A jogvédők maradtak

Elöljáróban három fontos tétel Gyöngyöspata kapcsán. Egy: ez egy takaros, szép fekvésű település a Mátrában, többek között történelmi patinája miatt is visszakapta városi rangját 2013-ban, annak ellenére, hogy csupán 2500 lélek lakja. Kettő: ami Gyöngyöspatán történik, azt a Demokrata nem tudja megoldani. Keresi az igazságot, de a történet inkább érdekekről és politikai akaratokról szól, nem az igazságról. Három: amit a miniszterelnök a gyöngyöspatai szegregációs kártérítésről mondott, az túlmutat a mátrai kisváros problémáján. Országos ügy. Abból lett az ellenzéki felhördülés, hogy Orbán Viktor félrelökött egy régi tilalomfát.

Ha fizetni mer…

Hevér Lászlóné, Gyöngyöspata polgármestere nem a konfliktusok, hanem a nyugodt építkezés embere. Tervekről beszél, ötvenfős konferenciateremről, művészeti galériáról, de a híres helyi szőlő- és bortermelés is a patai turizmus erős ágazata lenne, ezt a pincesor felújításával segítenék. És itt áll a város közepén egy csodálatos templom is, benne gótikus elemekkel. A kegyhely építése az 1100-as években kezdődött, lengyel faragók által készített híres Jessze-oltára 1700-ban került a helyére.

Igen, de ki fogja ezt megnézni, ki jön majd ide konferenciázni vagy azért, hogy belekortyoljon a legjobb helyi borokba? Szemben a templommal, közel az önkormányzathoz egy másutt is jól ismert, uniós támogatásokról szóló, hatalmas műanyag tábla. Csakhogy ezt itt cafatokra verték…

–  Van, akihez már négyszer is betörtek a romák a közelmúltban – mondja egy nyugdíjas asszony a város agorájának is számító üzletsornál. – Sokszor csak apróságokat visznek el egy idős embertől, mert mi mást vihetnének, de fáj az is, és fáj a megaláztatás is… Az érzés, hogy ezt nyugodtan megtehetik velünk.

Másnak sem jobb a véleménye.

–  Mindennap van betörés. Most is ott áll a rendőrautó a hídnál, de sokszor cirkál a városban, a cigányok viszont nem tartanak tőle – állítja egy szintén nyugdíjas asszony. – Ezeknek akarnak pénzt adni? Végigdolgoztam az életemet, nekik meg az ölükbe esnek a milliók, munka nélkül. Egy idős úr ugyancsak az agora környékén azzal fenyeget, ha fizetni mer az önkormányzat, itt forradalom lesz.

A gyöngyöspatai iskolában is ugyanaz történt, mint sok helyütt az országban, ahol a roma lakosság létszáma átlépte azt a szociológiai határt – ez 10-11 százalék –, amikor egy kisebbség már önkéntes szegregációra törekszik, hogy így erősebb legyen, és minden külső hatás ellenére is igyekszik megőrizni és átörökíteni saját kultúráját és életstratégiáját. Erről Fekete Gyula író is értekezett egykor a Demokratában. Patán ma a húsz százalékhoz közelít a romák aránya, és ha jól számoljuk, nemrég lépett fiatal felnőtt korba az a generáció, amelyik úgy szocializálódott, hogy a szüleit nem látta dolgozni.

Sokuk túl gyorsan megadta magát a segélyvárás és a devianciák kultúrájának, és ebben még segítették, bátorították is az olyan politikai erők, mint az SZDSZ. Ez a párt már az 1985-ös monori találkozón olyan záródokumentumot akart elfogadtatni, amelyben az is szerepelt, hogy nem szabad a cigányokat munkára kényszeríteni. És ha más alakban és jelmezben is, de itt maradt az SZDSZ szelleme a mai magyar közéletben…

A helyi Nekcsei Demeter Általános Iskolában sem kerülhették el a feszültségeket. Az intézmény felzárkóztató csoportot hozott létre a magatartási problémákkal és tanulási nehézségekkel küzdő diákok számára. Ez a 2003–2004-es tanévben történt. A szocialista Medgyessy-kormány idején. A romák szerint a felzárkóztató részleg az ötödik–hetedik osztályosokból álló, összevont cigány tanulói csoport volt, amelynek az iskola az épület földszintjén adott helyet.

Hosszú a sérelmek sora, azt mondják, hogy a gyerekek nem járhattak föl az emeleten lévő WC-re, nekik saját mellékhelyiségük volt, koszos, „összekent” falakkal. A tábla töredezett volt, nem álltak rendelkezésre megfelelő oktatási eszközök, nem kaptak házi feladatot a diákok, a tanárok felzárkóztatásról beszéltek, de nem folyt rendes oktatás, sok óra elmaradt, és több tantárgyból is felmentették a gyerekeket.

Egy cigány asszony, Baranyi Miklósné azt panaszolja, hogy az uszodába és a számítógépes terembe sem mehettek be.

–  Sok rossz gyereket tereltek itt össze, rájuk fogva, hogy alkalmatlanok a tanulásra, de hát hogy is lehetett volna itt tanulni?! – kérdi Baranyiné.

És a másik oldal?

–  Ahogy nőtt a romák száma az iskolában, úgy kezdték ütni, csépelni a magyar diákokat. Az én időmben ez lehetetlen volt, akkor nem tudtak öten-hatan is rámenni valakire, és elvenni tőle az uzsonnáját vagy bármit – magyarázza egy középkorú asszony.

Horváth László, a Fidesz–KDNP parlamenti képviselője szerint a felzárkóztató osztályba utalt gyerekekről szakvélemény is készült, amely kimondta, hogy ők speciális nevelést igényelnek, azaz SNI-sek. Arról senki sem beszél, mondja a képviselő, hogy a rendes osztályokban is maradtak és tanultak roma diákok. A jobb képességűek. A lemaradók jelentős részével magatartásbeli problémák adódtak, agresszivitásuk az iskolában koponyaalapi és gerincsérüléshez, végül rendőrségi vizsgálathoz is vezetett. Voltak, akik odakint hídpénzt szedtek az idősektől a város közepén, az iskolában pedig WC-pénzt követeltek a többiektől. Ezért nem járhattak föl az emeleti mellékhelyiségbe. Erőszakosságuk nem csak a magyarok ellen fordult, a cigány–cigány konfliktusok is gyakoriak voltak. Egy cigány férfi arról panaszkodott a Demokratának, hogy elsős gyerekét nemrég úgy megverték a nagyobb cigányok az iskolában, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett…

És jön a CFCF

Az egykori szocialista kurzus nagy „magyarbálinti” találmánya az integrált oktatás volt, azzal a jelszóval, hogy a jobb képességű többség majd fölemeli magához a szerényebb adottságú osztálytársait. Gyöngyöspatán ennek az ellentéte kezdett kibontakozni. Országos tapasztalatok szerint ez az elv gyakran oda vezet, hogy tizenöt percre zsugorodnak az aktív tanórák, és ebben a negyedórában is nagy pedagógusi leleményre van szükség a rend és a figyelem ébren tartásához. Vajon ki tudja, mi a különbség szegregáció és a felzárkóztatás között? Orbán Viktor azt mondta a rádióban, lehet, hogy Gyöngyöspatán egy rosszul sikerült felzárkóztatási kísérlet okozott bajt.

Egy ötvenes éveiben járó helyi asszony azt magyarázza, hogy nem más az egész bírósági per és a kártérítés, mint bosszú. Szerinte „a romák kifosztották a város Kecskekő nevű, hétvégi házakból álló részét”.

–  Betelt a pohár, ekkor jelentek meg Gyöngyöspatán a szélsőjobbos szabadcsapatok, aztán jöttek a jogvédők, sőt, jött egy amerikai üzletember is (Richard Field – a szerk.), hogy látványosan kimenekítse a cigányokat. A szabadcsapatok elmentek, de a jogvédők maradtak. És nem sokkal az események után, 2011-ben, egy ombudsmani jelentés után megkezdődött a szegregációs per.

Amikor a kormány 2013-ban átvette az önkormányzatoktól az általános iskolákat, Orbán Viktor szavai szerint Gyöngyöspatán is megszüntette a felzárkóztató osztályt. A bírósági eljárás azonban ment tovább a maga útján, és 2014-ben kimondta, hogy szegregált a gyöngyöspatai iskola. A gyöngyöspatai roma önkormányzat saját bevallása szerint több fórumon is járt ezután egy általa méltányosnak tartott kártérítés ügyében. De itt is, ott is elutasították. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) nevű civil szervezet – amelyik egyébként a Soros-féle nagy hálórendszerhez kötődik – a honlapja szerint 2015-ben 28 magyarországi iskola ellen kezdeményezett pert szegregáció miatt. A CFCF illetékese több helyütt is elmondta, eddig húsz pert nyertek. De sehol sem erőltetik a végrehajtást… Hogy ne növelje a feszültségeket. Többek szerint viszont ez úgy is értelmezhető, hogy csak a politikai lejáratás volt fontos a CFCF-nek, a romák már nem. Hozzá kell tenni, hogy a gyöngyöspatai szegregációs ügyben sem született végrehajtási rendelkezés.

–  Tudják egyáltalán a bírók, miről döntenek? Persze, ha itt élnének a cigányok között… – háborog az előbb már megszólaló ötvenes asszony. Hozzáteszi, a média is csak a romákat hallgatja meg, nekik ad igazat, ha fel is vesznek itt a magyarral pár mondatot, végül kivágják a riportból.

A bíróság ítélete beárazta a szegregációt. A városnak 82 millió forintot kell fizetnie 62 helyi roma család részére. További 18 milliót az iskolát fenntartó hatvani tankerület fizet. A település éves költségvetése 900 millió forint. Negyvenmilliós saját bevétele van. Ha Gyöngyöspatának teljesítenie kell a rá kiszabott 82 milliós kártérítést, akkor csődközeli helyzetbe kerül. Jogi értelemben még tisztázatlan, hogy a város fizethet-e a számára megítélt pályázati pénzekből is, de annyi bizonyos: ha eltűnik a fejlesztésekhez szükséges önerő, akkor a fejlesztések terve is kútba esik, pályázatostul, mindenestül.

Az integráció kulcsa

A miniszterelnök szerint a magyarok igazságérzete nem fogadja el a munka nélkül adott pénzt. Elfogadja viszont a felzárkóztatásra szánt összegeket, a szakképzésre fordított forintokat, az értelmes segítséget és a munkára nevelést. Ám a debreceni ítélőtábla határozata épp ezeket veri szét. Vajon tudja-e a miniszterelnök, hogy külsős, főként alapítványi „szakemberek” érzékenyítenek idehaza a magasabb bírói szervetekben is? Talán nem véletlen, hogy Horváth László parlamenti képviselő tett néhány megjegyzést a bírósági eljárások kapcsán. Csak egy ezek közül: olyan diák is kap kártérítést teljes tanévre számítva, aki annak idején száz órát hiányzott igazolatlanul az iskolából. Egy szegregációban töltött tanév árát egyébként előbb 300 ezer, majd 500 ezer forintban állapította meg a bíróság.

Egy bumerángról van szó, tudják az érintett romák is. Hiszen a kártérítés a szociális intézmények és szolgáltatások működését is ellehetetlenítheti, ami őket is érinti majd. Mégis várják a pénzt. Egy nyolcgyerekes roma asszony azt mondja, ő közmunkás, 50 ezret keres havonta, beteg a férje, és akkor még ott vannak a gyerekek is.

–  Hát hogyne kellene a pénz! Baj is lesz belőle, ha nem adják oda! – emeli fel a hangját.

Egy vékony fiatalember, talán tizennyolc éves lehet, de már családot alapított, tiltakozik. Állítólag úgy fejezte be a nyolc általánost, hogy írni, olvasni sem tud. És mégis azt kérdezi, „mire mennék a tanulással?” Csendesebb egy ötvenes éveiben járó cigány férfi, ő csak a családi szűkösségre hivatkozik. Egy másik, hasonló korú roma pedig azt súgja, nem érdemli meg ám mindenki a kártérítést.

Baranyi Miklósné kivételnek tűnik a megszólalók között. Ő azt mondja, nem is rossz ötlet, hogy pénz helyett tanulási lehetőségeket kapnának. Képezzék ki autószerelővé a legkisebb fiát, és a dolog el van rendezve.

–  Az szeretett volna lenni, de a szegregációval elesett ettől. Most tegyék helyre a dolgot!

Csemer Géza, a helyi roma önkormányzat elnöke és a testület nyugalomra intett mindenkit. Azt írták nyilatkozatukban, hogy „az elmúlt időszakban Gyöngyöspatán érdemi párbeszéd és együttműködés indult meg a város többségi és roma lakói között, az új vezetés pedig gyökeresen más felfogásban irányítja az iskolát. Együtt képzeljük el a jövőnket ebben a csodálatos városban.”

Sok cigány azt sejti, azért járt nála nemrég Vecsei Miklós, a miniszterelnök romaügyi megbízottja, hogy elrendezzék ezt a „képzési kártérítést”. A CFCF azonban múlt szombaton gyűlésre hívta az érintett családokat. Itt feketén-fehéren kiderült, hogy döntő többségük pénzt akar, és elveti a természetbeni kárpótlást. A helyi roma önkormányzat, amely az előbb még együttműködést emlegetett, ezúttal már csalódottságának adott hangot. Azt írta nyilatkozatában, hogy várja a pénz megérkezését, méghozzá határidőre.

Ma nincs szegregáció Gyöngyöspatán az általános iskolában, ahol 80 cigány és 7 magyar diák tanul. A sors különös fintoraként a hét magyar diák együtt tanulhat a cigány diákokkal. Az a régóta tartó folyamat vezetett ide, hogy a magyar szülők környékbeli települések – Pásztó, Gyöngyös, Szűcsi – iskoláiba vitték át a gyerekeiket. Elvitte sok cigány szülő is… Van olyan fiatal magyar pár, amelynek szép háza volt itt Gyöngyöspatán, de elköltözött a gyereke után Pásztóra, mert ő már ott jár iskolába. A Demokrata információi szerint ha a magyar szülők nem vinnék el a gyerekeiket, akkor fele-fele lenne az iskolában a magyar és a cigány tanulók aránya. De elmentek a régi tanárok is, csupán két pedagógus maradt az egykori csapatból. Akik nemigen bírnak a gyerekekkel.

Egy törékeny, fiatal roma asszony mondja, hogy a gyereke hazavitt egy telefonnal készült videót az iskolából.

–  Jaj, amit láttunk! Hát a tanárok most sem bírnak velük!

Szép és tágas a Nekcsei Demeter Általános Iskola épülete, mellette tornacsarnok és uszoda. Az iskolát tavaly újították fel az óvodával együtt, és immár bölcsődéje is van Gyöngyöspatának.

–  Nem tudjuk, mi az oka, de az óvodában még semmi gond nincs a roma gyerekekkel, és a szüleik is nagyon együttműködőek. Ez az általános iskolában valamiért megváltozik – magyarázza a polgármester asszony. Úgy véli, a felzárkóztatási problémát is az okozta, hogy az érintett diákoknál nagyon eltér a pedagógiai és a családi színtér nevelési nívója.

Ma tizenöt közmunkás dolgozik Gyöngyöspatán. Korábban jóval többen voltak, de nagy a munkaerőhiány a térségben, a rátermettebb romák át tudtak kerülni a közmunka világából a valódi munkaerőpiacra. Hevér Lászlóné, úgy is, mint polgármester és úgy is, mint a Fidesz–KDNP politikusa, tartózkodik a hangzatos jelszavaktól, a nagy kijelentésektől. A realitások érdeklik. Márpedig Magyarország gazdasági sikere, a munkahelyek számának növekedése realitás. És ez változást hozhat a gyöngyöspatai romák életében is. Felfogásban, mentalitásban, életmódban egyaránt. És éppen itt van jelentősége a kárpótlásként nyújtható oktatási lehetőségeknek.

Ha a polgármester asszony által vázolt folyamat országossá tudna szélesedni, akkor a romák végre, hatszáz év után teljes mértékben bekapcsolódhatnának a gazdasági élet valós körforgásába. Ez az integráció kulcsa. Csakhogy ehhez fel kellene adniuk egy darabot abból a szabadságból, amit annyira szeretnek. Ma még ez nem látszik, de sorsfordulót sürgetve szólalt meg a miniszterelnök Gyöngyöspata kapcsán.