– Milyen érzésekkel viseltet a státus- vagy kedvezménytörvény iránt?

– Immanuel Kant szerint a méltóság abban áll, hogy az ember nem lehet egy másik ember eszköze, hanem csakis a célja. Ha ezt a magyarságra vonatkoztatjuk, akkor például az erdélyi magyar ember és Magyarország vonatkozásában a méltóságnak kulcsszerepet kell játszania. Vagyis az erdélyi magyaroknak a magyar állam politikájának célját kell képezniük, s nem az eszközét. Abban a pillanatban, amikor a határon túli magyarok a magyarországi politikában hivatkozási alapként, sőt megoldandó problémaként jelennek meg, máris eszközzé silányulnak. Ahhoz, hogy a határon túli magyar ember méltósága a magyar állammal szemben megőrződjék, éppúgy célja kell legyen a magyarországi politikának, mint a magyarországi magyar. A valódi státustörvény – amely eredetileg a külhoni magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvény néven futott – egy formája lett volna annak, hogy a magyar politikum, a magyar államhatalom elismerje a határon túli magyarokat mint célt, vagyis mint a saját politikájának, törődésének célját. Ezzel szemben a kezdvezménytörvényből pont ez, tehát a lényeg hiányzik. Hiszen kedvezményeket adhatok bárkinek, aki nem a törődésem célja. A jogállás, a státus viszont a politika céljává lényegíti azt a közösséget, amelyik ezt megkapja. Óriási a különbség a jogállás és a méltóság szempontjából. Mindezzel párhuzamosan a magyarországi elfogadottsága is sokkal nagyobb lett volna, ha a határon Ezzel szemben a kedvezmények és a támogatások zsebre mennek, ezért ellenérzéseket szülnek az emberek egy részében. A kedvezménytörvény így már az elnevezésénél fogva is inkább éket ver magyar és magyar közé. Egy valódi státustörvény viszont inkább összekötötte volna a különböző nemzetrészeket.

– Ön a külhoni állampolgárság tervezetének a szülőatyja. Mit jelent ez valójában?

– A koncepciót 1998 elején publikáltam a Magyar Kisebbségben., a törvénytervezetet pedig Zétényi Zsolttal, Gehér Józseffel és Váradi Vilmossal együtt öntöttük formába 2000 nyarán. Az igazán méltányos, igazságos és emberséges megoldás az lenne, ha minden magyar megkapná a teljes körű magyar állampolgárságot, amennyiben persze igényli azt. Mint ahogyan a született németek megkapják a német állampolgárságot vagy ahogyan a született zsidók az izraeli állampolgárságot. Izrael ráadásul igen rugalmasan kezeli a kérdést, ugyanis az állampolgárságot igénylőnek elég egyszer megfordulnia Izraelben és bizonyítani, hogy zsidó. Nem kötik ahhoz, hogy ott éljen, ahogy Horvátország sem. De több elv is amellett szól, hogy minden magyar jogosult a magyar állampolgárságra. Az egyik a jogfolytonosság elve, hiszen ez esetben az állampolgárság alanyi jogát az adott területen való születés adja, azaz vannak olyan országok, amelyek ahhoz kötik az állampolgárság megadását, hogy az illető az adott állam területén – akár a légtérben vagy egy nagykövetségen – született. A másik a vérségi elv, amelyre kitűnő példa a német és a zsidó állampolgárság. A harmadik pedig az örökletesség elve. Tehát a szülők állampolgárságát örökli a gyermek. A határon túli magyarokra mind a három elv érvényes, hiszen 99 százalékban ők maguk vagy a felmenőik a régi magyar állam területén születtek, éltek. A vérségi elv nehezen megkérdőjelezhető, és hajdan magyar állampolgárságú szülők, nagyszülők, dédszülők leszármazottairól van szó. Tehát a jogfolytonosság is egyértelmű. De a méltányosság elvét is szem előtt kell tartani! Ezért a múltbéli közös erőfeszítések, a közös sors vállalása közös jogalapot teremt, és közös jogállást tenne indokolttá. Ráadásul a nemzeti elv sem elhanyagolandó, sőt az egész magyarság alapvető nemzeti érdeke az lenne, hogy ha a határmódosítások nélküli nemzeti újraegyesítés jogalapját megteremtené. Egyértelmű, hogy a teljes körű állampolgárság kiterjesztése lenne az igazi megoldás, de a magyarországi politikai elit számottevő része olyan gondolkodású, hogy ez jelenleg egyszerűen lehetetlennek tűnik.

– Miért?

– 1997-ben Kovács László, akkori külügyminiszter mindenféle arcpirító, valóságidegen ürügyeket felsorakoztatva, csuklóból ellenezte, elképzelhetetlennek tartotta a teljes körű állampolgárság kiterjesztését a határon túli magyarokra. Olyasmikre hivatkozott, hogy nem tisztázott, a kettős állampolgár hol lenne katonaköteles, hol fizetne adót és így tovább. Mindezekkel a pontokkal a 196. számú európai egyezmény foglalkozik, amit ráadásul Kovács László a fenti jelenése előtt három hónappal saját kezűleg aláírt. Az unió keretein belül ezt a kérdést rendezték, mert több millió ember kettős állampolgár az EU-ban.

– Kovács Lászlóék feltehetőleg a szavazati jog kiterjesztésétől félnek, hiszen a határon túli magyarok nagyobbik része köztudottan az Antall-, illetve az Orbán-kormánnyal rokonszenvezett.

– Feltehetőleg, bár ez csak az egyik indok. A mélyebb ok az lehet, hogy ez az egész társaság, vagyis az MSZP kádereinek nagyobbik része és az SZDSZ-esek szinte egésze úgy szocializálódott, hogy viszolyog a határon túli magyaroktól. Tehát túl egyszerű lenne csak azt mondani, hogy azért ellenzik a magyar állampolgárság kiterjesztését, mert veszélyeztetve érzik a politikai pozíciójukat. Az 1997-es vita során azonban elhangzott két olyan érv, amelyet komolyan kellett venni. Az egyik a szavazati joghoz kötődött. Arra hivatkoztak, liberális alapon, hogy nem lehet szavazati joga annak, aki nem adófizető, hiszen a szavazatával áttételesen befolyásolja a majdani költségvetés alakulását, miközben nem járul hozzá a költségvetéshez. Tehát a liberális felfogás szerinti adófizetői szerzett jogról szólt a polémia. Ezt lehet ugyan vitatni, de figyelembe kellett s kell venni. Az MSZP félelme megalapozottnak tűnik. Úgy hírlik, hogy a 2002-es választások kimenetelét döntően befolyásolták a közel-keleti charterjáratokkal az urnák elé szállított külföldön honos kettős állampolgárok szavazatai. Egyes hírek szerint sok esetben még magyarul sem tudó szavazók egy törpe pártot segítettek a parlamenti küszöb fölé. A parlamenti jelenlét ez esetben jogalapul szolgált arra, hogy Medgyessy kormányában ez a törpe párt foglalja el a stratégiai pozíciókat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy átvette az MSZP-től a főhatalmat. Egy rádióinterjú tanúsága szerint Kuncze Gábor méltán büszke erre a politikai sikerre. Más kérdés, hogy ez a tényállás milyen viszonyban van a magyarországi adófizetők szándékával. A másik nyomós érv azon a félelmen alapul, miszerint a határon túli magyarok a teljes körű magyar állampolgárság birtokában csőstül bezúdulnának Magyarországra, eltiporva ezzel a viszonylagos magyarországi jólétet. Nos, az elmúlt 13 év mást mutat, mégpedig azt, hogy valóban nagyon sok határon túli magyar jött Magyarországra, ám szinte ugyanennyien mentek egy harmadik országba. Erdélyben a 2001-es népszámlálás adatai szerint 200 ezer magyarral kevesebb él, mint 1991-ben. Nemzetpolitikai szempontból a harmadik országba vándorlók az igazi veszteség. Ha egy csökkenő népességű ország feltöltődik kultúrazonos határon túli emberekkel, az tiszta haszon, legalábbis Magyarország számára. A határon túli magyar területek számára természetesen nem, de ha már némelyek úgyis a távozás mezejére lépnek, akkor Magyarország lakosságát, s ne egy harmadik országét szaporítsák. A határon túli magyar politikai elitek is érzékelik az elvándorlás veszélyét, ezért mindenképpen komolyan kell venni az ettől való félelmet is. Így született meg a külhoni állampolgárság gondolata.

– Nemzetközi példát figyelembe vettek?

– Az előkép Nagy-Britannia, ott ugyanis létezik a többszintű állampolgárság gyakorlata. A brit birodalom ugyanis különböző jogállású területekből állt, a gyarmatok, domíniumok és egyebek különbözőképpen kapcsolódtak az anyaországhoz. S attól függően, hogy egy adott területről mikor vonult ki a brit államhatalom, az ott maradt brit lakosok különböző szintű állampolgárságot kaptak Nagy-Britanniában. Így például a hongkongiak és a kanadaiak más-más elbírálás alá estek. Jogfilozófiai szempontból tehát létezik egy precedens, méghozzá egy régi demokráciában.

– Mi a különbség a teljes körű magyar és a külhoni állampolgárság között?

– A külhoni állampolgárság lényegében egy gyengített állampolgárság lenne, amely a fentebb említett két ellenérv nyomán a teljes körű állampolgársággal szemben kizárná az automatikus letelepedési és a szavazati jogot. Az összes többi jog és kötelesség azonban magától értetődően megőrződne.

– A külhoni állampolgárok tehát nem telepedhetnének le automatikusan Magyarországon?

– Ha az adott személy kérvényezné a letelepedését, akkor már ugyanolyan elbánásban részesülne, mint most egy magyar nemzetiségű román állampolgár. Ezzel együtt az illető elveszítené külhoni állampolgárságát.

– A külhoni állampolgárság megadásával a határon túli magyarok kettős állampolgárrá válnának?

– A kettős állampolgár teljes körű állampolgársággal bír mindkét országban.

– Önök az MVSZ részéről a külhoni állampolgárság tervezetét már 2000. augusztus

20-án átnyújtották a magyar közjogi méltóságoknak. Mégsem folytathattak érdemi vitát a tervezetről. Minek tudja be ezt?

– A külhoni állampolgárság koncepciója vagy annak esett áldozatul, hogy az MVSZ akkoriban megválasztott elnökével az Orbán-kormány nem kívánt együttműködni, vagy annak, hogy jobban szerették a státustörvény koncepcióját, úgy is, mint egy saját műhelymunka eredményét.

– A közvélekedés szerint a kettős állampolgársághoz a két érintett ország megegyezése szükségeltetik.

– Az az uniós egyezmény, amelyre már hivatkoztam az imént, az állampolgárság odaítélését a nemzeti szuverenitás kompetenciájába utalja. Ám hozzáteszi, hogy az érintett országok véleménye is fontos, de nem kötelez semmire. Ha ugyanis az állampolgárság odaítélése másoktól függne, akkor az már nem a nemzeti szuverenitás kompetenciájába tartozna. Egyébként is van számos eset, amelyeknél aszimmetrikus a helyzet, például Horvátországot, Svájcot, Nagy-Britanniát vagy Izraelt egyáltalán nem érdekli az, hogy azzal az országgal van-e erre vonatkozó egyezménye, ahonnan az izraeli állampolgárságot megkapó zsidó ember jött. A magyar diplomácia minden szomszédjával szemben érvényesíthetné az akaratát, hiszen hivatkozhatna arra, hogy az illető országok majd mindegyikében kiterjesztették az állampolgárságot a külhoni nemzettársaikra. A horvátok, a szlovákok, a szerbek és a románok egyaránt kiterjesztik az állampolgárságot valamiképpen.

– Horvátország és Jugoszlávia az ottani magyarok kettős vagy külhoni állampolgárságát valószínűleg nem vitatnák, de Románia már annál inkább. Mi a helyzet Románia és Moldávia vonatkozásában?

– A moldáviai polgárok bármelyik román rendőrőrsön megkaphatják a román papírokat.

– A külügyminiszter, igaz, a státustörvény vonatkozásában erre a példára azt mondta, hogy igen, ez így van, de Moldávia nem tiltakozott a kedvezmények ellen, míg Romániának és Szlovákiának fenntartásai vannak a magyar kedvezménytörvényt illetően. Mennyire állja meg a helyét ez az érv?

– A szülőföldön való támogatások ellen persze lehet tiltakozni, mert ezek esetében lehet diszkriminációra hivatkozni, ám a magyar diplomácia könnyen a sarkára állhatna, ugyanis a romániai németek pontosan ugyanilyen pozitív diszkrimináció alapján rengeteg támogatásban részesülnek. Sőt a zsidó hitközségek még a Ceausescu-korszakban is állandó támogatást kaptak Izraelből. Tehát vannak precedensek. A magyar diplomácia kifejthetné a románoknak, hogy ők diszkriminálnak, hiszen különböző mércét alkalmaznak a németek, a zsidók és a magyarok esetében.

– Mindannyian tudjuk azonban, hogy a legalább 1,5 milliós erdélyi magyarság megerősödése aggasztja igazán a román politikusokat.

– Persze. De a jog nem lehet mennyiségfüggő. Magyar részről kellene felmutatni határozottan a politikai akaratot.

– A kettős vagy jelen esetben a külhoni állampolgárság ellen Szlovénia, Horvátország és Jugoszlávia valószínűleg nem emelne szót. De Szlovákia, Ukrajna és Románia keményebb dió.

– Romániában bizonyos politikai tisztségeket kettős állampolgárok nem tölthetnek be. Tehát a parlamenti képviselők, a szenátorok és az államelnök nem lehet kettős állampolgár. Szőcs Géza ezért mondott le a svájci állampolgárságáról, amikor RMDSZ-es szenátor lett. Ezt a példát követheti majd bárki, aki rendelkezik a külhoni magyar állampolgársággal, és úgy dönt, hogy parlamenti képviselő akar lenni. Legalább másfél millió erdélyi magyar sorsáról van szó és ennek kell meghatározónak lenni.

– Az erdélyi magyar polgármesterek és önkormányzati képviselők rendelkezhetnének teljes körű magyar vagy külhoni állampolgársággal?

– Ők minden további nélkül.

– A külhoni állampolgárság jogilag ugyanolyan elbírálás alá esne, mint a kettős állampolgárság, azaz a külhoni állampolgárságról is le kéne mondania a parlamenti képviselő- és államelnök-jelölteknek?

– Ez egy jogi vita tárgyát képezhetné. A románok persze eldöntenék, hogy ugyanúgy bírálnák-e el. Lehetne másképp elbírálni, mert nem teljes körű állampolgárságról lenne szó. De ők valószínűleg hasonlóan bírálnák el.

– Ha az erdélyi magyarok nagy része elnyerné a külhoni magyar állampolgárságot, akkor megfoszthatnák őket a román állampolgárságtól?

– A román állampolgárságtól nem lehet megfosztani senkit. A ma hatályos román alkotmány biztosítja az állampolgárság örökös mivoltát.

– A külhoni állampolgárság tervezete az európai jogszabályoknak és a nemzetközi szabályozásnak semmiben nem mond ellent?

– Semmiben. Nagyon nagy súlyt fektettünk arra, hogy így legyen.

– A tervezetükön változtattak az elmúlt két évben?

– Nem. Én személy szerint ebben az ügyben nem teszek egyelőre semmit, de a Világszövetség testületei a közeljövőben, talán májusig döntenek minderről. A ma még nagy mozgásban lévő magyarországi jobboldali erőkkel és civil szervezetekkel fel szeretnénk venni a kapcsolatot, és ezt a gondolatot és tervezetet minél szélesebb körben meg kívánjuk ismertetni.