Rétvári Bence a választói bizalomról és a konzervatív fiatalokról

Legnagyobb ellenfelem a közöny, nem pedig az SZDSZ vagy az MDF képviselőjelöltje. Sajnos látható a Gyurcsány-kormány politikájának egy olyan negatív következménye is, hogy sokan egyre kevésbé hiszik el, a politika értük van – mondta a Demokratának Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, aki a Fidesz és a KDNP képviselőjelöltje a budapesti XI. kerületben a január 27-én sorra kerülő időközi országgyűlési képviselőválasztáson. Személyében hat évtized után lehet negyven év alatti képviselője a KDNP-nek a parlamentben.

– Ön a XIII. kerület választókerületi elnöke a Fideszben. Ha ezt nézzük, meglepetés, hogy a XI. kerületben indul az időközi választáson. Miért pont önre esett a választás?

– A kötődésem megvan a XI. kerülethez, hiszen itt nőttem fel. A Mányoki úton éltünk, aktív résztvevője voltam a kerületi plébániai, illetve cserkészéletnek. Való igaz persze, hogy 2004-ben a XIII. kerületben lettem választókerületi elnök, de ettől még érzelmileg nem távolodtam el a XI. kerülettől. Abban, hogy Deák András sajnálatos halála után rám esett a választás, valószínűleg szerepe volt, hogy szerették volna, ha egy fiatal kereszténydemokrata képviselő is ül a parlamentben, mert a KDNP-t eddig sokan nyugdíjas pártként könyvelték el.

– A XI. kerület összetétele politikailag elég vegyes, ám ez a körzet az eddigi választások tanúsága szerint jobboldali többségű. Ez könnyebbséget jelent, vagy inkább teher?

– Ösztönzőleg hat rám, hogy győzelmi eséllyel kezdhettem el a kampányt. Persze nem szabad abba a hibába esni, hogy biztosra vesszük a győzelmet, hiszen a nemzeti oldal már többször csalódott nagyot amiatt, hogy közvélemény-kutatások alapján előre elkönyvelte a sikert, aztán végül nem úgy alakultak az eredmények, ahogy arra előzetesen számítani lehetett. Másrészt pedig igaz ugyan, hogy itt eddig mindig a jobboldali jelölt nyert 1990 óta, ám a 2006-os választásokon is mindössze ötszázalékos előnnyel győzött Deák András. Tehát már csak ezért sem mehetünk biztosra.

– Egy rendes választáson egy erős párt jelöltjének megvan az esélye arra, hogy többségben lévő frakció tagja lesz az Országgyűlésben. Most viszont, ha győz is, biztosan ellenzékből politizál majd. Mit tud így ígérni a választóinak?

– Azt tudom ígérni az itt élő 33 ezer embernek, hogy ha megválasztanak, akkor lelkiismeretes képviselőjük leszek. Ebben nincs különbség egy normál és egy időközi választás között: egy politikusnak az a legfontosabb feladata, hogy annak a körzetnek az érdekeit, ahol bizalmat kapott, minden körülmények között képviselje. Semmivel sincs tehát kisebb tétje ennek a voksolásnak, mint volt a 2006-os, vagy lesz a 2010-es választásnak. Ahogyan szűk két esztendővel ezelőtt Deák Andrásnak, úgy most nekem is az a célom, hogy Lágymányosnak, Szentimrevárosnak és Gellérthegynek valódi képviselete legyen a parlamentben.

– A választásnak mindemellett lehet politikai üzenete is…

– Ez tagadhatatlan, hiszen szinte pont a félidejénél vagyunk a ciklusnak, így valóban lesz majd némi országos kisugárzása is annak, hogy itt miképpen alakulnak az eredmények. Ráadásul benne leszünk már a népszavazási kampányban is, így ez az időközi választás 33 ezer ember véleményét tükrözi majd az ország jelenlegi helyzetéről.

– Két ellenfele, a baloldali Lakos Imre, illetve az ugyancsak a baloldalt szolgáló MDF-es Csapody Miklós listás képviselők. Ez kap valamilyen hangsúlyt a kampányban?

– Zavarja az embereket, úri huncutságnak tartják, hogy nem tudják, valójában kire is voksolnak. Persze a balliberális oldalon ennél komolyabb trükköt is láttunk, amikor ciklus közben egy párttestület szépen lecserélte a kormányfőt. Mi ezzel külön nem foglalkozunk, a választók szerintem tisztában vannak a helyzettel.

– Lakos Imre és Csapody Miklós is hosszú ideje a kerületben politizál. Sokan ismerhetik őket, nehéz ellenfelek.

– Az én legnagyobb ellenfelem a közöny, nem pedig az SZDSZ vagy az MDF jelöltje. Sajnos látható a Gyurcsány-kormány politikájának egy olyan negatív következménye is, hogy sokan egyre kevésbé hiszik el, a politika értük van. Be kell bizonyítanunk, egy képviselő igenis azért szerez mandátumot, hogy a választókerületében élők érdekeinek megfelelően tevékenykedjen a parlamentben.

– Ön az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke. Bár időnként hallani különböző akcióikról, megszólalásaikról, arról keveset tudni, hogy milyen támogatottsággal rendelkezik az IKSZ.

– Évek óta dolgozunk azon, hogy az IKSZ ismertebb legyen. Ennek egyik legjobb módja, hogy különböző kampányokat szervezünk – ilyen volt legutóbb az Átvágtak! Vágod? című kampányunk, amellyel a tandíj ellen tiltakoztunk. Egy 150 ezer forintos csekket állítottunk ki Kovács Pisti nevében, és az összeget Gyurcsány Ferencnek címeztük. A kampány címe arra utal, hogy a tandíjcsekket minden diák átvághatja, ha eljön a népszavazásra, és igennel szavaz. A kampányok mellett fontos célunk volt, hogy ott legyünk minden egyetemi és főiskolai városban is. De ugyanígy törekszünk arra is, hogy a kisebb településeken élők érdekeit is képviseljük. Nem csupán azért, mert ezt diktálják a kereszténydemokrata hagyományok, hanem azért is, mert a kormányzati megszorításoknak a kistelepüléseken, falvakban élők a legnagyobb vesztesei. Őket sújtják leginkább a szárnyvonal-megszüntetések, a posta- és iskolabezárások, és még sorolhatnám. Hogy a kérdésre válaszoljak: az IKSZ egyre erősebb, úgy érzem, jó úton haladunk.

– A keresztény értékrend, a nemzeti, konzervatív eszmeiség mennyire vonzó a mai fiatalság számára? Hiszen a média pont ezek ellenkezőjét sugallja: egy fiatal legyen laza, bulizzon, éljen, próbáljon ki mindent. A Fiatal Baloldal is úgy kampányolt két éve, hogy a jobboldaliakat konzervesdobozként ábrázolta…

– Való igaz, nem a konzervatív értékek képviselete ma az általános. Úgy is mondhatnám, hogy megfordult a világ: manapság már az a lázadó, aki konzervatív, nem pedig, aki liberális. Azt gondolom, nagyon sok konzervatív gondolkodású fiatalban megvan az igény, hogy legyenek olyan közösségek, szervezetek, ahol jól érzik magukat, ahol olyan programokat találnak, amelyek megfelelnek az ízlésüknek. Nem csupán olyanok vannak közöttünk, akik aktívan akarnak politizálni, hanem olyanok is, akik tartalmasan akarják eltölteni a szabadidejüket.

– Nem érzi úgy, hogy a fiatalok megszólításában mintha a konzervatív szervezetek és a katolikus, illetve protestáns egyházak is lemaradásban lennének?

– Tény, hogy ebben a mai világban is meg kell találnunk a saját hangunkat. Ezért tartottam nagyon jónak és hasznosnak például a tavalyi Városmissziót, amelynek során az egyház új arcát mutathatta meg, és így olyanok is elkezdtek templomba járni, akik ezt eddig nem tették. A konzervatív szervezeteknek is meg kell találniuk az egyensúlyt: üzeneteiknek átütőnek, közérthetőnek kell lenniük, ugyanakkor a tartalmat nem áldozhatják fel a látványosság oltárán.

– Mire számít a választáson?

– Nagyon remélem, hogy győzök, de ezt a kérdést a választók döntik el. Mi a csapattal tiszta lelkiismerettel várjuk a voksolást.

Bándy Péter