A köztársasági elnökhöz fordultak Budaházy-ügyben

Mint ismeretes, Budaházy Györgyöt és társait, köztük három nőt – egy 2009-ben történt és máig tisztázatlan eseménysorozat kapcsán – a bíróság 2022. március 16-án összesen 117 év fegyházban letöltendő büntetéssel sújtotta.

Áttanulmányozva az előzményeket, tekintetbe véve az akkori politikai viszonyokat és megismerve az elsőfokú, a másodfokú és a megismételt elsőfokú eljárást és az ítélet indoklását, álláspontunk szerint ez az ítélet túlzott, így méltánytalan. 

Csak pár példa a sok közül.

Az első elsőfokú ítélet indoklása szerint az egyik hölgyre azért rótt ki a bíró súlyos éveket, mert ruhákat varrt barátainak. Egy másikra meg azért, mert állítólagosan felgyújtott egy lábtörlőt. A vádat egy hatóságilag kicsikart és visszavont tanúvallomásra alapozták.

A  magyar igazságszolgáltatásban példátlan módon 13 éve lezáratlanul zajlik egy olyan eljárás, ami már eddig is elviselhetetlen anyagi és lelki terhet rótt indokolatlan büntetésül az  érintettekre, családjaikra, gyermekeikre. 

Sokak számára valószínűleg kevéssé ismert, hogy még a német baloldali terrorszervezet, a Vörös Hadsereg Frakció tagjai, akik több mint harminc nőt és férfit gyilkoltak le válogatott kegyetlenséggel sem kaptak összesen ekkora büntetést tettükért. Egyiküket például egy rendőr meggyilkolásáért 10 évre ítélték.

Hosszasan lehetne sorolni a magyar eseteket is: csoportosan, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett rablógyilkosság több személy sérelmére a Heves megyében, a csoport tagjaira kiszabott leghosszabb büntetés 16 év. Vessük ezt össze a felgyulladt lábtörlőkkel vagy ruhavarrással!

Ezzel szemben Budaházy György 17 év fegyházban letöltendő szabadságvesztést kapott és az ítélet szerint, még feltételesen sem bocsátható szabadlábra. A többiek hasonlóan súlyos büntetéseket kaptak. Nekik még az sem járna az ítélet szerint, ami egy egész életében bűnözésből élő többszörös gyilkosnak is megadatik a jelenlegi törvények szerint, amennyiben jó magaviselete okán a büntetése letöltése előtt szabadulhat. Sőt az ügyész megfellebbezte az ítéletet és mindenkire súlyosabb ítéletet kért.

Ismerve az elitélteket, elmondhatjuk, hogy büntetlen előéletűek, hasznos tagjai a társadalomnak, becsületes munkából tartják el magukat és családjukat, összesen harminc gyermeket nevelnek. Hogy ki a jó ember, azt végső soron az Isten dönti el, de hogy kiket is ítéltek most „majdnem” halálra, jól mutatja az, hogy az egyik 11 éves fegyházbüntetésre elítélt apa öt saját gyereket és egy örökbefogadott, születésétől halmozottan sérült kisfiút nevel feleségével. 

A tizenhárom éve húzódó eljárás során jeles közéleti személyek szólaltak fel és vették védelmükbe az igazságtalanul meghurcolt Budaházy Györgyöt és társait, önkormányzatok és megyei közgyűlések kérték az amnesztiát, átérezve azt, hogy ennek az ügynek a magyar nemzetre nézve is kiemelt jelentősége van. 

Társadalomorvostani szempontból is kiemelkedő jelentőségű ügyről beszélhetünk. Amennyiben nem kapnak amnesztiát az érintettek, akkor a nemzeti igazságérzet oly fokban sérül, ami nem fogja lehetővé tenni az egyéb nemzeti ügyekben való helyes viszonyulást sem a múltban, sem a jövőben.

Tekintve, hogy az egészség a lelki, szellemi testi egészséget is magában foglalja, és alapja a helyes identifikáció és az ebből kővetkező normális viszonyulás a másik emberhez, környezethez és végső soron a világhoz, ez következésképpen betegíteni fogja nemzetünket.

Az elmondottak alapján kijelenthetjük, hogy ez nem maradhat így.

Az ítélet a  jó Isten, az igazságosság pedig az emberi lélek gyógyírja, mely a  kezünkben van.

Az ügy méltó rendezését abban látjuk, hogy a köztársasági elnök eljárási kegyelemben részesíti  Budaházy Györgyöt és az eljárás alá vont többi jogtalanul sújtott  elítéltet.

Dr. Csókay András, Dr. Olajos Attila, Dr. Jancsó Gábor