– A hatalomra került baloldal, a Medgyessy-kormányzat alig egy év alatt szinte mindent megsemmisített a polgári ciklus idején elindított programokból, többek között a szociális területen is. Melyikért fáj legjobban a szíve?

– Sajnos, nemcsak a polgári ciklus programjait adta fel az új kormány, hanem néhány hónapos tevékenysége nyomán komoly károkat is okozott a társadalomnak. Az értékek, a közösségek, az eszmények szerepe csökkent. Helyükbe betüremkedett egy silány, értéktelen, önző magatartás, amelyben eluralkodhatott a valóságshow-k világa és sok minden más, ami a középszerűség terméke. Erre számítani lehetett, de a pártállami reflexek feléledése a kormányzati munkában sokaknak meglepetést okozott. A politika újból kezd rátelepedni a civil világra. Legutóbb az országos cigány önkormányzati választásokon tapasztalhattuk meg ezt, illetve az egyházak autonómiáját sértő törvénymódosításokban. A családpolitika több intézkedése is áldozatul esett a régi szemléletnek. Ezen belül azt a pályázati rendszert sajnálom a legjobban, ami a családok érdekében dolgozó közösségeknek jelentett valamit, talán csak néhány százezer forintot, de ezzel bővíteni tudtuk lehetőségeiket. Közel 2000 pályázat érkezett be. Ezt a programot is megszüntették.

– Mennyi pénzt szántak erre?

– Közel másfél milliárd forintot, ami nem jelentett komoly kiadást a költségvetésnek, viszont rendkívül fontos volt azoknak, akiknek támaszt nyújtott.

– A baloldali többség az utolsó parlamenti munkanapon nagy sietve három törvényt, a szociális, a büntető- és az úgynevezett ügynöktörvényt is módosította. Milyen hatása lesz a szociális törvény átformálásának?

– A többi törvény módosításához hasonlóan súlyos társadalmi hatása lehet. Az egyházak szabad intézményalapítását indokolja az évezredes karitatív és a sok évszázados intézményfenntartói tapasztalatuk, a segítségre szoruló ember iránti érzékük és a történelmünkben betöltött szerepük. A felelős politikus nemcsak engedi érvényesülni ezt a jogot, de mindent megtesz – a rászoruló polgárok érdekében -, hogy lehetőséget teremtsen az egyházi intézmények működésére. Tehát az új egyházi intézmények alapítási szabadságának csorbításáról van szó, mert ha a módosítást újból megszavazzák, akkor már nem alanyi jogon alapítanak és működtetnek intézményeket, hanem az önkormányzatok kénye-kedvének teszik ki ezeket. A módosítás két területet érint, az egyházak említett jogait csorbítja, illetve a szociális juttatások és ellátások rendszerét. Ez utóbbi változtatások szükségesek voltak.

– Miért?

– Azért, mert az általunk elkezdett szociális feladatok szakmai továbbfejlesztését jelentik. Például a nagyszülői gyes bevezetését, ami első lépésben lehetővé tette vagy a nyugdíj, vagy a gyes választását. A második lépésben – mi is így terveztük – a gyes a nyugdíj mellett is igénybe vehető. Az ilyen változtatások számunkra is elfogadhatóak. Más a helyzet az egyházakat érintő kitételekkel, melyek három törvénynek, az egyházi, az egyház-finanszírozási és a vatikáni szerződésnek is ellentmondanak. Ezek a törvények biztosítják az egyházak alanyi jogon történő intézményalapítását minden területen, így a szociális alapellátásban is.

– A baloldali koalíció azzal védi álláspontját, hogy az egyházi intézmények önkormányzati szerződéssel több pénzt kapnak, vagyis az egyházak többlettámogatáshoz jutnak. Valóban?

– Ez akkor lenne igaz, ha az intézmények állami vagy önkormányzati szerződés nélkül működnének. Már a kifejezés is megtévesztő: az egyházak többlettámogatáshoz jutnak. Nem az egyházak kapnak pénzt, hanem az intézmény működését fedezi a normatív támogatás. A szociális törvény egyházakat érintő módosításának legfontosabb eleme mindaz, amit eddig elmondtam, vagyis a szociális alapellátásban dolgozó egyházi fenntartók alanyi jogosultsága sérül az intézményalapításban és a -fenntartásban. Azonban több kevésbé lényeges ponton is változás történt az elmúlt időszak alatt, példának említhetem az Egyházi Fenntartók Tanácsának megszűnését.

– Egy nem igazán egyházbarát szociológus is arra a megállapításra jut a Népszabadságban megjelent írásában, hogy az egyházaknak fáj a foguk a pénzre. A baloldal kiszolgálóinak gyűlölködése is tetten érhető e vitában?

– Nyilvánvaló. Az a feladat, hogy a szocialisták által terjesztett hazugságot minél hatásosabban ki kell használni, elhitetni a társadalommal, hogy az egyház pénzéhes. A baloldali propagandának és nyomásgyakorlásnak van egy sajátos eszköze is, amikor brosúraízű szövegeket tartalmazó gyalázkodó hangú leveleket küldözgetnek a polgári oldal közszereplőinek, természetesen névtelenül. Egyikből idézek: „a papoknak egy fillért sem adunk, mert politizálnak.” Szép példája az egyházak ellen megfogalmazott baloldali vádak populista tükröződésének, miközben nem is pénzről, hanem a működési lehetőségről van szó, ahol nemcsak a hívők, hanem a társadalom egésze érdekében végeznek munkát.

– Jelentheti-e azt az MSZP-SZDSZ párosnak az új alapítású egyházi szociális intézmények kiszorítására tett törekvése – amellett, hogy betartanak az egyháznak -, hogy a balos többségű önkormányzatok szabadon garázdálkodhatnak majd az ilyen feladatokra szánt állami pénzzel?

– Az önkormányzati törvény lehetőséget ad arra, hogy a szociális normatívával az önkormányzatok szabadon gazdálkodjanak. Ennek eredménye sajnos az, hogy 25 százalékban másra használják fel ezt a forrást.

– Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke látogatást tett a Vatikánban, találkozott a pápával. Ekkor már ismeretes volt az egyházat hátrányosan érintő törvénymódosítás, ami az állam, valamint a Vatikán közötti szerződés figyelmen kívül hagyását is jelenti. Milyen alku miatt nem tették szóvá a magyar egyházat hátrányosan érintő változtatást a Vatikánban?

– Nem hiszem, hogy az Országgyűlés elnökének látogatása összefüggésben lenne ezzel a témával. Az természetes, hogy minden politikai erő igyekszik kapcsolatot ápolni a történelmi egyházakkal. Nyilván általános, a szociális területen túlmutató kérdésekről esett szó a látogatáson, legfeljebb utalás történhetett arra, hogy az egyház szabad működését biztosító törvények és nemzetközi szerződések betartását fontos szempontnak tartják. Az kétségtelen, hogy a baloldal a pártállami reflexek működéseként hozott intézkedései ellenére is az egyházak nagy barátjának igyekszik mutatkozni.

– Ehhez viszonyítva aligha maradna sokáig a helyén egy olyan miniszter bárhol a világon, mint Csehák Judit, aki cinikus módon felszólította Mádl Ferenc köztársasági elnököt – miután nem írta alá a törvénymódosítást -, ha nem ért egyet vele, akkor vegyen részt a parlamenti vitájában. Lehet erre becsületsértés nélküli szavakat találni?

– A köztársasági elnök nem vitatkozni akart, hanem felszólította az Országgyűlést arra, hogy minden körülményt megvizsgálva tárgyalja újra a szociális törvény módosítását. Az említett megjegyzés megalázó, és az elnök tekintélyének csorbítását célozza. Arrogáns lépés, hogy az elnök kérése ellenére az MSZP változtatás nélkül viszi a parlament elé a törvényt.

– Mi a lényege annak a szociális törvénnyel kapcsolatos módosító indítványnak, amit Surján László képviselőtársával együtt nyújtott be a parlamentnek?

– Önálló képviselői indítványunk kihagyja az egyházat érintő részeket a törvénymódosításból, és azokat a szociális intézkedéseket tartja meg, amelyekben egyetértés van a hatalmon lévők és a jobboldali ellenzék között.

– Van reális esély a javaslat elfogadására?

– Az eddigi gyakorlat szerint az ellenzéki javaslatokat nem veszik komolyan.Vagy napirendre sem veszik, vagy egyszerűen leszavazzák.

– Hasonló vitát váltott ki a Btk. módosítása, azon belül a kábítószert fogyasztók büntethetőségének enyhítése. Mi lesz a polgári értékekkel?

– A Btk. módosításának általános kritikáját is meg kell fogalmaznom, mielőtt a kábítószerrel való visszaélés büntethetőségének megváltoztatásáról szólnék. A törvénymódosítás minden lépése a büntetések enyhítésére, a szigor mérséklésére tett törekvésként értékelhető. És azt az üzenetet sugallja: nem is olyan nagy bűn, amit elkövettél… A parlamenti vitában így fogalmaztam: bizonyos kérdésekhez oda lehet engedni a liberális politikusokat, mert jól áll nekik. Azonban vannak dolgok, mint például a társadalmi rend, az emberek és közösségek életét irányító normák védelme, ahová nem szabad liberális politikusokat engedni, mert azonnal fellazítják és érvénytelenítik azokat. A Btk. módosítása legfőképpen két területen követ el hibát. Büntetlenséget biztosít nemcsak a fogyasztóknak, de a kábítószer-átadóknak, azt kínálóknak is, illetve könnyíti a büntetlenség feltételeit. Már nemcsak féléves gyógykezelés szükséges ehhez, elég a felvilágosító szolgáltatás igénybevétele. Melyik az a díler, aki nem fogja ezt könnyedén igazolni? Büntetlenséget élvez az a 21 év alatti személy is, aki oktatási intézményben fogyasztásra átad kábítószert. Egy kérdésre a miniszter azt a magyarázatot adta, hogy ez abban az esetben is érvényes, ha valaki pénzért teszi ezt. Elfogadhatatlan az ilyen hozzáállás, mert itt a gyermekek, a családok, a társadalom ellen elkövetett bűnről beszélhetünk. Akkor is, ha az utolsó pillanatban néhány MSZP-s képviselő – a választói vagy saját lelkiismerete nyomására – egy-két pontban javított a liberális módosításon. Vértelen próbálkozás volt, a lényegen nem változtatott.

– Hírek jelentek meg arról, hogy a pedagógusokat titoktartásra köteleznék – az alkalmazotti jogviszony megszűnése utáni időszakra kiterjedően – többek között arra az esetre is, ha tudomást szereznek arról, hogy valamelyik diákjuk kábítószerezik, terjeszti vagy mindkettőt műveli az iskolában. Hogyan értelmezi ezt?

– Az emberi jogok olyan helytelen értelmezéseként, amely tipikusan liberális megoldás, és nem veszi figyelembe a felnőtt felelősségét. Pedig kinek másnak lenne a felelőssége, sőt kötelessége segíteni a gyermeknek életkorából adódó hiányosságain? Ez a fajta hozzáállás jól jellemzi a liberális és a konzervatív gondolkodás közötti szemléletbéli különbséget is. Számunkra nagyon fontosak a gyermeki jogok, de nem juthat odáig az alkalmazásban, hogy a tanuló vállveregetve biztatgassa tanárát: jól van, öregem, jól csináltad, ezzel meg ne foglalkozz… Nem a gyerek, hanem a felnőtt dolga eldönteni, hogy mi a jó, mi a rossz.

– A pedagógusoknak se lesz könnyű megélniük, hogy egyes diákjaik a szemük láttára kábítószereznek. Nincs tanulás, nincs buktatás, de lesz kábítószer. Ez lenne a szabad élet, az oktató, az oktatás szabadsága, az erkölcsi nevelés vagy inkább bosszú a polgári ciklus erkölcs- és hittanóráiért?

– Biztos vagyok abban, hogy a felelősen gondolkodó felnőttek és az egészséges családban nevelt gyermekek az iskolában is józan viselkedéssel fogják ellensúlyozni a hatalmon lévők által szorgalmazott szabályozás hiányosságait.

– Az előző ciklus droggal kapcsolatos Btk.-szigorítása se azt jelentette, ahogy erre szívesen hivatkoznak a szocialista-liberális politikusok és a holdudvarukban lévő értelmiségiek, hogy az első alkalommal kábítószerező gyerek azonnal börtönbe került volna…

– Általában két vádat fogalmaznak meg a baloldali és liberális politikusok, valamint az őket támogató értelmiségiek. Az egyik, hogy a szigorított törvény sem töltötte be funkcióját, nem történt áttörés a droghelyzetben. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy a növekedés üteme mindenképpen csökkent, és ez igen jó eredménynek számít a kábítószer világában. Másik vád, hogy a kábítószert kipróbáló gyermekek börtönbe kerültek. Ez nem igaz. Csak az került börtönbe, aki nemcsak fogyasztotta, hanem terjesztette is a kábítószert. Sokkal jobban kell félteni a fiatalokat a kábítószertől, mint a büntetéstől.

– Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a parlamentben többségben lévő MSZP-

SZDSZ-koalíció esetleg családos képviselői milyen megfontolásból szavazzák meg a droggal kapcsolatos könnyítést, kódolják be a társadalom túlélését biztosító fiatalságot az önpusztításra. Betette volna a balliberális lábát a kábítószer-maffia a magyar Országgyűlésbe?

– Ezt nem merem feltételezni akkor sem, ha dílerbarátnak tartom a törvényt. Azt viszont bátran kijelenthetem: olyan gondolkodású, olyan eszméket valló emberekről van szó, akiknek eszméi, gondolkodása zsákutcába viszi a társadalmat. Hiszen a szabadságot is csak a rend keretei között tudjuk megélni. Ha a rend megszűnik és a szakadék fölé nem teszünk korlátokat, akkor a korlátlan szabadság tönkreteszi az egyént és a közösséget is.

– Szinte biztosra vehető, hogy a törvények módosítását végrehajtják, úgy pártállami módra. Azonban a civil szféra sem mozdult meg erőteljesen, hogy gátat vessen ennek a tobzódásnak? A magyar társadalom nem jutott volna el arra a szintre, hogy felismerje a rá leselkedő veszélyeket?

– Ez így nem igaz. Szerintem több kérdésben is megmozdult a társadalom, nagyon sok civil szervezet nyilatkozott az említett módosítások ellen. Bár az tény, hogy a közismerten baloldali elkötelezettségű média erről nem számolt be olyan terjedelemben, ahogy az ellenkezőjéről tette ezt. Nem keltett nagy visszhangot az sem, hogy alig egy-két hét alatt összejött több mint százezer aláírás a kábítószerrel kapcsolatos könnyítések ellen. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége átnyújtotta ezt a parlamentben. Igaz, semmiféle kötelezettséget nem ró a hatalomra az ilyen civil kezdeményezés. De azt megmutatja, hogy létezik a társadalomnak az a rétege, amelyik nem hagyja, hogy teljes egészében kiteljesedjen ez a fajta fellazító törekvés.

– Az aláírás kevésnek bizonyult…

– Ezért is szeretnék mindenkit rábeszélni arra, minél többen vegyenek részt az ilyen demonstrációkon, illetve az aláírásukkal vagy bizonyos rádió- és tévéműsorokra való reagálással fejezzék ki tiltakozásukat. Ha ez az aktivitás fokozódik, akkor azt már nem lehet lesöpörni hosszú időn át se a balliberális médiumok, se az ilyen politikát képviselők részéről. A társadalomnak hallatnia kell a hangját, és ezért jó, hogy megalakultak a polgári körök, valamint létezik egy erős jobboldali ellenzéki parlamenti képviselet is. A feladat adott, a rendelkezésünkre álló eszközökkel cselekednünk kell, hogy minél kisebb káros hatást fejtsen ki a balliberális politika a magyar társadalomban.

– A közvélemény-kutatók felmérései szerint mostanság is az MSZP a favorit. Nincs az az áremelkedés, ami elterelné a figyelmet arról, hogy a hatalmon lévők továbbra is az Orbán-kormány idején történtekkel védekezzenek, illetve támadjanak. Mi lehet erre a válasz?

– Valóban nagy nyomás van rajtunk és a társadalomnak azon a részén, amelyik támogatja a polgári oldalt. Nemcsak hogy igazságtalan, hanem ízléstelen is, hogy akinek nincs mondanivalója a saját ténykedéséről, a másik oldalt ócsárolja. Bár a visszataszító kampány nagyon hosszú ideje tart, nem csak a hatalomátvételtől kezdődött. Tulajdonképpen 1998 óta folyik a polgári oldal elleni uszítás egy tudatos és jól tervezett stratégia mentén. Ahogy említettem, ez ellen csak a jogállamban elfogadott eszközökkel élhetünk, mint a parlamenti képviselet vagy a civil társadalom hangja… Sajnos, az egyik leghatásosabb eszközzel, a közvéleményt befolyásoló médiumokkal nem rendelkezünk olyan mértékben, mint a balliberálisok. Azonban érezhető bizonyos változás. Nem tartható a végtelenségig ez a gyalázkodó baloldali taktika, és a felelősséget sem háríthatják át sokáig az előző kormányzati időszakra. A mostani energiaár-emelés, az autópályadíj emelése és sok hasonló intézkedés, ami komolyan érinti az embereket, előbb-utóbb rá fogja döbbenteni őket, hogy valami megváltozott. A bárdolatlan gyalázkodás is hozzájárult ahhoz, hogy a világ megváltozott légkörében, értékrendjében, hangulatában. Nagyon kevés a felszabadult ember, aki jól érzi magát ebben a mai magyar életben, de bizakodásra ad okot, hogy mind többen hiányolják azokat az értékeket és eseményeket, amiket az elmúlt négy évben megélhettek.

– A Terror Háza ellehetetlenítése közben úgy is felfoghatjuk a jelen történéseit, miszerint a tőről metszett baloldali hatalom maradványai megteszik azt a szívességet a jelenkor ifjúságának, hogy megismertetik velük az 50-es, 60-as évek bolsevik diktatúrájának működését…

– Mi, idősebbek megtapasztaltuk a keményebb éveit is annak a letűnt világnak, tudjuk, milyen volt a diktatúra. Napjainkban hasonló jelenségek köszönnek vissza az MSZP politizálásában. Működnek a pártállami reflexek.

– Az ügynöktörvény módosításában nem vergődtek zöld ágra az MSZP-SZDSZ-koalícióban, mert a liberális baloldal valamiért kihátrált, teljes körű átvilágítást akart. A Történeti Hivatalt viszont megszüntették. Vajon a csatlakozás után is rejtve marad a társadalom előtt a hálózat?

– A legsúlyosabb probléma, hogy az igazi, a legnagyobb bűnöket elkövetőket érintetlenül futni hagyja a törvény, miközben lehetőséget teremt arra, hogy a megfigyeltek, az üldözöttek magánéletében turkáljanak. Magyarán, az ártatlanokat, illetve azokat sújtja a törvény módosítása, akik kevésbé voltak bűnösök. Az pedig nyilvánvaló, hogy a koalíciós együttműködésben a szabad demokraták a parlamenti arányuknál jóval több hatalmat kaptak. Ez a miniszteri bársonyszékek számában, de a megnyilatkozási lehetőségeikben is megmutatkozik. El tudom képzelni, hogy ebből az aránytalanságból lett elege a nagyobbik kormányzó párt néhány tisztségviselőjének.

– A Fidesz elnökségi ülés tartott, ahol a jövőről, többek között Orbán Viktor szerepéről, az új néppárt létrehozásáról folytattak párbeszédet. Az MKDSZ elnökeként részt vett a találkozón. Mi várható, létrejön az az erős szervezet a polgári oldalon, amelyik képes lehet a baloldali hegemónia megtörésére?

– Hadd induljak ki abból, mi támaszt igényt arra, hogy megjelenjen egy néppárt a magyar politikai palettán. A polgári oldalon olyan emberek, választók találtak egymásra, akik a keresztény, nemzeti polgári értékrendet vallják magukénak. Ők most már tudatosan keresik a közösséget egymással, és gondolkodók lévén minőséget jelentenek. Ez a két tábor közötti alapvető különbség, a tudatosság, az értékek jelenléte és a közösség keresése. A nemzeti, keresztény, polgári oldalon egyértelműen felerősödött szavazóbázis tagjai között sokan vannak, akik politikai szerepet is vállalnának. Másfajta gondolkodást szeretnének érvényesíteni, de erre nem találtak megfelelő partnert. Bár Orbán Viktor számukra megtestesíti ezt a fajta polgári, nemzeti, keresztény gondolkodást, a Fideszt nem tartják egyértelműen alkalmasnak e gondolat képviseletére. A Fidesz-MPP túl szűk számukra. Ez az egyik oka annak, hogy nyitni kell, néppárttá kell alakulnia. Ekkor képviseletet kaphat minden társadalmi réteg ebben a formációban. A másik kényszerítő erő az EU szempontja, az európai nemzeti néppártokhoz hasonlóan Magyarországon is széles bázisú néppártot kell létrehozni. Az európai konzervatív és kereszténydemokrata pártok frakciójában a teljes magyar néppártnak kell megjelennie, mert csak így tud tekintélyt szerezni magának. Ez késztette a Fideszt, elsősorban Orbán Viktort arra, hogy felvesse azt a gondolatot, amelynek kiteljesedésénél a Fidesz elnöksége bábáskodott, amiből aztán megszülethet az új néppárt. Más oldalról megközelítve, arról van szó, hogy a Fidesznek lejárt egy korszaka, az eddigi szerepét betöltötte, most utat kell adnia egy utódpártnak, egy néppártnak. De nem csupán a Fidesz átalakulásáról beszélhetünk, mert önmagában ez kevés lenne. A polgári oldalt egységes egészként kell szemlélnünk minden szervezetével együtt.

– Az MKDSZ-t is?

– Amikor a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség megalakult öt évvel ezelőtt, már akkor azt mondtuk, uniópártban gondolkodunk. Azóta a KDNP megújításának a lehetősége is megnyílt előttünk. A külön út számunkra nem járható, valamiféle együttműködésnek, egységnek kell létrejönnie a KDNP, az MKDSZ és az újonnan megalakuló néppárt között. Az együttműködés minimuma, hogy közös jelölteket állítunk és közös döntéshozó testületet alkotunk.

– A Fidesz bázisán vagy anélkül jönne létre az új néppárt?

– A Fidesz annyira átalakul e folyamatban, hogy az már nem ugyanaz lesz, mint korábban. Először is a létszáma jelentősen megnövekszik, hiszen ha a Fidesz-MPP helyi szervezetébe sok új ember beáramlik, persze kontrollálva, akkor nyilván a többségi szempontok fognak érvényesülni…

– Megszűnne a Fidesz elnevezés?

– A Fidesz végül is választási párt volt, és most átalakulhat nyitott, széles társadalmi bázisú néppárttá. Ezzel más minőség jön létre, mindenképp új nevet kell adni az új pártnak.

– A szavazók oldaláról közelítve – vallják sokan – az új néppárt lenne a nyerő. Nem lenne jobb mindjárt ezzel indítani az unió helyett?

– A döntéseinket nem a vágyaink, hanem a realitás határozza meg. Szerintem is a legtisztább ez lenne, de ennek sok akadálya van. Nem vagyok biztos abban, hogy például az MDF örömmel fogadná ezt.

– Szükség van a kifulladó MDF-re a választásokon?

– Mindenkire szükség van.

– Európai parlamenti választások lesznek 2004-ben. Nem kellene gyorsítani az átalakulást?

– Az EP-választással kapcsolatban azt hiszem, egyértelmű, hogy Magyarországon egy polgári pártnak kell indulnia a választásokon, amely integrálja a polgári értékrendet vallókat, az azok alkotta különböző formációkat, szervezeteket, pártokat. Azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak le kell játszódnia ebben az évben. Orbán Viktor is így nyilatkozott. A jövő évben ugyanis nemcsak EP-választások lesznek, hanem előfordulhat, hogy a hatalmon lévők, kihasználva a csatlakozás okozta, bár csökkenőben lévő eufóriát, esetleg idő előtti választásokat írnak ki, hogy megszerezzék az abszolút többséget. Mind a két választás arra biztat bennünket, hogy gyorsabban dolgozzunk. Nem is érdemes az időt húzni, és úgy vélem, nagy előrelépést fog jelenteni az új néppárt megjelenése a hazai politikában.

– A társadalom jelentős részére – persze óriási balliberális médiatámogatással – hipnotikus hatással van a baloldali hatalom. Éppen ezért kérdés, meg lehet-e akadályozni a szocializmusba való teljes visszaesést?

– Ezért kell gyorsan megkeresni azt a leghatékonyabb formát, ami ellensúlyozni képes a baloldalt, és megteremti a lehetőségét annak, hogy ne a polgári oldal legyen az örök második Magyarországon.

* * *

LEXIKON

Harrach Péter teológus. 1947-ben született Budapesten. T.: Hittud. Ak., Esztergom, Bp., 1966-72. É.: 1988-98 egyházi munkatárs, 1990-98 a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkárságán a világi ügyek főreferense, 1998-2002 szociális és családügyi miniszter. 1989-97 a KDNP tagja, 1990-91 az ügyvivői testület tagja, 1993-94. bp.-i elnök, 1995-96 országos alelnök, 1997-2000 a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke, 2000- társelnöke. 1990, 1994 országgyűlési képviselőjelölt, 1998- képviselő (Szob, Fidesz). 1994- a Fővárosi Közgyűlés tagja, 1995- a kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi bizottság elnöke. 2002- országgyűlési képviselő, Fidesz-MPP, a parlament alelnöke, az MKDSZ elnöke. Nős, három gyermek édesapja.