Lovag Cseke László és a visegrádi történet
A lovagkirály
A Magyar katonai hagyományőrzés úttörői, jeles alakjai címmel cikksorozatot indítottunk a demokrata.hu-n. Fülöp Tibor Zoltán írása.
Akinek az életét több száz évre visszamenően és jól nyomon követhetően áthatja, alakítja a történelem, akár szerencsés embernek is mondhatja magát. Persze alapvetően mindannyian így vagyunk ezzel, ám kevesen vagyunk, akiknél annyira nyilvánvaló és szembeötlő ez, mint lovag Cseke Lászlónál. Ő az 1326-ban Magyarországon alapított és 1990-ben a régi szellemben felújított, törvényes fennállása során soha meg nem szűnő világi lovagrend, a Szent György Lovagrend egykori kancellárja, de ő Közép-Európa legjelentősebb, messze földön híres lovagkori rendezvény, a Visegrádi Nemzetközi Palotajékok főrendezője is.
„Családomnak és e csodálatos kultúrtájnak köszönhetően fantasztikus gyermekkorom volt Visegrádon. Már öt-hat évesen magam alkottam meg az első kezdetleges íjamat, és a cserépkályhában, egy egyszerű fújtató segítségével próbáltam fémet hevíteni, hogy tőrt készíthessek. A Fellegvár, az Alsóvár, a Királyi Palota mind-mind a mi játszóterünkként szolgált, és tízévesen már saját várat kezdtünk el építeni az összehordott kövekből” – írja László egy bemutatkozó szövegben. Ám mielőtt története folytatódna, érdemes vetni egy pillantást a történelem néhány közismert szereplőjére, akik nélkül bizonyára az ő életútja is más irányt vett volna.
„Eleve elrendeltetés”
Itt van mindjárt Szent György (Kr. u. 271 – 303) egykori római katona, keresztény vértanú, akinek halálát Diocletianus császár keresztényüldözéséhez kötik, s akit gyakran ábrázolnak mint sárkányölő lovagot. Aki országok, városok védőszentje, lovagok, lovaskatonák, fegyverkovácsok és vándorlegények patrónusa, de ami esetünkben lényeges, a magyar alapítású Szent György Lovagrend névadója is.
Itt van Batu kán (Kr. u. 1205 – 1255), az Arany Horda első kánja is, aki a világtörténelem egyik legnagyobb hódítójának, Dzsingisz kánnak az unokája. Aki ha 1241-ben nem tör be hazánkba az eurázsiai „szuperbirodalom” hadseregének, a mongol hadaknak az élén, és nem dúlja végig az országot, akkor jó eséllyel a felsorolásban a következő, a második honalapítóként is tisztelt IV. Béla királyunk (1206 – 1270) nem építtet várat Visegrádon. Hiszen pont a tatár veszedelem és a későbbi hasonló inváziók kivédhetősége indíttatta őt arra, hogy országos szinten elindítsa várépítési programját.
Mármost, ha IV. Béla király nem épít várat Visegrádon, akkor nyilvánvaló, hogy I. Károly királyunk (Kr. u. 1288 – 1342) 1335-ben nem hívja össze a Visegrádi Kongresszust, ahová hivatalos volt Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király, valamint a Német Lovagrend is. Mint tudjuk – összehívta. A találkozón sok ezres lovagi küldöttség részvételével lovagi torna zajlott, ami ha akkor nem zajlott volna, nem valószínű, hogy évszázadokkal később, a Visegrádi Palotajátékokon lovagi tornákban gyönyörködhetne a közönség, különösen nem a Szent György Lovagrend rendezői közreműködésével, legalábbis, ha Szent György sem létezett volna. Mily szerencse hát, hogy a felsoroltak valós történelmi személyek voltak, és történelmi szerepük – anélkül, hogy erről nekik tudomásuk lehetett volna – korunk magyar műveltségének, lovagkori hagyományőrzésünk úttörőinek, mi több, politikai törekvéseinknek is irányt szabnak – hiszen az 1335-ös kongresszus és a V-4 országok szövetsége között is, a történelem teremtette összefüggés közismert.
Visegrádi Palotajátékok
A fent megnevezett történelmi személyek Cseke László édesapjának, id. Cseke Lászlónak legalább annyira befolyást gyakoroltak az életére, mint fiának. A különbség annyi, hogy László édesapja ehhez még saját életének folyásával is hozzátett. Ő Sárospatakon végzi el a református tanítóképzőt, majd a fővárosban jogot hallgat. Pályafutását Tahitótfalun kezdi a református fenntartású iskola igazgatójaként. Az államosítás után azonban Visegrádra kerül iskolaigazgatónak. A Dunakanyar táji szépsége és kultúrája rabul ejti és négy év kivételével végig itt dolgozik. A hatvanas években megszervezi az első turisztikai irodát, majd négy évig a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezérigazgatója. Kiépíti a dunakanyari kempinghálózatot, Szentendrén szállodát épít és megszervezi a térség turisztikai kiszolgáló hálózatát.
Fia, László, a jászberényi tanítóképzőn végez, majd Nyíregyházán jár történelem szakra. Hét év tanári munka után, a nyolcvanas évek második felétől turizmussal foglalkozik. Külföldi tapasztalatokat Törökországban és Korfun szerez. Bár az élet, a múlt és a jelen is tálcán kínálja számára azt a lehetséges jövőt, amit azután édesapjával és társaival az elkövetkezendő évtizedekben majd megvalósít, átlagosnak nem nevezhető pályafutása végső irányát végül is egy kosztümös angol történelmi film magyarországi forgatása szabja meg. Itt közelről láthatja a forgatás eseményeit. Csapatot alakítanak néhányan, komoly gyakorlatozásba kezdenek, és már a következő évben, Turján György rendező őt bízza meg a lovagi torna összeállításával a palotajátékokon.
Bizonyára hosszú sora van a részleteknek, nagyjából azonban a szóba hozott történelmi előzmények és az említett előtörténetek vezettek a legjelentősebb magyar lovagkori katonai hagyományőrző és kulturális rendezvény létrejöttéhez. A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok hazánk legrégebbi történelmi fesztiválja, amely 1985 óta, minden év július második hétvégéjén, három napon keresztül eleveníti fel az 1335-ös Visegrádi Kongresszus eseményeit. Hagyományőrző csapatok érkeznek Magyarországról, az elcsatolt nemzetrészekről és külföldről, hogy méltóképp elevenítsék fel a múltat. Jelenleg Európa 10-12 országából 800-900 kosztümös szereplő vesz részt a Palotajátékokon, melynek látogatottsága 20 000-25 000 főre tehető.
Ez a fesztivál a Kárpát-medence lovagkori rendezvényeinek csúcsrendezvénye, amely mintákat, ötletek sokaságát kínálja a lovagkori hagyományőrzőknek, azoknak, akik maguk is hasonló rendezvényeket kívánnak létrehozni más helyszíneken. Cseke Lászlóék is beépítették más, főleg itáliai történelmi fesztiválok tapasztalatait a palotajátékok műsorszámaiba. Nagy jelentőségű e rendezvény kapcsolatteremtő szerepe, barátságokat megalapozó, egyben más-más történelmi korok képviselőit egy zászló alá navigáló hatása. László számos példát hozott fel, elég legyen itt csak Kassai Lajos nevét említeni, akivel a nyolcvanas évek végén találkoztak először egy lovagi torna bemutatón. Azóta is szoros barátság köti őket össze.
A Szent György Lovagrend felélesztői
Alig vette kezdetét a Palotajátékok sora a nyolcvanas évek közepén, közeledett a rendszerváltoztatás. Ekkor, 1990-ben, együtt szervezi újjá fiával id. Cseke László Európa első királyi alapítású lovagrendjét, a Szent György Lovagrendet, amely 1991-ben támad fel Csipkerózsika-álmából. Rendi Alkotmányának preambuluma így kezdődik: „Látván, hogy a világban a jó erkölcs fölötte igen romlásnak indult, továbbá hogy az egymás iránti szeretet, az irgalom, a megértés, az együttérzés, a becsület, a tisztesség, a bajtársias és a lovagias szellem kiveszni látszanak, s az ellenséges gonoszság készül erőt venni a szíveken, ezért azok, akik hisznek abban és vallják, hogy kellő jóakarattal minden gyűlölködés és viszály kizárható, s a kölcsönös szeretet a gyenge embert is erőssé teheti, és együttesen a változó veszélyekkel biztonságosabban szembe lehet szállni, elhatározták, hogy a dicső emlékű I. Károly királyunk által az Úr 1326. évében, Európában elsőként létrehozott királyi alapítású lovagrendet, a Szent György nevét viselő Rendet, amely mind a világi, mind az egyházi jog szerint hiba nélkül alapíttatott, alapítása semmissé nem nyilváníttatott és törvényes fennállása meg nem szűnt, az Úr 1990 évében, Visegrádon, tevékenységének nyugvásából felvétetik, és mindazon lovagok előtt, akik a keresztény-keresztyén értékrendet magukénak vallják, és az evangéliumi tanítás szerint magyar hazánk javára és az emberiség üdvére kívánják cselekedeteiket irányítani, a Rend szünetelő működése megnyittatik.”
A lovagrend mai céljai között szerepel többek között a középkori katonai hagyományok feltárása és a lovagi erények korunknak megfelelő gyakorlása. Jelenleg több mint 700 taggal Európa kilenc országában működik a rend. Kiemelendő karitatív és tudományos tevékenysége. A szerteágazó tevékenység tagozatok felállítását igényli, ilyen például a Hagyományőrző (Katonai-, Hadi, Bajvívó) Tagozat, amelynek vezetését lovag Réti Henrik látja el, de ilyen a Karitász Tagozat is. A Magyarországon, az elszakított nemzetrészeken és külföldön is tevékenykedő lovagrend, szervezeti egységeinek, a nagypriorátusoknak és priorátusoknak a közreműködésével szervezi meg programjait és önmagát.
A lovagrend életre hívóinak, id. Cseke Lászlónak, Visegrád díszpolgárának, aki szakíróként tizenegy könyvet írt, és utolsó nagy munkája a 2007-ben megjelent Visegrád Almanach, valamint fiának, Cseke Lászlónak és a hozzájuk csatlakozott alapítóatyáknak célja az volt, hogy Visegrád történelmi fénye újra ragyogjon, a helyi fiatalok kötődjenek örökségükhöz, hozzájáruljanak a magyar nemzeti hagyományok és a keresztény értékek hathatós ápolásához. Ennek a sokak által sikerre vitt történetnek az élén áll lovag Cseke László, aki ma a Visegrádi Turisztikai Iroda vezetője és a Pro Visegrád Nonprofit Kft. ügyvezetője, ugyanakkor a magyar lovagkori katonai hagyományőrzés úttörője és egyben aktív harcosa, a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok rendezője, a Szent György Lovagrend kincstartója. Ezek ismeretében talán nem túlzás azt állítani, hogy korunk magyar lovagjai közül az első.
