Gyurcsány Ferenc ahelyett, hogy kormányozna, folyamatosan a Fidesszel van elfoglalva. Értelmezi és átmagyarázza a szándékainkat, kiforgatja a szavainkat, erre építi az egész politikáját. Ez jól működött másfél-két évig, ám a jelenlegi válságot éppen az okozza, hogy a felelősség áttolása most már nem elegendő egy újabb négyéves ciklus átvészeléséhez. Menekülésképpen látszatpolitizálást folytatnak, reformokról beszélnek, csak éppen azt nem tudjuk, pontosan mit is takarnak ezek az átfogó változtatások – mondta a Demokratának Navracsics Tibor, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője.

– Már tart a jövő évi költségvetés vitája. Mi a véleménye a kormány által beterjesztett javaslatokról? – Azt eddig is tudtuk, hogy 2007 nehéz esztendő lesz. A Fidesz már korábban is utalt arra, hogy a gazdaság nincs olyan helyzetben, mint azt mondják, majd pedig a nyári, első Gyurcsány-csomag bejelentésével mindez már mindenki számára világossá válhatott. A konvergenciaprogram névre hallgató második Gyurcsány-csomag aztán konkretizálta a bevezetni kívánt lépéseket: tandíj, vizitdíj és így tovább – ezeket ők reformoknak hívják, valójában csak álreformok, amelyek célja a megszorítás, pénzelvonás. A 2007. évi költségvetésnek több nevet is lehetne adni: hívhatnánk harmadik Gyurcsány-csomagnak, de akár a leszakadás költségvetésének is. Két értelemben is a leszakadás költségvetése a jövő évi. Egyrészt a költségvetés által kirajzolt gazdaságpolitikai pálya már nem csupán az Európai Unió átlagától, hanem a közép-európai régiótól való leszakadást is jelenti. Hiszen tudjuk, hogy a jövő évi cseh és a lengyel gazdasági növekedés a kétszerese lesz a magyarénak, a szlovák pedig a háromszorosa. És a leszakadás költségvetése lesz ez szociális szempontból is: az áremelések és adóemelések bevezetése, illetve ezzel szemben a reálbérek csökkenése, jobb esetben stagnálása, minimális emelkedése azt eredményezi, hogy kettészakad a társadalom. Aki gazdag, az túléli ezt az időszakot, aki pedig most is szegény, az még szegényebb lesz. – Magyarul a szegények szenvednek meg leginkább az éveken át tartó gyurcsányi hazugságokért. – Valóban tény, hogy annak a politikának fizettetik meg most az árát, amit Gyurcsány Ferenc elhíresült őszödi beszédében úgy jellemzett, hogy másfél-két évig folyamatosan hazudtak, és négy évig nem csináltak semmit. Az ennek következtében kialakult helyzet súlyosságát jelzi, hogy nem csupán az aktív, adófizető polgárok, hanem a gyerekek és a nyugdíjasok is fizethetnek a hazugságok miatt. – Mennyire tűnnek reálisnak a kormány által felvázolt számok? Mert többször láthattuk – költségvetésben, konvergenciaprogramban, nem beszélve a választási ígéretekről -, hogy a számokat hajlamosak úgy alakítgatni, ahogy nekik a legjobb. – Szakértők szerint a jelenlegi helyzet leírására használt számok többé-kevésbé fedik a valóságot. Azonban az Állami Számvevőszéktől kezdve gazdasági elemzőkön át az ellenzéki pártokig számos helyről elhangzott, hogy nagy kérdés, miképpen reagál a lakosság és a piac a bevezetni kívánt intézkedésekre. Akkora lesz csupán az infláció, amekkorát a költségvetésben előre jeleznek, vagy még magasabb? Megáll-e majd ott a munkanélküliség növekedése, ahol tervezik, vagy még nagyobb mértékben nő a munkanélküliség? Vagyis ami nehezen kiszámítható, az éppen az, ami lényegét adná a költségvetésnek – megjósolhatatlan, hogy ezekkel a sokat támadott intézkedésekkel sikerül-e stabilizálni a gazdaság helyzetét. – Ezek szerint jobb lenne, ha az MSZP inkább a kormányzással foglalkozna az ellenzék lejáratása helyett – a Fidesz rendszeres támadását megszokhattuk, de az már-már komikus, hogy Bárándy Gergely a Kossuth téri tüntetők egyikét feljelenti lázadás szításáért… – Tényleg jobb lenne, ha a munkával törődnének… Mindez azonban összefügg azzal, hogy Gyurcsány Ferenc lett a balliberális oldal első számú irányítója. A kormányfő ugyanis Debreczeni József könyvében elmondja, hogy az ő politikusi krédója szerint választást nem jó kormányzással, hanem az ellenzék állandó támadásával lehet nyerni, hogy a másik oldal ne tudjon alternatívát kínálni. S valóban ennek is lehettünk tanúi az utóbbi években, és ezt látjuk napjainkban is. Gyurcsány Ferenc ahelyett, hogy kormányozna, folyamatosan a Fidesszel van elfoglalva. Értelmezi és átmagyarázza a szándékainkat, kiforgatja a szavainkat, erre építi az egész politikáját. Ez jól működött másfél-két évig, ám a jelenlegi válságot éppen az okozza, hogy a felelősség áttolása most már nem elegendő egy újabb négyéves ciklus átvészeléséhez, arról nem is beszélve, hogy nehéz a Fideszt szidni, ha egyszer az előző ciklusban is a szocialisták és a szabad demokraták voltak kormányon, s a ciklus második felében Gyurcsány Ferenc is kormányfő volt már. Menekülésképpen látszatpolitizálást folytatnak, reformokról beszélnek, csak éppen azt nem tudjuk, pontosan mit is takarnak ezek az átfogó változtatások. Több mint fél év eltelt a választások óta, de nem ismerjük a kormányzati szféra reformját, amivel annak idején el akartak indulni, az egészségügyi reformból csak torzszülötteket látunk, és nem tudjuk egyelőre azt sem, hogy milyen további lépéseket kívánnak tenni – azon túl, hogy újabb és újabb terheket raknak az emberek vállára. – Sokak véleménye szerint azonban november negyedike óta többnyire a kormányoldal tematizálja a közbeszédet. Még mindig működik a látszatpolitizálás? – A magam részéről nem értek egyet ezekkel a véleményekkel. Ha visszagondolunk a májusi időszakig, akkor az utolsó általuk vezetett téma emlékeim szerint a kormányprogram bemutatása volt. Azóta ismerünk például három darab megszorító csomagot, augusztus huszadikán pedig rendeztek egy olyan állami ünnepséget, amelyen öten meghaltak, s ezzel kapcsolatban máig sem találtak felelőst. Igaz, nem is keresnek… Mindezeken kívül ott volt szeptember tizenhetedike, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése is. Szeptember 17. vízválasztó volt: kiderült a ma is hivatalban lévő miniszterelnökről, hogy hazugságra építette a politikáját. Nem szimplán hazudott, hanem folyamatosan becsapta a választókat, s becsapott mindenkit, akit érint a magyar gazdaság helyzete. Az ennek következtében kialakult morális válság ma is tart, s ez kihatott nemzeti ünnepünkre is. Aztán említhetném az október elsejei önkormányzati választást, ahol a Fidesz jelentős győzelmet aratott, s hogy egy, bizonyos médiumok által kis hírként kezelt eseményt is felidézzek az elmúlt napokból: Szilvásy György, miután gyorshajtáson kapták, élni kívánt nem létező mentelmi jogával, ami mutatja, hogy a felelősség kérdésével nem nagyon tudnak mit kezdeni a másik oldalon. – Most szombaton kerül sor a Fidesz kongresszusára. Ezen mi várható? – Két folyamat is indokolttá teszi a kongresszus megrendezését. Az egyik, hogy beszéljük meg, egy ilyen pénzügyi-gazdasági, politikai, morális válság közeli helyzetben mi a teendője a Fidesznek, milyen úton menjünk tovább. Kíváncsiak vagyunk a küldöttek véleményére, ötleteikre, javaslataikra a következő hónapok politikájával kapcsolatban. A másrészt pedig október elsején a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az önkormányzati szférában a legnagyobb magyar párttá vált. Sok polgármesterünk, helyi képviselőnk, megyei közgyűlési elnökünk van, s most nyílik az első alkalom arra, hogy ilyen széles körben értékeljük a helyzetet, és megbeszéljük ezen a további teendőket. – Október huszonharmadikán Orbán Viktor bejelentette, hogy népszavazást kezdeményeznek. Hogyan áll az ügy? – Beszélgetésünk pillanatában csak annyit tudok, hogy a kórházakra vonatkozó kérdést elfogadta az Országos Választási Bizottság, a tandíjjal kapcsolatos pontot azonban elutasította. Emiatt Alkotmánybírósághoz fordulunk, abban bízva, hogy ez a kérdés is zöld utat kap. (A másik öt kérdésben lapzártánk után, kedden született határozat – a szerk.) Sajnos előre sejteni lehetett, hogy elhúzódik a végleges döntés, optimistább becslések szerint tavasszal, pesszimista jóslatok szerint jövő ősszel kerülhet sor a népszavazásra. – Tegyük fel, hogy végül a Fidesz által javasolt formában kerül sor a népszavazásra, s az emberek nemet mondanak az indokolatlan megszorításokra. Mi lesz utána? – Úgy gondoljuk, hogy a hét kérdés olyan pontokban kéri ki az emberek véleményét, amelyek a jelenlegi kormányzati politika és Gyurcsány Ferenc politikájának alapját jelentik. S anélkül jelentik az alappilléreit, hogy ezt bármikor, bárkivel egyeztették volna, hiszen a győzelmüket elősegítő választási programban nem volt szó például vizitdíjról vagy tandíjról. Vagyis újra meg kell kérdezni az embereket, hogy kiderüljön: most, hogy már ismerik ezeket a lépéseket, terveket, támogatják-e ezt a kormányt. Amennyiben pedig megvonják a bizalmat a választópolgárok, az minden eddiginél világosabb jelzés lesz az MSZP-nek és az SZDSZ-nek arra, hogy változtatni kell ezen a politikán, Gyurcsány Ferencnek pedig arra, hogy komolyan el kell gondolkodnia politikai jövőjén. Bándy Péter