Az anyagi-fizikai világ mindig azt tükrözi, ami szellemi-lelki síkon végbemegy. A harmónia megbomlása a hit hiányára és az ebből eredő félelemre vezethető vissza. A migrációs hullám valójában egy globális szintű totális visszaszabályozás kezdete – mondta a Demokratának Bogár László közgazdász, akivel a múlt heti beszélgetésünket folytattuk.

– Előző beszélgetésünk során nyitva maradt egy fontos kérdés: mi az oka annak, hogy Afrika soha nem látott mértékű népességrobbanás előtt áll, a nyomor, az éhínség és a járványok dacára, miközben Európa népessége egyre fogy? Mi történt? Megszűnt a bolygó természetes visszaszabályozása?

– Szó sincs erről. Ennek az ellentmondásnak a megértéséhez azt kell tudni, hogy hosszú évezredeken keresztül, egészen a XVI. századig a népesség növekedése nem volt téma, mivel nem volt számottevő elmozdulás, olyannyira nem, hogy nem is tudnánk koordináta-rendszerben ábrázolni. A társadalmakat általában a magas születésszám mellett magas halálozási arány jellemezte, a népesség nagyjából állandó volt. A halálozások döntő többsége épp a szüléshez kapcsolódott. Magas volt az anyák és az utódok halálozási aránya, a csecsemőkori halandóság. Jellemzően a gyermek első három életéve döntő volt a túlélés szempontjából.


– Mégis virágzó kultúrák születtek.

– Példaként említhetjük az ősi Egyiptomi Birodalmat, ami a mai napig elbűvöl minket azokkal a teljesítményeivel, aminek a jó részét máig nem tudjuk megmagyarázni, de mindez mégis mindennemű, értékelhető népességnövekedés nélkül jött létre. Nagyjából négyezer éven keresztül semmiféle népességnövekedés nem volt.


– Mi lehet ennek az oka?

– Az ősi tradicionális, szakrális társadalmakban nem a mennyiségi növekedésé, hanem a „létminőségé” volt a főszerep. Az anyagi lét fizikai struktúrái elsősorban szellemi minőségüket tekintve változtak évezredeken át.


– Mikor változott ez meg?

– A nyugati kultúra térhódításával egyre inkább a gazdasági növekedésé, a mennyiségi növekedésé lett a főszerep. A népesség viszonylag állandó volt egészen a XV–XVI. századig, tehát a nyugatias modernizáció megjelenéséig, majd kezdetben lassú, ám aztán egyre gyorsuló népességnövekedésbe csapott át.


– Ez mikor történt?

– A XVIII. század vége óta foglalkoznak a demográfiai változásokkal, amióta a nyugatias modernitás kapitalizmusnak nevezi magát, amin a tőkefelhalmozás korát érti.


– Vajon az előző kultúrák nem voltak tőkefelhalmozók?

– De igen, csak nem a mennyiségi tőkét halmozták fel, hanem berendezkedésük létminőségét emelték. A rendkívüli erejű népességrobbanás hajtóereje döntően a munkaerő iránti kereslet egyre nagyobb mértékű növekedése volt. Igazából nem emberből lett több, hanem munkaerőből.


– Lehet egyáltalán a nagy népesedési trendeket tudatosan befolyásolni?

– Igen is, meg nem is. Nehéz erre választ adni, mert ez tudományos viták alapkérdése. Tény, hogy az ipari forradalmat megelőző évszázadokban az emberiség a születés és halál kérdését döntően a teremtés logikáján keresztül közelítette meg, és épp ezért nem is nagyon foglalkozott vele. Az elmúlt két évszázadban egyre inkább érzékelhetővé vált a gyors népességnövekedés: felmerült a kérdés, hogy spontán folyamatról van-e szó, vagy a demográfiai folyamatokat lehet, netán kell is befolyásolni. A liberális megközelítésmód hívei a gyermekvállalást az egyes emberek magánügyének tekintik. A liberalizmus „istene” az individuum, aki abszolút szabadon dönti el, hogy mit kezd az életével. Ha azonos neműekkel házasodik, az éppúgy az ő dolga, mint a magzatelhajtás, a fogamzásgátlás, az eutanázia és így tovább. A liberalizmus „istene” az önző magán­egyén.


– A liberalizmust a kapitalizmus termelte ki?

– A liberalizmus mint eszmerendszer szülte meg a kapitalizmust mint létberendezkedést. Ám a kapitalizmus, hisz a neve is a tőkefelhalmozásra utal, végtelenbe tartó munkaerőigényt támasztott, és ez provokálta ki a népességrobbanást. Valójában inkább a munkaerőállat nagyüzemi tenyésztése valósult meg ezzel.


– Ez mikorra tehető?

– Az elmúlt két évszázadra. Először Angliában figyeltek fel erre: papok, tiszteletesek kezdtek el először foglalkozni a témával, mivel ők voltak az adatok birtokában. Az anyakönyveket az egyház vezette, és az adatok akár kétszáz évre visszamenőleg a rendelkezésére álltak. A hosszú távú idősorok tanulmányozása addig ismeretlen tudományos megközelítési módot jelentett. Ilyenkor vizsgálódásunk tárgyához nem közelítünk, hanem eltávolodunk tőle, hogy kellő távolságról azt is észrevegyük, amit közvetlen közelről soha nem láthatunk.


– Hogy ne vesszünk el a részletekben?

– Ahogy mondani szokás, van, aki nem látja a fától az erdőt. Thomas Malthus tiszteletes, akinek a munkásságára a múlt heti beszélgetés során is utaltam, az állatvilágban tapasztalható jelenségeket az emberre is érvényesnek tartotta. Az emberiség népességnövekedésének okát a jólétben látta, úgy ítélte meg, hogy az emberiség kedvező életfeltételek mellett akár exponenciális mértékű létszámnövekedésre is képes.


– Igen ám, de most épp a fordítottját látjuk. A jóléti társadalmak népessége csökken, a harmadik világ, élén Afrika népessége viszont soha nem látott mértékben nő és további robbanás előtt áll. Az ENSZ prognózisa szerint a világ népességnövekedésének a fele mindössze kilenc országban megy majd végbe. Az élen India áll, amit Nigéria követ. A harmadik helyen Pakisztán áll, a negyediken Kongó. A sort Etiópia, az Egyesült Államok, Indonézia, illetve Uganda zárja.

– Tudni kell, hogy az ENSZ 2100-ig szóló korábbi becslése 2015-ben revízióra szorult.


– Mi ennek az oka?

– A legfőbb ok Afrika.


– Ezt hogy érti?

– Afrika népesedési folyamatai eltérnek attól a trendtől, ami korábban körvonalazódott. Ha megnézzük azoknak az országoknak a sorát, ahol drámai a növekedés, elsősorban afrikai országokat találunk: Nigériát, Kongót, Etiópiát és Ugandát. A népességbecslés felülvizsgálatának az oka az afrikai népességnövekedés mértéke, minden járvány, éhínség és háború dacára.


– Ez az, ami érthetetlen. Meg lehet magyarázni?

– Ezekben a társadalmakban minden szétroncsolódott, ami a korábbi hagyományos kultúrát jelentette. Minden emberi társadalom lelki, erkölcsi, szellemi talapzaton áll, és ez éppúgy igaz a népesedésre is, ami nem egyéb, mint az a mód, ahogy egy adott emberi közösség reprodukálja önmagát. A hagyományos rend felbomlását követően pusztító globális folyamatok indultak el.


– És ez Afrikát érintette a legérzékenyebben?

– Pontosan, ráadásul egyre gyorsuló mértékben. Ma már nincsenek határok. Az információ terjedésének semmi sem szab határt. Közben iszonyatos feszültség van a világban: farkasszemet néz egymással a gazdasági, anyagi értelemben vett fejlett világ alulnépesedése és az a fékezhetetlen túlnépesedés, amihez iszonyatos nyomor társul. Olyan ez, mint amikor összekötünk egymással olyan tereket, amik között óriási potenciálkülönbség van. Gondoljunk például arra, mekkora erővel zúdul alá az áradat, ha kinyitják az óriási erőművek zsilipjeit.


– Félelmetes. Ez zajlik most…

– Amióta globálissá váltak a korábban lokális folyamatok, a természetes kiegyenlítés és visszaszabályozás többé már nem helyi, hanem globális szinten zajlik. A bolygó szintjén. Demográfiai értelemben nincsenek légüres terek. Nincs az a gát, ami el tudná szigetelni egymástól a Föld egyes részeit.


– Ez is a Nyugat érdeme?

– A Föld tereinek egymásba nyitását a Nyugat vitte végbe. A fejlett világ féktelen expanziója, a gyarmatosítás volt a kezdet. A kapitalizmus azóta még nagyobb sebességre kapcsolt: a profit mindenáron való növelése öncéllá vált, aminek a következménye a lelki, erkölcsi-szellemi (belső természeti) és a környezeti (külső természeti) talapzat szétverése lett. Pénzben kifejezett extraprofit az egyik oldalon, pénzben nem mérhető óriási veszteség a másikon: az emberi létezés külső és belső természetében, az egész közösség életterében. Idővel akkora deficittömeg halmozódik fel, ami kezelhetetlen folyamatokat indít el.


– Például?

– Egy kifogástalan liberális pedigrével rendelkező, de becsületes szerző Szomorú trópusok című értekezését kell megemlítenem. Claude Lévi-Strauss ebben a művében nagyon világosan kimondja, hogy a trópusi síkvidék kulturális és ökológiai értelemben is igen érzékeny és sebezhető világ. A finom egyensúly megbontása végzetes: ahol az esőerdőt kiirtották, ott már soha többé nem lesz esőerdő. Benövi valamilyen más növényzet, de a klímát szabályozó, a világ legfőbb oxigénforrását jelentő esőerdő nem nő vissza többé. Amikor majd elkezdődik a harc az utolsó oxigénmolekulákért, akkor már késő bánat lesz a felismerés, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet az esőerdőket jól jövedelmező pál­maültetvényekre cserélni. Lévi-Strauss mindezt a kultúra oldaláról még inkább végzetesnek tartotta.


– Gyanítható, hogy a népesedési folyamatokban is valami hasonló ment végbe. Mi ez, büntetés? Vagy, ahogy ma mondják, a fagyi visszanyal?

– József Attila azt írja, hogy: „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat.” Ezt olvasva rádöbben az ember, hogy a rövid távon hihetetlenül vonzó és nagy hozammal kecsegtető elképzelések mekkora, akár globális méretű károkat tudnak okozni. Az alapja ennek is a „meg nem gondolt gondolat.”


– Akkor már minden késő? Visszafordíthatatlanná vált a folyamat?

– Ezt nem tudjuk. Az ember mint olyan biztosan nem fog megsemmisülni, de az elképzelhető, hogy a mai civilizációnak, a Nyugatnak és vele együtt az elmúlt öt évszázadra jellemző világrendnek vége, ahogy ezt már a múlt század elején többen megírták.


– Ennek némileg ellentmond, hogy az Egyesült Államok is szerepel a kilenc népességnövekedést produkáló ország listáján.

– Ez nem ellentmondás, ugyanis az USA népességszerkezete eltér az európaitól. Gondoljuk csak végig, kikből áll az Egyesült Államok népessége! Csupa illegális bevándorlóból. Rögzítsük: az Egyesült Államok és Kanada úgy jött létre, hogy a bevándorló fehér ember kegyetlen brutalitással kiirtotta a helyi lakosságot. Latin-Amerikában ugyanezt tették a spanyolok. Ám ma Amerikában mégis kisebbségben van a fehér ember, a növekedéshez nem ők, hanem a latin-amerikaiak és az egyéb ázsiai, afrikai amerikaiak járulnak hozzá.


– Mi az oka annak, hogy amikor a folyamatokat elemzik, csak az anyagi, azaz biológiai, fizikai, genetikai, demográfiai, illetve közgazdaságtani összefüggések után kutatnak? Miért nem azzal kezdik, ami szellemi szinten zajlik?

– A kérdés jogos. A valóságos istenhit helyét a nyugatias modernizáció megjelenésével az önmegvalósítás eszméje vette át, ami egyre mértéktelenebb habzsolásban, az „élj a mának” szemléletben, a lelki, erkölcsi, szellemi szétesésben nyilvánul meg. A válság pedig szellemi szinten tükör.


– Miképpen?

– Az illegális bevándorlók tömegei tükröt tartanak a Nyugat elé a maguk nyers, kaotikus és pusztító módján. Amilyen a mosdó volt, olyan a törülköző. Mikor ellenünk védekezünk, a saját sötét oldalunkkal hadakozunk.

Hernádi Zsuzsa