A kihívások éve volt

– Milyen év volt a tavalyi?

– Embert próbáló kihívásokkal néztünk szembe. Szinte minden évben van kora tavaszi fagy, de a 2025-ös hatalmas kárt okozott, egyes helyeken a meggy, a cseresznye, a kajszi 90 százaléka is odaveszett, és nagy volt a veszteség az almában is. Alighogy ezen túl voltunk, jött a ragadós száj- és körömfájás, amire 50 éve nem volt példa. Ezzel párhuzamosan tombolt a madárinfluenza, ami százezerszámra pusztította a baromfit. Január végén a juhoknál megjelent a kiskérődzők pestise, aztán a lóherpesz, majd a kéknyelv-betegség. Ezután megérkezett Európa legforróbb nyara nagy mértékű aszállyal, őszre pedig súlyosan érintette az országot a szőlő aranyszínű sárgasága, ami a filoxérajárványhoz mérhető veszélyt jelenthet. Közben itt van a vaddisznót fertőző afrikai sertéspestis, Ausztria felől megjelent a cukorrépát pusztító lisztes barkó, valamint egy új darázsfaj, és itt van a kis kaptárbogár, utóbbi kettő a méhészeknek okoz komoly fejfájást. A mezeinyúl-állományt a mixomatózisvírus új variánsa tizedelte, és ha mindez nem volna elég, piaci problémákkal, tej- és sertésfelvásárlási gondokkal is szembe kellett néznünk.

– Létezik, hogy merő véletlenségből zúduljon ránk egyszerre ennyi minden?

– Véletlenül semmi sem történik, mindennek oka van, a kérdés az, hogy mi ez az ok. Az egyik az éghajlatváltozás, számos kórokozó és terjesztőik az egyre melegebb és szárazabb klímával jelentek meg vagy szaporodtak el hazánkban. A globális piaci anomáliák is hatással vannak a magyar mezőgazdaságra. És egyes esetekben a szándékos emberi rosszakaratot sem lehet kizárni.

– Hogy sikerült úrrá lenni ennyi bajon?

– Mások talán összeroppantak volna ennyi egyszerre érkező bajtól, de a krízis mindig megmutatja, ki erős és ki nem az. A magyar gazdák erősek, a bajban is helytálltak. Emellett aki követte az eseményeket, az egy határozottan cselekvő, minden kihívásra gyors választ adó kormányt láthatott. Csak néhány példa: azonnal hektáronként százezer forint előleget fizettünk a fagykárra, hogy a gazdák el tudják végezni a tavaszi munkálatokat, ennek érdekében Brüsszelben is kiverekedtünk az Európai Mezőgazdasági Krízisalapból 10,8 millió eurót. Sokan nem gondolnak bele, de míg 2022-ben az aszály másfél millió hektárt érintett, addig tavaly a kormány beavatkozásának köszönhetően már csak félmilliót, vagyis a harmadát. A sertéságazatban kocánként húszezer forint támogatást adunk a gazdáknak; a tejpiaci problémák megoldására egyeztettünk a kiskereskedelmi láncokkal az import csökkentéséről; 50 milliárd forint elkülönített hitelkeretet biztosítunk a feldolgozóknak a Demján Sándor Programból. Nagy-Britanniában 2001-ben a szarvasmarha-állomány több mint felét, 6,5 millió jószágot le kellett ölni a ragadós száj- és körömfájás megállítása érdekében, Magyarországon mindössze 9300-at, az összes szarvasmarha egy százalékát. Ehhez döntés- és cselekvőképes kormány kellett, amely teljes mértékben, összesen 8,15 milliárd forint értékben kártalanította a gazdákat. Emellett az újraindulásig átvállaltuk az érintett öt telep munkavállalóinak bérét 79,8 millió forint összegben, továbbá hitelmoratóriummal segítettük a termelőket, és 50 millió forinttal járultunk hozzá a járványvédelmi színvonal emeléséhez. A tavaly tavasszal fertőzött telepeken már újra szaporodik az állomány. És mindeközben egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben a mindennapi kenyér. Ez történelmi összevetésben is óriási teljesítmény, a sikert pedig azon lehet legjobban lemérni, hogy a kihívások közepette is kiírtunk 50 különféle pályázatot, amelyekre nem kevesebb mint 70 ezer támogatási kérelem érkezett. Ez azt mutatja, hogy a magyar gazdák bíznak a kormányban, derűlátók a jövőt illetően, fejlesztenek, előre akarnak lépni.

– Az aszálykárt hogy tudták mérsékelni?

– Általános szemléletváltás következett be. Tavaly májusban megalakult az Aszályvédelmi Operatív Törzs, a kormány azonnal 4,7 milliárd forintot különített el átereszek javítására, szivattyúk telepítésére, zsiliprendszerek cseréjére, csatornák kotrására, illetve a vízvisszatartást szolgáló beavatkozásokra. Tízmilliárd forint értékben átvállaltuk a gazdáktól a vízdíjat, ötmilliárdért a vízkészlet járulékot. Az elmúlt időszakban a gazdák rendelkezésére bocsátott összesen 167 milliárd forintnyi forrás, amely a Vidékfejlesztési Program keretében meghirdetett öntözésfejlesztési pályázatokban volt elnyerhető, megteremtette a hatékony öntözés lehetőségét. A gazdák ennek segítségével korszerűsítették az öntözési infrastruktúrát, és jelentősen növelték az öntözött területeket. Fantasztikus dolog, hogy a gazdaságos és korszerű berendezésekkel ugyanannyi vízzel akár kétszer akkora területet lehet öntözni. Emellett megalkottuk a szükséges jogszabályokat a belvíz megtartására, elindult a „Vizet a tájba!” program, aminek részeként 2025-ben 26 ezer hektárt ajánlottak fel a gazdálkodók elárasztásra. Tavaly összesen 1,05 milliárd köbméter vizet fogtunk fel, 848 kilométer elhanyagolt csatornát tisztítottunk ki, és végre kevesebb víz folyt ki az országból, mint amennyi beérkezett. A gazdák körében is jelentős szemléletváltás történt, átalakul a termőtáj, a kukorica vetésterülete a Dunántúlra és Észak-Magyarországra kerül, a déli országrészekbe a gabonafélék, amelyek őszi vetéssel biztonsággal művelhetők, vetésforgóként pedig alkalmazható a repce, a napraforgó, a cirok. Elkezdtünk alkalmazkodni a környezeti változásokhoz, és ez kulcsfontosságú. Ennek támogatása, menedzselése kormányzati feladat.

– Tavaly ismét állami tulajdonú földterületeket adtak el. Miért volt erre szükség?

– Stratégiai kormányzati döntés, hogy az állami vagyon racionalizálása céljából az állam értékesítsen minden, az állami feladatellátáshoz közvetlenül nem szükséges földterületet. A föld a gazdáknál van a legjobb kézben, ezért a tíz hektárnál kisebb területeket a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően egyszerű ajánlattételre írtuk ki, az ennél nagyobbakat pedig árverésre bocsátottuk. A legeltető állattartás megtámogatására is hoztunk egy fontos döntést, a bérelt állami földeken a törvényi feltételeknek való megfelelés esetén a nemzetipark-igazgatóságok útján 25 éves bérleti jogokat biztosítottunk kedvezményes bérleti díjjal, hogy a gazdák fejleszthessenek. Aki korábban és jelenleg is minden szabályt betartva dolgozott, illetve dolgozik, annak automatikus volt az ismételt szerződéskötés lehetősége.

– Hogy áll a magyar szőlő- és borágazatot alapjaiban veszélyeztető aranyszínű sárgaság elleni védekezés?

– Szemlebizottságokat hoztunk létre a hegyközségek segítségével, hogy felmérjük a fertőzés nagyságát. Fórumokat tartottunk, hogy minden szőlősgazdához eljusson a veszély valós nagyságának híre, előteremtettük a védekezés és a szükséges laborvizsgálatok költségeit. A kivágásra ítélt ültetvények cseréjét is finanszírozzuk, és kidolgozás alatt áll, hogy az új ültetvény termőre fordulásáig milyen segítséget biztosítsunk a termelőknek. Az a célunk, hogy anyagi félelmek miatt ne titkolja el senki, ha fertőzött az ültetvénye, hanem működjünk együtt a védekezésben. Fontos, hogy a korábbi években esetleg elhagyott rovarölő szeres kezelések újra beépüljenek, visszakerüljenek a növényvédelmi technológiába, figyelembe véve az amerikai szőlőkabóca mint vektor fejlődésmenetét, rajzását. Persze sokat segítene egy rendes tél is hosszú fagyokkal, az alaposan megtizedelné az amerikai szőlőkabóca petéit.

– Fagyban az ember is fázik, különösen ha megdrágul a tűzifa, és így kevesebb jut a rászorulóknak, amint azt Magyar Péter híresztelte december elején.

– A szociális tűzifa és a piaci alapú tűzifa két külön dolog, az előbbi ára 2019 óta változatlan, és ugyanúgy biztosítjuk az önkormányzatok, pontosabban rajtuk keresztül százezer család számára a szokásos 200 ezer köbméter fát ötmilliárd forint értékben, mint a korábbi években. Magyar Péter hergelt, és erről is hazudott.

– Így történt ez a november végén lelepleződött tiszás megszorítóprogram esetében is. Milyen hatásai lennének a tervezett intézkedéseknek a gazdákra?

– Kaszára, kapára kapnának tőle, mert ez az aljas és brutális megszorítócsomag tönkretenné őket. Az 500 millió forintos összvagyon fölötti 6,5 százalékos büntetőadó az ingatlanokra, így a termőföldekre is vonatkozna, az aktuális átlagos földárakkal számolva már nem egészen 230 hektár után évi 32 millió forintot kellene fizetni, a luxuscikknek minősített alkoholos italok 32 százalékos áfája pedig jelentős károkat okozna például a szőlő-bor ágazatnak. Fontos erről beszélni, hogy mindenki értse, van mit megvédeni és van mit veszíteni.

– A kasza és a kapa lassan Brüsszel vonatkozásában is időszerű lesz, hiszen a sorozatban hozott és hozni tervezett gazdaellenes intézkedések létében fenyegetik az európai mezőgazdaságot. Mi folyik ott?

– Brüsszelben háborús pszichózis uralkodik, amit szerintem a belső bajaik elfedésének szándéka is gerjeszt. De a belső bajokat a katasztrofális döntések okozzák. Az orosz energiahordozók betiltása olyan költségnövekedést jelent az uniós országok termelői számára, ami megbénítja őket. Miért jó nekünk, ha tízszer annyiért veszünk máshonnan olajat, gázt? De itt vannak a szabadkereskedelmi egyezmények is az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt tömörítő dél-amerikai gazdasági közösséggel, a Mercosurral megkötött paktumtól az ukrajnai termékek előtti uniós piacnyitásig: nem tudunk versenyezni a szigorú uniós termelési és élelmiszer-biztonsági előírásokat nem alkalmazó technológiával. Nehogy azt higgye valaki, hogy ez csak amolyan gazda-nyavalygás, gondoljunk bele, hogy naponta általában háromszor étkezünk; biztosak lehetünk-e benne, hogy a Dél-Amerikából vagy Ukrajnából érkező élelmiszeripari termékek biztonságosak és egészségesek? Szeretnénk klóros vízzel fertőtlenített baromfihúst vagy hormonnal kezelt marhák húsát fogyasztani? Tényleg inkubátorban sejtburjánoztatással előállított műhúst akarunk falatozni? Utóbbi gyártását és forgalmazását egyébként, egyelőre az Európai Unióban egyedül, Magyarországon megtiltottuk. De ettől még valós veszély Európában.

– Ezzel tönkreteszik az európai gazdákat.

– És a hagyományainkat, az életformánkat. Ez szociális katasztrófa is. Gondoljunk bele, hogy egyetlen szelet kenyérben hány ember munkája van a növénynemesítőtől a traktoroson, a kombájnoson, a malomtulajdonoson, a péken át a kereskedőig! A Közös Agrárpolitika forrásainak visszavágására, egyáltalán, a KAP más forrásokkal való összevonására irányuló szándék is ezt a veszélyt hordozza magában. Ha nem lesz önálló agrárforrás, akkor az ez ügyben magyar kezdeményezésre egységesen elutasító álláspontot képviselő 27 tagállam érdekellentétbe kerülne az agrárforrások és a kohéziós források terén, hiszen el kellene dönteni, hogy a gazdák vagy a polgármesterek kapják-e a pénzt. Ez nem könnyű döntés, az országok belpolitikájában meghatározók az önkormányzatok. A KAP eltüntetése magában hordozza ezt a viszályt, ráadásul a gazdák banki hitelei az eddigi KAP célszámaihoz vannak igazítva. Kevesebb forrás, kisebb nyereség esetén megnőne a banki kockázat és ezáltal a törlesztőrészlet. Tömegével mennének csődbe a gazdák. Ezt nem hagyhatjuk, és amíg nemzeti kormány van Magyarországon, addig ellenállunk.