Az ajándékozás lélektana
A karácsony nem versenyfeladat
Könnyebb lesz örömünket lelni a karácsonyban, ha az ünnep kellékeinek előteremtését nem tévesztjük össze az ünnep lényegével. A karácsony nem versenyfeladat, amiben tökéletesen kell teljesíteni, sőt, túlteljesíteni – nyilatkozta a Demokratának dr. Béres Judit irodalomterapeuta, személyközpontú tanácsadó, tanár.– 1946 decemberében mutatták be Amerikában Az élet csodaszép című, mára már filmtörténeti klasszikussá vált Frank Capra-alkotást. A történet szerint 1945 karácsonyán George Bailey Bedford Falls kisvárosának hóborította acélhídján állva úgy dönt, hogy a folyóba ugorva vet véget életének. Ekkor látja meg Clarence-t, a szárnyak nélküli védőangyalt, aki megmutatja neki, milyen tragikusan alakult volna a város élete, ha a másokat egész addigi élete során önzetlenül segítő főhős meg sem születik. Az angyal segítségével a férfiban újra feltámad az önmagába, a közösségbe és az Istenbe vetett hite, az élni akarás vágya. Lehetséges-e az egyre közönyösebbé váló, háborúk sújtotta világban azonosulni az egykor naivnak és szentimentálisnak bélyegzett, csaknem 80 éve forgatott film üzenetével?
– Kevesen tudják, hogy a film alapja két nagy irodalmi klasszikus, Philip Van Doren Stern A legnagyobb ajándék és Charles Dickens Karácsonyi ének című műve. Ezek a történetek azért váltak klasszikussá, mert üzenetük koroktól függetlenül érvényes, minden kor embere számára vetnek fel fontos kérdéseket. Ez esetben például segítségükkel elgondolkodhatunk, milyen értékekre alapozva éljük az életünket; mi az, amin lehet és kell is változtatni; hogyan vagyunk jelen a kapcsolatainkban, hogyan hatunk a környezetünkre; vagy éppen mennyire hiányzik az életünkből a mások és magunk iránt érzett részvét, megbecsülés; hogyan állunk reális célok kitűzésével. Végül számba vehetjük, milyen külső és belső erőforrások állnak rendelkezésünkre a nehéz idők átvészeléséhez vagy az állandóan változó, egyre kiszámíthatatlanabb világhoz való alkalmazkodáshoz.
– Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy a szeretet ünnepétől és az újév kezdetétől valamiféle sorsfordulót, problémáink egy csapásra történő megoldását várjuk. Miként kerülhetjük el ezt a csapdát, hogy át tudjuk érezni a karácsony valódi tartalmát?
– A fogyasztói társadalom és sok esetben sajnos a családi szocializáció is rászoktatja az embert arra, hogy teljesíteni kell, mindenhol megugrandó akadályok, feladatok várnak ránk. Érdemes megpróbálni, hogy ne csináljunk mindent feladatszerűen, és engedjük ezt meg a gyerekeinknek is. Könnyebb lesz örömünket lelni a karácsonyban is, ha az ünnep kellékeinek – úgymint ajándékok, ételek, díszek, fa – előteremtését nem tévesztjük össze az ünnep lényegével. A karácsony nem versenyfeladat, amiben ráadásul tökéletesen kell teljesíteni, sőt, túlteljesíteni. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi mire vágyunk valójában, hogyan szeretnénk ünnepelni, találkozni, együtt lenni karácsonykor ahelyett, hogy követjük mások elképzeléseit, szokásait, elvárásait. A hagyományok fontosak, de az is legalább olyan fontos, hogy a saját szokásainkat is kialakítsuk, amitől otthonosan érezzük magunkat a világban. Az ünnepre való készülődést segíti, ha úgy tekintünk rá, ahogy Pilinszky írja a Hitünk titkairól című esszéjében, hogy „a karácsony a szeretet és ádvent a várakozás megszentelése”. Egy fényekkel teli időszak lehet a számunkra is, ami alkalmas a lassításra, elcsendesedésre, befelé és egymás felé fordulásra.
– Hogyan ajándékozzuk meg szeretteinket úgy, hogy ne a feladat teljesítése lebegjen a szemünk előtt?
– A karácsonyi ajándékozás szép szokás, de két csapdája van: egyrészt sokszor erőn felül történik, másrészt el is homályosítja az ünnep lényegét. A tárgyi ajándék lehet jelképes is, hiszen ami igazán számít és megmarad az emlékezetünkben, szívünkben, az kapcsolati jellegű. Ez igaz a gyerekekre is, nem attól lesz boldog gyermekkoruk, hogy elhalmozzuk őket drága játékokkal. Sokkal fontosabb az értékes, tartalmas együtt töltött, egymásra szánt idő, a közös élmények, kalandok, amikre majd emlékezni lehet, és az egymásnak adott, személyre szóló figyelem, odafordulás, ami sokszor fájdalmasan hiányzik a mai világban sodródó emberek és családok életéből. Karácsonykor ezt tudjuk előteremteni.
– Vannak-e garantáltan unalmas, nívótlan vagy egyenesen sértő ajándékok?
– Közhely, de igaz, hogy az ajándék akkor a legszebb, ha szívből jön. Aki kreatív, akkor adja a legjobb ajándékot, ha maga készít valami személyeset, amibe egy kicsit a szívét, szeretetét is bele tudja rakni. Aki vásárol, gondoljon arra, hogy ez nem egy újabb feladat, hanem jelképe az egymással való törődésnek, személyre szóló figyelemnek. Ezért akkor tudunk leginkább melléfogni, ha nem kérdezzük meg a másikat, hogy mire vágyik, mit szeretne kapni. Gyereket, felnőttet egyaránt megkérdezhetünk, írathatunk listát a vágyott dolgokról, a Jézuskát segítendő. Nem érdemes kipipálni az ajándékozást csak azért, hogy mégis vegyünk valamit, aminek aztán nagy valószínűséggel nem is örül, aki kapja, mert személytelen, nem szólítja meg, és nincs is rá szüksége. Szép ajándék lehet az is, ha nem tárgyat adunk ajándékba, hanem valami olyan közös élményt, kalandot, felemelő pillanatot, amiben ritkán van részünk. Ilyen lehet a kirándulás téli tájakon, a téli sportok, a zene és a könyvek vagy akár a közös társasjátékozás, nem kell feltétlenül távoli országokig utazni.
– Hogyan tehermentesítsük a nőket, akik oroszlánrészt vállalnak az ünnepi készülődésben, a bevásárlásban, az ajándékvásárlásban és csomagolásban, az ünnepi menü elkészítésében? Esetleg lehet-e a feladatok megosztása is egyfajta ajándék?
– A feladatmegosztás mellett jó megoldás lehet, ha az igényeinket adjuk alább, illetve megpróbálunk változtatni a számunkra inkább kényelmetlen, mint valóban ünnepi hagyományokon. Sokszor olyan szokásoknak és elvárásoknak felelünk meg karácsonykor háziasszonyként is, amiknek magunk sem tudnánk megmondani az eredetét, vagy ha tudjuk is, érezzük, hogy nem rólunk szól, nem a sajátunk. Nem attól lesz igazi az ünnep, hogy háromfogásos menüsort teszünk az asztalra. Sokan mesélik gyerekkori emlékeikként, hogy a karácsony egyet jelentett az idegbajjal, főleg anya és a nagyi volt ideges, hogy minden étel időben és jól sikerüljön, sokszor erőn felül, kiégve teljesítve, mint egy robot. Nem beszélve az embereket egymástól inkább eltávolító, végtelen rokonlátogatásokról, amikor a karácsonyi időszak egyetlen nagy logisztikai kihívássá, rohanássá fajult.
– A karácsonyi összejöveteleken, családi ebédeken gyakran előkerülnek borítékolhatóan feszültséget gerjesztő, illetve kínos témák. Előbbire manapság talán az eltérő politikai véleményütközések szolgáltatnak jellemező példákat, utóbbira pedig olyan „szeretetelvárások”, amelyeket a családtagok az privát szférájukba való tolakodásként értékelhetnek. Hogyan kezeljük higgadtan a „mikor házasodtok már össze”, „mikor szerzel már egy jó állást” típusú kérdéseket?
– Szerintem mindegyik esetben egymás határainak a tiszteletben tartása a megoldás. Ez vonatkozik arra is, hogy mindenki a maga ritmusában élhesse az életét, őt érő folyamatos, tapintatlan számonkérés és szemrehányás nélkül. Ehhez persze bizalmat is kell szavazni neki, hogy képes szervezni az életét úgy, ahogy neki jó lesz, ami adott esetben nagyon eltérhet a mi szokásainktól, elképzeléseinktől. Az is fontos, hogy tiszteljük meg egymást azzal, hogy mindenki követheti azt a világnézetet, ami számára érték, ez se legyen bántás és elszámoltatás kiindulópontja. A tolerancia és az empátia sokat segíthet a másokhoz való közeledésben.
– Irodalomterapeutaként milyen, az ünnep hangulatához méltó ajándékkönyveket ajánlana?
– Az elején említett karácsonyi novellák, felnőtteknek és gyerekeknek szóló történetek is olvashatók A legnagyobb ajándék és más klasszikus karácsonyi történetek című kötetben. Elgondolkodtatók, szimbolikusak Kiss Noémi téli történetei a Karácsony a Dunán című kötetben. Karl Ove Knausgård Évszakok sorozatából a Tél vagy a friss irodalmi Nobel-díjas Jon Fossétól a Reggel és este, vagy Jón Kalman Stefánsson új könyve, a Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről mélyre ható, nagy létkérdéseket feszegető olvasmányok. Kívül-belül szép könyv a családtagok egymás felé fordulásáról Molnár Krisztina Ritától Az angyal meséje. Hasonlóan szép Simonyi Cecília gazdagon illusztrált képeskönyve, amely Noé bárkája történetét dolgozza fel. A legkisebbeknek Kiss Judit Ágnes Babaróka karácsonya ajánlható, amihez társasjáték is van. A külföldi mesekönyvekből családi kedvenc lehet J. K. Rowlingtól A karácsonyi malac. Több korosztálynak és felnőtteknek is szívmelengető olvasmány hideg téli estékre Dawn Caseytől a világ mesekincséből merítő Mesék télire.
– Ki lehetne emelni egyetlen közös pontot az említett kötetek egyetemes útravalójából?
– Mindben közös, hogy olyan értékeket és kérdéseket közelítenek meg metaforikus, szimbolikus, művészi módon, ami az olvasóknak is lehetővé teszi, hogy ezeken elgondolkodjanak, és ezáltal jobban tudjanak tájékozódni a világ dolgaiban, árnyaltabban lássák magukat és a többi embert, és máshogyan tudjanak rátekinteni életük azon kérdéseire, amelyekre választ várnak.