A csőd felé tartó nyugat-európai oktatás és nevelési koncepció jellemző vonásai:

– a tanító ne fegyelmezzen, ne büntessen, csak türelmesen újra és újra beszélje meg a problémákat a gyerekkel

– a tanulás ne kényszert jelentsen, csak élvezetet

– ne legyen osztályozás, évismétlés, követelmény

– a hangsúly a tanuló jogain legyen

– ne a tanár adja át, hanem a tanuló alkossa meg tudását (ő dönti el mit tanul, mit nem)

Ennek a gyakorlatnak eredménye, hogy mivel nincs komoly követelmény, tudás sincs. Franciaországban a hatodik osztályos diákok 1/3-a nem tud olvasni, számolni, az 1970-es javítási követelmények szerint 2004-ben a gimnazisták 56%-a megbukna.

Az utóbbi években a magyar oktatásban gyorsuló tempóban jelentkeznek a fenti tendenciák (alsó tagozatban nincs osztályozás, évismétlés stb.). Ebbe az oktatást fellazító folyamatba illeszkedik – s azt elfogadása esetén drasztikusan meggyorsítja – Magyar Bálint és Sándor Klára törvényjavaslata, amely a tizenkét évfolyamos iskolákban hetedik osztályig eltörölné a tantárgyakat (csak alapkészségeket fejlesztene), a házi feladatot, és ellehetetlenítené a tehetséggondozást szolgáló nyolc osztályos gimnáziumokat.

Ez a koncepció lebecsüli az ifjúságot, annak érdeklődését, kíváncsiságát, ambícióját, tehetségét. Igénytelenségével lemond a nevelésről, növelésről, figyelmen kívül hagyja a tanulók életkori sajátosságait, és tágra tárja a deviancia kapuit.

A fiatalt tisztelő pedagógia ad és követel, „lábujjhegyre állítja” a neveltet, amikor egy cseppel többet kér, mint amennyire az könnyedén képes, nem igazodik a gyermek és szülő rövid távú igényeihez. Illyésre hallgat,aki így int: „Ne azt add fiadnak, amit kér, hanem azt, amit kérnie kellene.”

Minden erőnkkel küzdenünk kell az ifjúságot konzum idiótává formáló oktatási koncepció érvényesülése ellen.

Budapest, 2009. május 26.

Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ)