A lengyelek barátja
Már Szegeden is van szobra Teleki Pálnak! Noha csendben, majdhogynem észrevétlenül akart távozni az életből, azt kérve búcsúlevelében, hogy még felirat se kerüljön a sírjára. Magyarországon immár három szobor őrzi az egykori miniszterelnök emlékét. A lengyeleket a végsőkig pártoló politikus egykor Szeged parlamenti képviselője volt.
Teleki Pál sokáig ismeretlen búcsúlevelét 2019-ben kapta meg, majd tárta a nyilvánosság elé Budapest Főváros Levéltára. Történészek ma is vitatkoznak még azon, hogy öngyilkos lett-e Magyarország egykori miniszterelnöke, vagy megölték a németek, mert útjukban volt. Teleki szavai öngyilkosságra utalnak, ám ez korántsem volt kevésbé tragikus befejezése életének, mint ha a németek végeztek volna vele.
Berlin ellenében
Teleki Pálról a legelső szobrot Gödöllőn állították 2001-ben, a gesztus fontos elemének tekintve, hogy az egykori miniszterelnök Magyarország főcserkésze is volt, és ő szervezte az 1933-as gödöllői cserkész-világtalálkozót. Bronz mellszobrát 2007-ben ismeretlen tettesek ellopták, a város 2009-ben pótolta a köztéri műalkotást.
A másodikat a budai Várban, a Sándor-palota mellett szerették volna felavatni az egykori miniszterelnök szellemiségét őrző civil csoportok 2004-ben. Ezt azonban Demszky Gábor főpolgármester és a fővárosi közgyűlés balliberális többsége megakadályozta, mondván, Teleki miniszterelnöksége idején lépett hatályba a numerus claususnak nevezett jogszabály, majd a második zsidótörvény is. A szobor végül a balatonboglári katolikus templom kertjébe került. A városi közgyűlés tagjainak elsöprő többsége pártolta a kezdeményezést, az SZDSZ Somogy megyei szervezete viszont hangosan tiltakozott ellene.
A hazánkban élő lengyelek szerint viszont Bogláron a lehető legjobb helyre került a szobor. A második világháború során Magyarországra menekült lengyel katonák és civilek fő menedéke ugyanis Balatonboglár volt, a lengyel közvélemény pedig úgy ismeri Teleki Pált, mint a lengyel nemzet nagy barátját. Már ő volt miniszterelnök, amikor 1920 augusztusában, a legkritikusabb napokban Magyarország 21-22 millió gyalogsági lőszert szállított ki a lengyel hadseregnek, amely így nemcsak megállította a bolsevik csapatokat Varsó alatt, de meg is fordította a háború menetét, megmentve ezzel egész Nyugat-Európát a kommunista világforradalomtól. Varga E. László történész szerint Teleki és a Koronatanács az akkor még 84 ezer katonát számláló teljes magyar haderőt is ki akarta küldeni a lengyelek megsegítésére, a csapatok augusztus 1-én már menetkészültségben voltak. Párizs pártolta az elképzelést, Budapest és Varsó közös ellensége, Prága viszont nem engedte meg a magyar kötelékek csehszlovákiai átvonulását.
Az már Teleki Pál második miniszterelnöksége idején történt, hogy minden kockázatot vállalva nemet mondott Berlinnek, amikor az megpróbálta bevonni Magyarországot Lengyelország lerohanásába. A magyar miniszterelnök még azokat a csapatmozgásokat sem engedte meg, amelyeket a Nagyszalánc és Velejte közötti rövid vasútvonalon szerettek volna végrehajtani német kötelékek 1939 szeptemberében. Teleki kijelentette, részt venni egy Lengyelország elleni támadásban nem egyeztethető össze a magyar nemzeti becsülettel.
Majd miniszterelnökként befogadta a Magyarországra érkező lengyel menekülteket, amivel újfent kivívta Berlin rosszallását. Ribbentrop, Hitler felháborodott külügyminisztere szóvá is tette, hogy a magyarok Németországnak köszönhetik Versailles-ban elcsatolt területeik visszatérését. Ami így persze nem volt igaz, már csak azért sem, mert a két bécsi döntésben csak az „elcsonkolt” területek egy része került újra magyar fennhatóság alá.
Távol a háborútól
Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója reálpolitikusnak tartja Telekit, aki nem hitt a németek és az olaszok győzelmében, és nem talált más utat a fennálló viszonyok között a magyarság számára, mint a lavírozást. A brit történész, C. A. Macartney Teleki Pál miniszterelnöksége 1939–1941 című kötetében azt olvashatjuk, hogy a miniszterelnök szerint Hitler azon a napon veszítette el a háborút, amikor elkezdte. Teleki ezt nemcsak politikusként, de az erőviszonyokkal tisztában levő, nemzetközi hírű földrajztudósként is állította. Szakály Sándor emlékeztet arra is, hogy Teleki fontosnak tekintette a társadalmi, illetve szociális reformokat és az ország biztonságát. Arra törekedett, hogy távol tartsa a magyarságot a háborútól, így például 1941 tavaszán a németek követelésére sem akarta megsérteni a néhány hónappal korábban megkötött jugoszláv–magyar örök barátsági szerződést. Még úgy sem, hogy céljai között ott voltak az akkor minden magyar politikus számára kötelező revizionista törekvések is.
Folyamatos ellenkezése miatt személye szálka lett Hitler szemében. Innen nézve majdhogynem mindegy, hogy Teleki öngyilkos lett-e, vagy a németek kergették öngyilkosságba. Golyó végzett vele 1941. április 3-án.
Lengyelek Magyarországon
A szegedi szoboravatás hírét elnyomták a média járvánnyal kapcsolatos beszámolói. Miért épp ide, a Tisza-parti városba került Teleki új szobra? Több oka is van. Egyrészt három szegedi kormánynak is külügyminisztere volt, majd a szegedi belváros parlamenti képviselőjeként ült az Országgyűlés padjaiban. Másrészt a szoborállítást a szegedi lengyel közösség, illetve a Wacław Felczak Alapítvány kezdeményezte, magára vállalva az anyagi terhek döntő részét. Az ötlet szülőatyja az alapítvány kuratóriumának elnöke, Lengyelország szegedi tiszteletbeli konzulja, Karol Biernacki volt. Ő 1983-ban érettségizett Lengyelországban. A család szomszédja mutatott neki akkoriban egy második világháborús lengyel újságcikket, amely Teleki Pálról szólt. Az írás olyan hatással volt az akkori fiatalemberre, hogy a krakkói Jagelló Egyetem helyett inkább Magyarországra, Szegedre jött tanulni. És itt maradt nálunk…
Ismerve a méltatlan 2004-es hercehurcát, a kezdeményezők most eleve a szegedi Szent Rókus-templom elé tervezték a szobrot. Élvezték Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök és a Szent Rókus Plébánia támogatását is – ez a kegyhely egyébként 1981-ben, a lengyelországi hadiállapot kihirdetésétől számítva a Szegeden élő lengyelek és a lengyelek ügyét pártoló magyarok találkahelye volt. Az egyházmegye akkori püspöke, Gyulay Endre celebrált itt számukra lelket erősítő, reményt adó istentiszteleteket.
A szegedi Teleki-szobrot Marek Brzózka lengyel képzőművész készítette. Ő a magyarországi lengyel emlékművek „specialistája”, érdekes, izgalmas alkotásokkal tisztelgett például a Lajosmizsénél és Ruzsánál hősi halált halt lengyel pilóták emléke előtt, akik a magyar légtéren átrepülve próbáltak utánpótlást vinni a szövetségesektől az 1944-es varsói felkelés harcosainak, de a német Luftwaffe hazánk fölött lelőtte a gépeiket.
Karol Biernacki úgy érzi, Teleki Pál személye túlságosan háttérbe szorult Magyarországon, élete lezáratlan sors maradt. Ideje volt, hogy az árnyékból előbbre lépjen, és „hazatérjen” végre Szegedre. Ezt a célt szolgálta az emlékére rendezett konferencia és kiállítás is, a miniszterelnök alakja pedig bekerült abba a kétnyelvű, lengyel és magyar iskolásoknak szánt, kétévente kibővülő történelmi olvasókönyvbe is, amely a két nép sorsközösségére helyezi a hangsúlyt, és amelyet Karol Biernacki szerkeszt. Az egykori magyar miniszterelnöknek különben két szobra is van már Lengyelországban. Az egyik Staronowicében található, a másikat pedig a szegedivel szinte egy időben állították tavaly év végén Krakkóban.
