A katonai pop-rock megteremtője

Kutatás tárgya lehet, hogy a világ más tájain kialakult-e a katonadalok rockosított változata, de az biztos, hogy Magyarországon ez a műfaj Abasáron jött létre. Ám nem ezzel kezdődött a Mátrai borvidék meghatározó településének országos hatású mozgalma, hanem a rendkívül jól hangzó Nemzetközi Katona- és Bordal Fesztivál évenkénti megrendezésével és az Aba Sámuel Honvéd Hagyományőrző Történelmi Daloskör megalakulásával. Mindennek és folyományainak az élén, úgy a kezdeti időkben, mint évtizedek múltával is, egy zenepedagógus, középiskolai ének-zene és történelem szakos tanár állt, Kámán Árpád.

Abasár a honalapítás óta nemzetségfői, később királyi központ volt. A település névadójaként az Aba nemzetséget tartjuk számon. Magyarország harmadik királya, Aba Sámuel (uralkodott: 1041-44), itt alakította ki nemzetségfői központját. A közelmúlt régészeti feltárásai, archeogenetikai vizsgálatai, a várakozások szerint fontos adalékokat szolgáltathatnak a Turul nemzetség, vagyis az Árpád-házi dinasztia és az Árpáddal együtt bejövő – vagy visszatérő – vezető réteg etnikai származására, így a valószínűsíthető hun eredetre vonatkozóan is.

A bor és a dal egymásra ható tényezők

Nagy dolgokra azonban nem csak régi időkből emlékezhetünk Abasár történelmében. Mert ha nem is történelemformáló, de mindenképpen kultúraalakító tényezőnek tekinthető az, amikor a több száz boros pincéjéről is elhíresült faluban 1990-ben, a „templombajárókból” Kámán Árpád megalakította az ország egyetlen specializált kórusát, melynek tagjai történelmi énekeik között hazafias és katonadalokat, háborús és hazafias egyházi énekeket adtak elő. Nem lehet véletlen persze, hogy ebben a 3000 főt sem elérő községben tanár úr egy 60 fős kórust, viszonylag nagyobb nehézségek nélkül meg tudott szervezni még a múlt század végén. Hiszen ahol bor van, ott az énekszó is gyakoribb, s ahol a dal gyakoribb, ott dalnok is több akad. Az igazán nagy gondolat, jól nyomon követhetően mindezek kihatásaként, 1994-ben fogalmazódott meg Kámán Árpád fejében, ami a következő évben, alapos előkészítés után meg is valósult. Abasár 1995-ben, május 20-21-én – ahogyan az elkövetkező években is, negyed századon keresztül –, a Magyar Honvédelem Napjához kötődően adott otthont az első Nemzetközi Katona- és Bordal Fesztiválnak. Ezzel egy országos mozgalom is elindult, hiszen a kezdeményezés számos követőre akadt, mi több, Népzenei Guiness-rekordhoz is vezetett a részt vevő együttesek tekintetében, hiszen például csak 1999-ben 135 együttes jelentkezett, két nap alatt 2500 fellépővel, vendéggel. Végül is mintegy 500 együttest sikerült bevezetni negyedszázad alatt a történelmi dalok éneklésébe, másrészt a 2010-es évek közepén az abasári minta hatására már tizenöt ilyen jellegű rendezvényt tartottak.

A katonadalok a rock világában

Telt-múlt az idő. Kámán Árpád egy 1996. március 15-i Bem téri fellépésen megismerkedett Nagy Feróval, és még ugyanebben az évben, egy Hősök terei koncerten Waszlavik „Gazember” Lászlóval. Közös éneklésekre került sor, sőt, mind a ketten rendszeres résztvevőivé váltak az abasári dalos rendezvénynek, csakúgy, mint Gidófalvy Attila is, a Karthago és a Beatrice billentyűse. Bár a Beatrice zenekarral és a Kárpátia zenekarral is szerepelt a kórus, egy állandónak tekinthető pop-rock zenei kíséretre végül is 2002-ben, a Danhauser Balázs Majoros László és Mátra Gusztáv összetételű, gyöngyösi zenészekből álló AbaGyöngy zenekar vállalkozott, Árpád felkérésére. Így jött létre az a műfaj, amit talán úgy nevezhetünk, hogy katonai pop-rock. Árpád iránymutatásainak megfelelően kialakítottak egy rockosított népzenei stílust, aminek következményeként hamarosan megjelent első CD-jük Aba Baka Rock címmel. Árpád ekkoriban úgy fogalmazott, hogy rátaláltak a katonai „popkorízlésre”.

„Abasár” nélkül nincs Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Kórus sem

A magam részéről 1987-től szerveztem – egészen 2017-ig – azt a budavári katonai hagyományőrző rendezvényt, amely az 1849. május 21-i magyar győzelemre emlékezett, s amely 1989 óta beépült a tavaszi emlékhadjáratok programjába. „Budavárát” ma már a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség rendezi. Mivel 1996-tól az Abasári Katona- és Bordal Fesztivál mindig a Magyar Honvédelem Napjához igazodott, s az ahhoz közeli hétvégén zajlott, csak akkor volt esélyem oda ellátogatni, ha mi, a nem hétvégére eső május 21-én tartottuk budavári megemlékezésünket. Így volt ez 1998-ban, ezért sikerülhetett végre Abasárra kiruccanni, hiszen sokat hallottunk róla, és sokan buzdítottak is, hogy menjünk. Ekkoriban, talán csak néhány hónappal korábban említette nekem Márton Zsolt bajtársam, hogy kozák mintára, a huszárhagyományőrzők is alakíthatnának egy kórust. E gondolatnak a mentén, az akkor már létező huszárhagyományőrző csapatokat megkértem, hogy a Tavaszi Hadjárat 1 CD repertoárját, amit közös rendezvényeinken oly gyakran énekeltünk, ha nem is teljességében, de legalább „kivonatában” adjuk elő. Összejöttünk vagy harmincan az ország különböző részeiről, egy gyöngyösi népzenekarral szövetkeztünk, és még két óra gyakorlásra is futotta a megérkezés délelőttjén. Délutáni fellépésünkön Ézsiás Vencel, megelőzendő a közönség körében az esetleges messzire mutató csalódásokat, úgy mutatta be a kórust, hogy ez a világ legfiatalabb és egyben legrosszabb hangú kórusa. Izgatottan léptünk a színpadra, s alig kezdtük el titkos reményeinkben világhódítónak vélt kórusműveink prezentálását, egy ember ezt kiabálta be: úgy énekeltek, mintha a kocsmában lennétek! Kapva kaptunk az ötleten, és a következő dal előtt úgy döntöttünk, hogy a lehetőségek kiaknázásával, kocsmának rendezzük be a színpadot, és így valójában egy kocsmai mulatást fogunk előadni. Ezért aztán, ami korábban hiányosságként jelent meg a nagyérdemű előtt, színvonalát tekintve immár a legautentikusabb műsorszámok közé emelkedett. Volt is sikerünk. Papucsos nénik szaladtak a pódiumra, hogy huszárokkal táncolhassanak, s jó érzékkel választották ki a táncolni nem tudó bajtársainkat. Nagy tapsot kaptunk, és igencsak felélénkült a hangulat, hiszen az előttünk szereplő kórusok valóban jól felkészültek voltak, viszont az órák óta tartó produkciókba mégis mi vittünk akkor új színt. A színpad elhagyása után Árpád intézett nekünk egy pincei borkóstolást, ahol további kórusműveket előadó hajlandóságunk csak fokozódott.

Alkalmi, többnyire változó tagságú dalárdánk még később számos helyen fellépett, így néptánc találkozókon, bálokban, katonai hagyományőrző programokon, vagy például Olaszországban az Ivreai Narancsfesztiválon is. Néhány év után a kórus redukálódott, és megalakult a „Waszlavik, a Szabadcsapat és a Huszár-rock” formáció, de ez már egy másik történet, amit majd máshol érdemes „feszegetni”.

Az iránymutató

Bár van néhány kihagyhatatlan oszlopa a magyarság megmaradásának, a hagyományok megtartása, tágabb értelemben a magyar szerves műveltség megőrzése, továbbadása nélkül nincs magyar identitás, anélkül meg nincs magyar jövő. Különösen életbevágó kérdés ez akkor, amikor olyan folyamatok játszódnak le a nemzetközi térben, amelyek az európai kultúrák, népek, nemzetek és országok, egy nagy kohóba terelését tűzték ki célul valakik – másként szólva, mindezek megsemmisítésére törekszenek. Akik meg akarják őrizni ezt a hazát utódaink számára, nem szeretnék, hogy a magyar föld vallási, kulturális és etnikai felvonulási tereppé változzon, azoknak illik azok táborát erősíteni, akik ellenállnak e pusztító törekvéseknek!

Kámán Árpád (a képen Nagy Feróval) megtette a tőle telhetőt. A fesztivál indulásától kezdve nem csak szervezői, de gyűjtőmunkát is végzett. Így tárultak fel százszámra azok a korábban ismeretlen vagy kevésbé ismert dalok, amelyek évtizedekig feledésbe merültek vagy nem szólalhattak meg. (Ennek hatására ugyanezt tette a többi együttes is.) A kórus ezidáig mintegy 150 dalfeldolgozást készített / elsősorban ismeretlen, illetve kevésbé ismert dalokból / de a mai napig is készülnek további művek egyes kórustagok közreműködésével. Ezeknek nagy része a YouTube, illetve más videómegosztó csatornákon található. Dalaikat neves történelmi helyeken, ismert művészekkel, színészekkel, zenészekkel egy műsorban, ünnepségeken adták elő, esetenként 100-150 ezer ember előtt. Számtalan városba és faluba hívták a kórust énekelni, vagy ha annak ideje volt, betlehemezni. Részt vettek nemzeti és állami ünnepeken, világháborús és trianoni megemlékezéseken, sőt pártrendezvényeken is – miközben ügyeltek arra, hogy politikai megnyilatkozásaik ne legyenek. Ott voltak a Felvidéki Tavaszi Emlékhadjáratokon és a Tavaszi Emlékhadjáratok isaszegi állomásán nem egyszer. Országos és regionális televíziók, rádiók közvetítették közel két és fél évtizeden át azt az üzenetet, amelyek az Abasári Kórus dalaiban megfogalmazódtak. Kiemelendő, hogy már 2004-ben az első lemezanyag elkészültekor, az ATV akkori kívánságműsorának producere, Faller István felvette a Katonadalfesztivál gáláján a Kórus műsorát, majd a televízió sugározni kezdte nagy sikerrel. Vele a mai napig tartós a kapcsolat mint kórusproducerrel. Az ATV után a Duna Tv, majd a NÓTA TV kívánságműsoraiban voltak, manapság pedig a Hatoscsatorna tévén láthatóak rendszeresen. Azonkívül, hogy mindez későbbi rendezvényeknek lett minta, s aztán azok is mintává váltak, ki tudja, még hány és hány kis közösségnek adtak lelki táplálékot, érzelmi és gondolati iránymutatást.

Kincs, ami nincs

A huszonöt alkalommal megrendezett Nemzetközi Katona- és Bordal Fesztiválból huszonegy videószalagra került. A magyar népdalkincs repertoárja, úgy hírlik, hogy eléri a kétszázezret, s óriási dolog az, hogy ezek közül több ezret el is énekeltek a fesztiválon fellépők. Olyan felvételek ezek, amelyek így egy csokorba szedve, a világon egyedülálló gyűjteményt képeznek. A jövő népdallal, katonadalokkal foglalkozó emberei, legyenek azok tudósok, énekfesztivált szervezők, rendezvényszervezők, kórustagok vagy csak népdal- és katonadalkedvelők, forrásként is tekinthetnek ezekre a felvételekre.

Éppen ezért nem csak a fesztivál szervezőjét, Kámán Árpádot illeti elismerés, de feleségét is, Magyari Máriát is, aki egész végig férje mellett állt munkássága során, aki maga is kórustag volt és miniszteri kitüntetett. Nagyrabecsülés illeti nem csak az abasári kórustagokat, de az Abasáron fellépő kórusokat és azok tagjait is, valamint azt a hatalmas munkát végző embert is, Tóth Istvánt, aki mindezt mozgóképként rögzítette. A videófelvételek hála Istennek megvannak, s arra várnak, hogy készítője rendelkezésre bocsássa. Mert át kell esniük a digitalizálás technikai nehézségein – hogy aztán illő tárhelyre kerülve, a hozzáférés minden illetékes érdeklődő számára megteremtődhessen. Addig viszont, amíg az átadás és e munkafolyamatok nem történnek meg, jelentős kultúrkincsünk lebeg a megmaradás és a hiábavalóság mérlegén. Úgy is fogalmazhatnék, hogy „kincs, ami nincs”.

Laktanya ajándékba

Az Abasári Bordal- és Katonadal Fesztiválnak mindvégig fővédnöke volt a Magyar Honvédség. Országos televíziós és rádiós kívánságműsorokban rendszeresen kérték a kórust az anyaországból, az elcsatolt területekről, de Európából, Amerikából és Ausztráliából is. Bizonyára ez utóbbiak legalább annyira az elismerés mutatói voltak, mint a kézzel fogható kitüntetések. Dalaik több CD lemezt töltöttek meg. A bordalok és a katonadalok mellett operett dalok és karácsonyi dalok is készültek.

Kámán Árpád zenei munkássága elismeréseként, kultúrtörténeti és a katonai hagyományokat ápoló tevékenységéért két ízben vehette át a Honvédelemért Kitüntető Cím II., egy alkalommal pedig az I. fokozatát, továbbá dísztőrt is kapott. A Heves Megyei Vállalkozók 2019 decemberében mint kórusvezetőt, Megyei Príma Díjra jelölték. Az együttes kiérdemelte a Heves Megyéért kitüntetést, és valamennyi tagja, valamint Nagy Feró is, a község díszpolgára lett.

Kámán Árpádnak, valamint segítőinek, és persze a kórus munkájának elismeréseként, a katonai hagyományok ápolásáért, a sikeres Bor- és Katonadal Fesztiválokért, a Magyar Honvédség 1998-ban Abasárnak ajándékozta a valamikori MN 44. Harckocsi Ezred laktanyáját és a Tiszti Klubot is.

„Az eltűnt idő nyomában”

Az egykori kórustagok megöregedtek, sokan 80 fölött járnak. Árpád és felesége sem lesz már fiatalabb, így hát a magyar haza önként választott, több mint három évtizedes szolgálata után letették a lantot. Az Abasári Kórus 1990-2021 között gazdagította a magyar műveltséget, a fesztivál pedig 1995-től 2019-ig. Fájdalom, nincs utánpótlás, mert, mint ahogyan Árpád fogalmaz, a 40 év alatti nemzedék számára már nem igazán vonzó az énekkar, mint a szabadidő eltöltésének és a közösségi élmények megszerzésének helyszíne.

Bizony, ez így rosszul jól hangzik, mert a jelenség messzebb mutat, mint esetünk. De tudjuk, hogy a világon csak kevés dolog állandó, és a változás ebben a kevésben bizonyosan benne van. Ha Marcel Proust a fenti fejezetcímmel megegyező című regényében, valóságot ábrázolóan írhatott arról, hogy az értékek hogyan válnak az idő múltával meghaladottá, majd azok hogyan lesznek ismét értékké az idő sodrában, akkor talán mi is megnyugodhatunk, hogy lesznek még negyven év alatti magyar nemzedékek, amelyek számára vonzó lesz az énekkar, mint a szabadidő eltöltésének és a közösségi élmények megszerzésének helyszíne.

Ezért is gondolom én, hogy Kámán Árpád és a többiek maradandót alkottak.