– Kilenc évtized iszonyúan hosszú idő. Rengeteg tapasztalata közül melyeket tartja a legfontosabb eredménynek?

– Az ősi magyar rovásírással való megismerkedésemet, arról írott könyveimet, annak terjesztését, valamint a magánéletemben három gyermekem – egy lányom és két fiam – tisztességes, jó magyar emberré nevelését. Természetesen egyik sem sikerült volna a feleségem és a jó Isten segítsége nélkül. Hívő református vagyok, presbiter, és amióta nehéz eljárnom hazulról, régi barátom, Bajusz Gyula és Szvoboda József lelkészek járnak hozzám úrvacsorát adni.

– Számon tudja-e tartani eddig megjelent cikkeit, kiadványait, kiállításait?

– Nehezen, hiszen több mint hetven cikket írtam a Magyar Demokratába, a Magyar Nemzetbe, az Élet és Tudományba, a Reformátusok Lapjába, a Turánba. Utóbbinak egyben szerkesztőbizottsági tagja vagyok. Legutóbb a 2002-es karácsonyi számban jelent meg az Isten szavunk eredete című írásom, amelynek lényege, hogy az Isten az Ős-ten, az őslélek, vagyis a világot öröktől fogva teremtő lélek. A rovás botnaptáron is szerepel, mai olvasatban: „Hálát adjunk Tennek, hogy adta…” A ten szótag megfelelői a sumer dingir, a török tingir, a mongol tengri, közös jelentésük: végtelenség, szellem, ég, isten. Erről az Árpád-kori botnaptárról jelent meg 1985-ben a Küskarácsonytól Sülvester estig című kötetem. Ezt követően 1988-ban a Gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ adta ki Az írás bölcsője és a magyar rovásírás című összehasonlító írástörténetemet, 1994-ben Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig című összefoglaló munkám, 1996-ban pedig A magyar rovásírás elsajátítása című tankönyvem jelent meg.

– A Művelődési Központon kívül kapott-e másoktól is segítséget?

– Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig kézirata már elkészült, amikor Scheiber Sándor főrabbi kétszer is felajánlotta, hogy fogjunk össze és közösen adjuk ki a kötetet, de én szerettem volna megőrizni gondolati függetlenségemet. Így végül a lakiteleki Antológia Kiadónál jelent meg. A tankönyvemhez Andrásfalvy Bertalan, akkori kultuszminiszter ígért ugyan támogatást, de sajnos leváltották, így magamnak kellett kiadnom gyermekeim segítségével.

– Kiállításaival több szerencséje volt.

– Valóban, hiszen az elsőt már 1975-ben láthatták a hívek és az érdeklődők az újpesti Frangepán úti református gyülekezeti teremben. Az ezt követő tíz év alatt háromszorosára bővítettem az anyagot, és 1985-ben a Gödöllői Művelődési Központban már így került bemutatásra, vándorkiállításként több nagyvárost is megjárt. A millennium évében a Magyarok Házának földszintjén volt látható egy hónapon keresztül. Minthogy a rovásírásnak közkinccsé, a magyar nemzet kulturális örökségévé kell válnia, néhai Antall Józsefet is megkerestem, aki megígérte, hogy a készülő budapesti világkiállításon a rovásemlékeinkből általam összeállított képanyag is bemutatásra kerül. Antall József sajnos távozott közülünk, a világkiállítást pedig ellenérdekelt politikai körök meghiúsították.

– Továbbra sem adta fel a reményt, hogy a köztudatban erősítse a rovásírás jelentőségét.

– Ezért is írtam Orbán Viktornak, a nagy könyvemet is elküldtem neki. Hálásan köszönte, ugyanakkor őszintén bevallotta, hogy addig nem ismerte őseink írását. Rokonszenves hozzáállásán fellelkesülve az 1999-es frankfurti könyvkiállítás előtt, amikor mi voltunk a házigazdák, Pokorni Zoltán oktatási minisztert kerestem meg, hogy a rovásírás magyar pavilonban történő kiállításával mutassuk meg, hogy nem analfabéta barbárok voltak az őseink. Sajnos annak ellenére nem történt intézkedés, hogy amikor Hámori József kultuszminiszterhez is eljuttattam a levelem, illetéktelenségére hivatkozva ő is Pokornihoz továbbította a kérésemet. Dávid Ibolya, akinek szintén küldtem egy tiszteletpéldányt Az ősi magyar rovásírásból, nem is válaszolt, bár lehet, hogy meg sem kapta. Ezt azért gyanítom, mert amikor Orbán Viktort meghívtuk a 2002-es Kárpát-medencei rovásírásversenyre, utólag kiderült, hogy küldeményeink – tájékoztató füzetek, CD, levelek stb. – el sem jutottak hozzá.

– Az említett könyv előszavát az ismert néplélekrajz-kutató, Molnár V. József írta. Barátok?

– Egy társaságban ismerkedtünk meg, és a kölcsönös rokonszenv barátsággá nemesült. Az általa indított népfőiskolára is meghívott előadásokat tartani, amikor azonban az iskolát messzebb, Pesthidegkútra helyezték, egészségi állapotom miatt már nem vállalhattam a hosszú és fárasztó utat.

– Amióta elvesztette látását, emlékezetből írja tudományos cikkeit. Ez a szerencsétlen állapot hihetetlen szellemi frissességet igényel, másfelől lelkileg is megviseli az embert. Hogyan tanított tovább?

– Oktatási elvem: szeretet, szigor és a tantárgy megkedveltetése, amit az említett időszakban már csak diavetítő és felolvasó segítségével érvényesíthettem. A rovásversenyeken részt vevő gyerekek vidámsága, érdeklődése pedig lelkiekben erősített. Szerettem részt venni a versenyeken – zsűrielnök is voltam -, ezek rendkívül fontosak, hiszen a diákok le tudják mérni saját tudásukat, hasonló érdeklődésű barátokra, levelezőtársakra találnak, hazaszeretet tanulnak. Utódaimról a Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetségének létrehozásával gondoskodtam.

– Tapasztalatai szerint jelent-e gondot a gyerekeknek, hogy többféle rovásábécé létezik?

– Az eredeti ábécék között elenyésző a különbség, aki egyet ismer, azzal minden teljesen kiírt rovásszöveget el tud olvasni. A saját ábécémet is csak olyan betűkből állítottam össze, amelyek a legtöbb hiteles rovásemlékben szerepelnek. De ugyanígy nem jelent gondot számukra – és ezt tanáraik tudják a legjobban – a rovás és rovásírás természetes, hagyományosan jobbról balra haladó iránya sem. A mindössze három, titkosítás céljából balról jobbra írt emlékkel szemben több mint száz jobbról balra írt emlékünk létezik mind az epigráfiai, mind a paleográfiai hagyatékban.

– Egyesek nemcsak a rovásírás hagyományos irányát szeretnék megfordítani, hanem stilizált, új betűket is kitalálnak, megint mások egységesíteni akarják őseink tökéletes írását.

– Csak olyan betűket szabad használni, amelyek a megfelelő hangértékkel valamely hiteles rovásemlékünkben szerepelnek. Egységesíteni sem kell, mert az azzal a veszéllyel jár, hogy elfelejtjük a legtöbb emlék ősi jelhasználatát.

– Ön kapcsolatot fedezett fel a rovásírás és a gyorsírás között.

– A rövidítéses és ligatúrás rovásírás egyfajta gyorsírásként működik, tehát a gyorsírásnak is a mi őseink voltak az úttörői.

– Kérem, mondja el, hogyan került az 1973-ban Tokióban kiadott magyar-japán szótárba a Magyar Himnusz rovásírással?

– Imaoka Juichiro japán professzor 1945 előtt tíz évig a budapesti egyetemen tanította a japán nyelvet. Amikor 1971-ben feleségemmel tokiói társasútra indultunk, levélben kértem tőle találkozót, és ajándékul a Magyar Himnuszt vittem pergamenre róva. A rendkívül bensőséges hangulatú találkozás hatására került a szótár 15. oldalára a Himnuszunk és rovásábécénk. Amikor 2002 nyarán a japán császár és felesége Magyarországon járt, többek között e szótár másolt lapját szerettem volna nekik ajándékozni, ám a rendkívül szigorú, protokolláris előírások miatt a követségen nem vették át az ajándékot.

– Ön néhány évvel ezelőtt tervezetet készített egy Ópusztaszeren felállítandó, a vérszerződést megörökítő rovásírásos emlékműről, elgondolását a Magyar Szellemi Védegylet is támogatta. Hol tart a megvalósítás?

– Sajnos egy tapodtat sem mozdult előre, jóllehet már a millennium évére terveztem a felállítását. Az elképzelés igen jelentős üzenetet hordoz. A nyugati történészek lekicsinylően pogány szokásnak tekintik a vérszerződést, holott rokonítható a Jézus által az utolsó vacsorán a tanítványokkal létrehozott új szövetséggel és a református úrvacsora gondolatával is. Európában elsőként Pusztaszeren a magyarok tartottak országgyűlést, „szert”, tehát a miénk volt az első ilyen intézmény. Az emlékmű egyik oldalán lett volna a vérszerződés 5 pontja rovásírással, a másik oldalon pedig latin betűkkel magyarul, németül, angolul és japánul.

– Japánul?

– A japánok történelmük és génjeik alapján rokonoknak tartják a magyarokat. Tanaka japán költő Turán című verse lett a Magyarországi Turán Szövetség indulója, amelynek édesapám és én is tagjai voltunk.

– Lehet-e politikai kérdés a rovásírás Nemzeti Alaptantervbe építése, a kulturális örökség részévé avatása? Más népek sokkal kevesebbért is hálaimát mondanak, így Amerikában, ahol egy alig kétszáz éves templomnak is a csodájára járnak.

– A rovásírás a magyar kultúra legértékesebb része, nem lenne szabad politikai kérdést csinálni belőle. Ezt azok teszik, akiknek nem tetszik, hogy nekünk olyan ősi kultúránk van, amilyennel ők nem rendelkeznek.

– Megmaradhat-e a rovásírás a jövő számára?

– Évszázadok óta meg akarnak bennünket fosztani nemzeti tudatunktól, mert akkor azt csinálnak velünk, amit akarnak. A magyar nemzettudat és a rovásírás szorosan összetartozik, mindkettő csak együtt, egymást erősítve maradhat fenn.

* * *

A magyar nemzettudat Tízparancsolata

1. Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között.

2. Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja.

3. Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar a jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja.

4. Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, enélkül nem lehetsz jó magyar.

5. Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközösségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért.

6. Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti.

7. Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével.

8. Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész.

9. Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.

10. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.

Forrai Sándor