A krizantémos puccs tanulságai

– A sorozat a Trianonról hét kötetben címet kapta, de ami azt illeti, a kötetek száma lassan több lesz, mint hét.

– Igen, menet közben kiderült, hogy egyes témaköröknél annyi új eredmény gyűlt föl a kutatások során, amennyit nem lehet egy-egy kötetbe beszerkeszteni, így több esetben is dupláznunk kellett. Így a tervezett hét kötet tíz lesz végül. Van mit elmesélni. Az előzőekhez hasonlóan a most megjelent, A katonai megszállástól a magyar békedelegáció elutazásáig 1918–1920 című kötetünk is egyetem- és tudományközi összefogás gyümölcse. 38 kitűnő, rangos szerző jegyzi a legfrissebb kiadványt, nemcsak történészek, hanem geográfusok, egyháztörténészek, gazdaságtörténészek, térképészek, irodalomtörténészek is. A nemzeti-polgári-konzervatív társadalomtudósok igen széles spektrumát fogjuk össze. Ez a magyar történettudomány elmúlt 50 évének legnagyobb vállalkozása.

– Milyen a szakmai fogadtatás? Eljut-e az összegyűjtött tudásanyag a közvéleményhez, illetve az oktatásba?

– Kétféle szakmai reakció szokott érkezni: az elismerés a magas szakmai színvonalért és a csodálkozás afelett, hogy szinte a semmiből, pusztán hazaszeretetből, elkötelezettségből képes megszületni egy ilyen nagyívű munka. Ami a tudás közkinccsé válását illeti, ez valóban kulcskérdés, mert nincs értelme elefántcsonttoronyban üldögélni. A Nemzeti alaptanterv legújabb tankönyveiben már szerepelnek kutatási eredményeink. Arra is büszkék vagyunk, hogy a Nánay Mihály által vezetett Történelemoktatók Szakmai Egyesülete a Kosáry Domokos Történelemverseny díjazottjainak a sorozat példányait adja ajándékba. Így a jövendő történelemtanárai első kézből ismerhetik meg a nemzeti-polgári-konzervatív narratívát.

– A most megjelent könyv a Magyar Királyság összeomlásának és megszállásának eddig ismeretlen részleteit tárja föl. Mi okozta az összeomlást?

– Nagy szerepe volt benne a szabadkőművességnek, nem véletlen, hogy a Károlyi-kormánynak is voltak szabadkőműves tagjai. Azt is alappal állíthatjuk, amint ez ki is derül a Trianon-sorozatunk új kötetéből, hogy az összeomlást eredményező tevékenységük nagyrészt tudatos és szándékos volt, és bár nem minden szabadkőműves volt feltétlenül ellenséges a Szent István-i állameszmével szemben, a teljes politikai alkalmatlanság esetükben is fennállt. A társadalommérnökösködő ködszurkálás akkor is tragédiához vezet, ha a lehető legjobb szándékkal művelik.

– A magyarországi baloldal előszeretettel hivatkozik 1918 októberére és Károlyira, akit az őt kényszerből kinevező József főherceg szerint „az erőszak hozott”. Milyen legitimitása volt Károlyi kormányának?

– Igazából nem volt legitimitása, nem állt mögötte a nemzet, az ország, ahogy a népköztársaság 1918 novemberi kikiáltásának sem volt tömegtámogatottsága. A Károlyi-féle Függetlenségi és ’48-as Párt, a szabadkőművességhez leginkább kötődő Jászi Oszkár-féle Polgári Radikális Párt és a Szociáldemokrata Párt koalíciós kormányának utóbbi két pártja bent sem volt a parlamentben, nem volt semmilyen választói felhatalmazásuk. A felhergelt lumpen elemek és lógós katonák által kirobbantott budapesti zavargások segítették hatalomra őket, és az, hogy a keresztény, konzervatív magyar politikai osztálynak nem volt ereje beavatkozni az események menetébe. A baloldali narratíva által őszirózsás forradalomnak nevezett eseménysorozat valójában erőszakos államcsíny volt, ennek legdrámaibb jelképe Tisza István meggyilkolása.

– Máig élő baloldali hagyomány támogatás és felhatalmazás nélkül, taktikázással megragadni a hatalmat… De miért mondott csődöt 1918 őszén a történelmi magyar politikai osztály, amelynek gátat kellett volna emelnie a végzet elé?

– Ez nehéz kérdés. Tény, hogy a történelmi elit olyan helyzetben találta magát, amilyenben korábban még soha. Egy háború általában béketárgyalásokkal és konszenzusos békével szokott lezárulni. Ezzel ellentétben Trianon békediktátum volt! A magyar politikai osztály nem értette meg, hogy az első világháború egészen más volt, mint bármely addigi, és ezért egészen másfajta béke következik. A háborúban győztes államok geopolitikai szándékait sem értették meg, így eleve nem tudtak reagálni. Jellemző, hogy nem egészen két héttel a Károlyi-puccs előtt Wekerle Sándor miniszterelnök még a Vaskapuhoz utazott, tanulmányozandó a háború után megépíteni tervezett vízi erőmű helyszínét. Föl sem merült benne, sem más vezető politikusokban, hogy az a térség hamarosan idegen uralom alá kerül. Ami azt illeti, még maga a hatalmat régóta sóvárogva vágyó Károlyi sem látta előre a következő napok eseményeit, készülődés helyett fölment a hegyekbe zergére vadászni. Onnan hívták vissza a sajátjai. A puccsot, a hatalomátvételt a budapesti csőcselék hajtotta végre.

– Milyen képet mutatott a keresztény, konzervatív jobboldal 1918 őszén?

– Zavart, széttöredezett, szervezetlen állapotban volt, és ehhez társult némi sértett attitűd, talán emiatt mondta azt az őt újra miniszterelnöknek felkérni akaró József főhercegnek Tisza, hogy jöjjön most már Károlyi, mutassa csak meg, mit tud. Talán azt gondolta, hogy Károlyi rövid úton megbukik, és helyreáll a rend. Meg is bukott persze, de utána a vörösterror jött. A jobboldalnak nem volt forgatókönyve a teljes összeomlásra, a meghatározó politikusaik egyszerűen lefagytak. Sokan közülük, például Apponyi Albert gróf, visszavonultak a kastélyaikba, onnan figyelték bénultan az eseményeket ahelyett, hogy megszervezték volna magukat és felléptek volna a pusztító erőkkel szemben.

– Hogyan vált megszállt országgá hazánk, amelynek területén 1918 októberében még nem voltak idegen csapatok?

– Sőt, az év nyarán még egész Osztrák–Magyar Monarchia területén sem tartózkodott egyetlen ellenséges katona sem. Csapataink a Balkánon, illetve a mai Ukrajna területén álltak. Elsőként a románok indultak meg Magyarország ellen 1918. november 10-én, a Monarchia által aláírt padovai fegyverszünet után, vagyis tulajdonképpen a világháború fegyveres cselekményeinek lezárultával támadtak meg minket. A Károlyi-kormány deklaráltan pacifista volt, közismert, hogy a honvédelmi miniszterré kinevezett alkoholista Linder Béla a védelem megszervezése helyett szétzüllesztette a honvédséget. A megszállóknak így könnyű dolguk volt, a csehszlovákok, a jugoszlávok és a románok könnyedén nyomulhattak előre, Károlyiék a belgrádi katonai konvencióban teljes országrészeket engedtek át nekik, bármiféle ellenállás nélkül. A megszálló csapatok az első naptól a legkegyetlenebb brutalitással léptek föl a magyarok ellen: mindennapos volt a fosztogatás, az erőszak, a botozás, Pozsonyban sortüzet vezényeltek a magyar tüntetők ellen. A magyar szobrokat, emlékműveket ledöntötték, felrobbantották, a vasútállomásokról leverték a magyar helységnévtáblákat.

– Ezzel párhuzamosan 11 kérészéletű állam is létrejött Magyarország területén.

– Ezek senki által el nem ismert, kis területen kikiáltott államkezdemények voltak. Nem lehetett komolyan venni őket, de a széthullás tüneteiként azonosíthatjuk őket. Ilyen entitások mindig akkor jönnek létre, ha hatalmi űr keletkezik. A Nyugat-Magyarországon 1918. december 5-én kikiáltott, mindössze egyetlen napot megélt Hiénc Köztársaság például az ottani németség egy részének elszakadási törekvéséről tanúskodott. A Baranya–Bajai Szerb–Magyar Köztársaság esetében főszerepet vittek magyarországi kommunisták, akik inkább akartak szerb uralom alatt élni, mint a kommün bukása után a rendhez visszatérő Magyarországon. Volt viszont egy kérészállam, aminek létrejötte nagyon is üdvös volt: a Lajtabánság. Ez a Prónay Pál vezette, mindössze egy hónapig létező formáció kényszerítette ki a Rongyos Gárda nyugat-magyarországi harcainak betetőzéseként, kiegészülve Bethlen István és Bánffy Miklós ravasz diplomáciájával, Sopronban és környékén a népszavazást, amelynek köszönhetően azt a térséget nem tudta elvenni tőlünk Ausztria. Az a történelmi siker számos tanulsággal szolgál a ma magyarságának is. De ha az 1918 októberétől 1920-ig tartó időszakot globálisan nézzük, akkor azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy a nagy geopolitikai átrendeződések idején vannak olyan pillanatok, amikor nagyon gyorsan kell dönteni, amihez szuverenitás, széles körű nemzeti támogatottság és erő, adott esetben haderő kell.