A jövő az iskolapadokban kezdődik

– A felsőoktatás egyike azoknak a területeknek, amelyek állandó támadás alatt állnak. Idén viszont elmaradt a vészharang kongatása. Mi változott?

– Idén ismét több mint százezer hallgató kezdhette meg tanulmányait a hazai egyetemeken. Különösen szívderítő, hogy közöttük közel 15 ezren a pedagóguspályát választották. A több mint hétezer tanítói és tanári szakra jelentkező közül nagyjából ötezren az úgynevezett rövid ciklusú képzést választották. Nekik olyan alapképzettségük van, amit ebben a formában szakmai, módszertani ismeretekkel egészíthetnek ki, hogy alkalmassá váljanak a pedagóguspályára.

Örvendetes, hogy kétezren kifejezetten olyan szakokra jelentkeztek, amelyből különösen fontos az utánpótlás, így belőlük egy-másfél év múlva többek között matematika, fizika, kémia, biológia szakos tanárok lesznek.

– Jövő szeptemberben indul a pedagógusképzés a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Ez nem veszélyezteti a meglévő tanárképző intézmények pozícióit?

– Semmiképpen sem. Az ott folyó képzés módszertanában eltér majd a meglévőktől, kis csoportos oktatást és szakmai tapasztalatszerzést segítő gyakorlatokat, programokat nyújt majd, ennek megfelelően más hallgatói létszámmal tervezik. Mindezek mellett fontos irány lesz a tanári szakma továbbfejlesztése is számukra. Úgy vélem, az onnan kikerülő hallgatók a szakma egészének a fejlődését segítik majd.

– Úgy tudom, más kezdeményezések is futnak a pedagógusszakma megújítására.

– Három tanárképző intézményt, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemet, a Nyíregyházi és a Debreceni Egyetemet vontuk be abba a munkába, amelynek keretében kidolgoztuk az új érték- és gyakorlatorientált pedagógusképzési programot. A szakemberek olyan, a NAT-hoz illeszthető tantervet, és korszerűsített módszertant dolgoztak ki, amelynek révén közelíteni lehet egymáshoz a különböző tudományágakat és a megtaníthatóságot segítő módszertant. A programnak az is része volt, hogy így a köznevelést közelíteni tudjuk az egyetemi képzéshez. Vagyis készítse fel az egyetem a szaktanárokat arra is, hogy különböző korú gyerekekkel megszerettessék a tantárgyukat. Az új szemlélet eredménye az is, hogy hogy tízről 25 százalékra emeltük a gyakorlati órák számát. Így mire a hallgató megszerzi a diplomáját, az is kiderül, hogy alkalmas-e a pályára, szeretni fogja-e a szakmáját, van-e hivatástudata, és igazolta-e a gyakorlat a várakozásait.

– Így elmarad a kapunyitási pánik, ami rendszerint annyi nehézséget okoz a pályakezdő tanároknak?

– Igen, abban bízunk, hogy így kevesebb lesz a pályaelhagyó is. Hiszen a gyakorlatokon a jelölt még bizton támaszkodhat a mentorára, megtanulhatja, hogy nem is olyan félelmetes húsz-huszonöt gyerekszempárral szembenézni már az első tanítási napján. Nem utolsósorban pedig még a diákévek alatt elsajátíthatja, hogyan kell a munkáját jól végezni. De azon is dolgozunk, hogy a diákoknak nyújtott Klebelsberg Képzési Ösztöndíjat jelentősen meg tudjuk emelni. Az is nagy vonzerő, hogy a tanárokat emelkedő bérek várják az iskolákban. Az idei 32,2 százalékos után jövőre újabb, 21 százalékos emelés várható.

– Ám úgy tűnik, hogy az uniós diákcsereprogramok és a kutatási együttműködések terén nem ilyen jól alakulnak a dolgok.

– Valóban, az Erasmus diákcsereprogramok ügyében elakadtak a tárgyalások. Ha egyáltalán tárgyalásnak lehet hívni azt, amit Brüsszel folytat. Az Európai Bizottság ezen a téren is politikai nyomást gyakorol Magyarországra, és tudatosan kárt okozva a magyar egyetemistáknak azzal, hogy továbbra is fenntartja a modellváltó magyar egyetemek hallgatóinak kizárását az Erasmus programból. Mi a korábbi tárgyalások eredményeképpen tavaly novemberben elküldtük kompromisszumos javaslatainkat. Ezekben benne volt, hogy a jövőben határozott ideig tartana a kuratóriumi tagok megbízatása, és meghatároztuk az uniós elvárásoknak megfelelő összeférhetetlenségi szabályokat. De még csak választ sem kaptunk. A bizottság mereven ragaszkodik ahhoz, hogy az egyetemi kuratóriumokba vonjuk be az NGO-k által javasolt személyeket. Ezt mi elutasítjuk. Elutasítottuk azt az uniós javaslatot is, hogy egyetemi vezetőkből ne lehessen kuratóriumi tag. Ez ellentmondana az egyetemi autonómiának és az akadémiai szabadságnak is. Ennek ellenére úgy látom, hogy a bizottságnak nincsenek szakmai érvei amellett, hogy érvényben tartsa a diszkriminatív állapotot, ezért választotta a hallgatást és az időhúzást. De mi Brüsszellel szemben kiállunk a magyar egyetemistákért, magyar kutatókért! Nem hagyjuk, hogy a fiataljainkon keresztül zsaroljanak minket! Azt is hangsúlyozni kell, hogy azt a modellt, amit Brüsszel támad, az egyetemek szenátusai elfogadták, azaz Brüsszel az egyetemek autonóm vezető testületeivel áll szemben. Éppen ezért áll hat egyetem perben Brüsszellel.

– Mi lehet a következő lépésünk?

– Úgy döntöttünk, hogy törvényt csinálunk a biztosokkal való tárgyalásokon kialkudott szabályozási javaslatból. A tervezetet már benyújtottuk a parlamentnek, sőt lezajlott a javaslat általános vitája is. Most a részletes vita szakaszában van a tervezet. Ám éltünk azzal a csavarral, hogy a törvény csak akkor lép hatályba, ha a bizottság visszavonja a magyar diákok fogadásának blokkolását, hiszen ha már egy nemzeti hatáskörben lévő ügyben kompromisszumot kötünk, abból mindkét oldal vegye ki a részét.

– Szó volt róla, hogy a magyar állam beperli a diszkrimináció miatt az Európai Bizottságot. Ez megtörtént?

– Mivel az egyetemeket zárták ki, így ők jogosultak perelni, ennek megfelelően hat egyetem benyújtotta keresetét az Európai Bírósághoz. A bíróság másfél év után a nyáron döntött úgy végre, hogy egyáltalán elindítható a per.

– A magyar diákok nem csak a bizottsági blokk elszenvedői. Információim szerint maguk a nyugati egyetemek is ellentmondásosan viselkednek. Tartanak az esetleg konzervatív szellemű diákoktól, akik veszélyeztethetnék az őket befogadó intézményekben a liberális hegemóniát?

– Nálunk a közgondolkodásra valóban leginkább a normalitás jellemző. Tapasztalataim szerint a woke ideológia terjesztésében vezérszerepet játszó államok egyetemei az elzárkózóbbak. Ahol lazábbak az ideológiai elvárások, ott az intézmények is elfogadóbban viselkednek a konzervatív szellemiségű országból érkező diákokkal szemben.

– A diákok külföldi tanulását segítő, az Erasmust pótolni hivatott Pannónia Program hogyan halad?

– Sokat elárul a nemzetközi kapcsolatokról, hogy a nyugati világ szellemiségének erőltetése ellenére fél év alatt több mint négyezer egyetemmel sikerült szerződést is kötniük az egyetemeinknek. Ezek zöme Európában található, de vannak közöttük Amerikában, Ázsiában, sőt az arab világban működők is. A magyar diákok körében is komoly érdeklődés mutatkozik e külföldi tanulási lehetőségek iránt is. Nyolcszázan már kinn vannak, ezerhatszázan már biztosan utaznak, és a beadott pályázatok alapján ebben a félévben elérhetjük a 3000-es kiutazó létszámot. Összehasonlításként korábban a modellváltáson áteső egyetemekről Erasmusra nagyságrendileg 2000-en utaznak. Ebből is látszik, hogy a Pannónia Programot sikerült úgy optimalizálnunk a teljes kreditelismeréssel, a magasabb ösztöndíjakkal, valamint a rugalmasabb képzési időkkel, hogy a hallgatók szívesen jelentkeznek a nemzetközi tapasztalatszerzési lehetőségre, amelyet aztán az itthoni tanulmányaik és karrierjük során hasznosíthatnak.

– Milyen előrelépések várhatók az egyetemi fejlesztésekben?

– Az elmúlt hetek során sokat egyeztettünk a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával. Az egyeztetések során az egyetemisták az egyik legfontosabb megoldandó kérdésnek a kollégiumok fejlesztését nevezték. Ezért készek vagyunk az új gazdaságpolitikai akcióterv keretében egy nagyszabású kollégiumfejlesztési programot is indítani, növelve a kapacitásokat és javítani a minőséget. Hiába ígérte ezt Karácsony Gergely Budapesten, nem történt semmi. Mi mind Budapesten, mind pedig a vidéki városokban – a nemzetközi konzultáció támogatását kérve – elkötelezettek vagyunk egy átfogó kollégiumfejlesztési program elindítása iránt.

– A bizottsági diszkrimináció nemcsak a magyar diákokat, a kutatókat is sújtja. Gyakorlatilag kizárták őket az uniós kutatási programokból. Az ennek ellensúlyozására meghirdetett HU-rizont Program beindítása hogyan halad?

– A nyolcmilliárd forintos kerettel meghirdetett nemzetközi kutatási programot is sikeresnek tekinthetjük. Eddig 112 pályázat érkezett a hazai intézmények kutatóitól. A közeli napokban zárul le az elbírálásuk. A pályázatok kiírásánál kikötés volt, hogy hazai egyetemnek kell vezetnie a kutatást irányító konzorciumot, így nekik kell meghatározniuk a kutatás irányát is, elsősorban a hazai innovációs igényekre, a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára fontos területekre fókuszálva.

– Szakképzett emberekre a gazdaság minden területén szükség van, nem csak a diplomát igénylő munkakörökben. A szakképzési rendszer átalakítása beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

– Mára elmondhatjuk, hogy tíz nyolcadikosból hat szakképző intézményben folytatja a tanulmányait. Legnépszerűbbek a gazdasági, a műszaki, informatikai vagy a turizmushoz, vendéglátáshoz kötődő ismereteket nyújtó szakközépiskolák. De különösen örvendetes, hogy a szakmák rangsorában a top tízbe kerültek az építőipari képzések is.

– A szakképző intézményekben végzett diákok közül hányan tanulnak tovább?

– Az elmúlt két évben sikerült megdupláznunk a továbbtanulók létszámát, így nyolcról 16 ezerre nőtt. A siker mértékét leginkább majd az mutatja majd meg, hogy idei tanév végén hányan mennek egyetemre a technikumi végzősök közül. Hiszen most fognak végezni a 2020-as átalakítást követően az első, már teljes egészében az új rendszerben tanuló ötödévesek. Számításaim szerint e körben különösen megugorhat a továbbtanulók száma. 

– Az új rendszerű képzés egyben azt is jelenti, hogy a középiskolás diákok az úgynevezett duális rendszerben tanulnak, vagyis gyakorlati ismereteket is szerezhetnek a programba bekapcsolódó cégek segítségével. A vállalkozások szívesen fogadják a tanulókat?

– Egyre népszerűbb ez a forma a cégek körében is, hiszen így maguk taníthatják be azokat a fiatalokat, akiket később munkavállalóként is örömmel foglalkoztatnának. Ennek köszönhetően mára bebizonyosodott, hogy a diákoknak nincsenek elhelyezkedési gondjaik, mondhatni azonnal elkelnek a munkaerőpiacon.

– Milyen más új támogatással segítik a fiatalokat?

– Az új gazdaságpolitikai akcióterv és a nemzeti konzultáció egyik kiemelt javaslata a munkáshitel bevezetése. A szakképzés alatt számos ösztöndíjat, sőt akár 168 ezer forintos munkabért is adunk a diákoknak. Most ez úgy bővül, hogy azok a 17–25 év közöttiek, akik itthon munkát kezdenek, négymillió forintos kamatmentes, szabadon felhasználható életkezdési hitelt kapnak. Azt várjuk, hogy ezzel minimum öt évig itthon dolgozzanak. A családtámogatási elem pedig az a javaslatban, hogy egy gyermek esetében két év halasztás járna a törlesztésben, két gyermeknél a hitel felét, háromnál a hitelt teljes egészében elengedjük az édesanyának.

– A továbbtanuló, szakmával rendelkező fiatalokat hogyan fogadják az egyetemeken?

– Mára a korábbi kétkedők is belátták, hogy nagyon jó tudással érkeznek a szakképző intézményekből kikerülő fiatalok. Gyakorlati ismereteik pedig vitathatatlanul jobbak, mint a gimnazistákéi. A műszaki, informatikai szakokon a szakképzést voltaképpen az egyetemi képzés előszobájának tekinthetjük. Azokon a területeken különösen szívesen fogadják a szakképzett fiatalokat, ahol az egyetemek is bekapcsolódnak az okleveles technikusi képzésbe.

– A szakképzett munkaerő hiánya különösen sok gondot okoz a vállalkozásoknak. Ez a helyzet javulhat a felnőttképzés felfuttatásával?

– Azt kell mondjam, hogy e területen is szépen haladunk előre. A szakképzési centrumok átképző programjaihoz vannak uniós támogatások is, ami komoly segítség az álláskeresőknek új, piacképes szaktudás szerzésében. Az álláskeresők számára elindított célzott képzési programmal május óta már több mint hatezer főt sikerült képzésbe vonni. Azt szeretnénk, ha a képzések valóban hatékonyak lennének és a munkaerőpiaci igényekhez alkalmazkodnának. Ennek érdekében a területileg illetékes kormányhivatalok és helyi kamarák mérik fel a piaci igényeket, ezekhez illeszkednek a programjaink. Fontos figyelemmel lennünk a hamarosan elinduló nagyberuházások – például a BMW és a BYD – munkaerő-igényeire is, valamint az adott térségekben felmerülő szükségletekre, legyen szó akár nagyvállalatokról, akár kis- és középvállalatokról. Ezek alapján próbáljuk a képzéseket úgy optimalizálni, hogy mindenki, aki dolgozni szeretne, megfelelő szakmában tudjon elhelyezkedni és a karrierjében sikeresen előrehaladni.