Olyan a mai magyar valóság, mint egy kimerevített mozikép. Minden bánatunk és keservünk összesűrűsödött benne, s nem tudjuk, mit hoz a következő kocka. Nincs olyan szeglete és területe az életnek, ahol ne vallott volna kudarcot, illetve ne okozott volna kárt Medgyessy Péter és kabinetje.

Fricz Tamás politológus úgy látja, egyértelműen kormányválság van. Horváth Balázs, az Antall-kormány belügyminisztere, az MDF parlamenti képviselője szerint is kormányválság van, amit csak tovább súlyosbít a koalíciós válság, azaz az SZDSZ és az MSZP egyre gyakoribb vitája. Lásd adóügy. Meglepő, de Ungár Klára SZDSZ-es képviselő is úgy vélekedett egy nyilatkozatában, hogy megbukott a kabinet, erre Kuncze Gábor pártelnök visszaküldte őt oda, ahonnan jött, azaz a Fideszbe. Ennyire tartja tiszteletben a világ legliberálisabb pártja saját tagjainak véleményét.

Ungár Klárának igaza van. Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint azonban Magyarországon még nem alakult ki az az írott vagy íratlan etikai kódex, illetve az a morális mérték- és mércerendszer a politikában, amely alapján már rég le kellett volna mondania a Medgyessy-kormánynak. Sőt, érezve a veszélyt, éppen maga Medgyessy Péter és az MSZP akadályozza ennek kialakulását. Főként az értékek és felelősség összemosásával, relativizálásával. Medgyessy Péter például azzal bocsátotta el kancelláriaminiszterét, Kiss Elemért, hogy a politikus jogi értelemben ártatlan, morális értelemben azonban hibát követett el. Márpedig a jog, illetve az erkölcs kategóriája közül az erkölcs a magasabb, tette hozzá figyelmeztetőleg a kormányfő.

Gyurcsány Ferenc esetében viszont fordított a mentén Medgyessy Péter. Nála éppen azt emelte ki, hogy csak jogi szempontból vizsgálta Gyurcsány ügyeit, márpedig ebben a tekintetben feddhetetlen a sportminiszter, tehát semmi ok sincs arra, hogy elbocsássa. És hogy áll Gyurcsány a morállal? Arról vitatkozzon el a társadalom, ha akar, hárította el az okvetetlenkedőket Medgyessy Péter.

Program helyett gyűlölet

Fricz Tamás politológus szerint három ponton rogyott meg a Medgyessy-kabinet. Egyrészt kormányzási, másrészt korrupciós, harmadrészt pedig erkölcsi válságba került. A politológus szerint a kormányválság legfontosabb oka és jellemzője az, hogy semmiféle elképzelése és jövőképe sincs az országgal kapcsolatosan a szocialista kormánynak. És ez sokszor a legmellbevágóbb formában és Medgyessy önmagának ellentmondó nyilatkozataiban ölt képet. Augusztus 19-én például a jóléti állam végéről (sic!) beszélt Medgyessy, néhány nappal később viszont a szociális érzékenységről szónokolt. Ennél is egyszerűbb és primitívebb eset volt az, amikor ingyenes étkeztetést ígért minden magyar óvodásnak, másnap viszont sajnálatos nyelvbotlásnak nevezte mindezt, s visszavonta.

Mindennek nem csak az lett a következménye, hogy megdöbbent a közvélemény. Potápi Árpád, Bonyhád fideszes polgármestere panaszkodik arra, hogy városában többen is komolyan vették a kormányfő Szekszárdon tett ígéretét, a másnapi visszavonást azonban már nem akarták meghallani. Ezek a családok azóta nem is fizetnek étkezési díjat óvodás gyerekeik után. Helyettük az önkormányzatnak kell a zsebébe nyúlnia…

Még csak csodálkozni sem lehet ezeken az ellentmondásokon. Konkrét elképzelések, gazdasági koncepciók, kézzelfogható jövőkép helyett csupán egyetlen biztos dologgal rendelkezik ugyanis a Medgyessy-kormány, ez pedig a Fidesz, illetve az ellenzék gyűlölete, figyelmeztet Fricz Tamás.

A politológus úgy véli, a második válságterületet a kabinet korrupciós, illetve korrupciógyanús ügyei jelentik. Oktalan lenne most felsorolni ezeket, hiszen a sajtó nap nap után foglalkozik velük. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy az MSZP szemmel láthatólag képtelen megbirkózni ezzel a problémával, sőt újabbakat és újabbakat termel. Ennek az az oka, hogy kibogozhatatlanul bonyolult és szövevényes érdekstruktúra jellemzi a pártot és holdudvarát. Rendkívül sokan nyújtják a tenyerüket valamilyen adományért azóta, hogy kormányzati pozícióba került az MSZP, lehetetlen azonban mindegyik követelést kielégíteni. A tömbön belüli osztogatások, összejátszások, összefonódások, gyanús állami megbízatások kontrollálhatatlanná váltak a pártvezetés, illetve a kormány számára, egymást követik tehát a botrányok. Egyes ügyeket viszont éppen a legnagyobb szervezettség, sőt, az úgynevezett hálózati jelleg jellemez. Például a K&H botrányt.

Fricz Tamás szerint a K&H-ügy mérföldkő lehet az ország életében. Ha sikerül eltussolnia az MSZP-nek, akkor Magyarország óhatatlanul is a dél-amerikai államok sajátos „fejlődési” pályájára lép. Csinos kis banánköztársaság leszünk.

Már az eddig elmondottakból is egyenesen következik a kormány mélységesen mély erkölcsi válsága, amelyet megfejelnek még az MSZP beváltatlan kampányígéretei, s az a fajta folyton felajánlkozó, elvtelen külpolitikai attitűd, amely szinte elébe rohan a külföld igényeinek. Legyen szó Washington, Moszkva, Brüsszel vagy éppenséggel a szomszédos államok ki sem mondott kéréseiről, követeléseiről.

Ha a válság mértékét tekintjük, akkor Répássy Róbert szerint olyan mélyre süllyedt Medgyessy Péter és kormánya, amit már az MSZP szavazói is aggályosnak tartanak. Itt nemcsak az országgyűlési választások legendás táboráról, az úgynevezett bizonytalanokról van szó, sőt főként nem róluk, hanem az MSZP törzsgárdájáról. Egyrészt elmaradtak, sőt ellentétjükbe fordultak az ígéretek, lásd gázáremelés vagy a párt választási kampányában nagy hangon meghirdetett szociális rendszerváltás lefújása. Másrészt pedig itt a K&H-botrány. Répássy Róbert úgy látja, az MSZP vezetése is érzi a bajt, nem véletlenül tért vissza saját hagyományaihoz, például a „kék cédulához”. Igaz, most nincsenek választások, de Ron Werber „kék cédulájának” is ugyanaz a célja mint a réginek: nyerni kell! Minden áron. Ennek megfelelően hemzsegnek a hamisítások, csúsztatások, grafikai és statisztikai trükkök a kiadványban, mely erőnek erejével igyekszik meggyőzni arról az embereket, hogy „hülyék, jól éltek, értsétek már meg végre”!

A „kék cédula” szerves része annak a választási kampánynak, amit egyébként képtelen volt abbahagyni a választások után a szocialista párt. Sőt, a hatékony kormányzati munka helyett egy ősi reflexnek megfelelően azonnal ellenségkép keresésébe kezdett. Megtörtént ez más utódpárti országokban is, például Romániában, ahol az Erdélyben élő magyarságot és magát a trianoni Magyarországot kiáltotta ki legfőbb ellenségévé a nacionalistává lett baloldal. Az MSZP viszont az általa irányított társadalmon belül keresett magának ellenséget, történetesen saját politikai ellenzékét. A kormányváltás óta folyamatosan a polgári oldal ellen tüzeli és hergeli saját táborát. Nem a szocialista párton múlott, hogy nem keletkeztek még ebből különféle harci jelenetek Budapest utcáin.

Mint oly sokan a polgári oldalon, Répássy Róbert is aggályosnak tartja Ron Werber tevékenységét. Az MSZP izraeli kampányfőnöke Romániában magyarellenes utat javasolt Ion Iliescunak és pártjának a siker érdekében, Magyarországon pedig éppen ellenkezőleg, románellenes kirohanásokra buzdította Kovács Lászlót és a szocialista pártot. Emlékezzünk csak arra, amikor az MSZP 20 millió román munkavállaló beözönlésével riogatta a közvéleményt a kedvezménytörvény kapcsán. Természetesen az ellentmondásoktól, cinizmustól, manipulációktól hemzsegő, az emberek alantas énjére, gyűlöletére játszó „werberizmus” is morális látlelete a kormánynak. Így kommunikál a Medgyessy-kabinet, ez a kapcsolata a társadalommal.

Ma már a szélesebb értelemben vett közvélemény számára is egyértelmű, hogy az MSZP elérte azt a határvonalat, amikor le kell mondania. Ezt maga a párt is felismerte. Répássy Róbert szerint Medgyessy Péter szavahihetősége már a tavalyi D-209 ügy kapcsán is porrá foszlott, tulajdonképpen azóta sem tudja a magyar társadalom, hogy milyen munkát végzett, s főként milyen érdekeket szolgált a kormányfő, amikor felderítő-, illetve elhárító tisztként tevékenykedett. A be nem tartott választási ígéretek csak súlyosbítják, a K&H-botrány viszont egyenesen tarthatatlanná teszi a helyzetét. Balsai István MDF-es parlamenti képviselő, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottság elnöke szerint jellemző, hogy éppen az a banki háttér okozta Medgyessy Péter végső bukását, amivel felépítették mint miniszterelnök-jelöltet. Mára semmi sincs már a megbízható, higgadt pénzügyi szakember képéből. És ennek megfelelően a fiatalabb „szakértő szocialisták” legendájából. Többek között éppen rájuk mondta azt Kéri László baloldali politológus egy nyilatkozatában, hogy tömegével tűntek fel újból az MSZP 2002-es választási győzelmét követően, pedig jobb lett volna, ha továbbra is háttérben maradnak.

Balsai István MDF-es képviselő hozzátette még, Gyurcsány Ferenc ügyei és elvtelen mentegetése ha lehet, csak tovább mélyítette Medgyessy Péter és az MSZP morális válságát. Azok a miniszterelnöki nyilatkozatok pedig, amelyek a rendszerváltás előtt beindult spontán privatizációt és a vele járó törvénytelenségeket szükségszerű és elkerülhetetlen mozzanatoknak nevezték Gyurcsány Ferenc ügyletei kapcsán, a társadalom arculcsapását jelentették.

Bár Medgyessy Péter jellemző módon sohasem mondta, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke lenne, azért a határainkon túl is elégtelent kapott morálból és etikából. Matuska Márton író, az Újvidéki Magyar Polgári körök vezetője szerint is erkölcsi válságban van a magyar kabinet, amely mélyen lejáratta magát a kettős állampolgárság ügyének kezelésével. A honi magyarok elsősorban arra figyelhettek fel az utóbbi időben, hogy hamis nyilatkozatokat tesz az üggyel kapcsolatban a magyar külügyi tárca, meghazudtolva érvényes jogszabályokat és vezető szerb politikusokat egyaránt. Nem csodálkozhattunk volna azon, ha súlyos diplomáciai figyelmeztetés, azaz jegyzékváltás születik a dologból.

Nos, Matuska Márton szerint erkölcsi kötelessége lett volna a magyar kormánynak, hogy foglalkozzon a délvidéki magyarok kettős állampolgárságának kérdésével. A munkát magától értetődően a magyar kormányfőnek kellett volna vezetnie, ezt el is várták tőle a Délvidéken. Ehelyett azonban másod- és harmadvonalbeli hivatalnokokat küldött oda, akik érdemben semmit sem tettek a kettős állampolgárság megteremtéséért. Matuska Márton úgy véli, a kezdet kezdetétől érezhető volt, hogy a szocialista kabinet nem óhajt a határokon túli magyarok ügyével foglalkozni. Pedig ennél sokkal többet is meg kellett volna tennie. Az újvidéki író szerint Magyarország uniós csatlakozásáról folytatott tárgyalásain soha vissza nem térő alkalom nyílott arra, hogy a magyar kormány felvesse a trianoni kérdéskör békés rendezését is. Természetesen ebből sem lett semmi.

Juhász, a fekete ló

Szili Katalin, a szocialista párt elnökhelyettese és Jánosi György, a párt országos választmányának elnöke is felszólalt az MSZP nómenklatúrája, s e nómenklatúra viselt dolgai ellen. Kerülték az olyan fontos elvi, társadalomfilozófiai kérdéseket, mint hogy a nómenklatúra kialakulása és léte gátolja a társadalmi mobilitást, s hogy éppen ehhez az immobilitáshoz igazodott most például az oktatási törvény módosítása, mely valójában tömegiskolákra és elitiskolákra szándékozik osztani a magyar közoktatást. Szili és Jánosi abból a felismerésből indultak ki, ha ez így megy tovább, nemcsak a kormány bukik meg, de az MSZP is elveszíti hatalmát.

Répássy Róbert szerint, ha van erő, amely elmozdítja Medgyessy Pétert, az éppen maga az MSZP, pontosabban annak Szili-Jánosi-féle vonala lesz. Persze ha sikerül tovább építkezniük, ha további támogatókra találnak. A következő szocialista miniszterelnök Kovács László lenne, aki nyilván ebbéli reményei miatt sem akar EU-képviselő lenni. Balsai István is valószínűnek tartja Medgyessy Péter leváltását, már csak azért is, mert a kirobbant botrányok és a kormány romboló gazdaságpolitikája miatt az MSZP elveszítette szavazóinak 30 százalékát. Valaki rá fog tenyerelni a vészcsengőre a pártban. Balsai István szerint Juhász Ferenc is várományosa lehet a miniszterelnöki széknek. Juhász gyenge miniszter ugyan, de népszerű a pártban. Talán éppen azért, mert mindig beszúr egy-egy tüskét Medgyessynek valamilyen nyilatkozat formájában. Juhász mindenesetre szorgalmasan járja az országot. Mintha önmagának kampányolna. Ami a népszerűségét illeti, az, hogy leépítette a magyar honvédséget, inkább erénynek, mint bűnnek számít az internacionalista elkötelezettségű MSZP-ben. Egyelőre nehéz elképzelni, amint Medgyessy Pétert – legyen bármekkora a válság – lemondásra buzdítja saját környezete. Pedig Balsai István szerint semmi mást sem kellene tennie ehhez a szocialista parlamenti frakciónak, mint hogy sorra leszavazza a kormányzati előterjesztéseket. Ez a kormányfő megbuktatásának legbiztosabb módja.

A magyar jogrend különben meglehetősen nagy hatáskört és erős hatalmat biztosít a mindenkori kormányfőnek. Medgyessy több személyét ért vád és kritika alól szeretett volna már kibújni azzal az indokkal, hogy ő nem tehet semmiről sem, a hiba az adott miniszternél, illetve tárcájánál történt. Pont a kormányfő kiterjedt jogköréből következik az, hogy Magyarországon a kabinet munkájáért ő a felelős a legmagasabb szinten. Ez éppúgy vonatkozik a paksi üzemzavarra és annak kommunikációjára, mint a gyógyszerárak emelkedésére vagy az elmaradt autópálya-építésekre.

A maga módján nyilvánvalóan megállapítja majd a kormányfő felelősségét az a közszférában dolgozó 53 ezer ember is, aki hamarosan az utcára kerül, takarékosság címén. Mindannyian tudjuk, hogy ez a szféra múltját, neveltetését, karrierjét tekintve a szocialista párthoz, illetve annak elődjéhez kötődik. És most ez a hűséges tábor is leckét kap a Medgyessy-kormány morális zuhanórepüléséből.

Kovács, Medgyessy Juhász, Szili. Kényszerű mosolyok, melyek könnyen fordulnak át vicsorgásba, kéznyújtások, melyek olyanok sokszor, mint az ütések. Horváth Balázs szerint ez is etikai, erkölcsi válságjegy. Mindkét koalíciós pártban óriási harc folyik a pozíciókért, mindkét párt, az MSZP és az SZDSZ is robbanásközeli helyzetben van. És ez nagyon negatív hatást gyakorol a kormányzásra, sőt, időnként egyenesen lehetetlenné teszi azt. Ilyenkor támad a közvéleménynek az az érzése, hogy gazdátlanul sodródik az ország, mint a magára hagyott csónak a tengeren.

A megfojtott falu

Nincs olyan területe a magyar gazdaságnak, illetve a földrajzi értelemben vett országnak, amit annyira tönkretett volna a Medgyessy-kabinet, mint a vidéket. Azt a vidéket, mely a magyar hagyományok, a magyar kultúra és a magyar lelkület letéteményese.

Jakab István, a Magosz elnöke szerint kilátástalanság és kétségbeesettség tükröződik a vidéki emberek arcán. Ráadásul ebben a társadalmi közegben, ahol hagyományosan magasabbak a morális igények, mint egy nagyvárosban, minden közéleti megnyilvánulás értéke, jelentősége felnagyítódik. A Magosz egyik megyei elnöke például fizikailag rosszul lett, amikor azt hallotta Németh Imrétől, az MSZP agrárminiszterétől, hogy minden korábbinál nagyobb támogatást kap a magyar mezőgazdaság napjainkban.

Jakab István állítja, sajátos elidegenedési folyamaton megy keresztül a vidék, az emberek ugyanis úgy érzik, nem értük, csupán velük történnek a dolgok. Az a legfájdalmasabb Jakab István szerint, hogy az MSZP sajátos pszichológiai hadjáratot folytat a magyar falu ellen. Kisebbrendűségi érzést, alárendeltségi tudatot táplálva az ott élő emberekbe.

Mióta visszavonta a Medgyessy-kormány a családi gazdaságok többlettámogatását, nem számított semmi jóra sem a magyar vidék. Pedig ennek éppen az ellenkezőjét ígérte választási kampányában. Mintha csak direkt véreztetné ki a Medgyessy-kabinet a falut. Ha elapadnak a földből, mezőgazdaságból élő családok jövedelmei, kulturálisan is hanyatlásnak indul a vidék. Nem lesz pénz a gyerekek taníttatására, a falu fejlesztésére, elhagyják az elszegényedő településeket a fiatalok, növelve ezzel az olcsó városi munkaerő tömegét, ami a multik érdeke. Nem lesz kire hagyományozni a gazdálkodás fortélyait, nem lesz kire hagyni a földet. Tárva, nyitva az ajtó tehát a külföldiek előtt. Amúgy is azon háborog már a vidék, hány nyugati befektető gépvásárlását támogatta így is a kormány a magyar adófizetők pénzéből. Az itt élők egyik legkeserűbb fájdalma az, hogy nap nap után éreztetik vele, micsoda előnyöket élvez velük szemben egy külföldi befektető – a saját falujukban.

És még ezenfelül is tudott meglepetést okozni a szocialista kormány a községek lakóinak. Jakab István szerint úgy érzik a gazdák, kijátssza őket a kabinet. Vagyis igyekszik azt a benyomást kelteni, mintha a magyar gazdák az ország lakosságán élősködnének. És minden eszközt felhasználnak ennek érdekében az MSZP politikusai. Egyáltalán nem tekinthető nyelvbotlásnak az, amikor Németh Imre azt mondja a médiában, hogy 22 milliárd forintnyi támogatást kapott az államtól a bajban levő sertéságazat. Holott ez a valóságban csak 6 milliárd forint.

Leforrázott szocialisták

Nem tudatosodott eléggé a társadalomban, hogy az MSZP-s rombolás célpontja a vidék lett. Nemcsak az agráriumban hozott intézkedéseivel, vagy sokszor éppen a fontos intézkedések elodázásával és elmulasztásával vérezteti ki a vidéket a Medgyessy-kormány, hanem azzal is, ahogyan az önkormányzatokkal bánik. Sőt, még ezzel csak igazán. Különösen ha tudjuk, hogy az önkormányzatiság a legfontosabb politikai iskola, mely felelősségre, önrendelkezésre tanítja a társadalmat. Ehhez képest a Fidesz-MPSZ szakértőinek becslése szerint a 3200 magyar önkormányzatból legalább 1600 robog a csőd, a teljes ellehetetlenülés felé. Mindezt az MSZP 2002-re vonatkozó költségvetési törvényének köszönheti az ország. Mint ismeretes, a közalkalmazottak béremelését kormányzati feladatként és vállalásként emlegette az MSZP választási kampányában. Amikor azonban hivatalba lépett Medgyessy kabinetje, hamar kiderült, hogy mindezt áthárítja a kormány a települési önkormányzatokra. Igen komoly pénzügyi terhet okozva ezzel nekik.

Potápi Árpád, Bonyhád fideszes polgármestere szerint már most látszik, hogy a következő esztendőben még rosszabb lesz az önkormányzatok helyzete. Utolsó tartalékaikat élik fel a települések, hamarosan elfogynak eladható ingatlanjaik. Márpedig ezekből az eladásokból húzták ki eddig, hogy mi jön ezután, nem tudni. Bonyhád önkormányzata inkább a dologi kiadások drasztikus visszafogásával próbálkozott, ám most ennek is a végső határához érkezett. A további takarékosság már az intézmények létét és működését veszélyeztetné. Potápi Árpád szerint, ha lehet, még rosszabb helyzetben vannak a szocialista többségű önkormányzatok és polgármesterek. Lelki és pszichikai értelemben mindenképpen. Ők ugyanis egy éve már a folyamatos leforrázás állapotában vannak. Ahogy mondani szokták, azt kapták jutalmul az MSZP-kabinettől, amit a polgári önkormányzatok kaptak tőle büntetésül.

El lehetne még szellemeskedni egy kicsit ezen a terepen, állítja Potápi Árpád, de sokkal tragikusabb dologról van szó. Úgy tűnik, az MSZP meg akarja szüntetni a magyar önkormányzatiságot. Szándékosan taszítja csődbe az önkormányzatokat, amelyek felett aztán átveheti a bábáskodást az állam. Ez a hatalom teljes fokú centralizálását és a települések abszolút ellenőrzését jelentené. És végül, de nem utolsósorban megszüntetné azt a valós politikai iskolát, mely tudatos, választásra képes polgárokat nevel a települések lakóiból. Hosszú távon ez a magyar demokrácia végét, s egy rabszolga típusú társadalmat jelentene, melyet olcsó bérért lehetne alkalmazni az MSZP-s nagytőke, illetve a multik üzemeiben. Mintha csak egy Huxley-regény elevenedne meg.

Hitel Arhangelszkbe

Borzalmas dolgot művelt a Medgyessy-kormány a honvédelem terén. Nem arról van szó, hogy képtelen teljesíteni a feladatát, hanem szánt szándékkal védelem nélkül hagyta az országot. Ez a lakosság fizikai kiszolgáltatottságát jelenti. Simicskó István, a Fidesz parlamenti frakcióvezető-helyettese, a Honvédelmi bizottság alelnöke szerint az MSZP mélyen a kockázatos minimum alá süllyeszti a honvédség létszámát, s olyan klasszikus fegyvernemeket szüntet meg teljesen – tüzérség, harckocsizók -, amelyek nélkül szinte a nullára csökken egy hadsereg védelmi képessége. Helyettük víztisztító és vegyvédelmi alakulatokat hoz létre. Úgy tervezi, hogy két harcoló dandár képezi majd a Magyar Honvédség tényleges erejét, de már most látni lehet, hogy ezek az egységek békefenntartó feladatokban kapnak szerepet a világ különböző tájain, azaz sohasem lesznek itthon, vagyis a helyükön. Az MSZP egyfelől laktanyákat zár be – megannyi negatív üzenet ez a társadalomnak -, másfelől viszont 100 milliós lakásokat épít azoknak a tábornokoknak, akik alól szép csendesen kiolvadt a hadsereg.

Egyébként annak a katonai attitűdnek a szándékos szétrombolása, melyet Magyar Bálint SZDSZ-es oktatási miniszter a XIX. század levitézlett életeszményének nevezett, borzalmas károkat okoz. Ha ez így folytatódik, akkor a nemzettudat, a kötelességtudat, a hazáért vállalt áldozat halott fogalmak lesznek hamarosan.

Mindannyiunk számára megdöbbentő volt, hogy amerikai egyenruhába bújtatta a honvédelmi vezetés az Irakban szolgálatot teljesítő magyar alakulatot. Semmiben sem különbözik ez attól, mint amikor Farkas Mihály húzott gimnasztyorkát a magyar katonákra annak idején.

Ha már Rákosiéknál és a hírhedt négyes fogatnál tartunk, az embereknek ma is az az érzésük, mintha nem választások útján került volna hivatalába a Medgyessy-kormány, hanem úgy küldték volna valamilyen idegen, távoli helyről a magyarság nyakára. Kérdés persze, miként juthattunk ide a rendszerváltás tizenkettedik-tizenharmadik évében, miként lehet az, hogy ilyen kabinetje van az országnak? Hol hibázott, hol mulasztott a lehető legszélesebb értelemben vett magyar társadalom, ha felelős mindebben egyáltalán?

Fricz Tamás szerint a kádárista nómenklatúra volt a magyar rendszerváltás igazi győztese, s ez politikai-gazdasági csoport győzött most is, a 2002-es választásokon. Igazából csak most, a rendszerváltás után 13 évvel derül ki a különféle botrányok, például a K&H-ügy kapcsán, hogy mi is zajlott itt a spontán privatizáció kezdetétől fogva napjainkig. Sajnos nem használta ki az Antall-kormány a rendszerváltás első éveinek eufóriáját, nem tisztázott fontos erkölcsi és morális kérdéseket, nem hozott olyan lusztrációs törvényt, mint például az akkori Csehszlovákia, engedte, hogy a szocialista elit áttolja a gazdasági szférába, s ezzel át is mentse korábbi politikai hatalmát. Talán Gyurcsány Ferenc karrierje a legjobb, legszemléletesebb példa erre.

Fricz Tamás úgy véli, a demokrácia lényege az esélyegyenlőség. Márpedig az MSZP hálózati hatalma pont ezt az esélyegyenlőséget robbantja szét, pont ezt teszi lehetetlenné. És ennek a hatalomnak a megtartásához folyton külső segítséget keres. Ezért fut állandóan a szomszéd országok követelései elé, ezért koccint Erdély elcsatolására a román miniszterelnökkel a Kempinski hotelben december 1-jén. És nyilván ezért kap jelentős magyar hitelt az Eximbanktól az oroszországi Arhangelszk megye, noha ennek a pénzintézetnek a magyar export támogatása lenne a feladata.

A politológus szerint egyetlen kiút van csak a jelenlegi helyzetből: egy előrehozott választás. Bár az MSZP elnöke korábban már említést tett egy 2004-ben megrendezendő országgyűlési választásról, csakhogy akkor még sokkal jobb volt a kormány és a szocialista párt népszerűségi indexe. Balsai István szerint az országgyűlési képviselők egyötödének írásos bizalmatlansági indítványára van szükség ahhoz, hogy egyáltalán napirendre kerüljön a kormány lemondása. Konstruktívnak nevezik az efféle indítványt akkor, ha mindjárt meg is nevezik a távozó kormányfő utódját. Pillanatnyilag azonban semmi remény sincs arra, hogy a parlament koalíciós többsége asszisztáljon a kormány lemondatásához. Még akkor sem, ha az SZDSZ kiválik a koalícióból, mert igen valószínű, hogy továbbra is támogatná a kabinetet. Arra meg végképp nem lehet számítani, hogy a kormány bizalmi szavazást kérne valamilyen nagy horderejű ügyben. Azaz, ha megkapná a többséget, akkor maradna, ha nem, akkor viszont lemondana. Az efféle parlamenti aktus megint csak a régi, kialakult demokráciák sajátja, nem a miénk. Létezik még egy-két elméleti lehetőség Balsai István szerint. Például az, ha az Országgyűlés feloszlatná saját magát, vagy a köztársasági elnök kezdeményezné ugyanezt. Ehhez az kellene például, hogy működésképtelenné váljék a parlament. Erről azonban szó sincs, úgy mennek át a szocialista többségnek köszönhetően a nemzetromboló törvényjavaslatok, mint kés a vajon. Az alkotmány szerint a kormány bukásához vezetne az is, ha 12 hónapon belül négy esetben leszavazná az Országgyűlés a kabinet indítványait. Ismerve a viszonyokat, ez is csak elvi lehetőség.

Balsai István úgy látja, mindenképpen csapdába került az MSZP. Ha nem zavarja el posztjáról a hiteltelenné vált Medgyessy Pétert, akkor azért veszít 2006-ban, ha elzavarja, akkor meg azért. Más elemzők úgy vélik, csak a közvélemény nyomására mondana le a jelenlegi kabinet. Ehhez persze kevés néhány újságcikk, jól megfogalmazott televíziós nyilatkozat, ügyesen felépített érvrendszer. Ehhez félmilliós tüntetésekre lenne szükség, méghozzá naponta.

Más kérdés, hogy az MSZP nagyon hiányol már egy-két tömegdemonstrációt. Jól érzékelhető, hogy több kérdésben is igyekszik a végsőkig feszíteni a húrt, azaz provokálni a társadalmat. Ha erre valamilyen erőteljesebb válasz érkezne, lehet, hogy bevezetné a szükségállapotot, ami elvileg az idők végezetéig hosszabbítaná meg a hatalmát. Lehet, hogy a szükségállapotot még korainak tartják, de több jel is mutat arra, hogy komolyan készülnek már az egy fokozattal enyhébb minősítésű időszak bevezetésére. Az MSZP ingerültsége a XX. századi történelem sötétebb éveit idézi vissza. Ott is minden a propagandával kezdődött, pont azzal az agresszív, ellentmondást nem tűrő, manipulatív agitációval, ami Ron Werber akcióit jellemzi.