A képek hatalma

Vannak fényképek a történelemben, amelyek nemcsak híresek lettek, de valamilyen módon befolyásolták a nagypolitika eseményeit is. Cseh Katalin és a többi magyarországi balliberális európai parlamenti (EP) képviselő is pontosan tudja, mekkora erő rejtőzik egy jól eltalált fotóban. Persze meg is kell teremteni hozzá a feltételeket, hogy kényes vagy legalábbis annak tűnő szituációban exponáljon a kamera. Ezért a Sándor-palotához tervezett „pedagógustüntetésnél” a szervezők gondosan összekeverték a tiltakozásra buzdított diákokat az idegenből importált, símaszkos antifákkal és néhány tényleges, hangoskodó pedagógussal. Nem baj, hogy egy-egy felvételen esetleg feltűnik majd a hazai ellenzék több politikusa is, amint igyekszik rátolni ezt az összemixelt tömeget a rendőrök sorfalára. Legalább látja ország-világ, hogy a DK, a Momentum és a többi, immár légkönnyű politikai alakulat szolidáris az elesettekkel, illetve most éppen a pedagógusokkal. Csak történik itt valami, amit érdemes lencsevégre kapni… A bolsevik észjárás szerint a cél szentesíti az eszközt.

Arcátlan visszatérés

Ezek a símaszkos harcosok immár visszajárnak Magyarországra. Az évekkel ezelőtti lengyel abortuszpárti tüntetéseken mutatkoztak be a régióban, törve-zúzva támadtak templomokra, megzavarták az istentiszteleteket, vegzálták, sőt bántalmazták is a hívőket.

Ami a képeket illeti, tudni lehetett, hogy Jourová asszony hüledezni fog, ha meglátja őket. A rendőrökről megint eszébe juthatott az a több mint egy hónap, amit a cseh hatóság fogdájában töltött, amikor korrupcióval gyanúsították. Egyre népesebbé válik az EU-ban az a csoport, amelynek a tagjai hasonló cipőben járnak. Éppenséggel Cseh Katalin vállalkozásaival kapcsolatosan ugyancsak vizsgálat zajlik. Sőt, az ígéretek szerint Ursula von der Leyen asszony „elveszett” SMS-üzeneteit is górcső alá vennék. Jó kérdés persze, hogy van-e mindennek értelme, amikor az ilyen ügyeket láthatóan minden erejével igyekszik elsimítani az Európai Bizottság. A nagy lendülettel indított Katargate gyanúsítottjai is mind szabadlábon vannak, a korrupcióval vádolt Eva Kaili már arra készül, hogy újra bejárjon a munkahelyére, felvegye a fizetését, sőt, indulna a 2024-es EP-választáson is.

Marc Tarabella baloldali belga EP-képviselő ennél is előbbre tart. Visszaült a parlamentbe, és meg is szavazta az EP Magyarországot elítélő határozatát, amely többek között korrupcióval vádolja hazánkat. Mindeközben további kafkai motívumok tanúi lehettünk, a minap a belga rendőrség házkutatást tartott Tarabella képviselői irodájában. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az EP nem utolsósorban azért akarja elvenni Magyarországtól a soros elnökség tisztét, mert még rendet próbálna tenni az uniós káoszban. Ideértve a Katargate-et is.

Úton a vereség felé

Természetesen az az uniós politikus, aki nem ismeri a Sándor-palota előtt lezajlott események pontos menetét, és csak a tendenciózusan kiválogatott, adott nézőpontból készült képeket látja, azt is hiheti, hogy virágba szökött Orbán brutális diktatúrája.

Érdemes itt egy kicsit visszatekinteni a múltba. Eddie Adams fotóriporter fontos felvételt készített 1968 februárjában Saigonban az Észak-Vietnám által megindított Tết-offenzíva idején. Egy évvel később Pulitzer-díjat kapott a fotóért. A képen Nguyễn Ngọc Loan, a dél-vietnámi Nemzeti Rendőrség dandártábornoka revolverével fejbe lő az utcán egy civil fia­tal­embert. Nem ismervén a felvétel hátterét, a kép így, önmagában felháborodást keltett, az amerikai vezetést elvetemültnek mutatta, és óriási lendületet adott az Egyesült Államokban kibontakozó háborúellenes mozgalmaknak, míg a „népfelkelő” vietnámiak iránt nemzetközi szimpátiát ébresztett, mintegy megelőlegezve Washington háborús vereségét is. Valójában azonban a fejbe lőtt fiatal­ember egy vietkong bosszúkommandó parancsnoka volt. Épp tetten érték, amint lemészárolja egy dél-vietnámi tiszt hat­tagú családját. Elfogták, Loan elé vitték, és mivel Saigonban statárium volt érvényben, Nguyễn Ngọc Loan a fegyveréért nyúlt…

Világos, hogy ez a történelmi tapasztalat is szerepet játszott abban, hogy a momentumos Cseh Katalin összehozza Věra Jourová és a magyar diákok találkozóját, akik persze néhány fotót is vittek magukkal. Talán pont olyan „jól eltalált” képek lehettek ezek, mint amilyeneket a hazai balliberális politikusok akartak készíteni bohózatba fulladt tévéostromuk alkalmával.

Mindezzel szemben a 2006-os rend­őrterrorról készült felvételek valóban kemény és hiteles dokumentumok voltak, csakhogy senkit sem érdekeltek az unió­ban. Mindenki úgy tett, mintha hinne a filozófus Heller Ágnesnek, aki magabiztosan jelentette ki Brüsszelben, hogy Gyurcsány rendőrei nem lőttek meg, nem vertek meg senkit. Kapott is egy szobrot az EP-ben.

Puli Putyinnak

A vietkong parancsnok lelövéséről készült fotó egyébként nemcsak sikert hozott, tönkretette Loan életét is. Nem sokkal később megsérült, egy ausztráliai katonai kórház azonban nem volt hajlandó ellátni. A háború után az Egyesült Államokba költözött, de felismerték egyes emberi jogi szervezetek, és követelték az azonnali kiutasítását. Nyitott egy kis pizzázót, ám 1991-ben le kellett húznia a redőnyt, miután ott is „lelepleződött”, és a közönség nagy ívben elkerülte.

Természetesen nem minden fontos embert tett tönkre egy róla készült fotó, mert esetleg nem lett közismert. Pedig vannak érdekes felvételek. Például azok a 2000-es években készült, módfelett joviális képek, amelyeken Gyurcsány Ferenc és Vlagyimir Putyin parolázik egymással. Közülük is kiemelkedik az, amelyen a Gyurcsány házaspár egy kedves kis pulikölyköt ajándékoz az orosz államfőnek. Ma fegyvert küldene, sőt, a balliberális oldal szellemének megfelelően katonákat vezényelne ellene…

Tömeg, símaszkosok, rendőrök a budapesti képeken. Azt persze nem írta meg senki, hogy a magyar rendőrség törvényesen, a szabályoknak megfelelően és a körülményekhez lépest visszafogottan reagált az egyre erőszakosabbá váló, provokatív tüntetésekre, amelyekben a pedagógusok béremelése egyszerű ürüggyé fokozódott le. A hazai balliberálisok egy Majdanban bíznak.