerkesztője

Varga Csaba ősműveltség és ősnyelv-kutató, könyvkiadó

Varga Domokos György író, újságíró

Dr. Varga Tibor jogtörténész, a Szent Korona Alkotmány kutatója

Záhonyi András ősírás-kutató

További – szakmabeli – aláírók a varkonyi.zsolt@jobbik.hu címen jelezhetik csatlakozási szándékukat.