A KÉSZ nagyböjti üzenete: adjunk hálát a Teremtőnek

„A húsvétot megelőző negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 17-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának a megünneplésére készülnek hitben való elmélyüléssel, kiengesztelődéssel és lemondással.

A nagyböjt kezdetén sokan kérdezhetnék: miről mondhatnánk még le, hiszen eltelt a farsang bálozás és maskara nélkül, a szórakozás helyett maradtak a szomorú statisztikák, és szeretteinket továbbra sem látogathatjuk.

Az elmúlt, járvánnyal terhelt egy év ugyan sok mindent elvett, de sokat adott is. Rádöbbentett bennünket a hit, a remény, a bizalom és az emberi kapcsolatok fontosságára. Megtapasztalhattuk az emberek önzetlen segítőkészségét. Felismertük, hogy az elhivatottság, a szakértelem, a tapasztalat nélkülözhetetlen, és mennyire veszélyes a tudatlanság, a felelőtlenség, az alapvető értékek hiánya. Tudomásul kellett vennünk, hogy nem mi uraljuk a világot, a szűkebb környezetünket, de még a saját sorsunkat sem. Életünk Isten kezében van, ezért aki „azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10,12).

Nagyböjt időszaka alkalmas arra, hogy mindezt újra átgondoljuk. Tegyük le végre álarcainkat, és nyíltan, őszintén forduljunk egymáshoz és környezetünkhöz. Adjunk hálát a Teremtőnek minden megélt pillanatért, a szeretteinkért, azért, hogy megmutatja a ránk leselkedő veszélyeket. Személyes kapcsolatainkban korlátozva vagyunk, de ne feledkezzünk meg egymásról, mert hozzánk hasonlóan sokan egyedül és kiszolgáltatva érzik magukat, és szükségük van a törődése, a biztatásra, a jó szóra. Mert “amit egynek e legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40).

Hitben elmélyedve, Istennel és egymással kiengesztelődve, a lemondások másokért való felajánlásával abban a reményben járjuk bátran életünk útját, hogy nagypéntek után eljön a feltámadás.”