A füzéri erődítmény több mint ötszáz méter magasan hirdeti eleink dicsőségét

Füzér a Zempléni-hegység északi oldalán, a Nagy-Milic-hegy lábánál fekvő kis község. A hegyek úgy zárják maguk közé, akár a kagyló az igazgyöngyöt. Valóban gyöngyszem a falu, az ország egyik legnagyobb múlttal rendelkező települése. A vörös borsodi tenger narancssárga szigete. Az alig ötszáz lelket számláló helység lakói a csonkaország legrégebbi és legpatinásabb várát őrzik. Azt a várat, mely egykoron a Szent Korona lakhelye volt.

A falu az Árpádok korában az Aba nemzetség birtokán állott. Egy hatalmas vulkanikus kúp tör az ég felé a falu szélén, körülötte áthatolhatatlan és kiismerhetetlen őserdő. Valószínűleg éppen ezért esett az Abák választása erre a területre. Várat építettek a hatalmas sziklákra, nem is akármilyet! A hegység saját köveit felhasználva, emberfeletti erővel húzták fel az áthatolhatatlan falakat. Az erődítmény már messziről látszik, több mint ötszáz méter magasan hirdeti eleink dicsőségét. A romok csodálatosan mutatnak a festői táj közepén. Mert a vár mára rommá vált. Akár Magyarország összes többi hasonló építménye. A magyar műemlékvédelmi vezetőségnek ugyanis valamilyen okból nem érdeke, hogy régi dicsőségükben pompázhassanak a haza létét fenntartó, magyarok vérét mentő erődítményeink, annak ellenére, hogy Európa összes országa erre építi turizmusát. Pedig korántsem büszkélkedhetnek annyi várral, mint mi. Nálunk a várak romokban állnak. Úgy, mint az ország. A füzérieket nem olyan fából faragták, hogy ebbe belenyugodjanak – nem hiába viseli a település a nevét. Az évszázadokon át pusztulásra ítéltetett kövekbe életet leheltek. 1992 óta folyamatosak a feltárások és az újjáépítések. Úgy vélik, eleink nem azért építették váraikat, hogy az enyészet végleg bekebelezze őket. A vár gondnoka, Kónya Ferenc szerint éppen azért kell mindent megtenni váraink védelmében, mert az ősök is ezekkel kezdték. – Végig kell gondolnunk, hogy miért is épültek ezek, hogy azok, akik segítették a várak felépítését, milyen jövőt képzeltek el utódaiknak, és hol tartunk ma. Jelenleg ugyanis nem lehet máshonnan kezdeni az építkezést. Az ország helyzete a múlt ismerete nélkül nem fog megváltozni – indokolja Kónya Fenec, a vár gondnoka és legnagyobb ismerője. – A füzéri vár több okból is kiemelkedő. Egyrészt mert mai határainkon belül ez a legősibb feudális magánvár. Már csak ezért is tiszteletet érdemelne – kezdi a bemutatást. – Az első falai már az 1200-as évek elején állottak a nyugati oldalon. Az Aba nemzetség egyik ismeretlen leszármazottja kezdte meg az építkezést. Ettől a családtól vásárolta meg II. Endre királyunk 1235-ben lánya, a halicsi hercegnő számára. IV. Béla uralkodása alatt polgárháború tör ki miatta, ugyanis a későbbi V. István király még hercegként birtokba veszi apja több birtokával egyetemben, és katonákkal védi a jogos visszavételtől. Végül, a sok elfoglalt birtok közül ez lesz az egyetlen, amelyet sikerül megtartania a belviszály után is. A meredek sziklákon elterülő építményt soha nem sikerült az ellenségnek megkaparintania. 1311-ig a híres Aba Amádé birtokát képezi, majd egy francia földbirtokos, Druge Fülöp honorbirtokává válik. Ekkor már az Anjouk uralkodnak magyar földön. A vár közben folyamatosan épül. Mai formáját a Perényi család birtoklása alatt éri el. Ekkor kezdődnek a legnagyobb építkezések. Sajátos módon nőnek ki falai a hegyből: egy rész andezitre egy sor oltatlan, égetett mész kerül. A meszet helyben oltották, folyamatosan lelocsolták vízzel, hogy minél jobban tömörítse a vulkanikus kőzetet. A fal szinte áthatolhatatlanná vált emiatt a sajátos technika miatt. A XIV. század során a kései idők gótikája jegyében építik meg a vár kápolnáját és a boltozott palotaszárnyat, mely V betűt formázva köti össze az oldalsó falakat. A török hadjáratok idején erősítik meg újra a várat. A reneszánsz híres katonai újításait is ekkor hasznosítják, olaszbástyává építik át a főbejáratot. Egy érdekes helyzet állt elő a vár fekvése miatt, a vár bejárata nem esik egybe a kijáratával. Taljánföldről hozatnak építészt, Alessandro Vedanit, aki rialittufával is megerősíti az Árpád-kori falakat, hogy ellen tudjanak állni a tüzérségi fegyvereknek is. Lőréseket alakítanak ki a védvonalban, és háromfontos tarackokkal erősítik meg a védelmet. Mint utólag kiderült, feleslegesen, hiszen a törökök nem jutottak Egernél tovább. A Perényiek alatt éri a legnagyobb megtiszteltetés a várat. A mohácsi csatában harcoló Perényi Péter koronaőr Szapolyai János megkoronázását követően ugyanis ide menekül a Szent Koronával Visegrád helyett. Ez az egy esemény önmagában rávilágít arra, mennyire biztonságos lehetett egykor a füzéri vár. Ennek ellenére nem sokkal később véget ér a vár dicső korszaka. Az 1650-es években Nádasdy-birtokká válik, ám a birtokló Nádasdy Ferenc hazaárulás vádjával a fővesztés terhe mellett birtokaitól is megfosztatik. A vár a koronára száll. A császár német katonákat telepít bele, hogy a rebellis, környéken bujkáló végvári vitézeket megfékezze. A vitézek azonban a környező falvak lakosságával rendszeresen portyáznak a császári birtokokon, a katonák pedig tehetetlenek az őserdőt oly jól ismerő lázadók ellen. 1676-ban, megelégelve a tehetetlenséget – már a vár kapuját sem merik kinyitni, annyira félnek a magyaroktól -, mielőtt végleg elhagynák őrhelyüket, felgyújtják, korabeli kútfők szerint „elrontják” a vár falait. Kónya Ferenc szavai ennél az eseménynél nyernek bizonyságot. A füzéri vár sorsa mindig is nagyon hasonló az országéhoz. Tíz évvel később az osztrákbarát Károlyiak birtokába kerül, ám meg sem próbálják megakadályozni a további pusztulást. Hiába a lakosság és a vár sorsa iránt aggódók folyamatos lobbija, a felújítás csak 1930 környékén kezdődik meg, akkor is igen rövid ideig tart. Egy megmentési tervet hoznak létre, és nyolc éven át próbálják megállítani a pusztulást. 1941-ben az akkori hatóságok védetté nyilvánítják ugyan a helyet, ám a várral a hatvanas évekig nem történik meg ugyanez. Az újkori helyreállítás a falu plébánosa, Ács István hétévi folyamatos küzdő magatartásának hála, 1977-ben el is kezdődnek. Feld István és Juan Cabello vezetésével ekkor kezdődik meg az alaprajz rekonstrukciója. Sajnos, mivel nagyon korán vált rommá, az eredeti állapotról egyáltalán nem maradtak fenn adatok. Ennek ellenére egyes épületrészeket sikerült rekonstruálni, így a romjelleg megőrzésével együtt is, legalább egyes épületek régi fényükben tündökölhetnek – ha sikerül pénzt szerezni a rekonstrukció folytatására. A helyreállítások ugyan már 1992-ben megkezdődtek, hála az Orbán-kormány Széchenyi Tervének, és folyamatosak voltak egészen 2003-ig. A falu mintegy ötszázmillió forintnyi támogatást nyert el, amelyből az egész várat helyre tudták volna állítani. A 2002-es választások következtében azonban a Széchenyi Terv megszűnt, a fenti összegből pedig mindössze 52 millió forintot kaptak készhez. A jelenlegi országvezetésnek, vagy az uniónak nem érdeke a műemlék helyreállítása. Már csak profitképes épületek támogatását lehet megpályázni, avat be minket Kónya Ferenc. Ezért is döntöttek úgy, hogy a helyreállítás részeként tizenötödik századi stílusú panziót nyitnának. Egy olyan szállodát, ahol korhű körülmények között pihenhetne a vándor. A kemence alatti bogrács étket adna, a kellemes hőmérsékletet pedig korabeli kályhák biztosítanák. Füzéren ugyanis kilencgenerációnyi kandallót sikerült eddig feltárni, 144 különböző motívumkincscsel rendelkező fűtőtestet! Mindet szeretnék rekonstruálni, ugyanis ez a leletmennyiség már önmagában kitenne egy kiállítást. A tizenötödik századi Európában először Füzéren oldottak meg egy sajátos problémát. Az illemhelyek korábban mindenütt hatalmas gondot okoztak, meglehetősen sokat kellett – volna – utánuk takarítani. A korábbi konzolos, akna és elvezetés nélküli wc-k helyett itt alkalmaztak először zártaknás árnyékszéket. – Franciaországban ekkoriban olyan bűz terjengett a kastélyok és várak környékén, hogy nem lehetett őket megközelíteni. Nálunk eközben ilyen modern eszközök álltak az urak rendelkezésére. És még ránk mondták, hogy barbár nép vagyunk! Kónya Ferenc felháborodása jogos. Azóta is csak arról hallunk, mi mindent találtak föl előttünk, a művelt és kultúrált nyugaton. A füzéri vár feltárása azonban, hála a várat védő alapítványnak, folyamatosan halad. Mára majdnem a teljes épületet sikerült feltárni, ottjártunkkor a ciszterna és az elővár feltérképezése volt soron. Bár a teljes várat a törvények értelmében teljesen nem tudnák rekonstruálni, az épület hiányosságait hagyományőrzéssel pótolják. A Füzéri Várvédő Egyesület immár négy éve tökéletesíti tudását, hogy a reneszánsz lovageszménybe beavassa az érdeklődőket. A hatvanfős tagságot számláló egyesület korabeli pompát kívánja felidézni. – Az asszonyok sütnek-főznek, táncolni tanítják a látogatókat, míg a férfiak a kardvívás és a lovagi erények rejtelmeibe vezetik be őket. Saját kovácsunknak már volt ideje és módja beletanulni a fegyver- és páncélkészítés rejtelmeibe. Már csak a korabeli nyelvezetet kell elsajátítanunk – meséli Lackó Péter, az egyesület vezetője. Azt, hogy mitől is lesz egy lovag kikezdhetetlen harcossá, a Demokrata Televízió segítségével mi is be tudjuk mutatni. A füzéri várat viszont érdemes mindenkinek saját szemével megtekinteni. Ki tudja, lehet, hogy éppen akkor vendégeskedik majd falai között újra a magyarság Szent Koronája! A várnak ugyanis a mai napig megvan a koronát befogadó joga. Ezért is épülnek-szépülnek annyira lelkesen a vár falai. Méltó helyévé akarnak válni a legfőbb méltóságnak, amint lehetőség adódik újbóli fogadására. Gerhát Petra