A jövő minősége múlik azon, miként gondolkodunk a múltunkról
A magyarságnak érdemes erőt merítenie az igaztalanul meghurcoltak erkölcsi fölényéből, az elmúlt száz év heroikus küzdelméből, valamint az utóbbi évtized magyart a magyarral összehozó, igazi nemzeti politikájából – hangoztatta Kaposvár polgármestere a somogyi megyeszékhelyen csütörtökön.
A nemzeti összetartozás napján, a trianoni békediktátum századik évfordulóján a Berzsenyi parkban álló trianoni emlékműnél rendezett városi megemlékezésen Szita Károly hangsúlyozta: a jövő minősége múlik azon, hogy a magyarok miként gondolkodnak a múltjukról, arról, ami velük, őseikkel, a hazájukkal történt.
„Ezt a múltat megváltoztatni nem tudjuk, de sokat tehetünk azért, hogy a súlyos következmények ellenére ne bűntudattal és megszégyenítve, hanem emelt fővel, büszkén, önbecsüléssel, azzal a méltósággal legyünk jelen a világban, amellyel csak az igaztalanul meghurcoltak gyakorolhatnak kegyet a velük szemben adósaknak” – fogalmazott.
Szita Károly közölte: amikor 1920. június 4-én 16 óra 32 perckor megkondultak a harangok, „a szövetségesek azt gondolhatták, temetjük önmagunkat, és talán mi is úgy éreztük akkor, de abban a pillanatban valójában egészen más történt: hallható jelét adtuk annak, hogy a köztünk levő kötelék nem anyagi természetű, a magyar emberek könnyezve ölelték meg egymást”.
Mióta mindent elraboltak tőlünk, azóta tudjuk csak igazán, mi a legfontosabb: a valódi erőnk nem a négyzetkilométerekben és hektárokban, nem is az elrabolt ásványainkban és erdeinkben, hanem a szívünkben és a lelkünkben, a szabadság és az összetartozás határokon felüli magasztos érzetében és persze a különleges nyelvünkből és kultúránkból táplálkozó önazonosságunkban van – fogalmazott a polgármester.
Hozzátette, „ezért nem engedtünk a fasisztáknak és a kommunistáknak sem, ezért éltük túl a német és a szovjet megszállást is, ezért nem engedjük ma sem, hogy politikai kalandorok, önjelölt megmondóemberek, pénzéhes bankárok és szélhámosok diktáljanak új trendeket nekünk, hogy mások mondják meg, hogyan, s kivel éljünk együtt, mit tartsunk követendőnek, miért lelkesedjünk”.
Nekünk, magyaroknak megvan a magunk mércéje, e mérce a méltányosság, az igazságosság és a szabadság mércéje, ezeken keresztül vizsgálunk meg mindent, ezeken keresztül vizsgáljuk Trianont, a ránk erőszakolt békediktátumot, a bennünket ért igazságtalanságot, így vizsgálunk múltat, jelent, kutatunk jövendőt – jelentette ki.
Szita Károly úgy vélte, Trianonnal „azt akarták, hogy erőnk mások erejévé váljon, megszűnjön az ezeréves állam, megszűnjön a magyar szó”.
„Nyilvánvalóan ez volt a cél, mert tegyük fel a kérdést, mennyi esélye van a műtőasztalon annak, akinek kezét, lábát levágják, s létfontosságú szerveiből is kényük-kedvük szerint szedegetnek ki az alkalmi sebészek” – vetette fel.
A politikus értékelése szerint elődeink „csodát tettek, összekapaszkodtak, megerősítették hitüket, magyarságukat, mert az életet tovább kellett vinni a családban nevelkedő gyermekek, a szülőföldjükön idegenné lett rokonok, barátok, nemzettársak miatt, s azért, hogy megmutassuk: a magyart nem lehet megroppantani, nem lehet kiűzni a Kárpátok bércei közül, mert ez a mi otthonunk”.
