Hirdetés

Mielőtt részletesebben is rátérnénk, milyen lesz Budapest első, az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátumra emlékeztető emlékműve, érdemes egy kicsit felidézni, mi is történt 2011 óta a fővárosi Kossuth téren és környékén. Merthogy 2011 nyarán az Országgyűlés nemcsak a tér átépítéséről, az Országház tágabb környezetének megújításáról, de a szoborrombolásokat megelőző, azaz a II. világháború előtti képzőművészeti arculat helyreállításáról is döntött, elindítva ezzel a Parlament tervezője, Steindl Imre nevét viselő programot. E program keretében készült el – Steindl korabeli instrukciói szellemében – a Nemzet főtere és a volt Wellisch-palota, azaz a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium épületének rekonstrukciója, illetve zajlik ma is az Országgyűlési Őrség irodáinak és a mindenkori házelnök rezidenciájának otthont adó Balassi Bálint utcai irodaház, valamint az egykori MTESZ-székház helyén épülő országgyűlési irodaház építése.

Időközben újraöntötték és felavatták Tisza Istvánnak 1934-ben emelt és 1948-ban eltávolított szobrát, valamint Andrássy Gyula megsemmisített lovas szobrát, Zala György alkotását. Mindezek mellett az eredeti, jelenleg Dombóváron álló 1927-es emlékmű alapján újrafaragták Horvay János Kossuth-szoborcsoportját, és felújították Pásztor János művét, II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát is, mely a szobrok közül egyedüliként maradhatott helyén a II. világháború után is. A szoborállításokkal párhuzamosan, a térrendezési koncepciónak megfelelően pedig kikerült a Kossuth térről Károlyi Mihály szobra, a Vértanúk teréről pedig a Nagy Imre-emlékmű – melynek helyére egyébként már készül a korábbi Vértanúk emlékművének hiteles rekonstrukciója, és új helyet kapott a Makovecz Imre tervezte, 1956-ra emlékeztető jelképes sír is.

Mindezek után a napokban elkezdődik a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének építése, új koncepció alapján. Mint köztudott, nem megoldható a lebontott ereklyés országzászló újraállítása, melynek helyét a monumentális szovjet hősi emlékmű foglalja el Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek felirattal. Az obeliszk eltávolítását az elmúlt évtizedekben ugyan már többen is szorgalmazták, ám azt nemzetközi megállapodás védi. Többek között az az 1995-ben Moszkvában aláírt magyar–orosz hadisíregyezmény, mely kimondja, hogy mindkét fél a „saját költségére biztosítja az országa területén található, a másik fél részére felállított katonai temetkezési helyek, beleértve az emlékművek és más kegyeleti létesítmények fenntartását és ápolását”. Oroszország pedig különösen érzékeny ezekre a kérdésekre, így az emlékmű áthelyezésére irányuló egyoldalú lépések beláthatatlan károkat okoznának nemcsak a két ország kapcsolatában, de kockára tennék a mai Oroszország területén elesett magyar katonák sírjait is. Így aztán – legalábbis egyelőre – nem faragják újra az elszakított országrészeket jelképező, az ereklyés országzászlóval szorosan összefüggő Trianon-szoborcsoportot sem, melyet 1921 januárjában avattak fel, majd 1945 augusztusában távolítottak el helyéről. A szobrokat ezután néhány évig állítólag a Szent István-bazilika pincéjében őrizték, ma azonban semmit sem tudunk további sorsukról, vélhetően politikai okokból megsemmisítették őket.

A trianoni diktátum aláírásának századik évfordulójára, annak következményeire azonban most kell emlékeznünk. Budapestnek pedig ehhez egy új helyen és új koncepció alapján felállított emlékműre van szüksége. Mivel az Alkotmány utca a Kossuth tér rendezésével autómentessé vált, kitűnő lehetőséget kínál egy méltó emlékhely kialakítására.

– Mivel ez az utca az Országház megközelítésének legfontosabb, egyben szimbolikus útvonala, így súlyos tiszteletlenség lett volna a Steindl Imre tervezte épületet egy hatalmas emlékművel kitakarni. A Nemzeti Összetartozás Emlékhelye éppen ezért talajszint alatt épül: egy négy méter széles rámpaként indul a Kossuth tértől, amely a Honvéd utcáig tartó csaknem százméteres szakaszon éri el a négy méter mélységet. Ide egy több részre szakadt gránittömböt terveztünk, közepén az örökmécses a nemzeti összetartozást jeleníti meg – vázolja Wachsler Tamás, a Steindl Imre-program vezérigazgatója az emlékhely terveit. Hozzátéve: a mécses nem zárt, de tetővel fedett térben lesz, körbejárhatóan, lehetőséget kínálva az elmélyülésre.

Mivel az elképzelések szerint ez az emlékhely nem a veszteségről, hanem az összetartozásról szól, hiányoznak róla a Trianon-emlékművek olyan megszokott kellékei, mint a Nagy-Magyarország- vagy a turulábrázolás. Az emlékhely rámpájának gránitburkolatú falán – a határon inneni és a határon túlra került települések megkülönböztetése nélkül – feltüntetik viszont az 1913-ra elkészült helységnévtárban szereplő 12 537 magyarországi település nevét. Esztétikai szempontok miatt – a települések nagysága alapján – a feliratokat három különböző méretű csoportra osztják, ám azok végleges sorrendjét csak az utolsó pillanatban, véletlen alapú algoritmussal döntik majd el. Arra azonban, hogy a valóságban szomszédos helységek ne kerüljenek egymás mellé, illetve a betűméretek eloszlása is egyenletes legyen, mindenképpen figyelni fognak. Mint ahogyan figyelnek az emlékmű környezetének kialakítására is, hiszen az Alkotmány utcai, már meglévő fasor változatlanul marad, egyetlen fát sem vágnak ki. A rámpa mellett, mindkét oldalon ugyanakkor egy másfél méter széles zöld sávot hoznak létre, ami nemcsak jól mutat majd, de elkerülhetővé teszi azt is, hogy védőkorlátot kelljen építeni a rámpa mellé.

A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének építésztervező-csapatát Zimay Balázs, míg a tájépítész-tervezőkét Mohácsi Sándor vezeti, megvalósítását az Ország­gyűlés Hivatala bruttó 5,080 milliárd forinttal támogatja. Az emlékmű avatására 2020. június 4-én, a trianoni diktátum aláírásának századik évfordulóján kerül sor.