A közösség átka
Szétszakított füzet, rémálmok, furcsa sebek – e jeleket vehetjük észre az iskolai bántalmazást átélt gyermekeinken. A legtöbb ilyen eset az általános iskolákban történik, az ebben a korban lévők még hajlamosak az ösztönös viselkedésre, miközben már elég erősek ahhoz, hogy testi sértést okozzanak valakinek. Szakértők szerint a gyermekeinket óvodás korban kell megtanítani arra, kinek jelezhetik, ha bántalmazás éri őket.
Nemrég egy 18 éves diák többször nyaktájékon szúrta osztálytársát egy I. kerületi, egyébként jó hírű középiskolában. A fiatal elkövető zavartan viselkedett; osztálytársai ugyan Tourette-szindrómát (irányíthatatlan rángásos idegrohamok) sejtenek a háttérben, ám egyes szakértők feltételezése szerint a történésben a szülői felelőtlenség mellett az iskolai bántalmazás is szerepet játszott.
Egy 13 éves lány szintén az iskolai bántalmazás lelki sebeinek következtében kísérelte meg eldobni az életét, egy 16 éves vajai fiú pedig meg is tette. Az Egészségügyi Világszervezet alá tartozó Iskoláskorúak egészség-magatartása (HBSC) jelentés szerint Magyarországon a verbális és fizikai bántalmazottak aránya 6 és 17 százalék között mozog nemtől és korosztálytól függően, ami nagyjából megfelel a kutatásban részt vevő országok 8 és 12 százalék közötti átlagának.
Lelki és fizikai fájdalom
Az iskolai bántalmazás megjelenésének törvényszerűségeiről egy korábbi érintett, Márk mesél a Demokratának.
– Kétévente cseréltünk a szüleimmel középiskolát, mert minden intézményben előfordult, hogy gyötörtek az asztmám miatt. Falhoz löktek a tornaterem öltözőjében, ellopták a ruháimat, nemegyszer zokniban utaztam haza egy órán keresztül a vonaton, mert az utcai és a tornacipőmet is magukkal vitték. A tanárok nem segítettek, mivel a bántalmazók jó tanulók voltak, a többi osztálytársam pedig lapított, amikor szólni akartam.
Elmondása szerint Márk már kiheverte a bántalmazás emlékét, azóta a családalapításon is túl van. De nem mindenki ilyen szerencsés, a fent említett öngyilkosság mellett az sem kizárt, hogy a sértett élete végéig hordozza magában a középiskolai bántalmazás lelki sérüléseit.
Ezzel együtt nem a gimnáziumban, hanem az általános iskolában gyakoribb a bántalmazás, a legmagasabb arányban a 11–13 éves korosztályban fordul elő. A fiúk 9, a lányok 18 százaléka kerül be a bántalmazók körébe, míg a bántalmazottak aránya ennél jóval nagyobb, 26 illetve 29 százalék. A 14 év alattiakat érintő magas bántalmazási arány annak tudható be, hogy a gyermekek ösztönből cselekszenek, nem elég érettek arra, hogy felmérjék tetteik súlyát, de fizikailag már elég erősek, hogy valódi valódi sérülést okozzanak.
A bántalmazások legtöbbször az osztályon belüli hierarchiáért folyó harcból fakadnak, és gyakran csoportokban követik el őket. Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus szerint ebben egyfelől közrejátszik a közösségi nyomás is, azaz a bántalmazó szeretne megfelelni az őt körülvevő csoportnak. Másfelől bátrabb az ember, ha többen vesznek részt a kegyetlenkedésben, mivel ilyenkor megoszlik a felelősség.
– Ha viszont valaki ebben a bántalmazásban a falkavezér, és folyamatosan terrorizálja az osztálytársait, felmerülhet, hogy nem megfelelő az agressziókezelése és a szociális fejlődése. Mindezt a környezeti minták, például a családi erőszak vagy a szülők válása is befolyásolhatja – mondja a szakértő.
Ez az említett HBSC-kutatásban is kimutatható: a hátrányos helyzetű iskolákban magasabb a bántalmazott diákok aránya (34 százalék), mint az átlagos (21) vagy jó helyzetben lévő iskolákban (16). A háromezer fő alatti települések iskolái is kitettebbek 38 százalékkal, mint a 100 ezer fő feletti nagyvárosok intézményei (21 százalék).
Első az odafigyelés
Normális esetben a sértett fél elmondja szüleinek vagy a tanárainak, mi történik vele, de előfordulhat, hogy fenyegetés vagy sokk hatására nem beszél róla. A pszichológus szerint azonban vannak olyan jelek, amelyekből könnyen kikövetkeztethető, hogy iskolai abúzus történt.
– A bántalmazottakat markáns viselkedésváltozás jellemzi, azaz visszahúzódó, magának való kamaszból agresszívvá válik vagy fordítva, ilyenkor elfordul a barátaitól, és a szülőkkel sem kommunikál. Előfordulhatnak olyan pszichoszomatikus tünetek is, mint a hasfájás, a fejfájás, a rossz alvás vagy rémálmok. A rendszeres bántalmazáson átesettek nagy része igyekszik elrejteni a telefonját, de a szétszakított füzet, a hiányos tornafelszerelés vagy a furcsa sérülés is jelezheti, hogy gond van gyermekünkkel – mutat rá Bojti Andrea.
Ahhoz, hogy az elszenvedőt ne traumatizálja a bántalmazás, már óvodás kortól képzeni kell a gyermekeket az önvédelemre és hogy miként kérjenek segítséget, például a pedagógusoktól.
A szabály szerint rendszeres lelki vagy fizikai bántalmazás észlelésekor a pedagógusnak tájékoztatnia kell az iskola vezetőségét és beszélnie az érintettek szüleivel anélkül, hogy konkrétan felvetné bárkinek a felelősségét. A szülő hozzájárulásával az iskolapszichológus felméri a helyzetet és terápiát javasol, ha szükséges. Amennyiben a szülő nem hallgat az iskola és a pszichológus javaslatára, nem kötelezhető az együttműködésre, kizárólag hivatalos eljárás esetén. Az sem ritka, hogy a pedagógusok az iskolai szociális munkást keresik meg azzal, hogy csoportos megbeszélést tartsanak az erőszakmentes kommunikációról a diákok közötti konfliktus kezelésére.
Ugyanakkor ha fizikai bántalmazásnál a szülő megtagadja az együttműködést, az intézmény felkeresi a kerületi illetékes szociális szolgáltatócentrumot, vagyis a családsegítőt a probléma megoldására.
– Amikor nem veszi fel a kapcsolatot a szülő a családsegítő szolgálattal, akkor megyünk ki házhoz. Általában nem előzi meg telefonos egyeztetés az első próbálkozást, hanem egyből házhoz megyünk, hogy a valós családi körülményeket tudjuk vizsgálni. A legtöbbször, minimum 80 százalékban a bántalmazó fél szüleit látogatjuk meg, de volt, hogy a sértett családjához kellett kimenniük a szociális dolgozóknak – mondja Friedrich Gábor, a Kispesti Szociális Centrum Család- és Gyermekjóléti Központjának szakmai vezetője.
Mindenesetre a családsegítők eddig nem igazán találkoztak olyan incidenssel, amely nyolc napon túl gyógyuló testi sértéshez vezetett volna.
A közösségi oldalak veszélye
A koronavírus kapcsán bevezetett lezárások óta nemcsak a valóságos, hanem a virtuális térben is megszaporodtak a bántalmazások, központi terepük a közösségi vagy a kép- és videómegosztó oldalak. Olyannyira súlyos a helyzet, hogy Magyarországon a 11–13 éves diákok húsz százaléka élt át online bántalmazást. Ennek egyik formája, ha valaki felveszi videóra a kellemetlen eseményeket és feltölti az internetre, jelentősen befolyásolva a bántalmazott életterét. Előfordulhat az is, hogy egy fiatal pár szakít, majd az egyik fél, többnyire a fiú bosszúból pornóhatású videót tesz közzé egykori párjáról. Ezek már csak azért is gyógyíthatatlan sebet ejtenek a sértetten, mert pillanatok alatt elterjednek, és akár éveken, évtizedeken át keringhetnek az interneten. A probléma azért is súlyos, mert nincs rá külön jogszabály.
– Ront továbbá az online bántalmazás elleni küzdelem hatékonyságán, hogy a tanárok és a szülők generációja fényévekkel le van maradva az érintett fiatalok közösségimédia-fogyasztási szokásaitól. Míg előbbi korosztály jobb esetben is legfeljebb a Facebookot használja, utóbbi már az Instagramon vagy a TikTokon gyárt tartalmat. Az iskola pedig a legtöbb esetben nem avatkozik bele az online térben zajló bántalmazásba hozzáértés hiányára hivatkozva – figyelmeztet a gyermekpszichológus.
Ilyenkor jönnek jól azok az ingyenes anonim segélyhívók, ahol óriási tapasztalatú és szakértelmű pszichológusokkal lehet megosztani a problémákat. A Kék Vonal Alapítvány 116-111-es számát kifejezetten a 24 év alatti fiataloknak hozták létre. Az Ifjúságért Mentálhigiénés Szövetség (IMSZ) a 137-00 zöldszámon hívható, hétköznapokon 17–21 óra között. A szexuális zaklatást átélt kamaszok pedig a Yelon.hu segítő chatszolgáltatását vehetik igénybe.
