A klímaügy nem ideológiai kérdés
Az éghajlat mindenki által megtapasztalható változása tagadhatatlan tény, amihez alkalmazkodnunk kell a tudományos álláspont szerint. Az alkalmazkodás mikéntje azonban szakmai kérdés, amelyben nincs helye politikai hisztériának, pláne alattomos ideológiai árukapcsolásnak.
A meteorológiai adatsorok azt bizonyítják, hogy a Föld átlaghőmérséklete nő. Térségünkben egyre gyakoribbak az időjárási szélsőségek, egyre hosszabbak és forróbbak az aszályos időszakok. Eltűnőfélben van a tavasz, a tél végével szinte azonnal berobban a hőség, új, a mediterráneumból észak felé terjeszkedő állat- és növényfajok bukkannak fel. Az éghajlat változik, a kérdés csak az, hogy ez természetes ciklikusság-e, vagy az emberi tevékenység is befolyásolja.
A klímaprobléma azonban a politika martaléka lett. A zöldnek álcázott vörös baloldal hozzá nem értésétől nem zavartatva magát magabiztos tőmondatos szlogenekkel, szelektíven csepegtetett féligazságokkal és nyakló nélkül árasztott hazugságokkal hergeli, rémisztgeti a közvéleményt. E jelenségre tökéletesen ráillik Weöres Sándor meglátása: „A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást, és nyert ügye van.”
Így hát a konzervatív jobboldal feladata lenne a felelős és valóságos klímadiskurzus tematizálása, ám e tábor mintha lépést vétett volna, politikailag reagál a politikai provokációra. És ezzel besétál a baloldal zsákutcájába.
Ártalmas ideológiák
– Nagyjából a második világháború óta tudjuk, hogy nincs baloldali és jobboldali fizika, sőt, általában tudomány – mondja Hetesi Zsolt fizikus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának tudományos főmunkatársa. Hangsúlyozza, hogy van éghajlatváltozás. – A hitleri Németország elüldözte a zsidó származású fizikusokat, és nem volt képes atombombát előállítani. Viszont az akkori német rezsim által megkérdőjelezett fizika lett az alapja többek között az atomenergiának, a mai részecskefizikának, a relativisztikus kvantumelméletnek. Mindez tehát nem világnézeti kérdés. Az éghajlatváltozás kutatása ugyanígy elsősorban a tudományra tartozik. A hozzá kapcsolódó egyenletek az egyetemi fizika- és meteorológiaoktatás harmadik évében bukkannak fel, annyira bonyolultak. Nem megyek bele a részletekbe, csak érzékeltetni akarom, hogy mindez szakmai hozzáértést kíván, ezért nem szerencsés, sőt, ártalmas, ha tudományos problémákat ideológiai küzdelmek tárgyává teszünk.
A tudós úgy véli: éghajlatváltozás mindig is volt, ugyanakkor nagyon valószínű, hogy az elmúlt nyolc-tíz ezer év viszonylag nyugalmas, egyensúlyi időszakát az ember két jelentős léptékű hozzájárulása, a táj átalakítása és az ősmaradványi forrásoknak az ipari forradalommal kezdődő elégetése megzavarta. Sokszor hallani ugyan, hogy egymillió levegőmolekulára összesen 240 darab olyan szén-dioxid-molekula esik, amelyet az emberi tevékenység juttatott a légkörbe. Ez csepp a tengerben, így nem okozhat jelentős változást. Csakhogy a légkörben az emberi tevékenység kezdetekor levegőmolekulánként 280 szén-dioxid-molekula volt, aminek szintje az utóbbi 8-10 ezer évben meglepő állandóságot mutatott, lehetővé téve civilizációnk fejlődését. Az éghajlat ennek ellenére változott, ám emögött a jelenleginél hosszabb folyamatok húzódtak meg.
A fizikus hangsúlyozza, hogy a most tapasztalható változás legalább egy nagyságrenddel gyorsabb.
Kényes egyensúly
– A természetes folyamatok juttatnak is szén-dioxidot a légkörbe és vonnak is ki onnan, lényegében ugyanannyit, vagyis a természet működése miatt rövid távon nem változna meg a légkör szén-dioxid-koncentrációja. Az emberiség tájátalakító és ipari tevékenysége azonban a korábbi szén-dioxid-mennyiséget, amely egy kényes egyensúly része és fenntartója volt, majdnem megkétszerezte. A többlet nagy részét pedig a természet nem képes kivonni, így felhalmozódik a légkörben, megnöveli az üvegházhatást és vele az átlaghőmérsékletet. Bármennyire szeretnénk, sem a vulkáni, sem a naptevékenység nem elégséges magyarázat a jelenleg zajló, mindannyiunk által tapasztalható éghajlati folyamatokra – figyelmeztet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa.
No de mit kezdjünk azokkal a tudományos előrejelzésekkel, melyek ezelőtt 40-50 évvel még a bolygó lehűlésével riogattak? Hetesi Zsolt erre is választ ad.
– Mindig lehet találni téves elképzeléseket, ezek alól nyilván én sem vagyok kivétel, ugyanakkor emiatt nem dobjuk ki magát a tudományt. Azt is látni kell, hogy ezek a jóslatok a maguk idejében is marginálisak voltak, a tudományos élet fő vonalának képviselői, köztük Teller Ede, már legalább 70 éve nagyon világosan látták, hogy mi lesz a következménye a szén-dioxid-szint növelésének. Számos adatsor és mérés áll rendelkezésünkre, ezek egyértelműen bizonyítják, hogy melegszik a bolygó, éspedig olyan gyorsan, hogy ma már inkább a felkészülésre, az alkalmazkodásra kell helyezni a hangsúlyt – hívja fel a figyelmet a lényegre Hetesi Zsolt.
Hisztéria ellentmondásokkal
Meglepő módon a zöld- vagy annak látszó mozgalmak egyik fő jellemzője a hisztérikus atomenergia-ellenesség, noha ennek szén-dioxid-kibocsátása nulla.
– Manapság, főként a Csernobil-sorozat óta, tízmillió nukleáris szakértő országa lettünk, és ennek vannak nem kívánt következményei. A vita nem szakmai alapon zajlik már évek óta, hanem pártok harcvonalai mentén, és ez a szakmaiságot veszélyeztető vitákhoz, érvekhez, féligazságokhoz vezet. A kérdés összetett, legyen elég most annyi, hogy a villamos rendszer egyelőre nem tud működni két gigawatt alaperőmű nélkül. Ezek között az árat és a klímasemlegességet tekintve az atomerőmű előkelő helyen áll. Hangsúlyozom, hogy a jelenlegi villamos rendszerről beszélek, nem egy még nem létező, ám a jövőben elképzelhető okoshálózatról, amely esetében más lehet a helyzet – mondja Hetesi Zsolt.
A releváns szakmai vitákat azonban elnyomja a politikai csatározások hangzavara. Ha körültekintünk a nyugati világban, azt látjuk, hogy a magát zöldnek álcázó nemzetközi vörös baloldal megoldások helyett politikai haszonszerzésből pusztán félelmet kelt és ellenségképet gyárt, hamis narratíváját pedig a környezetügytől idegen árukapcsolással életmódszekták, devianciák, álhumanista felhorgadások (vegánok, LMBTQXYZ-szubkultúra, tüntetőleges bevándorláspártiság stb.) teszik hangossá. Politikai csalásról van szó, aminek csak egyik tünete a 16 éves Asperger-szindrómás svéd gyereklány naiv lelkesedésének kihasználása.
– Ezekkel az áramlatokkal magánemberként egyáltalán nem rokonszenvezek, kutatóként pedig károsnak tartom, hogy tudományos kérdésekkel bármely politikai vonulat érveljen így vagy úgy, miközben magát a jelenséget annak mélységében nem értik. Az egyik oldal riadalomkeltésére viszont nem lehet válasz a másik oldalon a mismásolás. A természet megőrzésének és művelésének vágya ugyanis a keresztény kultúrkör egyik meghatározó eleme. Isten arra teremtette az embert, hogy értelmesen felismerje Teremtőjét és hódoljon neki, a teremtés művében pedig gondos gazdaként működjön közre. Ez a gondolat a természet önmagában való értékességét, de nem önmagáért való védelmét tűzi ki, mert az ember nélkül a Földön nem lenne Teremtőjére és a teremtésre egyaránt rácsodálkozó értelem, a természet nélkül meg nem lenne ember a Földön – mondja Hetesi Zsolt.
Teremtésvédelem – ez az egyre gyakrabban használt kifejezés lehet a kulcsszó, a kiindulási pont, aminek gyakorlati megvalósításában a valódi tudomány tényeire alapozva kell politikai döntéseket hozni.
